Esztergom, 2016 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2016-07-12 / 7. szám

Gadányi, Esztergom modern művésze

Esztergom felfedezése, avagy a hely története

Esztergom, a hozzá kötődő képzőművészek tekintetében is gazdag város. A festők közül másokhoz képest szerényen, és valljuk be, méltatlanul kevéssé ismert, elismert Gadányi Jenő jelenik meg életművével. Az alkotó méltó helyre kerülését eddig is hangsúlyozta a volt vármegyeházában található Gadányi-teremben lévő állandó Gadányi-kiállítás (illetve képei láthatóak a nagyteremben is), de tavasszal az önkormányzat támogatásával a festő életművének bemutatását pazar kivitelezésű albumkönyv teszi teljessé.

Gadányi Jenő élete több pontján is kötődött Esztergomhoz. Itt lelt barátokra és alkotótársakra, amikor például Berda József helyi költővel töltöttek együtt napokat. Itt kapott menedéket, és bemutatkozási lehetőséget, amikor a szabad alkotói világban élő képzőművészek számára „szűklevegőjű” 1950-es években mellőzték, s egyfajta belső száműzetésbe került. Történetéből kiderül, a művész nagyon szeretette ezt a várost, hiszen végrendelete is arról szólt egy helyen, hogy komoly gyűjteményt hagy az itt lévő Keresztény Múzeumra. Igaz ez az óhaja nem teljesülhetett, de az akkori hatalom szigorának ellenében Esztergom mégis a híres festő ügye mellé állt. Rövid biográfiáját Kaposi Endre tollából ismerhetjük meg.

„Gadányi Jenő Budapesten született 1896-ban. 1923-ban szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mestere nagybátyja, Vaszary János volt. 1920 óta szerepelt művészeti kiállításokon. Az ötvenes évek derekán Reményik Zsigmond, olykor Berda József, de leginkább Kassák Lajos társaságában többször is járt Esztergomban. Ezek a látogatások többnyire Dévényi Iván meghívásához kötődnek, aki 1954 októberében megszervezte Gadányi első esztergomi kiállítását. Ezen a tárlaton 29 mű

szerepelt. Második esztergomi kiállítására 1955-ben került sor a Keresztény Múzeum restaurátorműhelyében, szigorúan zártkörű jelleggel, hisz Gadányi ekkor már „szilenciumra volt ítélve”. Ez alkalommal olvasta fel a modern művészetre vonatkozó gondolatait tartalmazó írását. 1956. október 7-én ugyanitt nyílt meg az a csoportkiállítás, melyen az Európai Iskolához tartozó hét művész - Vajda Lajos, Bálint Endre, Korniss Dezső, Rozsda Endre, Barta Lajos, Jakovits József, Anna Margit és Gadányi Jenő - szerepelt. 1957 nyarán Gadányi és Kassák újra Esztergomba utazott, és három hetet töltött a városban. 1959 májusában Dévényi Iván nyitotta meg Gadányi újabb esztergomi tárlatát a Keresztény Múzeumban. Itt került közönség elé a művész egyetlen állami megbízásra készült munkája, az 1958-ban szövött Lovak című falkárpit. Ekkor jelentette meg a múzeum Gadányi 20 tusrajzát tartalmazó kiadványát a művésznek a rajzról írott tanulmányával. Az alkotó 1960-ban hunyt el. A Keresztény Múzeum rendezte meg a művész 1964- es esztergomi emlékkiállítását. Gadányi Jenő özvegye - férje szándékának megfelelően - az alkotó hagyatékát (180 darab grafikát és 120 darab táblaképet) a Keresztény Múzeumnak ajánlotta fel, de a múzeum a kulturális kormányzat intenciójára kénytelen volt lemondani a gyűjtemény fogadásáról. Végül Esztergom Város Tanácsa fogadta el az özvegy ajánlatát, és 1977. július 11-én megszületett az átadási szerződés. A gyűjtemény azóta számos alkalommal került bemutatásra az ország különböző városaiban és Budapesten. Legkiemelkedőbb darabjai állandó díszei a polgármesteri hivatal termeinek, sőt az egyik ilyen terem a művész nevét viseli.”