Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-11-15 / 53. szám

Bevásárlókörkép Térségünkben a Mária Valéria híd átadását követően több téren megindult a két part közötti együttműködés. Az Ister Granum Eurorégió megalakításával ipari, kulturális, kereskedelmi és turisztikai területeken számtalan lehetőség nyílik a jövőben a térség lakosai számára. Az elmúlt két évben is történ­tek azonban jelentős változások. A legtöbb polgár számára az első kézzelfogható előny, ami a két part újbóli egyesüléséből adó­dott, hogy lehetősége nyílt a ko­rábbinál jóval egyszerűbben ar­ra, hogy kiválaszthassa, melyik országban végzi hétvégi bevásár­lását. A magyarországi és szlová­kiai boltok eltérő áron kínálták portékáikat, ezért a nagy népsze­rűségnek örvendő, ezzel egy idő­ben induló benzinturizmus mel­lett - amelyről egy korábbi írá­sunkban már szót ejtettünk - ki­alakult a bevásárlóturizmus is. Ennek keretén belül mindkét ol­dal lakosai rendszeresen látogat­ták, és látogatják ma is a másik ország üzleteit. A párkányi bevá­sárlóközpontok előtt csak elvétve lehetett szlovák rendszámú gép­járműveket találni, a szerdai és pénteki esztergomi piac vásár­lóközönségének pedig jelentős részét képezték a Duna bal part­járól érkezők. Az utóbbi időkben ritkulni látszik a magyar rendszá­mú gépjárművek száma a párká­nyi bevásárlóközpontok előtt, ugyanakkor egyre több szlovákiai vásárló látogatja az esztergomi bevásárlóközpontokat, elsősor­ban a Tescó-t. A két oldal boltjainak árai az elmúlt évben egyre inkább köze­lednek egymáshoz, ezért a bevá­sárló „turisták” egyre kevésbé végzik az általános bevásárlásai­kat a túlparton, sokkal inkább célzott árucikkekért kelnek át a hídon. Néhány nagy bevásár­lóközpont és kisbolt árainak ösz- szehasonlításában szeretnénk se­gíteni az olvasóknak abban, hogy az alapvető élelmiszereket hol ér­demes leginkább beszerezni. Az általunk megvizsgált élelmi­szereket tekintve meglehetősen szoros verseny alakult ki a két part között. Nagyjából ugyanany- nyi termék bizonyult olcsóbbnak a magyar, mint a szlovákiai bol­tokban. Ami nyilvánvaló különb­ség volt, az a nagy bevásárlóköz­pontok árbeli előnye a kisboltok­hoz képest. A nagy termékválasz­tékkal rendelkező multicégek az alapvető élelmiszerek többségét képesek alacsonyabb áron kínál­ni a kisebb csemegéknél, kisebb haszonkulccsal dolgoznak, és ezeknek köszönhetően nagyobb forgalmat bonyolítanak le. Araik azonban sokkal jelentősebb elté­rést mutatnak egyéb termékeik esetén, míg a kisboltok igyekez­nek minden árucikküket középár- folyamon árusítani. Nem elha­nyagolható az sem, hogy a nagy bevásárlóközpontokkal szemben a kisboltok sokkal hamarabb ala­kítanak ki személyes kapcsolatot a vásárlóval. Fontos tudnivaló, hogy az alább felsorolt élelmisze­rek esetében a legolcsóbb termé­keket vettük figyelembe, vagyis az ár-érték vagy minőség arányának vizsgálatakor nem feltétlenül ugyanez az eredmény születik. További fontos tudnivaló, hogy a kis csemegeboltok alatt az 1-2 főt foglalkoztató üzleteket értjük. Ha egy kiló kenyeret szeret­nénk vásárolni, akkor legol­csóbban ezt az esztergomi Tescóban tehetjük meg. Ha azonban szükségünk van egy li­ter tejre is, akkor máris készít­hetjük útlevelünket, mert a tej­termékek kedvezőbb áron vásá- rolhatóak a párkányi oldalon. Ha már Szlovákiában járunk, akkor érdemes a vajat is itt vá­sárolnunk, mivel a szlovákiai szokványos 125 grammos cso­magolású teavaj a Jednotában, a Billában és a Pacific kisbolt­ban is olcsóbb, mint a magyar- országi boltok 100 grammos ki­szerelésű termékei. A korábban olcsó kristálycukor kedvéért azonban nem érdemes a bal parton maradni, mivel a tavalyi évhez képest fordult a kocka, és Magyarországon olcsóbban jut­hatunk hozzá egy kiló kristály- cukorhoz. Az étkezési sót is ér­demes itt vásárolni, a legol­csóbb helyen (Smatch, Tesco) csak feleannyiba kerül, mint Párkányban. Nem érdemes visszautaznunk Szlovákiába, ha a fenti termékek mellé húst is szeretnénk vásárolni. A sertés­hús, a csirke, a hal és a virsli is kevesebbe kerül Esztergomban, mint Párkányban. A főzéshez szükséges étolajat szintén itt vá­sároljuk. Ha ez is megvan, ak­kor már csak a köret hiányzik a hétvégi ebédhez. Ehhez azon­ban megint érdemes a Duna bal partjáról megcsodálni a ba­zilikát, mivel a krumpli és a rizs (gyorsrizs változatában is) egy­aránt 20-25%-al olcsóbb, mint Esztergomban. Ha már újból er­re járunk, akkor ne felejtsünk el gondoskodni az étel leöblítésé­hez szükséges folyadékról sem. A legolcsóbb ásványvíz szintén itt fakad, és áremelés ide vagy oda, a szlovák sörök még min­dig kevesebbe kerülnek, mint magyar társaik. Ugyanakkor, aki inkább egy pohár borral szeretné leöblíteni a hetedhét határról összeszedett ebédet, az máris indulhat Esztergomba. Ha valaki esetleg egy finom ká­vét vagy teát fogyasztana szíve­sebben az étel után, annak vi­szont már nem kell aggódnia, elég a legközelebbi boltba lesé­tálnia, ugyanis ezeknek a ter­mékeknek az árában jelentő­sebb eltérést nem tapasztaltunk. Bukovics Krisztián Összegzésül elmondható, hogy a fent említett élelmiszerek általában az esztergomi Tescóban a legolcsóbbak. Az általunk vizs­gált 18 termék közül 6 (kenyér, cukor, étolaj, fagyasztott halfiié, kávé, sertéshús) egyértelműen itt kapható a legkedvezőbb áron. A második helyen a párkányi Billa végzett 4 termékkel (tej, vaj, liszt, ásványvíz). A harmadik helyen 3-3 legolcsóbb termékkel holt­versenyben az esztergomi Smatch (só, egész csirke, virsli) és a párkányi Jednota (krumpli, rizs, sör) végzett. A két part kisboltjai csak ezután következnek, a szlovákiai csemegék minimális előnnyel előzik meg esztergomi társaikat. Ha minden boltban vásárolnánk az összes vizsgált termékből, a Tesco akkor is megtartaná vezető szerepét. Egy kevéssel lemaradva a Billa áruház követné, amely mögött szorosan a Jednota és -meglepetésre - vele holtversenyben a szlovákiai kis boltok következnének. A sort ezúttal is -igaz, nem nagy lemaradással - a magyarországi kis csemegék zárnák.- kiváló gazdaság, kiemelkedő kulturális élet Beruházások és engedélyek Sárisáp Sárisáp község és környé­ke ősi idők óta lakott terület volt. Az első ismert telepü­lést a rómaiak alapították Quadriburg néven. Sárisáp területén már a kőkori em­ber is megtelepedett. Bronzkorra utalnak a Qadriburg-dűlőben hajdan állt földvár nyomai. Sárisáp újtelepi részén hamvasztá- sos sírt, mészbetétes bögrét és textilmintás edénytöre­déket találtak. Az ókori népek közül a kelták uralma tartott a leghosszabb ideig ezen a vidéken. A honfog­lalást követő időkből nagyon kevés adat áll rendelkezésre. A középkori Sárisáp első okleve­les említése 1181-ből származik. Ebben az oklevélben Tokod dé­li szomszédjaként említik. A falu 1389-ben szerepel először teljes nevén. A községet Kövi faluhoz hasonlóan 1543 táján a török elpusztította, mert az 1570. évi török összeírás szerint Sárisáp puszta lakatlan hely. A XVII. század végére, XVIII. század elejére Sárisáp újból benépe­sült. Ez annak köszönhető, hogy a földesuraknak érdekük­ben állt az elnéptelenedett fal­vakat benépesíteni. Az újonnan települteket 3-4 évre felmentet­ték minden földesúri teher alól. 1766-ban Szent Imre herceg emlékezetére épült fel a római katolikus templom. Az 1700-as évek végén barnaszenet talál­tak, mely felfedezésével teljesen megváltozik az addig főként mezőgazdaságban tevékenyke­dő lakosság élete. A két háború közötti időszakban a lakosság a mezőgazdaságból és a bányá­szatból élt. A munkahelyek szá­mának jelentős csökkentése mi­att a húszas évek közepén so­kan kivándoroltak Franciaor­szágba, Belgiumba, Hollandiá­ba és Németországba. Az I. vi­lágháború után a község keres­kedelmi életét az 1918-ban megalakult Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet bo­nyolította. A bánya miatt a kis­ipar nem volt jelentős. Egyéb községekhez viszonyítva az ok­tatásról is kiemelten kell szólni. A római katolikus iskola 1903- ban lett állami elemi népiskola. Az állami iskola mellett egy bá­nyavállalati négy tantermes is­kola is szolgálta a bányászok gyermekeit. 1929-ben elkészült a munkásotthon. Országos vi­szonylatban igen korán, 1924- ben villamosították a falut. 1937-ben posta, telefon-és táv­író állomás létesült. A bányász­községet hatalmas pusztítás érte a II. világháború alatt. 1944 ok­tóberétől 1945. március 22-ig több, mint 120-an vesztették életüket. A falu zsidó vallású la­kosait mind elhurcolták a né­metek. Egy sem tért vissza, va­lószínűleg mindannyian elpusz­tultak. 1946-47-ben kb. ötszázan áttelepültek Szlovákiába, főleg Handlovába és környékére. Közigazgatásilag a szocialista időszakban először önálló, majd 1984-88 között Dorog vonzás- körzetéhez tartozott. 1997-ben Annavölgy levált Sárisáptól és önálló községgé alakult. Műemlék jellegű épülete a Szent Imre tiszteletére 1766-ban emelt barokk templom. Plébá­niaépülete is említésre méltó, melyet 1750-ben egy kocsma­épületből alakítottak át. A községben egy napközi­otthonos óvoda és egy általános iskola működik. Sárisápon van kultúrház, könyvtár, sportcsar­nok és futballpálya. A sárisápi Bányász Művelődési Ház külön­böző szakköröknek, zenekar­nak, szlovák pávakörnek és a Bányász Kórusnak ad otthont. A község polgármestere: Haracska Ferenc, alpolgármes­tere dr. Maradi Attila. A képvi­selőtestület tízfős. GK . Beruházási terveikről és folyamatban lévő engedé­lyeztetési eljárásaikról tar­tottak tájékoztatót a dorogi nagyvállalatok a város Gaz­dasági Bizottsága novem­ber 11-ei ülésén. Három cég (a Richter Gedeon Rt., az Onyx Magyarország Kft., és a Baumit Kft.) képviselői kaptak meghívást a bizottsági ülésre. Mivel a hatóanyaggyártás továbbra is a Richter Rt. dorogi gyáregységében zajlik majd, Bodó László műszaki vezérigazgató-helyettes a cég tervei között egy tizenkétmilliárd forintos beruházással megvalósuló új szin­tetikus csarnok építését emelte ki, amivel kiváltanák a jövő év köze­pén végleg leálló B12-gyártást. Egy-egy milliárd forintos költségve­téssel a gyárban infrastrukturális, il­letve környezetvédelmi beruházá­sokra is készülnek. Utóbbi kereté­ben folytatódik az ún. vízminőségi program, mely a szennyvíztároló medencék lefedésére irányul, csökkentve ezzel a dorogiakat in­gerlő szagforrásokat. A hulladék­égető ügyvezetője, Lágler Katalin elmondása szerint a 2004-es év­ben a 2. és 3. salaklerakók lefedése miatt magasabb beruházási költsé­gekkel számolnak, mivel a lerakók rehabilitációja mintegy ötszázhúsz millió forintot emészt fel. A Környezetvédelmi Felügyelő­ség meghívott szakemberei a jelen­tést kiegészítve szóltak arról, hogy a hatóság 2004. december 15-ig kö­telezte az Onyx Kft.-t a lezárásra harminc éves utógondozással. Az ennek tetején, égetési maradék­anyagok számára tervezett nyílttéri gyűjtőhely kialakítása ellen a Do­rogi Környezetvédelmi Egyesület (DKE) ugyan fellebbezett, ám a másodfokú határozat helyben­hagyta az elsőfokú döntést, így az megépülhet. Komássy Tamásné, a DKE szakértője azonban felhívta a figyelmet arra, hogy szennyező- anyag szivárgása esetén a lerakók kiürítését nehezíti a fölöttük kiépí­tett, lebetonozott gyűjtőhely.A kör­nyezetvédelmi szakhatóság jelen­tése kapcsán felmerült az Onyx Kft. területén kimutatható talajvíz- szennyezés kérdése A cég állás- foglalása szerint ez öröklött, illet­ve geológiai eredetű probléma. Erről az égetőnek januárra kell beszámolót készítenie. A Baumit Kft. beszámolójából kiderült, a vállalat nem tervez ter­melőberuházást Dorogon. A jövő évi fejlesztésekről szólva újabb négy-ötezer négyzetméternyi te­rület pormentesítését, és egy zárt, hulladékgyűjtésre szolgáló táro­lórendszer kialakítását emelték ki, utóbbit mintegy százötvenmil­lió forintból valósítanák meg. A Környezetvédelmi Felügyelőség hangsúlyozta, hogy határértéke­ket szabnak nem toxikus porra vonatkozóan, illetve intézkedési tervet állítanak fel a diffúz (nem pontszerű) levegőszennyezés megakadályozására. Dorog Vá­ros Önkormányzatának Gazdasági Bizottsága a beszámolókat egy­hangúlag elfogadta. n. m.

Next

/
Thumbnails
Contents