Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-02-14 / 2. szám
Egy sporttörténetíró olimpikon históriája Esztergom és a környék felfedezése, avagy a hely története Esztergom számos történelmi, földrajzi, építészeti, egyházi nevezetessége mellett az itt élt egyéniségek okán is büszke múltjára. És az is előfordult már, hogy egy jelentős munkássággal bíró ember életében ez a város jelentett fontos állomást az életpálya során. így volt ez az 1885-ben született Dr. Mező Ferenccel is, aki felnőtt korában e városban töltötte rendszeresen nyarait, s kereken 90 éve itt értesült arról, hogy az 1928-as amszterdami olimpián szellemi bajnoki díjat kapott az ókori olimpiák történetét feldolgozó munkájára. Ekként tehát egy olimpiai bajnokról van szó, aki nem mellesleg NOB tag, tanár, nemzetközi hírű sporttörténész is volt. Dr. Mező Ferenc élete jól példázza a sportban és az élet minden területén elengedhetetlen teherbírást, szorgalmat, kitartást, jóra való törekvést és nemes küzdelemben való örömteli részvételt. A katona, a tanár és a köztisztviselő A pölöskefői születésű Grünfeld, későbbi Mező Ferenc, Zalaegerszegen és Nagykanizsán járt gimnáziumba, diplomáját latin és görög nyelvekből Budapesten szerezte. Mintegy három évig volt az első világháborúban katona, s nem is akármüyen, hiszen több érdemrenddel és érdemkereszttel tüntették ki hősies helyállása miatt. Tanári és köztisztviselői munkásságáról a netlexikonban ezt olvashatjuk: „1918-1934 között a budai Mátyás gimnázium tanáraként dolgozott. Több későbbi magyar olimpiai bajnok volt a tanítványa. 1935- től 1942-ig a Berzsenyi Gimnázium tanára, ezt követően a Kölcsey Gimnázium igazgatója volt. Végül a Közoktatási Minisztérium munkatársa lett. 1947 februárjában miniszteri tanácsos és a testedzési ügyosztály vezetője volt. Júniusban a vallás és közoktatásügyi minisztérium osztályfőnökévé nevezték ki.” A sporttörténetíró Mező Ferenc számos sportág iránt érdeklődött, így az atlétika, a tenisz, a birkózás és a sportlövészet iránt is, de diplomáját megszerezve főként a sport általános népszerűsítésében szerzett érdemeket. Emellett tűnt ki sporttörténeti munkásságával, melynek első két kötete az ókori sporttal, ókori olimpiákkal foglalkozott. 1928-ban Amszterdamban „Az olympiai játékok története” című tanulmányáért kapott olimpiai szellemi bajnoki címet. Számunkra, esztergomiak számára jelentős az epizód, hogy Mező Ferenc több éves szokásához illőn éppen a királyvárosban nyaralt, amikor megkapta a jó hírt, olimpiai baj noki címéről. A tanulmányt egy év múlva könyv formájában a szélesebb közönség is elolvashatta. A szerző olyan fontos munkát tett le az asztalra, hogy művét később több nyelvre is lefordították, Nemzetközi elismerését jelzi az is, hogy ő volt az egyetlen zsidó származású olimpikon, akit az 1936-os berlini olimpián a rendkívül magas elismerésnek számító Német Olimpia Érdemjellel tüntettek ki. Sporttörténetíró pályafutása gazdagnak mondható, a fent említett munkák mellett később olyan könyveket írt, mint az 1932-es Magyarok az olimpián, az 1935-ös Negyven év a magyar sport múltjából, az 1940-es Egyetemes sporttörténelem, az 1952-es Helsinki olimpia vagy az 1959-es Az újkori Olimpia Athéntól Rómáig címűek. A többszörösen elismert sportélet szervező Mező Ferenc további érdemeihez tartozik, hogy az ő javaslatára alakult meg 1947-ben a Magyar Olimpiai Bizottság, illetve hosszú évekig tanított a Testnevelési Főiskolán. 1948-ban beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba, valamint később a Magyar Testnevelési és Sport Tanács tagja lett. 1947- ben Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta meg, majd 1958-ban a Szocialista Munkáért Érdeméremmel ismerték el tevékenységét. Mező Ferenc munkásságának jelentőségét mutatja, hogy oktatási intézmények mellett számos, róla elnevezett szervezet és díj működik a hazai sportéletben, így többek között a Mező Ferenc Közalapítvány, Dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia, Mező Ferenc-díj, Mező Ferenc-emlékérem.
