Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-11-01 / 11. szám
RÓLUNK ESZTERGOM A FORRADALOMBA EMLÉKEZETT AZ 1956-OS FORRADALOMRA ESZTERGOMBAN KÉT NAPON, KÉT HELYSZÍNEN EMLÉKEZIK A VÁROS. AZ IDEI A 28. ALKALOM VOLT A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA, MELY ÜNNEPSÉGEKEN HELYI DIÁKOK, ELŐADÓMŰVÉSZEK, AZ EGYHÁZAK KÉPVISELŐINEK SZOLGÁLATA ÉS EGY EZREDES PÁRATLAN BESZÉDE TETTE EMLÉKEZETESSÉ A MEGEMLÉKEZÉST. Október 23-án 17 órától tartotta a város az 1956-os forradalom emlékünnepét, amely hagyományosan a városban történt események egyik fő helyszínén, a Széchenyi téren kezdődött. A városháza falán lévő emléktáblánál a Bottyán János iskola diákjainak műsorát és a Carmen egyesület táncosainak produkcióját láthatta a publikum. Az önkormányzat nevében Romanek Etelka polgármester és Bánhidy László alpolgármester koszorúzta meg az emléktáblát, majd őket követték többen koszorúkkal, gyertyákkal. 18 órakor a művelődési házban Nemcsák Károly színművész és Tolcsvay Béla dalszerző, gitáros-énekes közös műsorát csodálhatta meg a közönség, Szép szerelmem Magyarország címmel. Romanek Etelka a díszelőadás előtt mondott beszédében többek között így fogalmazott: „Esztergom, Mindszenty József bíboros, hercegprímás, valamint a Sötétkapunál mártírhalált halt esztergomi hősök révén a forradalom egyik jelképe, amely évtizedekig bűnhődött azért, mert kiállt a szabadságért, megalkuvás és habozás nélkül. (...) Nekünk magyaroknak ma itt az a feladatunk, hogy a szabadságba vetett hitet tovább adjuk az utánunk jövő nemzedéknek. Most és mindenkor adjuk meg a tiszteletet a köztünk élő hősöknek csakúgy, mint azoknak, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért." Október 26-án Esztergom 1956-os mártírjainak ünnepét hagyományosan az egykori tragédia helyszínén, az 1991 - ben a Sötétkapunál felállított emléktáblánál és mártírszobornál tartotta a város. Idén az Árpád-házi Szent Erzsébet iskola diákjai idézték fel a 62 évvel ezelőtti eseményeket. Az ágyútűzben és sortűzben elhunyt áldozatokra és sebesültek emlékezve ezúttal is felolvasták az emléktáblán lévő neveket, illetve felvonultatták annak a zászlónak a másolatát, mely az 1956-os forradalom esztergomi epizódjában játszott szerepet. A mindenkori ünnep részeként most is elhangzott a forradalmi napok története, melynek két fő gócpontja volt, a Széchenyi tér és a Sötétkapu. Az ünnepségen felolvasták azt a fogadalomtételt, melyet a forradalomra emlékező 1991-es esztergomi polgárság fogalmazott meg: „Mi, szabad esztergomi polgárok, 1991. október 26-tól kezdve minden évben így fogadjuk be mártírjainkat közösségünkbe, amelyet történelmi emlékezetünk folyamatossága éltet". A résztvevő közönséggel együtt elmondott fogadalom után hallhatta a publikum az áldozatok neveit, s az emléktáblához ekkor helyeztek el egy-egy mécsest, Bánóczi Fülöp János (élt 23 évet), Bugárdi József (élt 28 évet), Fata József (élt 21 évet), Filakovszki János (élt 24 évet), Gál János (élt 20 évet), Homor Ottilia Mária (élt 19 évet), Juhász Anna (élt 19 évet), Jungbauer Károly (élt 54 évet), Katona Józsefné (élt 32 évet), Körösi Ödön (élt 46 évet), Lehovecz Béla (élt 22 évet), Neuhauser Ilona (élt 24 évet), Raschek Magdolna (élt 20 évet), Bartal Ferencné (élt 39 évet) nevénél. Ezt követően Márai Sándor Mennyből az angyal című versét Ungi Cecília, az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskola tanulója szavalta, majd Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész mondott ünnepi beszédet. Ebben, mint katona, mint Esztergom polgára és mint keresztény ember szólt a megjelentekhez. Az ezredes többek között arról is beszélt, hogy többszörös elemzés után is arra a következtetésre jutott, hogy azért vonultak fel tankokkal és gépfegyverekkel a forradalmárok ellen, mert az akkori hatalom számára az október 23-án indult, majd Esztergomban október 26-án történtek egy állampropaganda által akkor már évek óta harsogott propagandatéma beteljesülését látták. Az Esztergomban fegyvertelen civilekre tankágyúval lóvétok valójában háborúnak gondolták a polgári, nemzeti megmozdulást, mert féltek, ellentétben a forradalmárokkal, akik megszabadulva minden szellemi béklyótól, már semmitől sem féltek, fogalmazott Négyesi Lajos. Az ünnepi beszédet ökumenikus áhítat, majd pedig a mártíremlékműnél, emléktáblánál való koszorúzás követte. 4 ESZTERGOM 4. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM
