Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-11-12 / 50. szám

Pusztulást okozó sorsfordulók

Ebben a írásban az 1683-ig felölelő időszak fontosabb, Párkányra vonatkozó sorsfordulói közül próbálunk néhányat röviden felvázolni. Reméljük, hogy ennek ürügyén a török idők párkányi palánkvárát is sikerül egy kicsit részletesebben bemutatni.

Kakath számára, amely a jelenlegi Párkánytól kicsit lejjebb, keletre feküdt*, az első megsemmisítő erejű csapást minden valószínűség szerint az 1241-1242. évi tatárjárás jelentette. Újjáépítése után 2-2,5 évszázad alatt virágzó mezővárossá (oppidium), a Duna bal partjához tartozó térség legjelentősebb településévé nőtte ki magát.

Feltételezni lehet, hogy a mohácsi vész után a törökök már 1529-ben felégetik. Sebeit még ki sem heveri, amikor 1543-ban újabb csapás éri. Esztergom ostromakor (Esztergom augusztus 10-én kerül török kézre) a törökök felperzselik és földig lerombolják. Ezzel az ősrégi, távolabbi tájainkon is jó hírnévnek örvendő Kakath története végérvényesen lezárul.

A volt régi Kakathtól kicsit nyugatra a Duna partján a török hídfőállásként egy palánk- várat épít, amelyet később Dsigerdelen (magyarul

Csekerdén) Parkaninak nevez el. Ebből ered a későbbiek folyamán általánosan használt

Párkány elnevezés. Csekerdén Esztergom várának tartozéka, mintegy elővédje. Valójában négyszög alakú, vizesárokkal körülvett palánk volt, amelynek árkába védelmi céllal a Duna vizét vezették. Az árkon belül erős kettős boronafal, közötte ledöngölt föld védte az erősséget. 1549-ben már állandó török őrség védi, valószínűleg 1546 és 1549 között épülhetett. A 1560-as években már van iskolája, mecsetje (állítólag a régi római katolikus templom helyén állott) és dzsámija (imaháza), a védőknek kis létszámú tüzérsége. Biztosan kizárható, hogy a régi templomot alakították volna át dzsámivá, mert a török harcok nyomán teljesen elpusztult. Csekerdént fokozatosan a keresztények is lakhelyül választják. Miután rendszeressé váltak a heti vásárok a 16. század 80-as, 90-es éveiben már minden bizonnyal voltak keresztény lakói.

Esztergom visszafoglalásának első felvonásaként az 1595. évi ostrom alatt július 21-24-én a

Pálffy Miklós vezette keresztény sereg a régi Párkányt felégeti. Az épületek anyagára és a tűz méreteire jellemző, hogy négy napig égett, és két hétig izzóan füstölgőit. Az ostrom kapcsán a hajóhíd is tönkremegy. Egy 1597. évi jegyzőkönyv szerint „az ősi Kakathot a törökök már rég elpusztították, és nem mesz- sze tőle a Garam torkolatánál hasonnevű erősséget emeltek, amelyet a keresztények a minap alapostul eltöröltek, s a földdel egyenlővé tették. Ma tehát már egyik sem áll.” Szomorú tény, hogy az addig inkább török által nyomorgatott környék lakossága az 1595. évi ostrom folyamán (de az előző évi ostrom alatt is) a keresztény katonák rablásai és kegyetlenségei miatt szenvedett sokat.

Bizonyítható, hogy Mátyás főherceg** a dunai átkelés biztosítása végett új hajóhidat építtetett, és elrendelte a híd véd- művekkel történő megerősítését. Feltételezhető, hogy a párkányi tábort is újjáépíttette, illetve megerősíttette.

1599 októberében a település ismét tragikus események színtere. Október 10-én egy nagyobb török sereg érkezik Párkány alá és több ízben támadja a 400 vallonnal védekező párkányi tábort. Harmadnapra a

keresztény csapat megunva a török folytonos zaklatását a hajóhídon visszavonul Esztergomba, a hidat maguk után szétszedik. Párkányban betegeket és kisebb helyőrséget hagynak hátra, összesen 300 embert, akiket a törökök részben megölnek, részben foglyul ejtenek.

10 év alatt, ameddig Esztergom keresztény kézen maradt a veszteséget és pusztulást szenvedő Párkányt rendre felújítják. Emellett szól a hídfő védelmének fontossága és az a tény, hogy a budai békealkudozásokra Bécsből 1604. február 3-án elindult követség tagjai Párkányban szállottak meg.

1605. október 3-án Esztergom elesik, és ezzel az esztergomi szandzsák és a régi hódoltság minden nyomorúságával együtt újjáéled. Esztergom visz- szafoglaiása után a törökök a párkányi hajóhidat újból felépítik, és valószínűleg már kettős sánccal erősítik meg. Új, háromszög alakú erősséget építenek, amelyet kettős cölöpzet vesz körül. A külsőt a belsőtől árok válaszja el. A párkányi őrség létszáma nagyjából az 1595. év előtti álapotoknak felel meg.

1683-ban a párkányi palánk már ötszög alakú. Délről a Duna vize, északról kettős sánc és

árok védi. Az árok mentében minden oldalról erős facölöp- zet veszi körül, kapuja nyugatra nyílik. A párkányi csata kapcsán esett sérelmek miatt a lengyelek felgyújtják, ezért a település ismét a tűz martalékává válik. A kb. 7200 - 8200 török veszteséggel záruló (ebből 6000 -7000 elesett vagy vízbe fúlt, 1 200 foglyul esett) párkányi csata után a település ki tudja hányadszor ismét újjászületik. A 21. századig több sorscsapás (tűzvész, árvíz, járvány), háború és tragédia éri, de ez már egy másik történet.

*Mrauík könyvében (Stúrovo a okolie, 1968) a mostani gurgyalt jelöli meg Kakath helyeként. Ezt a feltételezést azonban óvatosan kell kezelni, mert Mravík e művében a régi nevek megfejtését illetően, de más vonatkozásban is sok esetben buja fantáziájáról tesz tanúbizonyságot

**Mátyás főherceg (1557- 1619) - Miksa császár 3. fia; 1578-1581 Németalföld kormányzója; 1593-ban Alsó- Ausztria helytartója; 1608-1619 magyar király.

Dr. Haiczl Kálmán helytörténeti monográfiájának felhasználásával összeállította: Oravetz Ferenc

Für múltja és jelene

Táti Sorskérdések

Az ezer lélekszámmal bíró falucska Érsekújvártól 20 kilométerre fekszik. A településen a magyar ajkúak vannak többségben.

A községnek van négyosztályos magyar tanítási nyelvű alapiskolája, amelynek épületét még 1889-ben emelték. A magyar óvodában mintegy 23 kisgyerek oktatását végzik családias körülmények között. A tájházban megtalálhatók a községről készült legrégebbi fotók, valamikor használt háztartási eszközök, népviseletek. A Községi Hivatal épületének eredete szintén a 19. századba nyúlik vissza. Ez az épület adott helyet egykoron a jegyzőségnek.

A tűzoltóságnak is van külön épülete, ahol az oltáshoz szükséges eszközök, a locsolókocsi, a különböző versenyeken nyert kupák, oklevelek kapnak helyet.

A falu polgármestere Jávorka Flórián.

A falu határa már a 8. században lakott volt, erről tanúskodik az a szláv-avar csontvázas temetkezőhely, melynek nyomaira bukkantak. Elsőként 1268-ban említik Fyur néven a Komárom vármegye határainak összeírásában.

1270-ben ezt a birtokot a komáromi várbirtokhoz csatolták, majd Csák Máté halála után a trencséni várbirtokhoz került. 1397-ben Fyr alias denomina- tione Fyrmonya névvel jelölik. 1505-ben a falu földesura Balogh János, ebben az időben Fywrként említik.

1562-ben az Újfalussy- családnak adományozzák.

A török hódításokat a község is megérezte, hiszen az 1652- ben a harcok után csak 12 lakóház maradt meg, majd az 1669- es összecsapások után a falu teljesen elpusztult. 1692-ben Akács Imre tulajdonába kerül

adományként a török elleni harcokban szerzett érdemeiért. 0 telepítette a községbe a hegyháti szlovákokat.

1704 és 1710 között ismét harcok dúltak a határban, ezúttal a kurucok és a labancok között. A 18. század elején több földbirtokos is otthonra talált Fürön: Szluha Ferenc és örökösei, Csupor Imre, Luby László. 1734-ben újabb birtokosok vannak: Fekete György, Csúzy Imre, Király Mihály, majd 1750-ben a Ramocsaházyak, 1778-ban a

Disznósy Horvátok, akik saját családjukon kívül újabb telepeseket hoztak a faluba.

A háború mellett járványok is pusztították a lakosságot. 1809- ben, 1831-ben és 1855-ben is pestisjárvány dúlt itt.

A 19 századtól legnagyobb birtokosoknak Steinger Gyulát és a Vargha-családot tartották számon. Az ő leszármazottaik birtokolták a községet egészen 1945-ig, majd 1946-ban megkezdődött a birtokok felosztása. 1948-ban a település megkapta mai szlovák elnevezését, így lett Fürből Rúban.

A község műemlékei közül kiemelkedő a 13. században épült román stílusú templom. A rövid református időszak alatt elhagyatottá és elhanyagolttá vált a templom, de a 17 században a katolikusok ismét birtokukba vették. A 18. században későbarokk stílusúvá építették át, s ki is bővítették. 1890-ben leégett, csupán néhány falmaradvány maradt meg. 1908- •ban kezdtek hozzá az egyhajós, poligonális zárású, Szent Imre nevét viselő templom -építéséhez neoromán stílusban. Az építmény

sekrestyét és egy előreugró tornyot is kapott. A templom falán emléktábla látható, az egyik felén az 1. világháború áldozatainak, másik felén pedig a II. világháború áldozatainak emlékére.

A községben található kastélyt még a 18. században a Horváth-család építette. Eredetileg klasszicista stílusban épült, majd a 1830-ban a Jankovich- család átalakította. 1945-ig Zichy Aladár tulajdona volt, majd az államosítás után volt benne raktár, gyermekotthon, szeretetotthon. Ma már üresen áll, s ahogy múlik az idő állaga egyre inkább romlik, elpusztul.

Egy másik kúria is állt a mai kis tér helyén, amelynek gazdasági épületeit 1945 után felszámolták, majd a kúriát is lebontották. Ezt a birtokrészt még a 19. század közepén az Ordódyak szerezték meg, • gazdaságot alakítottak ki rajta. Volt itt istálló, iroda, raktár. Az idők folyamán gyakran cserélt gazdát, majd Honig Ödön keze alatt nemtörődömsége miatt tönkrement. Az utolsó tulajdonos Zichy Aladár volt.

Fürön áthaladva több egyházi jellegű műemléket is találhatunk. Az iskola előtt a Szeplőtelen Szűz Mária-kőszobor, a mezőgazdasági épület mellett a Nepomuki Szent János-szobor a 19. Századból. D.Bajkai Katalin

Mint arról a Hídlap korábbi számában beszámoltunk, november 3-án elhelyezték Táton a 10. számú főutat tehermentesítő Tokod-Tát elkerülő 117. számú főút és árvízvédelmi fővédvonal alapkövét. A tervet ellenző tátiak tiltakozó fórumot tartottak ugyanott, ahol egy héttel ezelőtt ünnepelték az alapkőletételt.

A tiltakozók a lakosság számára kiküldött nyolcoldalas füzetben foglalták össze az építendő út káros következményeit, környezetromboló hatásait. Állításuk szerint a tervezett nyomvonal szinte az összes meglévő természeti értéket letarolja a Duna- parttól a patak mindkét oldaláig. A mederkotrás következményeként a bekötő és kimenő Nagy- Duna fenékszintje magasabb lesz a Kis-Duna kikotort fenékszintjénél, így néhány év múlva kb. ötször annyi iszap lesz a fenékben,

Az Esztergomi Rendőrkapitányság elkészítette az első háromnegyed év bűnügyi összegzését. A körzetben hatszázzal több ismertté vált bűncselekmény történt már az első háromnegyed évben, mint a tavalyi év 12 hónapja alatt. A lefolytatott nyomozások eredményessége 73,3 százalék, míg a felderítési eredmény 50,9 százalékos a körzetben.

A kimutatás szerint jelentősen csökkent a közlekedési bűncselekmények száma. Kevesebben vezetnek ittasan és a gondatlan közúti balesetek száma is csökkent.

mint amennyit most kikotornak majd. A füzet szerint az építendő út még több évig nem fogja betölteni a gát szerepét, mert a patak visszatöltésezése nem fog elkészülni. A tiltakozók véleménye szerint a község számára a fejlődési lehetőséget az idegenforgalom biztosíthatja. Nem a falusi turizmus, hanem több község természeti értékeit is kihasználó terv létrehozása, amely garantálja a községben élő iparosok, kereskedők nyereségét, mellesleg az EU is támogatja. Úgy vélik, a tervezett út az ilyen célra hasznosítható területek szívén megy majd keresztül. A tegnapi tiltakozáson aláírásgyűjtésbe kezdtek a szervezők. Céljuk, felhívni a figyelmet arra, hogy a tervezett út támogatottsága nem egyöntetű. Hangsúlyozzák, hogy nem a terv és a nyomvonal ellen tiltakoznak, hanem az elfogadott, jelenleg építendő nyomvonal ellen. A község polgármesterének véleményét holnapi számunkban olvashatják.

GK

Az Esztergomhoz tartozó térségben még mindig magas a kábítószerrel való visszaélések száma. A kimutatás szerint közel másfélszáz alkalommal kellett vádat emelni ilyen ügyekben. Az embercsempészet Nyergesújfalu és Süttő térségében még mindig kiemelkedően magas.

A szlovák oldalról előszeretettel érkeznek zsebtolvajok az esztergomi piacra minden szerdán és pénteken. A betörők főként a hétvégi házakat, a pincéket és az üzleteket részesítik előnyben, akaree

Több a bűncselekmény, mint tavaly- Esztergom -