Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-10-29 / 40. szám

RÉGIÓ 2003. október 29., szerda _____jjj. Es ztergom városában az el­múlt hónapokban mindenna­pos témává vált az új szemét- szállítási rendszer bevezetése. A szolgáltatást végző Eszköz Kft-nek a lakossághoz kikül­dött tájékoztatója sokak szá­mára nem volt egyértelmű. Többen nehezményezték az ott feltüntetett szemétszállítá­si díjrendszert, pontosabban a szállítási költségek fizetését. Sokan úgy gondolják, hogy pontosabban követhető lett volna, ha a szolgáltató cég nem előre meghatározott fix összegben kéri a szállításért a pénzt, hanem utólag számláz­nák ki a tényleges teljesítésért fizetendő összeget. Minden­esetre a szolgáltató jelenleg csak azt a háztartási hulladé­kot szállítja el, amely az álta­la meghatározott méretű és tí­pusú edényben kerül ki a há­zak elé. A nem megfelelő ku­kákban tárolt hulladék, és az e célra bevezetett matricák nélküli szemeteszsákok pedig az utcán maradnak. Szemét-ügy Kép és szöveg: bukovics Októberi hóesés Gál Kata írása Pénteken reggel miután felkeltem, álmosan elmásztam az ablakig, kihúztam a függönyt és az elém táruló látvány­tól azonnal fölébredtem. Zuhogott a hó, sűrű nagy pelyhek- ben, függönyt vonva a tájra. Persze az ember örül a hóesés­nek, főleg amíg gyerek. Talán ők most is örülnek neki, hi­szen nem jelent mást számukra csak egyfajta játékot, hógo­lyózást, szánkózást. En azonban aggódva álltam az ablak­ban a-tájra meredve. Október van. Emlékszem nálunk min­dig búcsúkor esett le az első hó, november végén. Tudom, mert gyerekként mindig hintázni szerettem volna, de hó­esésben ugye nem lehet. Október van. Hirtelen eszembe ju­tott, amit a minap olvastam a környezetszennyezésről s a globális felmelegedésről. A légkör szennyezettsége, Cser­nobil, ózonlyuk, őserdők kiirtása, hulladék felhalmozódás, egy képpé ált össze minden. A következményt láttam az ab­lakból. Felrémlett lelki szemeim előtt a jövő, hogy legköze­lebb már szeptemberben fog esni a hó, nem lesz csak nyár és tél és csak palackos, tisztított vizet ihatunk és végül a kihasznált és végsőkig szennyezett környezet az emberiség ellen fordul és pusztul minden ami él. De eszembe jutott még valami, amit szintén olvastam, hogy már van nemzet­közi összefogás a kérdésben, és tenni akarás. Hiszen ha­zánk Európai Uniós csatlakozásának is az egyik legfonto­sabb alapfeltétele, hogy a jogharmonizációt végrehajtsuk a környezetvédelem területén is, mert: „szegényen lehet men­ni Európába, de mocskosán nem...” Vizeink tisztaságáért Az elmúlt héten tartottak Dobogókőn Víz Keretirány­elv témában kétnapos konfe­renciát a Gerecse-Pilis Vízi­társulat szervezésében. A tár­sulat életéről, működéséről és szeminárium eredményei­ről beszélgettem Bánffy Mik­lóssal, a társulat elnökével.-Mikor alakult meg a társulat?-Már a 19. században is problé­ma volt a vizek elvezetése, illetve hiányuk pótlása, ezért holland mintára társulatokat szerveztek, mivel ugye Hollandiában nagy múltra tekint vissza a víz elleni „harc”. Több Vízgazdálkodási Társulatot szerveztek, amelyek az egész országot lefedték, sajnos azonban a 40-es évek második felében központilag megszüntet­ték őket. 1953-ban indulhattak újra. A mi területünkön működő Tatai Vízgazdálkodási Társulat 1993-ban felszámolásra került, és újraindítása 1995-ben sikertelen kísérlet maradt. Majd 2000-ben az akkori földművelésügyi minisz­ter az agrártámogatások megszer­vezését adó módjára befizetendő érdekeltségi hozzájárulás befizeté­séhez kötötte. így egy hónap alatt sikerült létrehoznunk a régi tatai társulat helyén a Gerecse-Pilis Vízitársulatot. Jelenleg az ország­ban 74 ilyen társulat működik, ezeknek érdekvédelmi szerve a Vízgazdálkodási Társulatok Or­szágos Szövetsége.-Milyen bevételi forrásaik vannak?-A már említett érdekeltségi hozzájárulás, valamint pályáza­tok útján nyert állami támogatás.-Milyen problémák megoldá­sára szerveződtek?-A társulatok kisebb-nagyobb vízgyűjtőterületeken szerveződ­tek a felszíni vízfolyások kezelé­sére. Vagyis kisebb patakok, csatornák rendben tartásával, felszíni vizek elvezetésével, illet­ve agrárfeladatokhoz a vízbizto­sítás az elsődleges feladatunk.-Hogy kezdődött a hollan­dokkal való együttműködés?-Az Európai Unióban külön­böző bizottságok vannak, így lé­tezik olyan bizottság is, amely a vizek mennyiségének és minő­ségének biztosításával foglalko­zik. Az EU ebben a témában is kereteket határoz meg, a mi esetünkben ez a Víz Keretirány­elv. Ennek a munkának a koor­dinálását az EU a hollandokra bízta, hagyományaik és^ szak­mai tapasztalataik okán. Ok tar­tottak képzést három évvel ez­előtt magyar szakemberek szá­mára ebben a témában.-Minden Víztársulat képvise­letében volt a képzésen valaki?-Nem, csak 25-en vettünk ezen részt, akik itthon megosztottuk, és ma is megosztjuk a tanultakat a többi Víztársulat szakembereivel. Az EU kiadja a kereteket, de tar­talommal való megtöltése min­den társulat egyedi szükségletei­ből adódóan más és más. A ta­pasztalatok megosztása és az EU­s irányelveknek történő jó meg­felelés miatt évente rendezünk a mostanihoz hasonló konferenci­át, ami tulajdonképpen kötetlen beszélgetés, egyfajta szeminári­um. Mindig másutt rendezzük meg az összejöveteleket, és ezt most mi szerveztük. A beszélgeté­sen kívül terepen is voltunk. A Vízitársulatunknak van most egy jelentősebb munkája. A Miklós- Deák völgyi patakon hordalékfo­gó tavak kotrása, felújítási mun­kái folynak most. Ezt terepen mutattuk meg a résztvevőknek.-A májusi EU csatlakozás után változik-e majd a társula­tok pénzügyi helyzete, tudnak- e majd közvetlenül pályázni EU-s pénzekre?-Önállóan nem, hiszen nem rendelkezünk akkora költségve­téssel, hogy fedezni tudjuk a pá­lyázatok beadásához szükséges önrészt. De csatlakozva nagyobb környezetvédelmi projektekhez, igen. Addig marad a már emlí­tett két bevételi forrás. gk Tájház az identitásért Hagyományőrzés Ipolyszalkán Az Ipoly melletti település régóta dédelgetett álma vált valóra vasárnap, amikor ünnepélyes keretek között felavatták és átadták az Er- sekújvári járás első tájházát. A délután kettő órakor kezdő­dő ünnepségen több jeles köz­életi személyiség is jelen volt. Az összegyűlteket először Dikáczné Vígh Zsuzsanna, az Ipolymenti Kultúrális és Turisztikai Társa­ság elnöke köszöntötte. Beszé­dében elmondta, hogy a régi terv valóra váltásához nagy szükség volt azokra a régi tár­gyakra, amelyeket a helybéli la­kosok bocsátottak rendelkezé­sükre. Az elnökasszony felsorol­ta azokat a munkálatokat, ame­lyek lehetővé tették a régi pa­rasztházból kialakított tájház fel­újítását, illetve ismertette a még hátralévő tennivalókat, ame­lyek között szerepel a paraszt­ház hátsó részében a gazdasági épületek és az istállók korhű ki­alakítása. Varga Sándor, az Ily­lyés Közalapítvány, Szlovákiai Kuratóriumának titkára beszé­dében hangsúlyozta, hogy az ilyen jellegű hagyományőrzés elengedhetetlen az anyaország­tól elszakadt magyarság, identi­tásának megőrzéséhez, törté­nelme és kultúrája ápolásához. Ipolyszalka polgármestere, Valasek Árpád beszédében kö­szönetét mondott fáradságos munkájukért mindazoknak, akik segítették a falut abban, hogy a hagyományőrzés mel­lett, turisztikai célokat is szolgá­ló emlékhely elkészüljön. Az ün­nepi beszédeket követően a Szálkái Hagyományőrzők cso­portja tartott előadást, melyben egészen érdekes módon keve­redtek az egykori és a mai faly- si szokások, életképek. A meg­nyitó ünnepség zárásaként Van­da Károly plébános az össze­gyűltek közös imáját követően megszentelte a takaros épületet. A ház bejárata előtt kifeszített piros-fehér-zöld szalagot Varga Sándor és Valasek Árpád vág­ták át, ezzel ténylegesen meg­nyitva az érdeklődők előtt a táj­házat. A levágott szalagdarabot Dikáczné Víg Zsuzsanna kapta, elismerésül az áldozatos tevé­kenységért, amit a magyar kul­túra, és természetesen a felava­tott épület elkészüléséért tett. Az ipolyszalkai tájház minden nap várja az érdeklődőket. A lá­togatókon kívül rendszeresen helyet biztosít a Szálkái Hagyo­mányőrző csoportnak, a hely­béli kézműves mesterek mun­kásságának, különböző rendez­vényeknek, és heti két alkalom­mal a helybélieknek itt lesz le­hetőségük a Magyar Igazolvá­nyok igénylésére is. Kép és szöveg: Bukovics Krisztián Határon átnyúló együttműködés Október 29-30-én Eszter­gomban és Párkányban ülé­sezik a Dunamenti Tartomá­nyok Munkaközösség Gaz­daság és Turizmus Munka- csoportja. Az értekezlet prog­ramja a „Magyar-Szlovák határon átnyúló együttmű­ködés bemutatása, és az uni­ós pályázatok közös kihasz­nálásának lehetőségei a jö­vőben” témakörre épül. A program 29-én délután 2 órakor gyárlátogatással kezdő­dik a Magyar Suzuki Rt-nél. Fél négykor a Megyeháza dísz­termében Meggyes Tamás Esz­tergom polgármestere, a régió konzultatív tanácsának elnöke tart tájékoztatót az Ister- Granum Eurórégió Kultúrtáj programjáról. Másnap, csütör­tökön az értekezlet Párkány­ban folytatódik Jan Oravec polgármesterrel a párkányi polgármesteri hivatalban. Elő­adást tart Jana Smondrková projektmenedzser a Párkány- Esztergom teherkomp és hatá­sai címmel. Végül a résztvevők látogatást tesznek az újjáépülő bélai kastélynál. gk Nincs gondban a megyei önkormányzat A Komárom-Esztergom me­gyei önkormányzat hivatali és in­tézményei 2003-ban is megőriz­ték fizetőképességüket, de ennek ellenére a közgyűlés utolsó ülé­sén módosítani kellett az idei költségvetést. Ennek oka, hogy a különböző állami támogatások és az önkormányzat saját bevéte­lei nem nyújtanak minden eset­ben elegendő forrást a kötelező vagy az önként vállalt feladatok ellátásához. Ezen felül jelentős többletkiadásokat jelent az is, hogy a központi költségvetés csak részben finanszírozta a köte­lezően előírt közalkalmazotti bér­fejlesztésből származó költsége­ket. A megyei önkormányzathoz tartozó intézmények is növelik a kiadásokat, bár ezek működteté­sét majd csak a jövő év elejétől veszik át. Ezen gondok miatt a megyei önkormányzat hitelfelvé­telre kényszerül. A problémákat enyhíti, hogy az év első hat hó­napjában a bevételek jobban nőttek, mint a kiadások, és az önkormányzat pályázatok útján is hozzájutott központi költségve­tési forrásokhoz. így valamelyest mérséklődik a megyei önkor­mányzat költségvetési hiánya. okaree A MIEP is emlékezett- Esztergom ­Október 25-én szombaton 11 órakor kezdődött a MIEP „Em­lékezés 1956-ra” ünnepsége. Az emlékező menet miatt húsz percre lezárták a főútvona­lat a Zöld Háztól a Sötétkapuig. A mintegy százfős menetet Csurka István, a MIEP elnöke vezette a Sötétkapu melletti em­léktábláig. Az emléktábla mellett elénekelték a Himnuszt, majd beszédet mondott Csurka Ist­ván. Ezután Kovács Géza, a MIEP Ifjúsági Tagozatának or­szágos elnöke beszélt a múltról és jelenről. Megemlékeztek 1956. október 26-i esztergomi áldozatokról, majd megkoszo­rúzták az emléktáblát.. váczy

Next

/
Thumbnails
Contents