Esztergom, 2017 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2017-05-16 / 5. szám

Fotó: ekor-lap.hu

Szemelvény egy esztergomi polihisztor életéből

Esztergom és a környék felfedezése, avagy a hely története

Korábbi számunkhoz hasonlóan ez alkalommal is belelapoztunk a Kolos Füzetek új számába. Az esztergomi önkormányzat által támogatott kiadványsorozat legújabb része a Kórházigazgatók I. címet kapta, melyből a Feichtinger Sándorról, azon belül is a haladó szellemű orvos portréjáról szóló részt szemelvényeztük ki.

Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház igazgatóinak pályafutását, illetve az intézményhez kapcsolódó életrajzi részleteit adta nemrég közre a szerkesztő dr Osvai László vezetésével a Kolos Füzetek. Ebben találhatjuk Feichtinger Sándor történetét, aki 1873-tól állt az esztergomi kórház élén. Feichtinger azért érdekes az utókor számára, mert korának polihisztora volt, akinek orvosi, kórházvezetői munkássága mellett kiemelésre érdemes bank- és iskolaigazgatói, valamint közéleti tevékenysége is. A sokoldalú orvos mindezeken túl az ország akkori első számú botanikusa is volt. Fent sorolt dolgokban való jártasságának pedig az általa írt kötetekben adott hangsúlyt. Feichtinger Sándor 1817-ben született Esztergomban. Diplomája megszerzése után Bécsben tanult tovább, ahol többek között a kor egyik legnagyobb sebészének tartott Dieffenbachtól megtanulta az ínmetszés technikáját. Ennek köszönhetően Feichtinger volt az első a vidéki Magyarországon, aki először operált kancsal szemeket. Ezt folytatva számos más szembetegséget is gyógyított mint sebész, miként a szülészet gyakorlatában is elmélyedt. A természettudós, orvos buzgalmára volt jellemző, hogy a kor legmodernebb eszközeit szerezte be, így például mikroszkópot, amikor az a bécsi orvosok körében is ritkaságnak számított. Sokoldalú érdeklődése, tevékenysége, eszközbeszerzései révén kimondható, hogy ő volt az, aki meghonosította a modern sebészetet Esztergomban.

A fejlődés elkötelezettjeként elérte, hogy Balassa János professzor éternarkózisos műtétje után két hónappal ugyanezt az eljárást már Esztergomban alkalmazzák. Ugyancsak az ő nevéhez kötődik a műtéti altatásoknál

___4*

a kloroform használata. Sebészi virtuozitása számos, máig jegyzett, különleges esetleírásban maradt az utókorra. Ezeknél az eseteknél nemcsak Feichtinger gyógyítás iránti szakmai alázata, de rátermettsége és tudós, ügyes rögtönzőképessége is kitűnt. Sok beteget mentett meg olyan megoldásokkal, melyeket ott, abban az esetben kellett megalkotnia. Az új módszerek, eszközök alkalmazása mellett hűséges volt az orvos- és a természettudomány korábbi vívmányaihoz is, így például lázat kininnel vagy szalicillal kezelt, fájdalomcsillapításra pedig ópiumot használt. Aleíráskitérbelgyógyászatitevékenységéreis,melynekkapcsán őt magát idézi a szerkesztő: „Én a természet gyógyerejében sokat bíztam mindig és ezért az expektatív metódusoknak barátja voltam. Igen szerettem az életmódváltoztatásával és az ásványvizek használata által hatni.”

Érdekes vonal volt Feichtinger Sándor életében, hogy kifejezetten jó kapcsolatokat ápolt az esztergomi prímásokkal, bíborosokkal. Diplomája megszerzése után Kopácsi József hercegprímás uradalmi és személyi orvosa lett, de sérve műtéti kezelésében részesítette Simor János, bíboros, hercegprímást. 1841-től lett Esztergom Megye tisztiorvosa. 1848-ban Kossuth Lajossal is tárgyalt, illetve 1849-ben az esztergomi katonai kórház sebesültjeinek ellátásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Feichtinger 1873-ban a város közgyűlése döntésének értelmében Esztergom főorvosává és kórházigazgatójává nevezték ki. 1880-ban, amikor orvosi pályája 40. évfordulóját ünnepelte, királyi tanácsosi rang adományozásával ismerték el munkásságát, tudását, szerteágazó tehetségét. 1894-ben, 78 éves korában vonult nyugdíjba, egy olyan korszakban, amikor elhatározták, hogy egy új, korszerű kórházat kell létrehozni. 1907 január 5-én hunyt el, csendes, otthoni körülmények között.