Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-10-21 / 35. szám
frfdlap JOBB PART 2003. október 21, kedd Kell-e a tanári titoktartás? A közoktatási törvény módosításának egyik legvitatottabb eleme a pedagógusokat terhelő titoktartási kötelezettség bevezetése. A vélemények megoszlanak a tanárok és a szülők, de még a diákok között is. Az esztergomi járókelők véleményét - szülőkét és diákokét vegyesen - kérdeztük meg a témával kapcsolatban. Az országos szinten a jogszabállyal kapcsolatos megoszlás a nyilatkozók válaszaiban kevésbé mutatkozik. Ildikó (eladó) Ellenzem ezt a törvényt. Mi megszavaztuk az iskolában azt, hogy tájékoztassanak minket szülőket mindenről, ami a gyerekünkkel történik. Előfordulhat az, hogy a tanár olyat észrevesz, amit a szülő otthon nem. A kommunikációt tanár és szülő között ellehetetleníti ez a határozat. Géza (nyugdíjas) Nem tartom jónak ezt a titoktartási törvényt. Persze, hogy egy tanulónak is vannak személyiségi jogai, de jobb az, ha egy szülő képben van, mit is csinál a gyerek az iskolában. Ott tölti napjának nagy részét, és ha rosszalkodik, ha jól viselkedik, a tanár akkor is köteles lenne tájékoztatni. Gábor (tanuló) Egyrészt jónak tartom, de nem minden esetben. Ez esetenként változik, rendes megoldást nehéz találni. Úgy lenne a legmegfelelőbb, ha a diák elkövet valamtt és belátja, hogy hibázott, akkor megbeszéli tanárával, és utána el lehet mondani a szülőnek. Rossz, ha a szülő nem tudja meg a dolgokat. Dorottya (tanuló) Szerintem jobb, ha a szülő mindent tud. Én olyan iskolába járok, ahol a diákok eléggé el vannak „eresztve", ennek ellenére az én szüleim mindent tudnak. Náluk ez így működött és ezek után is így fog, hogy mindent elmondok, legyen az jó uagy rossz, így nem érhet senkit meglepetés. Tájékoztató az aszálystratégia készítésének előrehaladásról Az aszálystratégia célja az, hogy a társadalom felelős és döntéshozó tagjai és szervezetei számára rendszerbe foglalja az aszály elleni küzdelemhez szükséges fogalmakat, módszereket, lépéseket és mindazt a forrást, amit használni lehet az aszály megelőzésére, továbbá annak bekövetkeztekor az okozott károk mérséklésére és tűrésére - derült ki a Föld- művelési és Vidékfejlesztési Minisztérium társadalmi vitáját lezáró fórumán. A globális fölmelegedés következtében Magyarországon is klímaváltozás várható, amely az egész társadalomra és a gazdaságra kiható kedvezőtlen következményekkel járhat. Az elmúlt időkben az aszályhajlam megnövekedése tapasztalható. Az aszály hatása egyaránt érinti a természetet, a gazdaságot és a társadalmat, ezért az aszály elleni küzdelem egyúttal az összes érintett szakterület összefogását is igényli. A közös cselekvést olyan átgondolt, tudományos alapokon nyugvó, hosszú távú stratégiának kell megalapoznia, amely tartalmazza a megelőzés, illetve kezelés és a kárcsökkentés minden lehetséges eszközét. A megalapozott Aszálystratégia kidolgozása tehát nemcsak időszerű, de sürgető feladat is. Az aszálystratégia célja az, hogy a társadalom felelős és döntéshozó tagjai és szervezetei számára rendszerbe foglalja az aszály elleni küzdelemhez szükséges fogalmakat, módszereket, lépéseket és mindazt a forrást, amit használni lehet az aszály megelőzésére, továbbá annak bekövetkeztekor az okozott károk mérséklésére és tűrésére. A stratégia alapot jelent a rövid távú akcióprogramok kialakításához, továbbfejlesztése pedig tárgya az aszállyal való rendszeres további foglalkozásnak. Az aszálystratégia elkészítésében az FVM kezdeményező szerepet vállalt és a Vízgazdálkodási Önálló Osztálya 2002. év elejére kidolgoztatta az aszálystratégia alapozó anyagát. A megbízást a Szent István Egyetem koordinálásával létrehozott konzorcium (8 egyetem és szakmai műhely) nyerte el és készítette el az első tervezetét. Az elkészült és több vitán módosított anyag nyilvános társadalmi vitájára az ország négy különböző helyszínén (Debrecen, Szolnok, Mosonmagyaróvár, Szarvas) került sor, ahol közel 350 regisztrált fő vett részt a témában érintett közintézmények, oktatási és kutatási intézmények, érdek- képviseleti szervek, szakmai és civil szervezetek, gazdálkodók képviseletében. A szakmai fórumokon elhangzott vélemények, észrevételek, javaslatok alapján az anyag bővítésre, kiegészítésre került és elkészült az aszálystratégia megvalósítását elősegítő kormányelőterjesztés tervezete is. A társadalmi vita 2003. október 14-én az FVM- ben tartott fórummal zárult, ahol még bárki - együtt látva a teljes anyagot - finomíthatta, javíthatta a végleges szakmai dokumentumot. A tárcaegyeztetéseket követően még ez évben a kormány elé szeretnénk vinni az európai normákhoz és irányelvekhez illeszkedő, de a hazai sajátosságokat messze érvényesíteni kívánó stratégiát. A jóváhagyást követően 2004. első felében készülhet el a tényleges megvalósítást biztosító rövid és hosszabb távú cselekvési program. EJ. Az Európai Unió kihívásai a sportban „Az Európai Unió kihívásai a sportban” címmel egynapos konferenciát rendezett a Gyermek -, Ifjúsági és Sportminisztérium október 20-án a Parlament felsőházi termében. A tanácskozáson megjelent és beszédet mondott Viviane Reding, az EU oktatásért és kultúráért felelős főbiztosa, valamint Gyurcsány Ferenc, gyermek-, ifjúsági és sportminiszter. A konferencia előadói az EU sportpolitikájáról, a magyar sportkormányzat feladatairól, a civil szervezetek szerepéről adtak felvilágosítást. Vivane Reding elmondása alapján az EU alapszerződéseiben eddig nem léteztek kifejezetten a sportra vonatkozó rendelkezések, ennélfogva nem az Unió, hanem elsősorban a tagállamok és a sportszövetségek hatáskörébe tartozik a terület szabályozása. A sport számos közösségi politikával érintkezik, sőt amennyiben gazdasági tevékenység, akkor a közösségi jog (versenyjog, belső piaci szabályok) hatálya alá tartozik. Ennek értelmében a professzionális sporttevékenységnek, tekintve, hogy gazdasági tevékenységnek minősülnek, az EU gazdasági-jogi szabályainak, elveinek megfelelően kell működniük. Az amatőr, szabadidős sporttevékenységgel kapcsolatos teendőket viszont értelemszerűen nem szabályozza az Unió. A sportolók külföldre való igazolása régóta bevett gyakorlat, a csatlakozás mindössze meg fogja könnyíteni-az átmeneti időszakot követően- az EU tagállamokba való átigazolást, illetve a sportszakemberként való munkavállalást. A csatlakozási tárgyalásokon született megállapodás, amely szerint a magyar munkavállalókkal szemben tagállamok a munkavállalást legfeljebb hétéves időtartamra korlátozhatják, a magyar sportolókra, sportszakemberekre is vonatkozóan. Ebben az időszakban munkát vállalni még csak munkavállalói engedély birtokában lehet. Azonban nem lesz erre szükség azokban a tagországokban, amelyek már a csatlakozáskor megnyitják munkaerőpiacukat a csatlakozó államok munkavállalói előtt (Pl: Svédország, Dánia, Írország, Nagy-Britannia, Spanyolország). Mindez tehát azt jelenti, hogy nem a csatlakozás pillanatától, hanem évekkel később válik lehetővé a magyar sportolók és sportszakemberek számára a szabad munkavállalás az EU-s országokban. 2003-ban Maros Kolpak, szlovák kézilabdázó ügyében született az Európai Bíróság azon döntése, mely kimondta, hogy az európai uniós tagállamok sportági szövetségei nem korlátozhatják az Unióval Társulási Megállapodást kötött országokból származó sportolók bajnoki és kuparészvételét. Ez kiterjesztve annyit jelent, hogy az Unióval Társulási megállapodást kötött országokból-tehát nemcsak Szlovákiából, hanem pl. Magyarországról is- érkező hivatásos sportolók (bármely sportágban) anélkül játszhatnak (dolgozhatnak) európai klubjaikban, hogy vonatkozna rájuk a nemzeti kvóta korlátozás. Ennek természetesen feltétele, hogy az adott játékos törvényesen tartózkodjon és vállaljon munkát az adott országban. Epress József MAGYARORSZAG Román népszavazás - többletjogok a magyaroknak Bár a szombati 8%-os részvétel után még kevesen gondolták volna, vasárnap estére mégis érvényes lett a román alkotmánymódosító törvényről tartott népszavazás. A bukaresti Központi Választási Iroda előzetes adatai szerint a szavazásra jogosultak 5446 százaléka vett részt a kétnapos szavazáson, így a referendum sikeréhez szükséges minimum 50%-ot még picit túl is lépték déli szomszédaink. Mindenesetre bölcs dolog volt a szervezők részéről a kétnapos szavazó-só kiírása, még így is csak a (nagyon szorgosan) mozgó urnáknak, a voksolók között kiosztott gépkocsinyereményeknek, valamint a szavazás alatt is folyamatos központi mozgósító kampánynak köszönhették az illetékesek a pozitív eredményt. Az alkotmánymódosításra egyébként az euroatlanti integráció miatt volt szüksége a román kormánynak, de ez a csaknem kétmilliós magyarság számára is többletjogokat jelent majd a jövőben. Az anyanyelven történő oktatás mellett a jövőben (papíron) biztosított lesz az erdélyiek számára az anyanyelv használata a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban is, és egyházi iskoláink is alkotmányos intézményi rangot kapnak. Orbán Viktor: „eljött a párbeszéd ideje!” A volt miniszterelnök szerint a politikai élet szereplőinek határozott kormányzati intézkedéseket kell kikövetelniük „annak érdekében, hogy ne legyen nehezebb az élet Magyarországon". Az ellenzék vezető politikusa mindezt a hétvégén, a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának adott nyilatkozatában fogalmazta meg a jelenlegi politikai helyzetet elemezve. Orbán Viktor a fő problémák közé az áremelkedéseket, a munkahelyek tömeges elvesztését, a családokat körülvevő bizonytalanságot sorolta, melyek politikai hovatartozástól függetlenül mindenki életét befolyásolják. A Fidesz elnöke szerint a mai Magyarországon annak a jobboldal által sokat hangoztatott alapelvnek kell érvényesülnie, hogy nem valami ellen, hanem valamiért kell fellépni. A gazdasági „sodródás” megállítására Orbán szerint ösz- szefogásra van szükség, mint mondta: „összeomlott a célok helyébe az ellenségképet helyező politika”, helyébe a párbeszéd léphet, hogy a kormányzat felismerje: határozott lépések megtételére van szükség. Tölgyessy Péter: „kudarcba fordult a Medgyessy-kormány politikája” Az ellenzéktől való szorongattatás miatt bejelentett jóléti programok szükségképpen vezettek az államadósság hiányának megugrásához, a kialakult gazdasági nehézségekre válaszul kezdeményezett intézkedések pedig nem javítják az ország versenyképességét. „A Medgyessy-kormány politikája mára egyértelműen kudarcba fulladt" - összegezte a mai politikai állapotokat Tölgyessy Péter, a Népszabadság hétvégi számában közzétett elemzésében. A Fidesz parlamenti képviselője (a rendszerváltás jelentős liberális politikusa) szerint, az ellenzék vezetőjeként számon tartott Orbán Viktor bizonyítványa sem jobb, mivel „még sosem volt ennyire tanácstalan”, s hívei között tapasztalt rendkívüli népszerűségének köszönhetően „megbicsaklott a valóságérzékelése”. Tölgyessy úgy véli, hogy a bukásra ítélt Medgyessy-kormány hátralévő időszakát mindinkább az a kérdés határozza meg: visszajön-e a volt miniszterelnök a hatalomba? Medgyessy a brüsszeli EU-csúcsról A magyar miniszterelnök szerint a brüsszeli „félidős” csúcstalálkozó annak ellenére eredményesnek nevezhető, hogy igazi vita nem alakult ki a résztvevő országok között, és csak a közelgő kormányközi konferenciával kapcsolatos kérdéseket futották át, Medgyessy úgy véli, hogy a múlt heti tárgyalásoknak hála, novemberben majd „világosabb frontok mentén folyhat a munka”. A magyar kormányfő egyértelmű pozitívumként könyvelte el, hogy a találkozó visszaigazolta azokat az előzetes fejlesztési szándékokat, amelyeket hazánk is maga elé tűzött, így tehát (Medgyessy szerint) a kormány elképzelései megfelelnek az EU-s trendnek. Ez utóbbi kérdésben köztudott, hogy folyamatos egyeztetések folynak a gazdaság élénkítését támogató uniós csomag első körben preferált beruházásait illetően, a kezdő 5-6 nagyberuházásról pedig majd decemberben születhet döntés. Pokol Béla a csökkenő szuverenitásról Pokol Béla egyetemi tanár, volt kisgazda országgyűlési képviselő szerint, a magyar állami szuverenitás jelentősebb mértékben csökken az uniós csatlakozással, mint azt korábban a közvéleménnyel tudatták. A belépés utáni új hierarchia alapján az országot érintő döntések 50 százalékát Brüsszelben határozzák meg, így fontos kérdés, hogyan hassunk közösen a brüsszeli döntéshozásra. „Az unió egészének politikai akaratképzésében” „elsősorban nemzetközi vállalkozói rétegek, és pénzügyi csoportok” bírnak nagy befolyással, a tagországok pedig könnyen elaprózhatják erejüket a kevés megadatott fórumon. Pokol Béla szerint az Európai Parlamentbe (EP) bekerülő magyar képviselők kevésbé tudnak majd maguktól közösen fellépni, mivel pártok szerint tagozódnak, és alig lesz alkalmuk közös nyilatkozatokat tenni. A helyzetet az is ronthatja, hogy a várható kb. 20%-os EP választási részvételnek köszönhetően a magyar országgyűlésből 2006-ban valószínűleg kimaradó kis pártok (MIÉR MDF SZDSZ) is EP-tagokat delegálhatnak majd, akik brüsszeli tagságukat kampánycélokra használhatják fel. Pokol szerint a megoldást egy átlagos bizottságnál nagyobb létszámú európai bizottság felállítása jelenthetné az Országgyűlés keretein belül, mely folyamatosan konzultálna a brüsszeli képviselőkkel, albizottságai révén pedig konszenzusos nemzeti álláspontot határozna meg a különböző szakpolitikai kérdésekben.
