Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-12-06 / 68. szám
MAGAäN- 7 03. 12. 6. interjú Horváth Bélával, a Vármúzeum igazgatójával Esztergomi vaggok, itt élek, mégis sokszor, egy beszélgetés kapcsán jövök rá arra, hogy mennyi értékes dolog mellett megyünk el figyelmetlenül, magunkban a rohanást, a mindennapi bajokat, a stresszt okolva. Pedig meggyőződésem, hogyha mindenki úgy tudna lobogni egy célért, ahogy azt a Vármúzeum igazgatója teszi, jobb világban élnénk.-Egy múzeum nem cég, ahol két-három évenként, ha az aktuális vezető nem tud eredményt felmutatni - ami természetesen a nyereségről szól, mi másról - akkor leváltják, és jöhet egy új seprű, amely majd remélhetőleg jól seper. Itt azért nagyon más a helyzet, az itteni "seprű" nagyon is jól végzi a dolgát, még ha ez csak az én szubjektív véleményem is. Mióta is van Béla bácsi a Vármúzeum élén?-1971 január elsején neveztek ki, azóta folyamatos a munkaviszonyom, így én vagyok a "legöregebb" múzeumigazgató, ha a helyemen eltöltött időt vesszük alapul. 1963-ban végeztem a bölcsészkaron, régész- muzeológus-történész szakon, diploma után azonnal a Nemzeti Múzeumhoz kerültem, így tulajdonképpen ez az első és egyben utolsó munkahelyem. Most nyáron volt a negyvenéves jubileumom, és nagyon büszke vagyok arra, hogy az ország első múzeumát tudhatom a "magaménak".-Bevallom töredelmesen, hogy a Várszínházi látogatásaimtól eltekintve tíz éve nem jártam a Vármúzeumban, vagy annak környékén. Fantasztikus változások történtek, vagy inkább úgy fogalmaznék, a mai nyögvenyelős ügyintézés, bürokratikus időhúzás, és a politika észlelhető mindenhatósága mellett hihetetlennek tűnik egy ekkora munka véghezvitele. Mikor kezdődtek el a felújítási munkálatok?- Az első nagy feltárás és helyreállítás 1934-38 között zajlott, Szent István halálának évfordulójára készülve. A régebben elkészült palotarészeket akkor hozták helyre, aztán évtizedekig gyakorlatilag semmi nem történt. 1971-ben, az akkori szakminiszter azért nevezett ki a múzeum igazgatójává - igaz maradva a Nemzeti Múzeum keretein belül - hogy ezt a rekonstrukciót valamilyen formá- I ban újra elindítsam és folytassam. 1972-ben kiírtunk egy országos tervpályázaI tot. ami teljes csőd lett, tudniillik a '70-es évek építészei kicsit máshogy gondolkoztak a történelmi húségről, mint ma. Az egyik első díjas például remekbe szabott kocka épületeket tudott tervezni, viszont a műemlékhez annyit értett, mint én az atomfizikához. Világossá vált, hogy ezt valamilyen más formában kell megoldani, ez a fajta rekonstrukció az építészetnek annyira speciális formája, hogy nem lehetett egyszerűen odadobni a nagy állami cégeknek, hogy itt van, I oldjátok meg. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megegyezés szülessen 1 az épületegyüttes jövendőbeli funkcióját, a helyreállítás mértékét illetően is. I Majd két évtized elteltével, 1986-ban adtuk át a közönség-kiszolgálót, a III. Bé- I la kori palotarész bejárati részét, amit többek között az indokolt, hogy ’86 előtt I még víz sem volt a Várhegyen, katasztrofális állapotok uralkodtak itt. Ez akkor I egy pici lépés volt, de a növekvő idegenforgalom igényeit már jobban ki tudtuk elégíteni. A '90-es évek elején elkezdtük a Rondella és a Budai torony helyreállítását, és egy ügyes trükkel megoldottuk a Várszínház megépítését. Tudniillik a színház az akkori engedélyezett tervekben nem szerepelt, nem is sze- ! repelhetett. hiszen az akkori beruházási szabályok szerint ilyet egy múzeum nem építhetett. Ezt nagyon ügyesen belecsempésztem a tervekbe, aztán a főhatóságok már csak akkor értesültek róla, amikor az első színházi előadás lezajlott. A Várszínház első előadása indenkinek nagyon tetszett, most már tizenharmadik éve minden nyáron nagy sikerrel üzemel, és azt gondolom, szeretik az esztergomiak. 1996-ban, a Honfoglalás 1100 éves ünnepsége alkalmából rengeteg programot szerveztünk, amelyekre prominens személyeket is meghívtunk, például az akkori köztársasági elnököt, Göncz Árpádot, ő avatta a harangkiállítást. Bevallom férfiasán, ebben némi tudatosság is lapult. -Nevezhetjük ügyes taktikai húzásnak?-Az volt, és hogy mennyire nem hiába, azt az is igazolta, hogy még abban az évben, részben ezeknek a "machinációknak" köszönhetően, a magyar parlament hozott egy olyan határozatot, hogy a közelgő ezeréves államiságunk ünnepségsorozatára az úgynevezett királyvárosok | számára egy külön keretet kell nyitni, egy külön támogatási rendszer I kezelésére. Ezt részben a Nemzeti Múzeum szervezte, és mivel mindenÍ * kinek maga felé hajlik egy kicsit a keze, ezért a Nemzeti keretein belül működő intézmények, mint a Vármúzeum, némi előnyt élveztek. -Mekkora összegről volt akkor szó?- 600 millió forint volt az induló összeg és ennek a nagy részét mi hoztuk el. Tudniillik, mi akkor már készültünk egy ideje egy hasonló projektre. Nem volt nehéz kisakkozni, hogy a közelgő ünnepségsorozat helyszínéül csak a középkori királyvárosok szolgálhatnak. Esztergom í még ezen a körön belül is kiemelt szerepet kapott, hiszen itt a Várhegyen született a magyar államiság. Kész kiviteli tervekkel rendelkeztünk '96-ra, meghatároztuk a múzeumi koncepciót, az idegenforgalmi elvárásokat. Létre kellett hoznunk egy kiemelt protokolláris céloknak is megfelelő belső téregyüttest, amin belül egy "hétköznapi" múzeum mindennapi feladatait is el kellett látni. Esztergom teljes idegenforgalma gyakorlatilag a Várhegyen csapódott már akkor is le, ráadásul tudomásul kellett venni, hogy a XXI. századnak kellett egy korszerű, sokfunkciós épületet létrehozni, rekonstruálni. Szerencsénk volt, ilyen kidolgozott koncepcióval egyik város sem rendelkezett, így '97-ben már elkezdődhetett a beruházás. Persze sok-sok szakmai vita, rengeteg fórum volt, de kellő nyomással végül is a mi eredeti koncepciónk győzött.-Ki dolgozta ki ezt a koncepciót?- A múzeumi és idegenforgalmi koncepciót én dolgoztam ki, az építészeti koncepciót pedig egy ragyogó tehetségű építésszel, Gál Tiborral egyeztettük, rengeteg vita árán, de a végére maximálisan összecsiszolódva.-Nem kérem arra, hogy mondjon egy, az Ön számára kedvesebb részt, nagyjából kezdem érteni, hogy az egész Várhegy egy egység, és egy élet munkáját mutatja.- Hosszú idő telt el szélmalomharcot vívva, ez főleg a 70.es évekre igaz, mégis jól fogalmazott, az életem művének tekintem, és büszke vagyok rá.-Joggal. Mi az, amit az utóbbi évek eredményének tekint, a nagy rekonstrukciós munkák befejezése után?-Sikerült azokat a formákat, hangulatokat felidéznünk, ami a középkori életérzést hozza vissza. Körülbelül így nézhetett ki a Várhegy abban az időben, amikor még Európa egyik meghatározó országa voltunk. Az egész épületsor tíz évvel ezelőtt nem volt ilyen egységes, nehéz volt az idelátogatókkal elhitetni, hogy ezek a szétfolyó épületek valamikor szerves egységet alkotva, az Árpádházi királyok fő erősségei voltak. Most már hihető a látvány.-Egy mindennapi újságolvasó pontosan tudja, mégis elevenítsük fel milyen fontos, protokolláris eseményeknek biztosított helyszínt a Vár?-Nagyon sok, igen magas rangú delegáció programját szervezzük és bonyolítjuk, elég ha csak a tavalyi visegrádi négyek találkozóját említem, vagy a Kis Duna menti találkozót, amelyet Orbán Viktor neve fémjelzett. Sajátos helyzet, hogy mindkét politikai oldal prominens vezetőivel ültem már ezekben a fotelokban, és nekem, mint múzeumigazgatónak egyforma tisztelettel kell fogadnom a mindenkori miniszterelnököt, függetlenül attól, hogy melyik politikai irányvonalhoz tartozik. Hatalmas élmény volt, amikor tavaly a japán császár a feleségével nálunk vendégeskedett és ebédelt. Annyira jól érezte itt magát a császári pár, hogy azóta minden császári protokolláris eseményre meghívót kapok, most utoljára például a december 10-én tartandó császári születésnapi fogadásra hívtak meg. A látogatásuk után pár héttel egyébként a budapesti japán nagykövetség egyik vezetője kézbesített egy személyes ajándékot a japán uralkodótól. Ezt csak azért mondom el, hogy világossá tegyem: nekünk nem szabad politizálnunk. Innen, akár külföldi, akár hazai vendég, ugyanazzal az elégedettséggel szabad csak távoznia.-Egy kicsit ápolják az országimázst?-Ez inkább küldetés feladatunk, a mi szintünkön persze, hogy ennek az országnak a megítélésén javítsunk, hogy felvállaljuk, ha úgy tetszik az ország imázsának a karbantartását, úgy, hogy közben a legma- ximálisabb fokon dolgozunk.-Mint telekszomszédok, milyen a viszonyuk az Egyházzal?-Nyugodtan állíthatom, 1971 óta ragyogó viszonyban vagyunk, mint tulajdonosoknak, közös érdekünk hogy jó kapcsolatban legyünk. Kölcsönösen segítjük egymást, és annak külön örülök, hogy az új bíboros-érsek úrral is már többször sikerült találkoznunk. Egyetértünk abban, hogy az idelátogatóknak édesmindegy, hogy mi kinek a tulajdona. Jól akarja érezni magát, és ezt a mi feladatunk biztosítani.-Nem okozott problémát szakmai körökben, hogy önök a Nemzeti Múzeum részeként mindig is kiemelten voltak kezelve?-Volt erre is példa. És ezzel csak az a baj, hogy elszalasztottuk azokat a lehetőségeket, - azért mert esetleg vetélytársnak néztek bennünket - amellyel több pénzhez juthatott volna nem csak a Várhegy, de az egész város. A partnerséghez két partner kell, mi itt vagyunk, készen minden együttműködésre. Ezt a várat még senki nem hívta a Magyar Nemzeti Múzeum Árpádkori Múzeumának. Ez az Esztergomi Várhegy, a miénk.-Mi a véleménye az új városrendezési koncepcióról?- Csak helyeselni tudom a Széchenyi tér rendbehozatalát, illetve az autók kitiltását, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a turista oda megy, ahol látnivaló van, és az igényeit ki tudják elégíteni. Ehhez szükség van olyan turistacsalogató helyekre, amiért érdemes lemenni a városba. Sok kicsi hangulatos galéria, vendéglátóhely, étterem, ezek miatt maradnak például Szentendrén, de tegyük fel a kérdést, miért marad egy turista 4-5 napig egy helyen. Mert van mit csinálnia. Esztergomnak ez egy iszonyú nagy hiányossága, nincs meg az a háttere, hogy a különböző igényeket kielégítse. Még akkor is ezt kell mondanom , ha tudom, hogy a mostani városvezetés rengeteget tett, tesz azért, hogy ez változzon. Ehhez kell egy élményfürdő, egy szebb főtér, és még folytathatnám .Nem sértésnek szánom, de sokkal szorosabbá kellene tenni a városon belüli kapcsolatokat. Össze kellene fognunk az erőinket, mert ez viszi előbbre Esztergomot, de az egész világot. Tegye mindenki a dolgát legjobb tudása szerint, és boldogabb, szebb városunk lesz. Ezt akarjuk mindannyian, nem? váczy ."
