Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-10-07 / 26. szám

2003. október 7, kedd APRÓ Ftfdlap Vers Közlemény Czédli Noémi: Egy emlékkép Tájékoztatjuk Csokorba szedett vadvirággal az ölemben, A réten hűsöltem egy boglya árnyékában, A régmúlt emlékein tűnődtem. Mikor még gyerekként dőzsöltem a gondtalanságban. KEDVES LEENDŐ A nap ugyan ily meredeken tűzött le rám, S én mezítláb futkároztam a boglyák között, HIRDETŐINKET, Viseltes kalapban kaszált nagyapám, Felgyűrt ingujjban, távol a szomorúfűz mögött. HOGY 6500 FT S a rongyos-szakadt koldus, ki némán baktatott, Céltalan lépéseit elnyelte a határ, Batyuval a hátán a falu felé tartott. Rögös úton. de szabadon mint a madár. FELETTI HIRDETÉS S indultak a szénával púpozott szekerek. Mikor megkondult az estharang búgó hangja. Jajt sikoltva nyikorogtak a szekerek, ESETÉN 1/4 ÉVES S porfelhőkbe visszhangzott a lovak patája. ÚJSÁGELŐFIZETÉST Csak ültem egymagámban mélyen elmerengve, S mintha megállt volna a nyárbúcsúzó idő. Néztem a vadvirágos örök végtelenbe, S köröttem egybefolyt múlt, jelen s a jövő. ADUNK AJÁNDÉKBA. Időjárás Eleinte kevés felhő, nagyrészt napos idő várható, majd nyugat felől erősen megnövekszik a fel­hőzet. Délutántól egyre többfelé elered az eső. Hajnalban 4, 9, délután 13, 18 fok valószínű. Gyógyszertári ügyelet október 7-én Esztergom Piros Patika (Kőrösy L. u. 7) Telefon: 416-502 Dorog Pharma Dr. Révay Patika (Hősök tere 7/A) Telefon: 509-600 Valutaárfolyamok MKB pénztári árfolyamok VÉTEL ELADÁS EUR 248,040 259(160 SKK 5,660 6,660 Traffipax Sebességellenőrző pontok a következő helyeken várhatók: Esztergom Táti út (a lakott területen) Dobogókői út (a Tesco után, Műszaki Erdészet) Táncsics Mihály utca ( a Szigeten) Kis János utca (a Határkő-nél) Esztergom-Kertváros AZ OKTÁV-nál Tát A Halászcsárdánál és a sportpá­lyánál Gólyahírek Október 4-én a Vaszary Kolos Kórház Szülészeti osztályán született gyermekek: az esztergomi Gere Rita és Harsányi Sándor kisfia Gergő, a lábatlani Dózsa Mónika és Kecskeméti Tamás kisfia Zoltán. Valamint október 5-én: a máriahalmi Szatmári Judit és Gregor Zoltán kislánya Fanni. az esztergomi Mogyorósi Ágnes és Varga Zsolt kislánya Luca Sára Gratulálunk! Hirdetési tarifáink A kecskekörmök Oldalméret Szélesség (mm) 1/1 278 1/2 278 1/2 137 1/4 137 1/4 278 1/8 137 1/8 278 1/16 77 1/16 138 1/16 276 1/32 42 1/32 75 1/32 138 1/64 43 1/64 apróhirdetés 69 Magasság Irányár (mm) (Ft+Áfa) 393 162.300.­197 83.850­393 83.850.­197 43.300.­98 43.300.­98 23.000.­48 23.000.­90 12.200.­49 12.200.­24 12.200.­90 6450.­43 6450.­24,5 6450.­41 4.600.­24.5 4.600.- 60 Ft/ szó MEGRENDELOSZELVENY Megrendelem 2003..................................1-től a HÍDLAPOT.............................példányban □ 1 hónapra □ 3 hónapra (1 400,-Ft) (3 900.-Ft) □ fél évre (7 500,-Ft) □ egy évre (14 400-Ft) Név:.., Kézbesítési cím: A kitöltött szelvényt a következő címre kérjük beküldeni: Strigonium Rt., Esztergom, Deák Ferenc utca 4. X­Volt idő, gyerekek, hogy a Balaton partján, ahol most a népek sétálnak fel s alá, kecskék legeltek. Na, ez rég volt, lehet annak sok száz esztendeje, talán ezer is. Már akármikor volt, elég az, hogy a Balaton partján még most is találhattok apró kövecské­ket, csudásan hasonlatosakat a kecskekörmökhöz. Mindjárt elmondom, hogy s mint kerültek ide, csak várjátok a sorát. Hát amint mondtam, rég volt, nagyon rég, lakott a Ba­laton partján egy öreg ördöngös asszony, annak volt egy szép kecskenyája, de milyen szép! Hónál fehérebb volt a szőre a kecskéknek, puha selyemnél puhább: aki látta, csudálta. De bezzeg kevélykedett is az asszony.- Nincs párja az én kecskéimnek kerek e földön! Telt-múlt az idő, egyszer honnét, honnét nem, egy szépséges szép ifjú leány vetődött a Balaton mellé. Nem jött ám egyedül: kecskéket terelgetett maga előtt, s mert hogy megtetszett neki erősen a Balaton vize, a Balaton mellet a selyemfű, ottan meg­állapodott a kecskéivel. Hej, az öregasszonyt, ahogy meglátta a leány kecskéit, elborította a sárga irigység! No, ezt erősen ne is csudáljátok, hiszen azt hitte, hogy az ő kecskenyája a leg­szebb a kerek földön, s ím, a jövevény leányé szebb volt, ezer- szerte szebb! Mert úgy tudjátok meg, hogy a leány kecskéinek a körme is színarany volt, hát még a szőre! Ragyogott, tündö­költ, mint a fényes nap. Attól a pillantástól fogvást, hogy meglátta az asszony az aranyszőrű kecskéket, nem volt nyugodalma, éjjel-nappal fúrt faragott magában: hogy s mint tudná elpusztítani a leányt. Ak­kor aztán övé lesz az aranyszőrű kecskenyáj is. A leány nem is sejdítette, hogy miben fő az ördöngös asz- szony feje, naphosszat a Balaton partján üldögélt, gyönyörkö­dött a Balaton vizében, s meg-megesett, hogy az este is ott ta­lálta a parton ültében: nézte a víz tükrében a ragyogó csillago­kat. A kecskék meg ezalatt szerteszéjjel jártak szabadjában. Hát az öregasszony csak fúrt-faragott magában, s egy este, míg a leány a parton üldögélt, eke elé fogta hat címeres ökrét, s széles, mély barázdát húzatott a Balaton mentén, olyan szé­lest s olyan mélyet, hogy a leány ne tudjon a nyájához menni. Bizonyosan az ördöggel volt cimboraságban az öregasszony, az segélhette a barázdahúzásban, mert földi ember azt meg nem tudta volna cselekedni. De ez még nem volt elég! Ahogy megvolt a barázda, rettentő vihar kerekedett, zúgott, bőgött a Balaton, felcsapott toronymagasra, s egy szempillantásra elbo­rította a partot, el a barázdát is. A szegény leány esze nélkül szaladt föl s alá, de akármerre szaladott, víz állotta útját, aztán egyszerre csak sodorni kezdették a habok, belesodorták a ba­rázdába.- Kecskéim, drága szép kecskéim! - sikoltott a leány, s azzal elmerült. Többet emberi szem nem látta. Bezzeg örült az ördöngös asszony! Szaladott az aranyszőrű kecskékhez, hogy a maga karámjába terelje, de a kecskék, amint meghallották a leány sikoltozását, mintha szemüket vet­ték volna, úgy szaladtak a barázda felé. De szaladott ám utá­nuk az ördöngös asszony is, hátha valahogy eléjük kerülhetne. S mi történt? Az történt, hogy az ördöngös asszony kecskéi is, amint látták szaladni az asszonyukat, nosza, utána iramod­tak, egyenest a barázdának. Mire az ördöngös asszony odaért, az aranyszőrű kecskéknek híre-nyoma sem volt: beleugrottak a barázdába, együtt haltak az ő kedves pásztorukkal...- Vissza, vissza! - kiabált az ördöngös asszony a kecskéinek. De már kiálthatott, mert egy rettentő nagy hullám kicsapott. s belesodorta a kecskéket a barázdába, barázdából a Balaton­ba. A kecskéket is, őt magát is... Rég volt, nagyon rég volt ez... Az ördöngös asszony kecské­iből is, a szép leány kecskéiből is nem maradt egyéb a kör­müknél... Az is kővé vált. Hogyne vált volna, mikor oly régen, nagyon régen történt, amit most nektek elmeséltem. Három kívánság Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy sze­gény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért összezördültek. Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt nagyon a feje, mit készítsen vacsorá­ra. Megcsinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis leveshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer az urát meglepni egy jó vacso­rával. Amint ezt gondolta, hallott valami suhanást maga mellett, hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pedig meg is szó­lalt, azt mondta:- Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kíván­ságod. majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. - Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér. Hát az asszony hitt is meg nem is a szemének és a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgysem lesz belőle semmi. De ab­ban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, ben­ne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lá­bast, volt abban zsír is bőven. Mikor beállított az ember, volt szájtátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kíván­ság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek sem lettek volna. Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül csinálta, hogy feldöntötte a lábast kolbászostul. Persze hogy megijedt az asszony, kapkodott mindjárt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát:- Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt! Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott is lógott az em­ber orrán, le egészen a térdéig. Először meg se ijedt az asszony, próbálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról de az úgy odanőtt, hogy azt onnan le nem lehetett leszakítani. Most már megijedt a szegény kis asz- szony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de hát mi lesz ak­kor a kolbásszal?- Majd levágjuk - mondta az asszony.- De én nem engedem - feleselt az ember most már, ha így van. kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész!- De hát a tinó, a ló meg a malac! - így az asszony. Az ember erre azt felelte:- De hát ilyen bajusszal csak nem járhatok, te se csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról! Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Most láthattak csak vacsorához, de nem nagyon ízlett szegé­nyeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy: ezután is már olyan szegények lesznek, mint voltak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents