Esztergom, 2017 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2017-11-10 / 11. szám

Az építés kezdete Fotó: Tamási Péter

Egy pártházból lett művelődési ház nekrológja

Esztergom és a környék felfedezése, avagy a hely története

A Zöld Ház ellentmondásos története onnan datálódik, hogy ez volt az az épület, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt utolsó beruházásaként jegyzett, és amely közel harmincéves fennállása alatt pont a pártház funkciójában működött legrövidebb ideig. Sokan kedvelték, még többen szidták, ez utóbbiak főleg és elsősorban építészeti, esztétikai tulajdonságai miatt. Külső és belső adottságait is felemlegetve most ezzel a cikkel búcsúzunk a Bajcsy-Zsilinszky utca 4. szám alatt lévő épülettől, melyet a tervek szerint cikkünk megjelenése idején már elbontották teljesen.

A rendszerváltás felszabadultságot, feloldást nem feltétlenül minden tekintetben megadó folyamata Esztergomban azzal teljesedett ki, hogy az 1988-ban megépült pártházat, mely alig töltötte be eredeti funkcióját, a gazda, Magyar Szocialista Munkáspárt rövid időn belül átadta a köznek. Esztergomban a vörös színkóddal bíró kommunista párt utolsó magyarországi beruházásának számító pártház így lett egy semleges színű Zöldházzá, ahogy akkor a helyiek végül elnevezték. A Bajcsy-Zsilinszky utcai hatalmas építményt eredetileg úgy alakították ki a párt által felkért mérnökök, hogy abban kongresszusoknak, kisebb gyűléseknek, ankétoknak, kiállításoknak, büfének és három emelet magasságban több tucat kisebb irodának legyen helye, de tegyük hozzá azt a városi legendát is, hogy egyesek szerint az épület földszinti szűk ablakai valójában lőállások kialakítására is predesztináltattak. Az esztétikai, építészeti szempontból is erősen kifogásolható építmény ugyanakkor teljesen beleillet a tatabányai mintára elkészült betondzsungelbe, a Lőrinc utca, Kis-Duna sétány és Bajcsy-Zsilinszky utca által határolt területen felhúzott új pártelitnek szánt lakónegyed képébe. A tájseb mintájára városseb kifejezéssel is illethető esztergomi belvárosi „betonnegyed”, a Bástya áruház és a mögé rakott lakótelep és üzletsori rész, komoly hasonlóságot mutat a Zöldház céltalan, otromba és városképi szempontból értelmezhetetlen alakzatával. A város számára jelenleg megoldhatatlannak

tűnik, hogy a belváros eme betonegyüttesét eltüntesse, egyedül a Zöldházat, mint saját tulajdont volt lehetőség harminc évvel a megépítés bűncselekménye után a lebontással enyhíteni.

A ház, mint építészeti produktum története nem túl színes, hacsak nem számítjuk a „vörösből zöldbe” való átmenetet, de az Esztergom és Vidéke (ÉVID) 1989. júliusi számában már a rendszerváltás nulladik napjának mondható időszak hangulatában a következőket írták: „S ha már a tabuk döntögetésénél esik szó: az sem lenne Isten elleni vétek, ha a Tömegszervezeti Székházban, ismertebb nevén a Zöld Házban az MSZMP-n kívül más társadalmi szervezetek is helyet kapnának. Bizonyára az MSZMP-nek is hasznos volna, ha „testközelben” dolgozhatna az alternatívokkal.” A lapban ugyancsak 1989-ben, de már szeptemberben olvasói levél jelenik meg, ahol egy tollat ragadó esztergomi polgár arról értekezik viszonylag hosszabban, hogy meglátása szerint a pártházból leginkább rendelőintézetet kellene, lehetne kialakítani. Egy év múltán, immár a Szabadidőközpont néven és tartalommal futó épületről egy egész cikk született a város újságban, „Milyen a Zöld Ház szelleme” címmel. Mint mára annyi EVID-es írás, ez is helytörténeti jelentőségűvé vált. Különösen erősen indít az interjú szerzője, aki a bevezetőben így fogalmaz: „Milyen a Zöld Ház szelleme? Sietve szögezzük le: nem vörös! Miután Parkinson törvénye - ha egy szervezet székházat épít magának, az a biztos bukás első jele - beteljesedett rajta, új gazda költözött belé. (...) Az új gazda a régi, lepusztult művelődési központból költözött ide, s Szabadidő Központ névre hallgat.” A cikkíró Csernus Ferencet, az intézmény igazgatóját faggatta, hogy az eredeti fúnkcióval szemben, milyen kialakítást terveznek. Az igazgató többek között elmondta, hogy a Petőfi Sándor utcai épülettel belső kialakításával ellentétben a Szabadidő Központnak nincs megfelelő, színházi és ehhez hasonló igényű előadások befogadására alkalmas nagyterme, ezért többen is bírálták a döntést, hogy a Zöld Ház legyen Esztergom új művelődési háza. Csernus ugyanakkor kiemelte, hogy az új hely struktúrája rendkívül kedvez az ekkor intenzíven szerveződő