Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2018-03-09 / 3. szám

Palkovics, a vármegye forradalmi irányítója

Esztergom és a környék felfedezése, avagy a hely története

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc esztergomi alakjai közül méltán emelkedik ki Palkovics Károly, aki jelentős szerepet vállalt az eseményekben, s akinek emléke előtt tisztelegve obeliszket állított a szentgyörgymezői honvédtemetőben a hálás utókor. Palkovics Károly (1816 - 1897) életéről Ortutay András, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának nyugalmazott igazgatója írt anno kisebb tanulmányt, melyet most az ünnep apropóján adunk közre olvasóinknak.

Esztergom városi főorvosának, - ahogy az egykorú írások megkülönböztetésül emlegetik - az „öreg” Palkovics Károlynak a fia, Pesten tanult jogot, s már húsz éves korában Esztergom vármegye szolgálatába lépett. 1846- ban már jegyző volt, 1848-ban pedig Besze János mellett ő is részt vett a nemzetőrség vezényletében.

Palkovics Károly szerepe Esztergom osztrák megszállása után növekedett meg. A városba 1849. január 15-én vonultak be a császári seregek, SchifFman ezredes a vármegyei tisztikart és Andrássy Mihály alispánt is behódolásra bírta. A be nem hódolók a párkányi járásban gyülekeztek, a Debrecenbe menekült kormányt ismerték el törvényesnek, s vezéregyéniségüknek, a vármegye hivatott irányítójának, Palkovics Károly tekintették. Horváth ezredes, Esztergom császári katonai parancsnoka orgyilkost is felbérelt ellene, de a merénylet meghiúsult. Ezután e független vármegyei tisztikar Komárom várába zárkózott, majd miután április 24-én, a győzelmes tavaszi hadjárat, nevezetesen a nagysallói és kéméndi csata hatására a császáriak kivonultak Esztergomból, visszatért a megyeszékhelyre. Palkovics Károly ekkor már a megyének a független magyar kormány által kinevezett kormánybiztosa. Ekkor választottak itt új tisztikart, ekkor helyezték el Kossuth Lajos arcképét a vármegyeháza nagytermében és 1849. május 6-án nagy örömmel ünnepelte a város a debreceni trónfosztó nyilatkozatot. Ezután Palkovics újoncokat toborzott Buda ostromához, az esztergomi vár épületeiben és a kanonoki lakásokban megteremtette a nagy katonai kórházat, emellett pedig helyreállíttatta a hajóhidat. Az országos hadi eseményekben is részt vett tehát, majd végül Görgey Artúr seregével vonult vissza Világosig. Az önkényuralom halálra ítélte, majd az utolsó pillanatban 16 évi várfogságra változtatták a döntést. A 16-ből négyet töltött ki, kettő évet Munkácson, kettőt pedig Komáromban. Szabadulása után a párkányi járásban, karvai birtokán élt visszavonultságban, míg 1861-ben alispánná választották. Ekkor az Esztergom vármegye nevében Ferenc Józsefhez intézett „felirata” tette híressé. Ebben felsorolja az önkényuralom okozta szenvedéseket, és igen határozott hangon kérte az ország alkotmányos jogainak helyreállítását. Ugyancsak ő javasolta, hogy az esztergomi katonakórházakban elhunyt 604 magyar honvédnek és 175 osztrák katonának emlékművet állítsanak. Az oroszlános emlékmű - mely Gerenday Antal, piszkei kőfaragó alkotása - immár közel másfél évszázada áll a honvédtemetőben. A kiegyezés után Palkovics, volt Deák-párti képviselőt a kismartoni kerületben, a belügyminiszteri tárcával is megkínálták, de nem fogadta el, ugyanakkor idős korában - 1879-től 1881-ig - még elvállalta Esztergom polgármesterségét.

Kívánsága szerint őt is a Honvédtemetőben helyezték örök nyugalomra. Síremlékéről a márványtáblácskát illetve a rabláncot rongáló kezek eltávolították, ezeket később helyreállították. (A nagy Duna-parton lévő Palkovics-pad nem az ő, hanem fiának, az ugyancsak alispán Palkovics Lászlónak - 1877-1933 - emlékét őrzi.)