Esztergom, 2017 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2017-03-16 / 3. szám
KULTÚRA V Esztergom, melyért érdemes meghalni Február 17-én a Pázmány Péter egyetem Majer István utcai épületének nagytermében tartotta ünnepi rendezvényét az esztergomi Balassa Bálint Társaság. Az apropó természetesen a közeli Bálint-nap volt, előadás, korabeli muzsika és szavalat sem hiányozhatott az eseményről. A fehérnél is halványabb árnyalat A rangos ünnepen Prokopp Mária, a Balassa Bálint Társaság elnöke köszöntötte a publikumot és a tagságot. Az elnök a tőle megszokott lendületes, lelkesítő hangulatú beszédében egy helyen kiemelte, hogy Esztergom számára kiemelt fontosságú Balassa Bálint alakja, így lehetett, hogy az országban először itt emeltek a költő-vitézről egész alakos szobrot. Prokopp Mária köszöntője egy másik részében rámutatott: „Balassa élete, alkotói munkássága és végső hősies küzdelme a harcban, azt üzeni a mának, hogy Esztergomért érdemes meghalni.” A város képviseletében Romanek Etelka polgármester, Bánhidy László alpolgármester és Meszes Balázs a kulturális bizottság elnöke volt jelen, utóbbi mint a Balassa iskola korábbi igazgatója is, ugyancsak köszöntötte a közönséget, illetve felkonferálta az iskola tanulójának, Chmela Károly nak a fellépését, aki természetesen Balassa verset szavalt. A folytatás szintén lélekemelő volt, hiszen a Zsolt Nándor Zeneiskola Kamaraegyüttese több, Balassa-korabeli dalt, zenedarabot adott elő, így például Bakfark Bálint, Giovanni Pierluigi de Palestrina, Orlando di Lasso és Giovanni Battista Mosto egy-egy jelesebb művét. Az est alkalmával a publikum végül meghallgathatta Szeidl György „Egy reál értelmiségi bemutatkozása című székfoglalóját, Vereckei András „Terv Esztergom új Balassa Bálint Emlékhelye” témáról szóló, és Mujdrica Ferenc Magyary László utca 10. számú épületről szóló előadását. Brassai Gabriella festő és grafikus, aki Esztergomban legutóbb tavaly decemberben állított ki, most új festményeit mutatja be a Szentgyörgymezői Olvasókörben. A március 3-án megnyílt és a hónap végéig látogatható tárlaton egy új alkotói korszakát jelentő munkáiban is gyönyörködhet a közönség. Brassai Gabriella elmondta, hogy ebben az új korszakában egy saját maga által kidolgozott technikával készült festményeit láthatja a publikum. Az új eljárás lényege, hogy rétegekben viszi fel a felületre a különböző márkájú és fajtájú festéket, az egészen sötéttel indítva fokozatosan világosítva ki, jut el a fehérig. Ezt követően a kompozíció természetesen a rajzolattal kapja meg végső formáját. Arra a kérdésre, hogy ez a „fehér illetve halak korszak” jelent-e valamit alkotói pályáján, hogyan jutott ide, mi változott ő vagy a körülötte lévő világa, Brassai Gabriella azt válaszolta, hogy a fehér alapvetően a tisztaság, a rendezettség színe, elképzelhető, hogy több tisztaságra és rendezettségre vágyik az életében és ennek a kifejeződése az új képein látható uralkodó fehér szín. Azzal együtt hozzátette, hogy nem érzi, hogy ő maga, vagy a világ lényegesen változott volna az előző időszakokhoz képest, de a halak kapcsán talán fontos momentum, hogy nemrég visszaköltözött a növényekkel, állatokkal több közösséget kínáló Duna- partra. A művész rámutatott, hogy ez az alkotói új vonal már a 40. születésnapjára rendezett kiállításán is megjelent, hiszen az akkor bemutatott képeken is a kevésbé dinamikus, inkább statikus kompozíciók voltak láthatók, olyanok, melyek a fehéren keresztül a rendezettségre utaltak. Fontos kérdés volt, hogy a mindig is népszerű természetábrázolások, melynek ő mindig is művelője volt, most ebben a friss korszakában milyen érdeklődést vált ki az ilyen műalkotást vásárolni szándékozók körében, amire azt volt a válasz, hogy valóban felélénkült a vásárlói kedv e munkái iránt. Brassai Gabriella ez évben további kiállításokat tervez. Április végén Nyergesújfalun, szeptemberben Budapesten a Hotelből Intercontinental galériájában, novemberben pedig a Duna Múzeumban Vida Judit keramikussal közösen állít majd ki. 19
