Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-12-10 / 70. szám

Wdfap RÉGIÓ 2003. december 10., szerda 5 Kép és szöveg: akaree Hogy mit meg nem tesz! Furcsa dolgokra képes a Mi­kulás és segítője, ha éppen nem talál kéményt! Szinte fi­zikai lehetetlenségekre vál­lalkozik, hiszen tudjuk, hogy már nem egy ereje teljében lévő fiatalember. De látható­an megoldja azt a feladatot, melyet egy lakótelepi, eme­leti lakás jelent számára. És még mondja valaki, hogy nem tesz meg mindent a ne­mes ügy érdekében! A Pár­kányban tevékenykedő fur­csa alak elszántságáról a kép is tanúskodik. Még sze­rencse, hogy most került ki az ablak(„párkány”)ba ka­paszkodó, fura szerzet a ví­gan üldögélő haverjával, mert lehet, hogy az év más időszakában többen nyúlná­nak telefon után, aljas, álru­hába bújt betörőket kiáltva. Egy dolog azonban biztos. Lakjon bárhol is a jó gyerek, manapság már biztosan megkapja a csizmájába való ajándékot; csak lehet, hogy nem a kéményen keresztül érkezik a jótevő alak. Fő­ként nem a lakótelep egyik emeleti lakásába. Nyugodt szívvel Gál Kata írása Mikor elkezdtem általános iskolai tanulmányaimat (hű de régen volt), valahogy ügy képzeltem a tanulást és az egész iskolába járást, hogy sok játék mellett, mellesleg megtanulunk ími-olvani. Elképzelhe­tetlennek tartottam, hogyan fogom tudni leírni a nevemet vagy egyálta­lán megtanulni az ABC-t. De valahogy mégiscsak sikerült, amit azt a mellékelt ábra is mutatja. Mikor még kisdiák voltam, más volt a politi­kai helyzet, szocializmus és így tovább. De arra nem emlékszem, hogy I halottam volna olyan szavakat, mint diszlexia, tanulási-magatartási za­var. Voltak jó tanulók és kevésbé jók, valamint jó és rossz gyerekek. Úgy tűnik nemcsak az államhatalom berendezkedése változott meg. hanem az oktatási kondíciók is. Mást sem hallani az oktatásüggyel kapcsolatban, csak, hogy egyre több a tanulási nehézségekkel küzdő nebulók száma. Ezt mutatta ki a nemrég publikált Pisa jelentés is. Mel­lesleg megjegyzem, érdemes elgondolkodni az eredményeken. De ha ez igaz, és miért ne lenne az, valamit tenni kell. Nem hiszem, hogy tíz éve még egyáltalán nem volt problémás gyerek, most i>edig minden máso­dik az. A figyelmen kívül hagyás, a tagadás nem megoldás. A pedagó­gusoknak igenis részt kell venniük szakképzéseken, hogy a speciális igényekhez is tudjanak alkalmazkodni. Óriási a tanárok felelőssége, fő­leg alsó tagozatban. Ők indítják el ugyanis azt a tanulási folyamatot, ami végigkíséri a gyerekek életét. Ha kudarcokkal teli ez az időszak, ha a gyerek nem tanulja meg az alapvető dolgokat, nem lesz képes boldo­gulni a közhelynek számító nagybetűs életben. Ok nevelik a jövő gene­rációját, azokat, akikre idős korukban ők is rá lesznek utalva. Fejlődik a civilizáció, változik a társadalom, a módszereknek is változnia kell. Nem mondom hogy gyökerestül, de határozottan és gyorsan. Ha hítsz év múlva körbenézek az országban, igenis intelligens, életre való fiata­lokat szeretnék látni! Olyanokat, akikre nyugodt szívvel rá lehet bízni az országot és az embereket... magunkat. Szeretni kell a könyvet!- Párkány ­December 8-án este a pár­kányi Csemadok Ház épüle­tében az I. Szlovákiai Ma­gyar Könyvfesztivál keretein belül a Könyvszakmai Szö­vetség és a Szövetség a Kö­zös Célokért szervezésében került sor könyvkiállításra, amelynek keretében író-ol­vasó találkozót is tartottak. A könyvkiállításon az AB-ART, a Kalligram, a Lilium Aurum, a Ma­dách Fbsonium, a Nap, a Méry Ratio és a Plectrum kiadók a 2003-ban megjelent könyvek szé­les skálájával, gyeimekkötetekkel, verseskötetekkel, prózai művekkel ismerkedhettek meg a résztvevők. Az estet Dániel Erzsébet, a Cse­madok Érsekújvárt Területi Vá­lasztmányának elnöke nyitotta meg. Megnyitó beszédében beszá­molt a könyvfesztivál céljairól, va­lamint ismertette a két jelenlevő író, Csicsay Alajos és Pénzes István írói munkásságát. Csicsay Alajos nyugalmazott pedagógus, a Szlovákiai Magyar írók Szövetségének tagja, a Ka­tedra című pedagógiai folyóirat társelnöke volt, író, sokoldalú köz­életi személyiség Párkányban és Muzslán tanított nyugdíjba vonu­lásáig. A pedagógia iránti elköte­lezettsége rányomta bélyegét írói munkásságára is. Művei közül leg­ismertebbek az Apáink öröksége, az Embernevelők - amelyben pe­dagógusportrékat mutat be -, a Hiszek a szeretet végső győzelmé­ben, Iskolatörténet. Több száz publikációja jelent meg szlovákiai és magyarországi lapokban. Kirá­lyok, fejedelmek, kormányzók cí­mű kötetében a szlovákiai magyar történelemkönyvekben megjelent pontatlanságokat, hiányosságo­kat igyekszik kiegészíteni. Pénzes István kürti származású pedagógus munkásságára szintén a sokoldalúság jellemző. A könyv- fesztivál keretein belül a Lant és kard című sorozat versesköteteiben megjelent gyűjteményével ismer­kedhettek meg az olvasók. „Erede­ti célom az volt, hogy a magyar nemzet múltját a Magna Hungári­ától kezdve az Államalapításig be­mutassam.” A kötetek időrendi sorrendben a magyar nemzet sors­fordító eseményeit verses formá­ban térképezik fel. Ilyen jellegű ki­advány nem jelent még meg Szlo­vákiában. A sorozatban elfelejtett írók és költők művei is megjelen­nek. A sorozat ötödik kötete né­hány nappal ezelőtt látta meg a napvilágot, amelyben Thököly Im­rétől a reformkorig az irodalmi élet­ben megjelent költők verseit állítja sorba a szerző. A sorozat hét kötet­ből fog állni, Pénzes István jelenleg a hatodik köteten dolgozik. Egy könyv megjelenése több ember közös munkája, sok utána­járást, kutatást igényel. A bemuta­tott könyvek szakmai felkészültség­ről, magas fokú szakértelemről, és alapos munkáról tanúskodnak. A bemutatott könyveket meg lehet rendelni a Csemadok irodában. Dániel Erzsébet a fő szervezők ne­vében azt is elárulta, hogy idén ugyan szerény körülmények között került megrendezésre az I. Szlová­kiai Magyar Könyvfesztivál, de jö­vőre remélhetőleg nagyobb mére­teket ölt majd ez a rendezvény. Czm In memóriám Bartusz Gyula 1930-ban született az Érsekúj­vári járásbeli Kéménden. Őszin­te ember volt, akinek értékrend­jében első helyen állt a közös­ség szolgálata. A közügyek inté­zésében mindenkor következe­tes és kitartó, a nemtörődöm­séggel szemben pardont nem is­mert. Véleményét sohasem bántó szándékkal fejtette ki. Alapelve volt, hogy az ember el­sősorban önmaga iránt legyen igényes, és akkor elvárhatja, hogy mások is felelősségteljes munkát végezzenek. A szót, hogy szeretet, noha nem mond­ta ki soha, a lelkében élt és min­denkire sugárzott belőle, aki szí­véhez közel állt. Szülei emlékét cselekedeteiben őrizte: édes­anyjától kapott örökségként a művészet szeretetét, édesapjától pedig az iparos szakmák istápo- lását. A magyarság-tudatot is tőlük kapta örökül. Magyarnak lenni számára azt jelentette, hogy méltó módon megőrizze népünk, nemzetünk hagyaté­kát, nyelvünk tisztaságát, törté­nelmi és kulturális értékeinket, amelyeket legjobb tudása által kötelességének érzett gyarapíta­ni is. Támasza mindenekelőtt hite volt, majd családja, környe­zete, gondosan megválogatott baráti köre. Elmondhatatlanul sokat tett térségünk fejlődéséért. Ö szorgalmazta többek között a termálfürdő felépítését, a hábo­rúban lerombolt Mária Valéria híd újjáépítését. Élete utolsó napjáig dolgozott a városért, a régióért és az itt élő emberekért. Lapokat szerkesztett, írt, szelle­mi értékeket dokumentáló anyagokat gyűjtött. Nem volt olyan kulturális rendezvény Párkányban és Esztergomban, amelyen jelen ne lett volna. Óri­ási szellemi energiai munkált benne, amellyel mindenkor a közjót szolgálta. 73 évet élt. Nyugodjon békében. Ma délután fél háromkor vesznek tőle végső búcsút a párkányi új temetőben. Teme­tésén Csicsay Alajos mond búcsúbeszédet. gk Selymes gondolatok A selymet, Európában történő megjelenése óta, mindig valami­féle titokzatosság lengte körül - kezdte megnyitó beszédét Kántor János festő-grafikusművész. Úgy gondolták - folytatta -, hogyha valaki selyemből készült ruhát vi­sel, más, áttételesebb világba ke­rül. Végh Éva képei is más dimen­zióba emelik azt, aki nézi őket. Se­lyemre festeni, képet álmodni nem egyszerű dolog, ahogyan a selyem útja kontinensünkre sem volt az, hiszen sok hajós halt meg azért, hogy eljusson Kínából hoz­zánk. A művésznő útja sem volt egyszerű, hiszen egy nehezen be­futott művészpálya során születtek meg a képek. A festmények arra figyelmeztetnek minket, hogy nemcsak rohanásból áll a világ, léteznek virágok és kertek, melyek az emberből nyílnak. Ha nem lé­teznének, nem lenne értelme a vi­lágnak - figyelmeztetett szavaival Kántor János. Elvontság és örök­kévalóság bujkál a képekben. A valóságban nem létező, im- presszionisztikus színekben pom­pázó virágok a művésznő leikéről vallanak. A tárlat december 20-ig tekinthető meg, hétvégi mellékle­tünkben pedig interjút olvashat­nak Végh Éva művésznővel, gk Tanulmányi látogatás- Farnad ­A farnadi szlovák és magyar alapiskola diákjai részére min­den évben tanulmányi látoga­tást szerveznek a helyi községi hivatalba. Tegnap a szlovák alapiskola diákjain volt a sor. Az épületben Vrábel Károly polgár- mester kalauzolta végig a gyere­keket. Elmondta nekik, hogyan működik a hivatal, mi a felada­ta a polgármesternek, a falu képviselőinek, a titkárnőknek, miként zajlik egy képviselő-tes­tületi gyűlés, melyek azok a fel­adatok, amelyekkel ők valójá­ban foglalkoznak. -baj­Üdülőközpont Garamkövesden Falusi turizmus céljából üdü­lőközpontot vásárolt a helyi ön- kormányzat. Az egy hektáron lé­vő területre, amelyen a központ áll, hatmillió koronás hitelt vet­tek fel, továbbá az önkormány­zat saját forrásból merített. Je­lenleg ötven főt tudnak elszállá­solni, továbbá az étkező és a tor­naterem is használható. A jövő­ben európai uniós pályázatok­ból szeretnének a fejlesztésekre pénzt elnyerni, ami azért is fon­tos lenne, mivel ez a központ le­hetőséget nyújt majd különböző kézműves táborok, iskolai programok megvalósítására.-baj­Batyubállal zárul az év Szentgyörgymezőn Pereszlényi Mártát, a Szentgyörgymezői Olvasó­kör munkatársát az ott mű­ködő csoportokról és a de­cemberben megrendezésre kerülő kulturális progra­mokról kérdeztük.- Állandó csoportjaink közé tartozik a Vöröskereszt helyi szervezete, a Nyugdíjasklub, a Kertbarát Kör, a Nőklub, a Múze­um Barátok Klubja, a Városi Néptánccsoport, ezenkívül a méhészek, a galambászok, vala­mint a klubtorna csoportjai. Tevékenységeink közül kiemel­kedő a kézműves foglalkozás, amit szeretnénk hagyománnyá tenni, és fontosnak tartjuk, hogy népi mes­terséget tanuljanak meg a tanfo­lyamokon résztvevők. Például a szövő szakkörön, ahová egy mini­mális tandíj fejében várjuk az ér­deklődőket. A kosárfonás és a csu- hézás is sokak kedvence, hiszen gyönyörű alkotásokat, díszeket ké­szítenek a résztvevők. Természetesen a gyermekeket is várjuk a különböző foglalkozások­ra. Szombaton délelőttönként az agyagozó szakkörre, vasárnap dél­előtt és hétfőn délután pedig a rajz­szakkörbe, sőt a szövő szakkörbe is bekapcsolódhatnak. Természetesen decemberben is érdekes programokkal várjuk az idelátogatókat. Elsőként egy rendhagyó kiállításra szeretném meginvitálni az olvasókat: no­vember végén nyílt meg Wágner Mária fotókiállítása, amely 2004. január 15-ig tekinthető meg. Nemcsak gyönyörű fotókat látha­tunk a tárlaton, hanem különbö­ző idézeteket is a szentírásból és az apostoli levelekből. A sok tevékenységünk miatt pi­cit előbbre hoztuk a karácsonyi műsorunkat. December 16-án, kedden 16 órakor kezdődik egy színvonalas műsor. Kovács Gábor Szekszárdrói érkezik hozzánk, ő a valamikori német színház tagja volt, valamint a közismert Holló együttesben is játszott, és már többször fellépett az esztergomi Szabadidőközpontban. Ezt követően a klubtagok gyer­mekei kapnak ajándékot. > Az év utolsó napján, decem­ber 31-én a nálunk működő cso­portok szervezésében lesz egy zártkörű batyubál, amely koraes­te kezdődik és hajnalig tart. 2004-ben szeretnénk, ha ugyan­olyan jól működnének szakköre­ink, mint ezidáig. Jövőre egy új foglalkozással bővül a repertoár. Hirdetünk egy fémdíszműves szak­kört is, ahol dísztárgyakat, táblaké­peket, nomád ékszereket lehet majd készíteni. Erre bárki jelentkez­het, korhatár nincs. A szakkört Végh Sándor ötvös vezeti majd.

Next

/
Thumbnails
Contents