Esztergom, 2019 (5. évfolyam, 1-5. szám)
2019-05-01 / 5. szám
INTERJÚ mindig talpra állhat. Erről nem szabad hallgatni! Lehet a tisztesség, a becsület, a keresztény értékrend útján haladni! Másfelől pedig azt mondhatom, hogy ajózan ész és az élni akarás felül fog emelkedni jelen problémáinkon, Hiszem azt, hogy ezeket az eszeveszett törekvéseket meg lehet állítani. Sőt, hétfőn este a híradóban azt is lehetett látni, hogy miközben lángolt a Notre-Dame, az emberek az utcákon térdre ereszkedve imádkoztak. Ez mind annak a jele, hogy ha nagy baj van, akkor képesek vagyunk egy cél érdekében cselekedni. Nincs más út, csak az összefogás.- Nekünk, keresztényeknek miben kellene leginkább megváltoznunk, hogy a megváltott lét örömhírét hitelesen és hatásosan tudjuk közvetíteni? » Azt gondolom, hogy sokkal nagyobb alázattal kellene a világban léteznünk, sokkal nagyobb hálával és szeretettel minden iránt. Pár nappal ezelőtt Böjté Csaba Esztergom vendége volt, néhány szót tudtunk is váltani, s most május elején egy zarándoklat keretén belül együtt mehetünk vele Assisibe, majd pedig Rómába. Szeretnék a közelében lenni, felnézni rá, mert amilyen alázattal és szerénységgel él a világban, az számomra csodálni való. Reményt adott ezer meg ezer árva gyermeknek. Soha nem veszítette el azt a hitét, hogy mindenhez meg fogja kapni a kellő segítséget. Ha összekapaszkodunk, erősebbek tudunk lenni. Nagyobb elfogadásra lenne szükségünk, toleranciára. Ezt már Jeruzsálemben is megtapasztaltam, de jól működőén Távol-Keleten, Nepálban és Indiában. Azok az emberek a sokféle vallás és világlátás ellenére sem bántják egymást.- Politikusként, városvezetőként tud-e azon dolgozni, hogy Esztergomban egy nagyon nehéz és méltatlan helyzet után egység alakuljon ki az emberek között, ez a bizonyos elfogadás, egymásra történő odafigyelés? » Minden politikusnak ez lenne a legelső feladata, bár ez a tevékenység egyáltalán nem látványos. Ezt nem lehetforin- tosítani, zászlóra írni. Ebben a városban, amelyben Szent István született, ahonnan a kereszténységünk indult, ahol ezer éve az egész Kárpát-medencére kiható történéseket látunk, és ahol szentek is éltek, megengedhetetlen a békétlenség. Az első pillanattól kezdve ezen az egységen, a gyűlölködés megszüntetésén dolgozom. Ezért igyekszem eljutni minden közösségi eseményre, fontosnak tartom, hogy együtt lehessek az emberekkel, hogy meg tudjanak szólítani, kérdezhessenek, ha kétségeik vannak, azokra válaszolhassak. De ugyanilyen fontos szempont a hitelesség, Ha azt mondom magamról, hogy tisztességes és becsületes vagyok, akkor az azt is jelenti, hogy nyugodtan számon kérhetnek. Jelenlét és hitelesség. Szeretnék jó élményeket is adni a városban élőknek. Gondolhatunk itt kulturális rendezvényekre, olyan eseményekre, amelyek katartikus élményt nyújtanak. Hiszem azt, hogy ajó élmények beépülnek a lelkűnkbe, és jobbá is válhatunk tőlük.- Húsvét számvetésre is késztet bennünket, önvizsgálatra kinek-kinek személyes élete és tevékenységi köre területén. Hogyan látja polgármesteri működését? Elégedett azzal, amit időben már maga mögött tudhat? » Közigazgatásban dolgoztam hosszú éveken át megválasztásomig, ezért számomra a törvényesség, illetve a közjó képviseletejelentette afő irányelveket. Mikor átvettem a polgármesterséget, azzal kellett szembesülnöm, hogy valami hihetetlen kaotikus állapot uralkodott el aváros fölött, ami szinte lehetetlenné tette a működését, ezzel együtt a fejlődését. Legfontosabb eredménynek azt tekintem, hogy sikerült a város köré fonódott perektől megszabadulnunk, lerendeznünk, kitisztáznunk azokat. Rendbe kellett tenni a múltat, aminek súlyos ára volt - milliárdokról beszélünk; és ezzel egy időben a jövő érdekében terveket, szabályokat, programokat kellett meghatározni. Esztergomnak például 13 évig nem volt rendezési terve, igen nagy bizonytalanság uralkodott ezen a területen is. Integrált településfejlesztési stratégiát alkottunk, valamint a város gazdasági programját 10-20 évre előre meghatároztuk. Működőképessé tettük a várost. Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy Esztergom évtizedeken át le volt nyomva a víz alá. Gondoljunk csak arra, hogy az '50-es évektől kezdve mi mindenen kellett átmennie. 1973-ban, amikor 1000 éves lett a város, az államtól mit kapott ajándékba? Több ezer köbméter betont! A város lelkét dózerolták le, és betonozták mélyre a ma is látható épületeket, a Bástyát és környékét. Olyan volt ez, mintha virágágyásba bakanccsal léptek volna bele. A '80-as és a '90- es években sem volt jobb a helyzet. Nagyon mélyről kellett indulnunk, ami mindig eszembe juttatja Wass Albert egyik gondolatát, miszerint egy erdő közepéig bemenni és onnan kijutni, ugyanannyi időbe telik. Lehet, hogy azért nem sikerült még az elvárt szintet elérni, mert még nem telt el annyi idő, mint amennyi ideig ezt a várost lenyomva tartották. Szándékosan betelepítettek olyan embereket is, akiknek semmilyen kötődésük nem volt, s aztán nem is alakult ki Esztergommal kapcsolatban. Ez számomra különösen is fontos szempont, hiszen olyan családból származom, amelynek múltja ebbe a városba gyökerezik. Édesapám, nagyapám itt van eltemetve. Nagyapám építette az evangélikus templomot, tehetős ember lévén adományaival segítette Esztergomot. Babits szavaival élve „szent és gyámoltalan" ez a város. Sok dolognak köszönhető, hogy frusztrálttá lettek téve az itt élő emberek. Éppen ezért csak alázattal, hihetetlen nagy türelemmel és szeretettel lehet itt bármit is elérni. Gyomlálni nem fűnyíróval kell, hanem letérdelve, és egyesével kihúzogatva a gazt. A cigánymisszióban azok a szerzetesek, akikkel együtt dolgozhattam, egy életre megtanítottak arra, hogy hogyan kell a másikat tisztelni. Még egy analfabéta, tanulatlan embert is tisztelnünk kell! Mindig megtartottam a fogadóóráimat, csakhogy találkozhassam az emberekkel. Még akkor is igyekszem tiszteletet és türelmet mutatni, amikor ellenséges szándékkal közelednek egyesek...- Alázatra és szelídségre pedig leginkább Nagypéntek taníthat meg minket, ha a keresztre szegezzük a tekintetünket, és tanulunk attól, aki ártatlan bárányként áldozta fel önmagát, nem panaszkodva, nem is vádolva üldözőit. Ha a szent három nap liturgiáját nézzük, melyik nap vagy esemény az, amely az Ön szívéhez leginkább közel áll? » Nem tudom különválasztani ezeket a napokat egymástól, és a bennük rejlő történéseket sem. Megrendültséget és örömet érzek ilyenkor. A feltámadás felett érzett öröm, a bensőleg átélt ünnep - ez van rám óriási hatással, minden más csak másodlagos. (x) 12 ESZTERGOM 5. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM
