Esztergom, 2019 (5. évfolyam, 1-5. szám)
2019-02-01 / 2. szám
INTERJÚ EGY ESZTERGOMINAK TERMÉSZETES, HOGY NEM AKÁRHOL SZÜLETETT ÉS ÉL KÓKAY KRISZTINA, ESZTERGOMI SZÜLETÉSŰ TEXTIL- ÉS GRAFIKUSMŰVÉSZ ÉLETMŰVÉT BEMUTATÓ KIÁLLÍTÁS NYÍLT JANUÁR 17-ÉN A PESTI VIGADÓBAN. EGYÚTTAL A MUNKÁSSÁGÁRÓL SZÓLÓ KÖNYVET IS MEGISMERHETTE A KÖZÖNSÉG. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES ÉS KIVÁLÓ MŰVÉSZE, FERENCZY NOÉMI- DÍJAS ALKOTÓVAL ÉLETÚTJA KEZDETÉRŐL, MŰVÉSZETÉRŐL ÉS ESZTERGOMRÓL BESZÉLGETTÜNK.- Monumentális textilkompozícióit nézve a tartalom adta üzeneteken túl sokszor eszébe juthat az embernek az aprólékos gondosság. Honnan ered ez? » - Én gondolom, hogy az ember a felmenőitől örököl részben ilyet. A felmenőim között, az édesanyám részéről svábok és kunok találhatók, s rájuk jellemző a szorgalom és a kitartás. Ugyanezek mondhatók el az apai Kókay és Nelhiebel családokról is.- Hogyan kezdődött alkotói pályája? » - Már gyerekkoromban kiderült, hogy nagyon szeretek rajzolni és festeni, általános iskolában mindent lerajzoltam, majd mindenféle festőeszközzel festettem. Könnyen kevertem ki mindenféle színt magamtól. Meghatározó élmény volt a kezdetekben Bajor Ágost festőművészt a Kisduna partján megfigyelni, amint festette a szép Esztergomot. Az ő hatására kezdtem el komolyabban foglalkozni afestéssel, nagy vásznakon festettem meg városunk több részletét. Pályám indulásában fontos volt a Kocsis festőművész és rajztanár házaspár, akik képzőművész szakkört vezettek az esztergomi Prímás- szigeten. Addig rajztanárral nem találkoztam, ők segítettek a felvételire való felkészülésben. Az Esztergomban készített festményeimmel mentem el 14 évesen felvételizni a budapesti Török Pál utcába, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Felvettek és kollégista lettem. Tudni kell, hogy akkor Magyar- országon ez az egy Képző- és iparművészeti gimnázium volt, ahová az ország minden részéből válogattak be növendékeket. Nagyon határozott voltam abban, hogy az én utam a képzőművészet, mástel sem tudtam képzelni.- Textilalkotásain nem egyszer szövegek láthatók, melyek ráerősítenek az Ön által legtöbbször megfogalmazott szakrális, nemzeti, filozofikus és meditativ témákra. Mindig megérti a közönség az üzenetet? » - Avonalakat, mintegy-egy betűthúzom, mint belülről jövő üzenet elemeit, az érzelmek, indulatok, tapasztalatok szerint. Arra volt már példa, hogy egy újságíró szerint akkor én ezekkel a vonalakkal új betűket találtam ki, de persze valójában nem erről volt szó. Az életszemléletemből, az életszeretetemből, a nagyon fontos csöndből, az elmélyülésből, majdhogynem meditálásból merítem az ihletet. Rajzaim érzéseket mondanak el tulajdonképpen szuverén kifejezési módon a világról, az emberről, fájdalmakról, örömökről. Ezek szavakkal ki nem fejezhető gondolatok, melyeket nem tudunk, vagy nem akarunk elmondani. Hatottak rám Marcus Aurelius írásai, melyeket Esztergomtól nem messze írt a harcok szünetében. Ugyancsak ihlető volt számomra Seneca Vigasztalások című könyve, gyönyörű gondolatai. Legutóbb pedig Sinka István verseinek rajzi megfogalmazásával foglalkozom. Fontosnak tartom, hogy az érzelmeket, Indulatokat, gondolatokat valahogy ki akarom rajzolni magamból. A tehetségem a Gondviselőtől ered, mindig éreztem, hogy az alkotás egy tőlejövő irányítás. Számomra nagyon fontos a rendszeres rajzolás. Az életemhez ugyanúgy hozzá tartozik, mint a levegő és az evés. A munkámat, a rajzot az élet, az élmények is alakítják, mint ahogy a rajz is visszahat rám. A kiállítás és a könyvem megjelenése kapcsán sok öröm ért. Más kötődés is adhat ihletet, például van egy olyan képem, melyet egy hársfa illata, egy hársfa közelsége ösztönzött, és ezért lett a címe: Hársfaillat. Hasonlóan fontos számomra a víz jelenléte, s itt újra visszatérek Esztergomhoz, ahol a Duna nagyon fontos. A folyó mellett mindig jól éreztem magam, jó volt a partján ülve gondolkodni, nézni a vizet. Sok rajzomnak ez a témája, illetve címe kapcsolatos a vízzel. Ugyancsak szerettem mindig is felmenni a Szenttamás-hegyre, a kálváriára, ahonnan rálátni Esztergomra. Az ott található csönd megnyugtatott. Sokszor mentem föl csak ezért, szükségem van erre az érzésre, ez is olyan esztergomiság.- Hogy látja Esztergomot, ami Önnél kiindulópont és persze az aktív jelen is? » - Esztergom számomra nagyon fontos, a munkásságomban is. Hosszan lehet sorolni, hogy miért. Esztergom gyönyörű város, szakrális hely, melynek fontos a múltja, hiszen Magyarország első fővárosa volt. Amikor régen iskolába mentem itt a Kis-Duna parton, mindig élmény volt maga a sétány, a Bazilika és a vár is. Mondhatjuk, hogy egy esztergominak, s ilyen vagyok én is, ez természetes, de érzi az ember, hogy nem akárhol született. Ez a város számomra egy alap. Alap az életemre és az alkotói munkásságomra is. A város jelenébe sajnos ugyanakkor beletartozik az olyan belvárosi épületek állapota, mint az egykori gyönyörű Fürdő Szálló vagy a szintén páratlan Sándor-palota, Remélem, hogy Esztergom most egy olyan fejlődésen megy keresztül, ahol ezeket a helyeket, épületeket felújítják, megszépítik. Ugyancsak remélem, hogy a vasútállomásnál lévő Árpád-kori templomromokat méltó módon lehet majd bemutatni és sajnálom, hogy ez eddig nem sikerült. Esztergom történeti múltja és polgári jellege mindenképpen indokolja, hogy a város építészetileg is megújuljon. 16 ESZTERGOM 5. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM
