Északkeleti Ujság, 1919 (11. évfolyam, 1-13. szám)

1919-01-11 / 2. szám

XI. évfolyam.

Nagykároly, 1919. január 11.

2-ik szám.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési árak:

Egész évre Félévre Negyedévre Tanítóknak egész évre

20 korona. 10 .

5 .

14 „

Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. BEGJELSNK KINDES SZQBBáTQN.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM.

(„KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel. -------N'vilit

ér sora 1 K 20 fillér.

Megy a gőzös

mondja a nóta, amikor vidámabb az élet és nincs tele sejtelmekkel, tehetetlen aggodalmakkal minden napunk.

De ma nem megy a gőzös. Kihűltén pihennek a mozdonyok a pályaudvarok félreeső színjeiben, állnak a máskor gyors kerekű kocsik. Néptelenek a nyüzsgő perronok. Nem várunk naponta leveleket, mert tudjuk, hogy úgy is hiába várunk. Leszokunk az újságok legfrissebb híreit lesni, nem tudjuk azt sem, hogy mi történik naponta a nagy világban.

Lehet-e igy sokáig élni? Lehet-e mindentől elvágva, éjjel-nappal sötétben gubbasztva élni? Mennyi megpróbáltatása van még hátra a háborúnak?

Az ember szellemi élete van ma megbénítva az anyagi életnek már évek óta sanyarú megszorítása mellett. Internálva vagyunk a saját hazánkban. A szabad mozgásunk, a szabad érintkezésünk van korlátozva a legteljesebb mértékben. Ma nincsen sürgős ügy, nincsen halaszthatlan utazás. Mintha egy nagy kéz tenyereit volna ránk, mely megfogott minden mozgást, megállította a lélegzetünket is.

A közlekedés az ország vérkeringése, mely anyagi és szellemi forgalmunkat biztosítja. Ma az összes ereink el vannak vágva, a vérkeringés megakadt.

A sötétben tapogatva a legfantasztikusabb magyarázatokat adjuk egymásnak erről a rendkívüli állapotról, melynek létrejövetelében nem a legfőbb ok a szénhiány. Ezt mindnyájan jól tudjuk, de egyebet már nem nagyon tudunk biztosan. Az tény, hogy meglepő gyorsan jött az intézkedés, mint egy nagyarányú gáncs egy rejtve szőtt terv ellen. Hogy miért volt szükséges ez a lépés, ezt ma még nem tudjuk biztosan. Az bizonyos, hogy kellett és még bizonyosabb, hogy sokan szenvedünk érte ártatlanul és mindnyájunknak kellene, hogy gondunk legyen rá, hogy hasonló meglepetésektől megóvjuk magunkat. Ez pedig másképen megint nem lehet, mint a sokat emlegetett rend és pedig a szigorú rend fenntartásával.

Háború már nincs, de béke még nincs. Az emberek még nem találták meg a helyüket a békés társadalomban, még a saját lelkűket sem találták meg, hanem hányódnak az eszmék hullámzásában, mim a gazdátlan csónak. Divatos jelszavak, féligazságok ellenállhatatlan erővel ragadnak el embereket. Ez a

megállapodottság-nélküli állapot bénítja meg legjobban az életet. Ézért ma a legtöbb ember életének nincs célja, nincs tartalma. Más körülmények között nem is birnók ki ilyen egykedvűen a forgalom teljes megbénulását, de ma már semmi sem meglepetés.

Azért nagyon szükséges még a nem várható meglepetések ellen is elkészülve lenni. A mai túlfűtött kedélyállapotok lehetővé teszik a legkülönlegesebb eszmék térfoglalását is, amelyek nem válnak javára a demokratikus vívmányoknak, sőt hátráltatják a természetes fejlődést, mert képtelen állásfoglalásaikkal merev reakciót váltanak ki, amelyek veszélyeztetik a már kivívott modern változásokat is. A forradalom elsöpörte a régi Magyarországot, de még nem épitette ki az újat. Énnél a kiépítésnél vigyázni kell a követendő stílusra, a minta megválasztására. Szertelenségekre szükségünk nincsen, de a rer,' korhadt anyagra sem.

A két erő mérkőzése még nem fejeződött be, noha bizonyos csöndes egyezség már hallgatólag létre jött. Azonban a konzervatív elemeknek, az egész polgári társadalomnak el kell készülnie arra, hogy nem ezzel a nyugodt, előrelátó demokratikus irányzattal kellettnek! megküzdenie, amelyik a kormányzásban ma részt vesz sőt irányítja, hanem azzal a kevés, de annál szélsőségesebb iránnyal kell megküzdenie, amelyik elvi alapon, de valójában önzésből fog a polgári rendnek hadat iiz«nni a szó teljes érteimében.

Hallgatag, megbénult életet élünk, pedig porzik a levegő körülettünk és lobog a tűz a talpunk alatt. A társadalom nagy rétegei tömeg tehetelenség- gel áll az eseményekkel szemben és tájékozatlanul, felkészületlenül várja a jövőt. Ne aludjunk pedig azért, mert nem késhetjük el a nem induló vonatot. A megbízható polgárság nyugodt, de elkészült szervezkedését kell megkezdeni mindenféle eshetőségre nézve, hogy a mérsékelt, de szociáldemokrata irányú fejlődést úgy a reakció, mint a szélsőséges, rendfelboritó elemek támadása ellen is biztosítsuk, mert ma ez a középút, mely mellett az egyik szélsőség a másik túlzó véglet reakcióját váltja ki. Védekezni és a védekezésre mindenáron elkészülni önérdek és szociális közérdek.

Bi van az árakkal?

A forradalom utáni napokban egyik örvendetes jelenségnek látszott az árak csökkenő tendenciája: Amikor lekerült»* a sapkarózsák, azt hittük, hogy könnyeoben lélegz- hetünk fel, mert nemcsak a királyság nyűge alól szabadultunk fel, hanem az uzsora hatalma alól is.

Amint meghasadt felettünk a puskaporos sötöt menybolt és a béke ege kéklett ki alóla, reménykedve kezdtük várni a megnyugtató békés állapotokat is. Azt hittük, hogy vissza fog térni a régi becsületes állapot, amikor tisztességes haszonra dolgozik gazda, iparos és kereskedő egyaránt.

De ugv látszik, hogy csak első ijedtségükben estek az árak. Akkor aztán szétnézve maguk között, visszanyerték hidegvérüket az uzsorások. Jött a bankó özön, leszerelési illetékek a katonáknak és napi 30 koronás nemzetőri dijak, fizetésemelések a tisztviselőknek és ma megint semmisem drága. A pénz forgása olyan, hogy ma azok kezébe került, akik régen vártak rá és nem tudnak vele eléggé bánni. Így megy a pénz megint azokhoz, akik eddig is halomra gyűjtötték.

Az életnek minden feltétele még drágább, mint eddig volt. Akinek eladója van, nem tudja mennyit kérjen érte. De mindenek fölött legdrágább az emberi erő, a kézi napszám, mely ma már katasztrófával fenyegeti a termelést, a közellátást. Ha ilyen magas ára lesz a napszámnak, nem les? napszámos, nem lesz munkaalkalom és nem lesz béke. Lehetetlenné válik a termelés és beköszönt az ínség.

Az országosan fenyegető baj ellen legcélravezetőbb eszköz lenne a helyes ármaximálás, mely végigmenne az élelmiszer árakon és az ipari cikkeken, szabályozná az emberi munka értékét is.

Maximáltak most nálunk is, Nagykárolyban. Az árvizsgáló bizottság „árvizsgálta“ az árakat és alig talált közte leszállítani valót. De mégis volt amibe belekötött. Soknak találta a zónapörkölt árát. Azt leszállította, hogy aki jó dolgában egy kis tízórást akar enni, meg ne erőltesse vagyoni állapotát. De nem találta soknak a 7 koronás sültet és egy rend ruhának a megvarását 150 koronában állapította meg.

Ezzel szemben jó lenne leközölnünk a megszállott országrészeken Pécsen, Temesvárt, Kassán stb. behozott maximális árakat, amelyek igazán jóval alacsonyabbak. Például a szerb megszállás alatt levő helyeken a következő árak vannak:

A kézi napszám dija 8 K, ipari munkásoknál óránként 2 K. Sertéshús 7*50 K, elő marha 4 K, 1 drb. nyúl 6 K (eddig 12), rántani való csirke párja 8 K (ezelőtt 15), a tyuk kilója 4 K (ezelőtt 10), kövér lúd kilója 8 K (20), a hal ára 2—10 korona között vál-