Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-09-01 / 9. szám
INTERJÚ TÖBBET TENNI ■ ■ MINT AMI A KÖTELESSÉG ESZTERGOM JELESEIT BEMUTATÓ PORTRÉSOROZATUNK MOSTANI RÉSZÉT EGY RENDKÍVÜL RANGOS KITÜNTETÉS ADOMÁNYOZÁSA IHLETTE, BÁR EZ ÜGYBEN IS ÉRT MINKET MEGLEPETÉS. UGYANAKKOR TÚLZÁS NÉLKÜL ÁLLÍTHATÓ, HOGY DR. ETTER ÖDÖNRŐL TÖBB, LÉNYEGESEN HOSSZABB INTERJÚ IS KÉSZÜLHETETT VOLNA, AKÁR, MINT AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ESZTERGOMBA VALÓ ELHELYEZÉSÉNEK ÖTLETGAZDÁJÁRÓL, AKÁR, MINT KÉT BÍBOROS ÜGYVÉDJÉRŐL, AKÁR A RENDSZERVÁLTÁS HELYI FOLYAMATAIBAN TEVÉKENY RÉSZT VÁLLALÓ MODERÁTORRÓL, AKÁR AZ ELSŐ ESZTERGOMI TELEVÍZIÓ VAGY A VÁROSVÉDŐ EGYESÜLT ALAPÍTÓJÁRÓL, ILLETVE NAGYBÁTYJA, ETTER JENŐ POLGÁRMESTER SZELLEMI ÖRÖKÖSÉRŐL IS.- Születésén túl Esztergomhoz való kötődésének talán nincs is jobban magától értetődő vonása, mint, nagybátyja, Etter Jenő polgármester második világháború idején végzett munkássága. Mit gondol erről a szép örökségről? » - Az Etter-család tagjai mindig is jobboldali gondolkodásúak voltak, a római katolikus vallásnak gyakorlói. Jenő nagybátyám egy nagytudású, a történelem iránt roppant fogékony és nagyon olvasott ember volt, híres könyvtárral rendelkezett. Mindigaz igazság oldalán állt, és csak azt tudta végrehajtani, amit ő való igaznak tartott. Egyéni tragédiája, hogy a hatalommal mindig konfrontált, és legalább annyira nem szerette a nácikat, mint a szovjeteket. Az úgynevezett zsidótörvényeket, a gettó kialakítását például úgy hajtotta végre, hogy minden esztergomi zsidó családnak a saját házát jelölte ki tartózkodási helyének. Ezt persze a hatalom végül nem nézte jó szemmel, ezért kimenekült afrontra, ahol szovjet hadifogságba esett. Amikor hazatért, az új rezsimet ugyancsak nem tudta elfogadni, ugyanúgy harcolt ellene, ennek persze meg is volt a „jutalma", elvették az ügyvédi munkalehetőségét és végül a kenyérgyár portásaként dolgozhatott, az volt az utolsó munkahelye.- A rendszerváltástól kezdve az Ön számára is megadta a történelem a lehetőséget, és Ön élt is vele, hogy jelentősen formálja szőkébb hazája sorsát. Sokrétű tevékenységét nehéz is lenne felsorolni teljességében... » - Az én jelmondatom az, hogy többet tenni, mint ami a kötelesség. Ebbe úgy gondolom, bele is illik az elmúlt évtizedekben kifejtett munkásságom, ténykedésem, hiszen mindig is kerestem azokat a lehetőségeket, ahol cselekvő módon tudom kifejezni a város iránti szeretetemet. Úgy gondolkodom erről, mintha a város a gyerekem volna és nekem kell gondoskodni róla. Senki más nem teszi ezt meg, csak mi, akik itt élünk, mi tudjuk megtenni, ami szükséges és azon is túl. Ilyen tevékenység volt részemről az esztergomi helyi kábeltelevízió alapítása, irányítása, a városvédő egyesület alapítása, a rendszerváltásban szereplő hatalmat helyben átadók, illetve a polgárok közötti moderátori munka, vagy az ötlet, hogy az Alkotmánybíróság Esztergomban működjön, illetve a városi képviselő-testületben való munka is. De szívesen emlékezem a mára történelemmé vált országos taxisblokád idején végzett, a rendőrség és a sztrájkolok közötti, a békés megegyezést célzó közvetítői tevékenységemre is. Ugyanilyen fontos számomra eddigi szakmai pályafutásom kiemelkedő, a közönség számára talán kevésbé ismert része, amikor Lékai László és Paskai László bíborosok, illetve a budapesti amerikai nagykövetség jogásza, ügyvédje lehettem hosszú évekig.- Édesapja, nagybátyja, unokahúga is az ügyvédi pályát, illetve a közéletben való aktív munkát választotta, miként Ön is. Fentebb felsorolt szerteágazó közéleti munkássága, illetve szakmai pályafutása fontos elismerése a köztársasági elnöktől most augusztusban kapott a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozat kitüntető cím. Hogy történt a kitüntetés átvétele? » - Az érdekesség, hogy még nem vettem át a kitüntetést, mivel a hivatalos átadási ünnep idején Franciaországban voltam. Az elismerést ott kapom, ahonnan felterjesztették, a Magyar Ügyvédi Kamaránál. Az ünnepség a szeptember 17-i elnökségi ülésen lesz, az elismerést dr.Völner Pál államtitkár fogja átadni. A kitüntetésről Romanek Etelka polgár- mester értesített, aki olvasta a hírt a Magyar Közlönyben, majd rögtön felhívott, hogy elsőként gratuláljon. 16 ESZTERGOM u. évfolyam, 9. szám 1
