Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
RÓLUNK szerzett, majd egy évet sáv-főorvosként dolgozott a dorogi szakrendelőben. 1974-től a dorogi Röntgen Osztályon folytatta pályafutását, a szakképesítés megszerzését követően szakorvosként a dorogi és esztergomi Röntgen Osztályon egyaránt dolgozott. 1983. és 1988. közötta dorogi, 1989-től 2001-ig, nyugdíjba vonulásáig az egyesített Röntgen osztály vezető főorvosa volt. Szakmai munkáját mindig nagy igényességgel és alapossággal végezte. Vezetése alatt több szakorvos nevelődött ki az esztergomi osztályon. 1984-től az ultrahang helyi úttörőjeként vezette be ezt az akkoriban még alig ismert és ritka diagnosztikai módszert, oktatta szakmabeli és társszakmák képviselőit a szonográfia rejtelmeire. A képi diagnosztika mellett máig széles körben tájékozott a klinikai tanok terén is. Közeli és távolabbi munkatársai szakmai tudása mellett tisztelték egyenességét, következetességét. Munkabírása, betegekkel szembeni empátiája nemcsak intézményi szinten volt híres. Munkatársait tisztelte, szükségben önzetlenül a mai napig segíti, de mindig megkövetelte a rendet és pontosságot elsősorban önmagától. Or. Bense Tamás, Gönczy Béla-díjas rövid életrajza » Bense Tamás 1947. augusztus 13-án született Esztergomban, egy orvos család harmadik gyermekeként. Az érettségit követően, még az egyetem megkezdése előtt 3 évig a dorogi rendelőintézetnél dolgozott. Kitartóan végigjárta a ranglétrát, és olyan szakterületeken szerzett tapasztalatot, mint a fogászat, sebészet, kardiológia; mindezeket később nemcsak az egyetemen, hanem a praxisában is kamatoztatni tudta. Ez alatt az idő alatt ismerkedett meg feleségével, Bánki Katalinnal, aki vele párhuzamosan építésznek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen. Bár a sebészet is nagyon érdekelte, a Semmelweis Egyetemen megszerzett diplomával -édesapjafinom irányításának engedve- az esztergomi kórház gyermekosztályán helyezkedett el, és 1981 - ben itt szerezte meg a gyermekgyógyászat szakvizsgát. A 80-as évek elejétől dolgozik az alapellátásban gyermek- gyógyászként, a 2000-es évek elején átmenetileg ezzel párhuzamosan az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház Gyermek- osztályát is vezette. Fontosnak tartja, hogy munkája ne csak egy területre koncentrálódjon, ezért -igazi „családorvosként"- rendszeresen vállalja felnőtt, idős betegek kezelését, gondozását is. Folyamatosan keresi az új kihívásokat, követi a szakmát érintő változásokat, és nagy hangsúlytfektet arra, hogy tudását naprakészen tartsa. Munkabírása, kollegialitása, ember- és gyermekszeretete közismert. Ő tényleg az az orvos, aki hétvégén és ünnepnapokon is elérhető a betegei számára. Sok évtizedes munkája elismeréséül 2016-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Dr. Toros Péter, Gönczy Béla-díjas rövid életrajza » Dr. Tőrös Péter 1942. január 4-én született Budapesten. A fiatal korát meghatározó társbérleti körülményektől hosszú út vezetett az orvosdoktori diploma megszerzéséig. Nem volt az a típus, aki gyermekkorában állatokat boncolt, és az otthoni esti beszélgetések nem a gyógyításról szóltak, hanem Inkább a napi gondok megoldására szorítkoztak. Az egyetem elvégzése után demonstrátorként dolgozott a Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetében, ahol megalapozta és magas szintre fejlesztette egyetemi oktatóként a későbbi szakmájához szükséges, nélkülözhetetlen alapismereteket. 1969-ben került Esztergomba a Sebészeti Osztályra, ahol segédorvosként, majd adjunktusként és főorvosként szolgálta a térség sebészeti ellátását majd 40 éven keresztül. Aktív pályafutása utolsó időszakában a kórház Minőségbiztosítási Igazgatójaként segítette a kórházvezetést és igyekezett nagy kompromisszum készséggel megfelelő körülményeket teremteni a működéshez. A Pestről jött, friss diplomás orvos nagy ambíciókkal kezdte munkáját, kezdettől fogva a lelkesedés, a problémák gyors megoldása és a határozottsága voltak jellemző vonásai, mely kifogástalan manualitása mellett kiemelték őt a középszintből. A sebészeti szakvizsgát követően érsebészeti területen képezte tovább magát és Dr. Mátyus Lajos, valamint Dr. Leel-Össy Lóránt teamjében országos szintű elismertséget szerzett - az esztergomi kórháznak is - a perifériás erek rekonstrukciós műtétéit illetően. Alappillére volt a Művese Állomás beindulásakor, a betegek kezelésére való alkalmassá tételének, mely egy új érsebészeti technikát igényelt. Megbecsült szakembere, sebész főorvosa és szakmai értéke lett kórházunknak. Empátiás jelleme, határozottsága, műtét közbeni nyugalma mindig átsegítette az aktuális nehézségeken, jó diagnosticus készségével a problémás helyzeteket is nagy biztonsággal oldotta meg, mindig ura volt a helyzetnek, konfliktuskezelő képessége a műtőben közismert volt. Szorgalmazta a műtétek utáni gondozás fontosságát, úgy, hogy abban az időben készenléti ügyelet nem lévén éjjel-nappal riasztható volt. Kiváló kapcsolatteremtő képessége révén a város társadalmi életéből is kivette részét, baráti társaságok központja volt, sok támogatót szerzett a gyógyító munkával. Aktív korszakának utolsó éveiben a kórházvezetés tagjaként intézkedései humánusak, emberközpontúak voltak. 2018. JULIUS www.esztergom.hu 5
