Északkeleti Ujság, 1919 (11. évfolyam, 1-13. szám)

1919-01-19 / 3. szám

Xi. évfolyam. Nagykároly, i§19. január 19. 3-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 20 korona Fé lévre ........................................... „ 10 . Negyedévre .......................................... 5 „ Ta nítóknak egész évre...................................14 „ Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYÍ-IJTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) —- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 1 K 20 fillér. Szervezkedjünk! Csatlakozzunk a keresztényszocir’ista párthoz! „Senkit sem fenyeget többé a veszedelem, hogy gondolko­zása, világnézete, politikai állás- foglalása miatt üldözhetik.“ Lovászy Márton. Külpolitikai szomorú helyzetünk mel­lett szinte kétségbeejtő belpolitikai szer­vezetlenségünk. Ezért nem tudunk szilárd kormányt alakítani és ezért nem tud az ország a mindenkitől annyira óhajtott rendhez visszatérni. Mindenki keres, ku­tat egy szilárd pont után, amelyhez or­szágunk hányatott hajóját hozzálehetne kötni. Ilyen szilárd tömbök volnának a megszervezett polgári pártok, amelyek­nek első dolguk volna a haza megmen­tése és azután annak köztársasági, de­mokratikus berendezése. Ilyen párt a keresztény szociálista párt. Bizton tudja, hogy eszméi alkal­masak arra, hogy a legtöbb magyar ember hozzájuk csatlakozzék, azokat magáénak vallja és ezzel hozzájáruljon egv erősen szervezett párt létrejövésé- hez, mely aztán határozott, biztos, min­denkinek megfelelő irányt szabjon ha­zánk sorsának intézésében. Szervezkedjünk, mer! széthullunk. Szervezettségünkben lesz az erőnk. Csak a szervezettséggel tudunk a mai hely­zetből kijutni. Szervezkedjünk azonban, nagy elvek szerint, melyek a polgárok nagy összességét érdeklik, melyeket mi­nél többen vallhatnak, melyek minél többünket egyesíthetnek és ne kicsinyes, részletkérdések szerint, melyek csak arra jók, hogy a polgárokat egymástól elvá­lasszák. A részletkérdések mind megold­hatók a nagy eszmék keretében. A szociális eszméket valljuk, akar­juk mi is, at akarjuk velük az életet itatni, ki akarunk -mindent irtani, akár, politikai, akár gazdasági téren, ami azok érvényesülésének útjában áll, de fenn akarjuk tartani azokat a hagyományos erős oszlopokat is, amelyeken hazánk eddigi nagysága nyugodott és amelyek­ről hisszük, hogy egyedül alkalmasak arra, hogy általuk a szabad, független magyar köztársaság demokratikus, szo­ciális berendezésével fejlődhetik, virág­zásnak indulhat. Ezek a hagyományos, a múltból átmentett eszmék: a nemzeti érzés, min­denki más nemzeti érzésének a sértetlen­ségével és testvéries megbecsülésével; a vallásos világnézet a legmesszebb­menő kölcsönös türeimesség elvével; a magántulajdon elve, mely nem zárja ki, hogy a közért dolgozzunk és a szo­cializmus eszméit a legmesszebb menő mértékben érvényesítsük. A keresztényvilágnézet magában foglalja a szocializmus tanait is. Hogy eddig nem tudta azokat intézményesen érvényesíteni, az rajta kívül álló okokon múlt. Küzdeni küzdött értük mindig. Hogy mást ne említsünk, mindig ostro­molta a magántulajdon tulhajtásait, a kapitalizmust, mely elsősorban zsákmá­nyolta ki a proletáriátust. Most a szo­ciális világnézet pártprogrammunk alap­ját képezi és együtt fogunk küzdeni a fentemlitett három nagy elv alapján an­nak megvalósításáért minden téren min­den más szociálista párttal. A keresztényszociáKsta pártnak nem­zeti érzés, vallásos világnézet és a ma­gántulajdon elve meliett most a szociá- lizmus képezi programmjának negyedik főpontját. Az első három pont kivételé­vel ez a negyedik egyesit bennünket a j szocialistákkal, de ezen pontnál is elvá­laszt bennünket a közös cél mellett is a mód, ahogyan a közös elvet mind­egyikünk megvalósítani akarja. Országún«, társadalmi és gazdasági életünk szociális, demokratikus beren­dezésénél mi elsősorban azt a múlt alapján állva, mérsékelt természetes fej­lesztéssel akarjuk keresztülvinni. A rom­bolásból már elég volt! Most építsünk! A forradalom elsöpörte az eddigi aka­dályokat, elég tereit nyitott a szabad munkálkodáshoz: csak győzzük! Az ország újjászervezését mi a munkásság és polgárság együttműkö­désével akarjuk elérni, azaz kizárjuk, nem helyeseljük, az országra nézve hátrányosnak tartjuk az osztályharcot. A két osztály együttműködése lehetséges, mihelyt nem tartjuk elveink érvényesí­tésére az osztályharcot eszköznek. Erre nincs szükség. Eszméink tisztaságának azon általános érvényességének az azok­ban rejlő igazságnak kell annyi meg­győzőerejének lennie, hogy utat törhessen magának először a szivekbe és azután a párt révén az életbe, mindnyájunk boidogitására. Nincs szükségünk és nem fogjuk használni az elvek érvényesítésére a dopingolásbs az osztályharcot, a gyűlölködést, a megfélemlítést. Ez ellen­kezik a har érdekével: ennek pedig az az érdeke, hogy a meggyőződések minél j szabadabban, akadályíalanabbul érvé­nyesülhessenek. Öntudatos munkásokra és polgárokra számítunk, akikre elveket ném kell ráerőltetni. Győzzön az igazság a maga erejével, ha pedig nem igazság, akkor ne támogassuk. A szervezettsé­günk csak akkor lesz erős, ha a keresz­tény szocialista párthoz tartozó, vagy csatlakozó miden munkás és polgár aniTak meggyőződéses, őszinte tagja. A szervezettségben erő van. Ezt az erőt az egyes tagok adják, azok propagáló, az elveket terjesztő közreműködése. Ha a szabad meggyőződés, annak akadály­talan érvényesülése alapján jönnek létre a pártok, nem kell félnünk, akkor helyre fog áilani az országban a társadalmi és gjzdasági egyensúly, hamarosan vissza­térnek a rendes állapotok. Ez a párt­küzdelem kizárja a szenvedélyeket, me­lyek elhomályosítják a józan Ítéletet, kizárják a meggyőződést és igy akadá­lyozzák az ország igazi véleményének az érvényesülését. Ezt nélkülöztük a múltban, azért bűnhődünk a jelenben, tehát ezt a módszert,!' ha nem is a kői- many zó párt részéről alkalmazva, mint bünforrást ne vigyük át a jövőre. A közjogi harcoktól a forradalom révén megszabadultunk. Ne állítsuk he­lyükbe az osztályharcot. Ezzel többet ártunk a szocializmusnak, mintamennyit, használunk neki, mert fejlesztjük a demagógiát. Hogy ez felszínre jusson, az nincs érdekében senkinek. Főbb programmpontjaink közül a legáltalánosabb a nemzeti érzés. Mi a történelem alapján állunk, attól nem akarunk elszakadni. De nem vagyunk szélsőséges szocialisták sem, mert hiszünk annak lehetőségében, hogy a nemzetek közelebb hozhatók egymáshoz és ebben hajlandók vagyunk teijes erőből közre­működni. Nem is volna politikai okos­ság tőlünk a nemzeti érzést a történelmi hagyományt elvetnünk akkor, mikor körülettünk minden nép ezen érzésnek áldoz teljes leikéből ebben látja fenn­maradásának első feltételéi. Nehéz meg­próbáltatásunkban nekünk is nyílik ebből újabb erőforrás, melyre kellő mérséklettel nagyobb szükségünk van most, mint valaha. A vallásos világnézet, mint erőfor­rás az emberiség, nemzetek életében szintén nem nélkülözhető. Kell, hogy a világon az igazság, az erkölcsi erők érvényesüljenek a nyers hatalom felett. Ebben van a gyengék védelme-az erős hatalmával szemben. Ezt az erkölcsi érzést pedig csak a vallásos világfel- fogás nevelheti, teheti általánossá. Az emberiség sohasem volt oly éhes az erkölcsi táplálékra, sohasem kívánta az erkölcs győzelmét inkább mint ma, Ezj.

Next

/
Thumbnails
Contents