Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-12-09 / 69. szám

RÉGIÓ 2003. december 9., kedd Hihetetlen, hogy az emberek mi mindenre képesek egy általuk jónak titulált poén kedvéért. A képen látható kőoroszlán nem fájdalmában, inkább elke­seredettségében ordít, hogy im­már hetek óta közröhej tárgya. Esztergomban, a körforgalom­nál felállított szobor alsó agya­rán egy szép, piros mécsestartó ékeskedik. A rendkívüli kreati­vitással, ámde csekély szépér­zékkel megáldott elkövető gon­dosan felszúrta a mécsest a fel­felé meredő oroszlánfogra. Ha a tettes esztétikai érzéke hagy is némi kívánnivalót, fizikai ké­pességeire és akaraterejére nem lehet panasz, hiszen nem kis mutatvány lehetett a megle­hetősen magasan lévő szobor szájába helyezni a mécsest. A humorérzékét minősítse min­denki ízlése szerint, az azonban biztos, hogy mostanra minden­ki megcsodálhatta a mécses és az oroszlán merész kompozíci­óját, és a legfőbb ideje lenne azt eltávolítani. Nagyon vicces Kép és szöveg: Bukovics Krisztián Éljen a közszolgálatiság! Kiss Emese írása Van ugye ez a közös kassza, amihez állambácsinak van csak kul­csa, pedig hát a belevalót mi adjuk, többé - kevésbé tisztességesen adózó állampolgárok. Félreértés ne essék, nem kulcsot akarok én, csak lehetőséget, hogy beleszólhassak: mire költik a pénzem. Mert hát ennyi járna, vagy nem? Itt van például a közszolgálati tévé. A nevében is benne foglaltatik, hogy a köz szolgálatában áll(na), és mint tudjuk, ehhez a köz adja a hozzávalót. Nem is lenne gond ezzel, ha a műsor­gyártókat érdekelné a köz véleményé is, nem csak a befolyásos uraké. Nem azt szeretném elérni, hogy egész nap Erdélyről, meg Móráiról hallhassak, csak egy kicsit unom már, hogy egyfolytában a Fridi agyoncsiszolt mű műsorát, meg a Lajcsi - éneklésnek még erős jóin­dulattal sem nevezhető - mormogását, homloktörölgetését, jobbra-bal- ra billegését kell(ene) néznem, hallgatnom. Nem baj, mondom ma­gamnak, majd jön a híradó, addig olvasok. Fél nyolckor aztán megint koppanok, mert eszükbe sem jut arról beszélni, ami igazán lényeges. Például amikor az Irakban lelőtt magyar fiú holttestét szállítják (bo­csánat: lopják) haza, egyáltalán nem érdekel, hány angol meg ameri­kai halt meg a törökországi robbantások miatt. Gondolom, Móri nénit is jobban izgatja, mi lesz vele jövőre, amikor már nem viheti ki a kert­ben termelt zöldséget a piacra, minthogy szegény szegedi fiút megbün­tették, mert hamburgert evett a villamoson. Jó lenne tehát, ha szépen körülírt, csillogó tollak által papírra vetett álhírek helyett korrekt tájé­koztatást kaphatnánk, korrekt emberektől - függetlenül attól, hogy mennyire tetszetős, amit hallunk. Apropó: korrekt emberek. Nincs ne­kem bajom a bemondókkal, műsorvezetőkkel, de tényleg. Azzal van bajom, hogy munka után lehajítják a jól szabott kosztümöt (D. Tóth Kriszta), öltönyt (Pálffy István) és átnyargalnak valamelyik kereskedel­mi tévéhez (RTL Klub - Fábry Show), hogy sok pénzért flitteres mell­tartóban vagy bohócsapkában szalutáljanak a showmestereknek, azon vihorászva, hogy milyen nehéz tükörtojást sütni, vagy panaszkod­ni, hogy a rengeteg munka miatt idén csak két hetet tölthettek Máltán. Az se rossz, amikor a komoly bemondónőt tenyérnyi tangóban pillan­tom meg valamelyik férfimagazin címlapján. Na ez az, amit nem kéne hagyni, ahogy azt sem, hogy népbutításból élő kiskirályok keressék hülyére magukat - többek között az én adómból. Házhoz szállított ebéd és internetes kávézó- Bari ­Megbízatásom kezdetén tapasztalt környékbeli pol­gármesterektől azt a taná­csot kaptam, hogy mindig valami látványosat kell csi­nálni - templomot rekonst­ruálni, szobrot, miegymást avatni, hogy elismerjenek - mondja mosolyogva Szvetlík Ottó, Bart község polgármestere. Van ennek a tapasztalatnak alapja, én mégis azt vallom, a nem lát­ványos, kitartó munka is meghozza a gyümölcsét, persze csak idővel. Az önkormányzati munkáról szólva elmondta: Legfontosabb feladatomnak az önkormányzat­tal egyetemben azt tartom, hogy az itt élőket segítsem abban, hogy munkához jussanak. A munkalehetőség azonban „oda­át” van. Az odajutás biztosításá­ra alakult nemrég községünkben Zvoncsár Tamás fuvarozóválla­lata, ő négy autóbusszal hordja a munkásokat a Duna túloldalára dolgozni. Már őseink is eljártak a munka után, a nagyapám példá­ul naponta biciklivel járt Eszter­gomba a munkahelyére. A na­pokban egy építkezési cég jelez­te Budapestről, hogy kőművese­ket és ácsokat keres. Kihirdetjük, és remélem, néhány embert ér­dekel majd ez a lehetőség is. Két kft is működik az önkor­mányzat mellett, hogy legyen pénzünk a községi fejlesztésekre. Az egyik mezőgazdasági tevé­kenységgel foglalkozik. A 900 hektáron gazdálkodó kft húsz embernek biztosít munkát. Pró­bálunk a szolgáltatások felé nyit­ni, hiszen 13 traktor, egy új kom­bájn és 2,5 milliós szárítóberen­dezés áll a rendelkezésünkre. Akinek nincs pénze, annak is le tudjuk aratni a gabonáját úgy, hogy terménnyel kompenzálja. A másik, a pár hónapja alapí­tott Reintegra kft, amelynek fő részvényese a budapesti székhe­lyű Habitas kft, társrészvényese pedig a barti és a kőhídgyarmati önkormányzat. A magyar cég tu­lajdonosa Tóth Mihály szociálpszi­chológus, falunk szülötte, ezért is választotta községünket befekteté­seinek helyéül. E kft fő célkitűzése a falusi turizmus fellendítése, vala­mint kulturált szórakozási lehető­ség biztosítása. Ennek érdekében már meg is kezdődött a régi házak felvásárlása, és a volt községháza épületének átalakítása, ahol inter­netes kávézót fognak kialakítani. A községi konyhán is további szolgáltatásokat szeretnénk nyúj­tani, mivel kihasználása csak 40 százalékos. Eddig csak az iskolába és az óvodába járó gyerekeknek főztünk. A nyugdíjasoktól jött az ötlet, hogy igényelnék az ebédet. A próbaüzem alatt felmérjük a valós igényeket, mert nagy az ér­deklődés, de az 57 koronás árat többen sokallják, pedig ízletes, nagy adagokat kap az itt étkező. Talán a régi időkre emlékeznek, amikor még 5-7 koronáért kap­hattak ebédet. További előny nyugdíjasaink számára, hogyha kérik, ebédjüket házhoz szállítják. Sokféleképpen próbál segíteni az önkormányzat abban is, hogy a fiatalok a faluban maradjanak. Házvásárláskor a barti lakosok 20.000 koronás támogatásban részesülnek. A lakhatásra nem alkalmas családi ház bontásához szintén 20.000 koronával járu­lunk hozzá, gyermek születése­kor pedig 10.000 koronával tá­mogatjuk a Családot. -bokor­Budaörsi Mikulás járt Kisújfalun Új helyen lehet a piac- Esztergom ­Kisújfalun december 2-án a Budaörsi gróf Bercsényi Zsu­zsanna Városi Könyvtár Miku­lás-napi ajándékaként élvezhet­ték a gyerekek a „Virgács” című bábjátékot Bognár Péter és Pille Tamás, a budapesti Bábszínház művészeinek előadásában. A testvér-települési kapcsolat jó­voltából ilyen Mikulás-napi ese­ményre immár hatodik alkalom­mal került sor. A városi könyvtár igazgatója, Filipszky István szív­ügyének tartja nemcsak a községi könyvtár folyamatos „utánpótlá­sát”, hanem a kisújfalusi gyerekek nagyvárosi kultúrával való rend­szeres ellátását is. Az előadás után a 17 óvodás és a 20 kisiskolás a Mikulástól és a Krampusztól vi­dám hangulatban vehette át Bu­daörs Város Önkormányzatának Mikulás-napi könyv és csoki­mikulás ajándékait. Géri Valéria Hosszú ideje jelent nagy problémát Esztergomban a vá­ros piacának elhelyezése. Jelen­leg a Simor János utcában talál­ható piac a több évtizedes le­maradást tükrözi. A városi kép­viselő-testület újra és újra elő­veszi a piac elhelyezésének problémáját az önkormányzati üléseken. Az érvek és ellenérvek mérlegelése során kiderült, hogy többen nem szeretnék a város életéhez szorosan hozzá­tartozó vásárhelyet száműzni a központból, de a jelenlegi for­mában már nem tartható fenn ez az állapot. Az új tervek szerint a város felhatalmazza a város központjában álló épület tulaj­donosait, hogy a Granvisus szemüvegkeretgyár önkormány­zati elemeit is értékesíthessék a sajátjaikkal együtt. A leendő ve­vőnek önerőből viszont az épü­let alsó szintjén az önkormány­zat tervei alapján kell kialakíta­nia egy új és a kor követelmé­nyeinek megfelelő piacot. Ezt az elárusítóhelyet a város működ­tetné. Az árusítók és a vevők itt kielégítő körülmények között bonyolíthatnák le élelmiszer és virágkereskedelmüket. Az új helyszínre fokozatosan kerülné­nek be az időszakosan megjele­nő őstermelők is, de addig az épület előtti területen kínálhat­nák portékáikat. Az esztergomi piachoz, vala­mint a város és Párkány lakói­nak életéhez szorosan kapcsoló­dik az egész évben szerdán és pénteken, illetve karácsony előtt napi szinten is megjelenő kirako­dóvásár. Ezek az árusok a kíná­latukkal sokszor csábítóbbak, mint az üzletekben működő bol­tok. Nekik egy magánvállalkozó a laktanyaépülettel szemben ta­lálható magántelken alakít ki kultúrált árusító lehetőséget. akaree Közös Adventunk A karácsonyra sokféle­képpen lehet készülni. A Mindszenty József Katolikus Általános Iskola tanulói és tanárai minden évben Ad­vent első vasárnapjától te­vékenyen részt vállalnak ebben a készülődésben. Hagyományosan ilyenkor rendezik meg az adventi vásárt, amelynek bevételét mindig egy közösen meghatározott célra ajánlják fel. Tavaly a rákos gye­rekek gyógyulását segítette ez az összeg. Ebben az évben a kö­zelmúltban. kétnapos rendez­vény járult hozzá a lelki felké­szüléshez, mely során kézműves foglalkozásokon vehettek rész az iskola tanulói, valamint az ér­deklődő gyerekek. A foglalkozá­sok szervezésében és a büfében szülők is segítettek. Az egyik helyszínen liszt­gyurmából gyertyatartót, ad­venti koszorút, ablakdíszeket készítettek. Nagy sikere volt a gyertyaöntésnek, a gipszkeret­be ragasztott szalvétakép készí­tésnek is. A kézműves tevé­kenységekkel párhuzamosan folyt az adventi vásár, amelyen könyveket és az iskola tanulói, tanárai által készített tárgyakat lehetett megvásárolni. Az el­adók szintén gyerekek voltak, akik nagyon komolyan vették feladatukat. Jó hangulatban telt el a délután, különösen, amikor az énekkar Mikulás-da­lokat énekelt. A vásár ideje alatt a szülők és az érdeklődő felnőttek a család karácsonyi készületének közös gondjairól hallhattak gondolat- ébresztő előadást. Vasárnap délelőtt az iskola aulájában folytatódott a vásár. A teljes be­vételt ismételten jótékony célra ajánlják fel a szervezők. Liptákné Csörnök Judit Dorog is csatlakozott az Eurorégióhoz Szombaton döntött Dorog város vezetése is, hogy csatla­koznak az Ister-Granum Eurorégió Egyesületéhez. Esz­tergom és Párkány között 2001-ben kezdődött az együtt­működés annak érdekében, hogy a Duna két partján élők között jobb együttműködést alakítsanak ki. Ennek első lépé­se volt a Mária Valéria híd újjá­építése. Az Ister-Granum Eurorégió a két ország, közel száz településének együttműkö­désével alakult meg ez év no­vemberében. Ehhez a kapcso­lathoz csatlakozott most Dorog városa is. Az együttműködésről és a csatlakozásról a város ok­tatási, közművelődési, sport, külkapcsolatokért és kisebbsé­gi ügyekért felelős bizottsága, illetve a gazdasági, környezet- védelmi és városfejlesztési bi­zottság tárgyalt, és ez úton a támogatásáról biztosította Tittmann János polgármester kezdeményezését. ák Karácsonyi süte-pete- Nána ­A nánaiaknál már hagyo­mány, hogy a karácsonyi fe­nyőünnepre, pontosabban an­nak jelképére, a fára a mézeska­lácsokat közös erővel már na­pokkal előre elkészítik. Az idén erre a rendezvényre december 13-án, délután két órakor kerül majd sor. A Dör- mögő hagyományőrző csoport tagjai és még további gyerekek összegyűlnek a művelődési házban, s egy felnőtt segítsé­gével, aki az idén Hopka Imréné, nekilátnak a karácso­nyi ínyencségek sütésének. Az ehhez szükséges hozzávalókat a helyi Csemadok alapszerve­zet biztosítja. Az ünnep alkal­mából a díszítésből kimaradt kalácsokat szétosztják a műsor közönsége között. -baj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents