Északkeleti Ujság, 1919 (11. évfolyam, 1-13. szám)
1919-03-22 / 12. szám
12-ik szám. 2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK dődötí a felvonulás. Elő! a vidékről bejött elvíársak haladtak, azután a nagykárolyi szak- szervezetek. A végtelennek látszó sort a városi rendőrök és nemzetőrök csapatja zárta be. Bámulatos pontossággal, a legkisebb zavar nélkül sorakoztak fel egymásután az egyes csoportok. A hatalmas menet a Daák-térau, a Kossuth-, Kölcsey- és a Széchcnyi-utcán át vonult a városháza elé példás rendben. Egyes csoportok pedig éltették a szociáldemokráciát, a szabadságit, az öntudatos munkásságot. A városháza elé érve Tóth Gusztáv, a nagykárolyi szociáldemokrata párt elnöke üdvözölte az •ívtársakat, lendületes beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Papp Imre a szabadság ünnepét magasztaló és Nonn Mihály Petőfinek az „Akasszátok föl a királyokat"! e. költeményét szavalták el tiizzel-hévvel nagy tetszést aratva. Dr. Kovács Lajos ügyvéd lelkesen előadott tartalmas, nagyhatású ünnepi emlékbeszédében vá/oha az 1848. március 15-ének történetét. Majd rámutatott arra, hogy az akkor hirdetett eszmék csak most, 71 év után válhattak a forradalom által a nép. a nemzet közkincseivé. Visszautasított több vádat, amellyel a szociáldemokráciát ádáz ellenségei vádolják pl. a vallástalanságot, holott pedig ép „a szociáldemokrácia 'hirdeti a teljes vallás- és ielkiismereti szabadságot, de nem engedi, hogy az embereket, a népet fele- kezetek szerint osztályozzák." Végül a rend fenntartására, a szorgalmas, kitartó munkára s a szociáldemokrata eszmékhez való tantor ithat- lan hűségre hívta fel és buzdította a hallgatóságot, hogy a forradalom vívmányait a nép millióinak közkincsévé válhassanak. A nagy tetszéssel kisért beszédet hosszas, lelkes, tüntető éljenzéssee! honorálta az ünneplők tengere. Tóth Gusztáv bemutatta az elvtársaknak Szeidisz Hermant, a bukaresti szociáldemokrata párt üldözött tagját. Mivel magyarul nem tudott, magyarra fordított beszédét az elnök olvasta fel. Beszédében vázolta a román nép, a prole- társág siralmasan szánandó helyzetét, az ural ■ kodó osztály gőgjét és basáskodó hatalmát a román szociáldemokraták meleg együttérzését a magyarországi elvtársakkal azon reményének adva kifejezést, hogy a csorbiíatlan Magyarország területén élő magyarság a jövőben megértő egyetértésben fog élni a román néppel, nemzettel. Végül Tóth Gusztáv elnök bezárva az ünnepélyt, dr. Suták istván ügyvéd lelkes, szép beszédben emlékezett meg az 1848-iki forradalom nagy költőjéről, Petőfi Sándorról s megkoszorúzta a városháza falába illesztett Petőfi emléktáblát. A hatalmas babérkoszorú vörös szalagján a következő felirat volt: „Az 1848. forradalom költőjének. — A nagykárolyi szociáldemokrata párt“. A megható, lelkes ünneplés után a hatalmas embertömeg példás, szép rendben oszlóit szét hangos, tüntető éljenzés közepette. Az egész ünneplés, a hatalmasan impozáns felvonulás ékesen dokumentálta, hogy ez valóban az „öntudatos" munkásság ünnepe volt, amely méltó mindazon emberi szent jogok gyakorlására, amelytől a bukott hatalom buta önkénye mindeddig megfosztotta. A „Népakarat" Ady-cstélye. A „Népakarat" szerkesztősége f. hó 16-án — d. u. 5 órai kezdettel — a megyeháza nagytermében szép sikerű Ady délutánt rendezett nagyszámú közönség jelenlétében. Dr. Balázs József elnöki megnyitója kapcsán megtudtuk, hogy az e fajta iredalmi délutánok sorozatában lesz részünk több alkalommal is gyönyörködhetni. Dicséret és elismerés buzgó- ságához s kívánt siker a továbbiakra is. Dr. Katona nívós felolvasás keretében méltatta a halhatatlan költő alkotásait s mutatta be a sok akadályon s meg nem értésen fényesen diadalmaskodó Ady Endrét, ki minden maradiságnak hadat üzenve, az uj világ alapjait rakta le uj veretű s szinü költeményeiben. Dr. Kálmán Miklós figyelmet lekötő záró szavain kívül Faludi Irén és Dorner Jenő művészi énekszámukat kell, hogy kiemeljük és minden dicséretben részesítsük. Sommer N. Ady verseket szavalt szép sikerrel. A Legényegyesület márc. 23-án, délután 4 órakor, választmányi gyűlést tart, melyre a választmány tagjait tisztelettel meghívja az Elnökség. 4 Károlyi-párt zászlóbontása. A politikai pártok vasárnap az ország ; több helyén tartottak pártszervező gyűléseket, i A zalaegerszegi gyűlésen Nagy Vince belügy- I miniszter fejtette ki a Károlyi-párt programmját. Beszéde irányadó a párt cséijainak megjelölésében. Főbb vonásokban a következőket mondta: „A világháborúnak a forradalom vetett véget. A forradalom nem őszi rózsás fe vonulás v»lt, nem csak uj miniszterek kerültek a miniszteri székbe, de egy uj világot teremtett neki, mint miniszternek. Lazítani kell, hogy a forradalom tüze minden szívben felgyűljön, mig az egész ország át nem alakul, az alsó- néprétegek boldogulni nem tudnak, mig a dolgozó nép milliók nem le?znek az ország urai. A mozgósítás ófa csak ezt hallottuk: „éljen a háború“, ostoba kiáltás, mintha azt kiáltották volna: „éljen a halál“ — csak egy igen kicsi csapat kiáltotta, le a háborúval, éijen a béke. Gróf Károlyi Mihály volt a vezére ennek a kis csoportnak. Ő mentette meg az országot a háborútól, 6 fogja az országot a nemzetközi bonyadalomfó! i? meg- j menteni, a régi parlament csak a háború terheit j rakta az országra, a maroknyi Károlyi-párt j követelte csak a békéi, de ezért hazaáruiőnak, becstelennek bélyegezték. Szurmay kétszer járt Becsben és a császártól Károlyi letartóztatását követelte. Gondolják meg, mi volt az akkor, a sorozatos német győzelmek idején a békéért agitálni, de ki mertük nyitni a szánkat, mert tudtuk, hogy mi képviseljük a népek millióit, azok gond®íatait és érzéséit és tudtuk, hogy militarista uralmát anépakarat elfogja söpörni az osztrák-magyar birodalom régi összetételeivel együtt, Mikor Tisza bejelentette, hogy nemcsak a szárazföldön fog a bábom pusztítani, de a szigorított tengeralatti iiáboru is folytatni fogják. Tanúja voltam, hogy a képviselöház négyötöde tombolva tapsolt, a parlamenti vezérek pedig Apponyi és Andrássy örömmel üdvözölték a német nemzetet. Károlyi 8—10 ember védelme alatt gúnyos kacagások között tiltakozott az emberiség ellen elkövetett újabb merénylet ellen és rámutatott a hatalmas amerikai haragjára, kacagták. Tisza István badarságnak mondotta, hogy Amerika beleavatkozik és mégis ki verte meg a német hadsereget? Amerikai! Magáévá tette a bestiális háboiunak a' leveretéséí, nem törődve gúnnyal, mint a nemzet élő lelkiismerete emelte fe! tiltakozó szavát. A miiiíarizmus végleg összeomlott, most nem lehet más feladatunk, mint az előző kormányok mulasztását becsületes építő munkával helyre pótolni, az építő munka jogot, földet és kenyeret ad a népnek, az általános egyenlő titkos, nőkre is kiterjedő választójogot megteremtette, megadtuk a lehetőséget, hogy olyan nemzetgyűlés üljön össze, mely nem a keveseknek, hanem az egész magyar népnek a képviselete. A földreform törvénnyel lehetővé akarjuk tenni, hogy a nép földhöz jusson, hogy a népnek az általa megművelt földből nemcsak morzsa, hanem a föld egész jövedelme jusson és a föld, amit megmunkál az övé legyen. A reform végrehajtásában több oldalról folyik az izgatás, de a népkormány mindenkit föidhöz fog juttatni, a föld saját tulajdonába megy át annak, aki kívánja, de ha úgy látjuk, hogy szövetkezeti alapon jobban lehet a földet kihasználni, úgy erre az útra is ráfogunk térni. Meg akarom világítani, hogy azok a tömegek és pártok, melyek úgy fognak az uj magyarság megteremtéséhez, hogy különösen ja vidéken szembe állítani igyekeznek a polgárságot és munkásságot, helytelenül cselekszenek. Meg kell látni az összekötő szálakat, melyek a dolgozó polgárságot és munkásságot összefűzi. Bűnös és gonosz ember az, aki eze- j két a szálakat elvágni akarja. Nem érdeke a j polgárságnak, sem az országnak, hogy ezek laz összekötő szálak elszskittassanak. Nem lehet nagyobb kárt okozni az országnak, mint az egyetértést megbontani, különösen ezekben a hetekben, mikor az ország sorsáról Parisban dönteni fognak. Meg keli mutatni az ország egységét Károlyi Mihály háta mögött az egész világnak és el keli hárítani a polgárháború lehetőségét, nehogy a csehek, románok, szer- bek ebből kovácsoljanak ürügyet a beavatkozásra és az ország feldarabolására. A Károlyi-párt e háborúban a békéért küzdött, az ország felszabadításáért és az igazi népuralomért. Mikor ezt elérték, a kormány arra vállalkozóit, hogy a látszólagos ellentétet a dolgozó polgárság és munkásság közölt áthidalja. Arra a feladatra vállalkoztunk, hogy minden közösséget megtagadunk a reakciós polgársággal és életünk árán is elakarjuk hárítani a polgárháborút. Nem icortes-uton vagyunk, nem szavazatot akarunk és nem kell az a szavazat amelyet nem meggyőződésből adnak le. Aki meggyőzödéses szociálista, szavazzon oda, de egy figyelmeztető intést akarunk a polgárság öntudatában elhelyezni. Eszméljen rá a polgárság arra a kötelességére, hogy részt kell vennie az ország ujjáalkotó politikájában. Szegődjön ahoz, ahol az ország érdekei fokozott védelemben részesülnek. A Károlyi-párt összefogott a kisgazda- párttal. Ipari fejlettségünk még kicsiny mindaddig, amig az ország industriálódik. Az a feladat hárul a magyar gazdákra, hogy minden darab talpalatnyi földből minél többet termeljen ki, nemcsak saját érdekében, hanem a felesleggel a városi lakosságot is e! kell látni. A filia nem élhet külön életet; rá van utalva a városra, az ott termelt iparcikkekre és ha a város haldoklik, a falu is haldokolni fog . . . Győztes országok megengedhetik maguknak, hogy egyes osztályok külön érdekeire tekintettel legyenek, de egy legyőzött ország minden polgárának kötelessége, hogy az egész ország szükségletére legyen tekintettel. A népkormánynak az az üzenete a vidékhez, hogy ha nem áll a forradalmi kormány háta mögé, az ország szekere meg fog akadni abban a kátyúban, amelybe a régi kormányok vezetői vitték. Szabad fejlődés felé akarjuk vinni az országot. A kormány tagjai boldogok lennének, ha helyüket olyanok foglalnák el, akik becsületesebben és helyesebben tudnák az ország ügyét szolgálni, de az «rszágnak az az érdeke, hogy a forradalmi pártok nagy többségbe jussanak a nemzetgyűlésbe, mert akkor a nyugati hatalmakkal olyan békét köthetünk, amely biztosítja a forradalom vivmánvait és az arszág területi épségét. E tekintetben nincs különbség a szociáldemokrata és a forradalmi polgárság között. Szatmáron a szocialista hadügyminiszter megtagadta, hogy nem fogja megengedni, hogy ellenségeink megfosszanak bennünket legértékesebb területeinktől és a termelés lehetőségétől. Ha a nyugati hatalmak döntése nem lesz olyan, hogy megnyugvást keltsen mindenkiben, akkor ebben az országban nyugalom sehol sem lesz. Nyugalmat akkor fognak teremteni ebben az országban, ha a forradalmi pártok mellé áll az ország túlnyomó többsége, mert csak akkor fog ez az ország uj életre feltámadni.“
