Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-10-24 / 37. szám
Wdlap RÉGIÓ 2003. október 24., péntek Tessék vezekelni Az áremeléseket figyelve tisztában voltunk azzal, hogy eljön a pillanat, amikor rá kell szánnunk magunkat, hogy mélyen a pénztárcánkba nyúlva egy nagy sóhaj közepette be- fűtsünk otthonainkban. A hó és fagy felett uralkodó Tél uraság nyakunkra szabadította sokszínű ruhába öltözött, egy hónappal ezelőtt még csalfa modorával hízelkedő, a nyár meghosszabbításával kecsegtető küldöttét, az Oszt. A mára már keményszavú, reggelente hideget és csontot átjáró nyirkosságot árasztó behajtó a tüzéptelelepekkel és az energia szolgáltatókkal kizárólagos alkut kötve most már jelzi: az üzlet az üzlet, tessék befűteni a lakásokban, és a drága meleget adó fűtőelemek mellett tavaszig vezekelni azokért a szidalmakért, amelyeket Nyár asszony kánikulájára szórtunk számolatlanul. Kép és szöveg: Bukovics Elfelejtett ünnepek Gál Kata írása Az ember életében többféle ünnepről beszélünk. Vannak személyes ünnepek, mint a születés és névnap, vannak családi ünnepek, mint a karácsony és vannak nemzeti-állami ünnepek. Közös jellemzőjük, hogy egyfajta menekülés mindegyik, méghozzá a mindennapok monotóniája előli menekülés. Ünnepek alkalmával az embereknek lehetőségük van arra, hogy mást csináljanak, másképp szervezzék napjaikat. Legfőképpen igaz ez az állami ünnepekre, főleg ha munkanapra esnek. Ezeknek az ünnepeknek vannak jól látható külső jeleik is, mint a nemzeti lobogóval borított utcák, városházák, középületek. Leginkább innen lehet rájönni, hogy ünnepel vagy emlékezik az ország. De sajnos a legtöbb ember lelkében nem érzi át a múlt történelmi eseményeinek a súlyát, nem megy el megemlékezni, hanem élvezi a szabadnapot (tisztelet a kivételnek). Akik mégis elmennek emlékezni általában hivatali kötelezettségüknek tesznek eleget, vagy személyes érintettségük okán teszik ezt. 1956 kapcsán azokról, akik részesei vagy szemlélői voltak az eseményeknek, sajnos már nem nagyon beszélhetünk. De sokan vannak, akik éltek 14 évvel ezelőtt 1989-ben, és még ma is élnek. Sajnos ők sem mindig jönnek el ünnepelni, pedig emlékezniük kellene arra, hogy ha nincs 1989. október 23-a, a köztársaság kikiáltása, nem ünnepelhetnénk 1956-ot, és még munkaszüneti nap sem lenne. Nem csak azt kell megtartani, ami pirosbetűs nap a naptárban. Tudni és ismerni a történelmet szép dolog. Emlékezni olyan 14 évvel ezelőtti eseményekre, amelyek meghatározzák mindennapjainkat, feltétlen szükséges. Ha ugyanis, mi most nem emlékezünk, nem tudjuk átadni az elkövetkezendő nemzedékeknek az emléket, és így az emlék nem lesz történelem. 99 56 99 Szerencsére erről a dátumról, nekem csak egy furcsa éjszaka rejtelmei maradtak meg az emlékeimben. Még túl kicsi voltam az egészhez, hisz alig múltam négy éves. Nagyszü- leimnél laktam Komáromban, a Vitéz-telepen, ami a szomszédos huszárlaktanyáról kapta a nevét. Aznap a felnőttek feszült hangulatban sus- torogtak, s délután már bezárták a kapukat. Korán lefeküdtünk. Éjszaka irtózatos dübörgésre riadtunk fel. Mintha megmozdult volna a ház, a szekrényben csörömpöltek a poharak, megremegett a föld. Nagyanyámmal odasettenkedtünk az ablakhoz, és a szakadt roló rései közt kikukucskáltunk. Nagyanyám a kezeit tördelve rémülten felsóhajtott: „Édes Istenem, bejöttek a ruszkik!” A hold fénye megvilágította az utcát. Félelmetes, hatalmas tankok dübörögtek végeláthatatlan sorokban a kaszárnyakapu irányába. A kék füstöt okádó harci járművek úgy mozogtak a sejtelmes éjszakában, mint az óriásteknőcök. Nehézkes nyikorgással fordultak be a szűk utcasarokra, és megálltak. Egyszer csak nagy riadalom támadt. Usankás, nagycsizmás katonák ugráltak ki a tankok tetején. Az ablakunk előtt álló dübörgő csoda lassan ráfordította a csövét a szemközti házra. Ez idő alatt az usankások berúgták a léckaput, és valakit kiráncigál- tak. Csak jóval később tudtam meg, hogy a sokgyerekes család egyik forrófejű kamaszfia a padlásról rálőtt az oroszokra. Soha többé nem került elő. Másnap reggel az egész utca úgy nézett ki, mint egy frissen felszántott búzatábla, és a bevonuló szovjet hadsereg elfoglalta a pánikszerűen kilakoltatott magyar katonaság huszárlaktanyáját. Egy idő után körös-körül nádszőnyeget borítottak a kovácsoltvas kerítésekre, és titkokba burkolódzott a mögöttes világ. Az emberek lassan átszoktak az utca túloldalára, csak a suhancok mászkáltak a laktanya melletti járdán, nagyokat köpve a kerítésre. Az egykor büszkén emlegetett Vitéz-telep neve kezdett feledésbe merülni, s helyette a „ruszki laktanya tájékán” kifejezést kapta. A történtekről nem igazán beszéltek az emberek, féltek minden ki- mpndott szótól. És most ismét ötvenhatról emlékeztünk. Már szabad beszélni róla, már napvilágra kerülhet az igazság. És az emberek Esztergomban is beszélnek, mesélnek. Azok is, akik részesei voltak, és azok is, akik nem. A Sötét-kapu előtti történésekről is többféle elbeszélés kering napjainkban. Vannak, akik állítják, hogy azt a bizonyos buszt, a szovjetek lőtték ki. Vannak, akik úgy mesélik, hogy a T34-est magyar személyzet irányította, és semmi szándékosság nem volt a bekövetkezett tragédiában. Egyszerűen gellert kapott a golyó. Van, aki azt mondja, hogy a busz civil utasokat szállított Marót felé, és nem felkelőket. Azt is mesélik, hogy a tömeget egy köztörvényes elitéit vezette, akit néhány perccel előtte a politikai foglyokkal együtt szabadítottak ki a helyi börtönből. Sokan találgatták azt is, hogy a T-34-esek honnan kerültek az utcára. Hisz az Esztergom- táborban lévő laktanyát, éppúgy, mint a komáromit, elköltöztették Tatára, mivel a második világháború után a szovjetektől kapott fegyverzet elég veszélyes háborús konsfliktust jelenthetett volna itt a határzónában, ha a civil lakosság kezébe kerül. így az esztergom-tábori több tucat M- zárolt T-34-eseket is átszállították Tatára. Állítólag három darab a harckocsiszeróban maradt. Ezek közül egy működés képtelen volt, egy a Széchenyi-téren állt, a harmadik a Sötét kapunál. De mindezt én is csak hallomásból tudom, hisz Komáromban éltem a nagyszüleimnél. S mivel még csak négyéves voltam, csupán egy furcsa éjszaka rejtelmei maradtak meg az emlékeimben ötvenhatról. c.n. „Sokan vetnek most keresztet” Ünnepi megemlékezés Esztergomban Több helyszínen zajlott az 56-os hősök emléke előtti tisztelgés Esztergomban. A Megyeháza dísztermében délelőtt tízkor vette kezdetét az emlékműsor, és a Városháza falán elhelyezett emléktábla előtti koszorúzással fejeződött be a délelőtti program. Fotó: Bukovics Az Esztergomi Klubszínpad megrázó és szuggesztív műsort állított össze a díszteremben összegyűlt emlékezők számára. Naplószerűen idézték fel a forradalmi eseményeket, a sötétkapui tragédia perceit. Elhangzott Bibó István kiáltványa és a Rab vágyók, rab vagyok című magyar népdal is. Knapp János Pál, a város alpolgármestre beszédében azokra a hétköznapi emberekre emlékezett, akik, ugyan nem akartak hősök lenni, de önfeláldozásuk révén mégis azokká váltak. A városháza falán lévő emléktábla előtt Horányi János színművész szavalta el Márai Sándor: Mennyből az angyal című versét. Koditek Pál képviselő történelmi visszaemlékezésében a Nemzeti Tanács szerepét és működését méltatta. Köszöntötte a tanács még két élő tagját, akik Esztergom város díszpolgárai. A képviselő szavait idézve, a városháza falán lévő kicsi tábla a megtartó és örökké hálás emlékezet jelképe. A program a koszorúk elhelyezésével ért véget. gk Színházak konferenciája A határok megszűnése során kialakuló helyzet, és a közös munka elősegítése a célja annak a konferenciának, amelyet „Színházfinanszírozás, együttműködés és kapcsolattartás az Európai Uniós bővítés után” címmel rendez a Magyar Játékszíni Társaság. A kétnapos megbeszélés október 29-én 10 órakor kezdődik az esztergomi Technika Házában. A találkozóra nemcsak Magyarországról érkeznek vendégek, hanem a szervezők meghívták az összes határon túli színház vezetőjét, képviselőjét is. Uniós regisztráció a gazdáknak A gazdálkodók nyilvántartásba vétele az Európai Unióban alapvető feltétele annak, hogy uniós és nemzeti agrártámogatásban részesüljenek majd. Ehhez a nyilvántartáshoz 2003. október végétől igényelhetik a gazdák azt a sorszámot, amellyel bekerülnek az uniós rendszerbe. Azok gazdák, akik beadják a kérelmet, december közepéig automatikusan megkapják azt a csomagot, amelyben részletes segítségnyújtást és felvilágosítást kapnak. Az uniós regisztrációt minden gazdának személyesen kell kérnie a megyei földművelésügyi hivatalokban. Dunamenti Tartományok Közössége Esztergomban és Párkányban ülésezik a Dunamenti Tartományok Közössége Gazdaság és Turizmus Munkacsoportja október 29-30-án. A megbeszélés során téma lesz a magyarszlovák határon átnyúló együttműködés bemutatása és az uniós pályázatok közös kihasználásának lehetőségei. Az érdeklődőket Esztergomban a Megyeháza Dísztermében várják október 29-én, délután 15 órakor. ' Dorogi megemlékezés Bíborossá avatták Erdő Pétert Dorog város képviselőtestülete az 1956-os forradalom és szabadságharc 47 évfordulója alkalmából rendezett városi megemlékezést október 22-én tartotta. A délután négy órakor kezdődő koszorúzást a Dorogi Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület Bányász Zenekara kísérte. A Hősök terén felállított szorút. Elsőként Tittmann János 56-os emlékkőnél tizenötnél is polgármester, országgyűlési képtöbb szervezet helyezett el ko- viselő, és Kovács János, aki szintén országgyűlési képviselő. Koszorúval tisztelegett a hősök emléke előtt a FIDESZ-MPÉ az MSZP városi szervezete és ifjúsági tagozataik, valamint a MIÉP és az SZDSZ helyi csoportjainak képviselői. Az ünnepi műsor a József Attila Művelődési Házban folytatódott, ahol ünnepi beszédet mondott Szakolczai Attila történész. Kép és szöveg: GK Harminc új bíborost - köztük Erdő Péter prímást - avatott II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter téren kedden. A pápaságának negyed évszázados jubileumát ünneplő egyházfő szeptember végén hívta össze a kon- zisztóriumot, és ekkor nevezte meg az új bíborosokat. A hagyományok szerint az egyházfő római címtemplomokat jelöl meg az új bíborosoknak. Erdő Péter címtemplomául a pápa a Santa Balbina templomot jelölte ki, amely a Caracalla-termák - az ókor legmonumentálisabb építményeinek egyike- mögött található. Az ókeresztény templomnak magyar történelmi vonatkozása is van, hiszen itt temették el az első magyar bíborost. Erdő Péter Magyarországon Mindenszentek napján, november 1-én tartja első bíborosi szentmiséjét az esztergomi Bazilikában. Medgyessy Péter a kormány nevében üdvözölte Magyarország új bíborosát: „büszke vagyok arra, hogy hazánkat, Paskai Lászlóval együtt, immár két honfitársunk is képviselheti a katolikus egyház legtekintélyesebb intézményében... Számomra különösen emlékezetesek maradnak a bíboros úrnak azok a szavai, amelyeket még érseki beiktatásakor mondott. Az Európai Unió bővítéséről, és az európai öntudat erősítéséről szólva Erdő Péter úgy fogalmazott: Egyre jobban átérezzük, hogy nem egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve kell közös hazánkat építenünk." - áll a miniszterelnök üzenetében gk
