Északkeleti Ujság, 1919 (11. évfolyam, 1-13. szám)

1919-02-15 / 7. szám

Nagykároly, 1919. február 15. 7-ik »satu. XI. évfolyam. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYÉ KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Siéiizatési árak: Bgész évre ........................................... 20 korona­Félévre ........................................... * 10 . Negyedévre .......................................... 5 „ Ta nítóknak egész évre...................................14 „ Fő szerkesztő : DR. VET ÁK EDE. MGIELEÍÍIK FINDEN SZ03BATGR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA" R.-T. NAGYKÁROLY.) ■ ■ . Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 1 K 2ü fillér. Néptanács állott a város élére. A régi törvényhozás által alkotott képviselőtestületet a nép­kormány megszüntette és ideiglenesen a néptanácsot szervezte helyette. Ez a népianács, meiyet a kormánybiztos az egyes érdekkörök és politikai pártok meghallgatásával nevezett ki, nem vég­leges szerv, mert a demokratikus önren­delkezési elvekkel ellenkezik, hogy egy város lakossága ne önmaga választhassa, hanem bárki is kinevezhesse annak vezetőségét. De addig, mig a modern községi választói jog életbe léptethető lesz, szükséges, hogy átmenetileg is egy modernebb testület, a közügyekkel agi­lisán foglalkozó egyénekből alakított néptanács vezesse a város ügyeit. E tekintetben is megnyugvással fogadjuk a kormánybiztos intézkedését, mert olyan egvénekeí választott ki, akik szívesen foglalkoztak eddig is a város jólétének és a köznek ügyeivel. Nincsen semmi okunk elsiratni a megszűnt képviselőtestületet, amelynek kisebb gondja is nagyobb volt, mint a város előbbrevitelén, fejlesztésén fára­dozni. Arra valók voltak a jó városatyák, hogy megszavazzák amit elibük terjesztett a nyugalmazott polgármester és a tanács. A pótadó növelésében nagy részük van nekik is, a mindenről tájékozatlan, ma­radi, fejbólintó városatyáknak. A képviselőtestület régi összetéte­lében antidemokratikus szerv volt, mert mig egyrészt a virili&ek, másrészt a beválasztott jómódú polgárok a nép jólétének emelésével nem sokat törődtek, másrészt oly passzív szerepet töltöttek be a város vezetésében, hogy egyéb dolguk és hivatásuk nem is volt, mint asszisztálni a pótadó felemelését ered­ményező két balkezes intézkedések meg­alkotásánál. Nehézkessége a rendszernek régóta nyilvánvaló volt, de tartani kellett és tartani érdemes volt, mert nem sok vizet zavart és kényelmes volt a régi rend urainak a maguk akaratát keresztül vinni és egy látszólagos közitélettel szentesíteni. A népet nem is lett volna tanácsos mindenben meghallgatni, mert az sok galibát okozott volna. így nél­külük határoztak róluk. Ez a rend megszűnt. De nem ép helyébe az, hogy ismét a közönség egyetemének megkérdezése nélkül egye­nesen kinevezik azokat, akik a várost „képviselik“. 1 , most is megkérdezik a közönséget, talán nem is egészen az lett volna a névsor. De tekintettel arra, hogy ez a lépés nem végleges állapotot jeleit, megnyugvással vesszük a kinevezéseket, mert a közért dolgozó embereket láttuk köztük. Akkor is, ha eljön az ideje annak, hogy magunk tehetjük le mai­dátumainkat a magunk választotta nép­tanács kezébe, olyan egyén;két választunk akik a város ügyeit lelki meretes oda­adással fogják szolgálni es a lakosság jólétét a város fejlődésével együtt előbbre fogják vinni. Addig is, amig a jelerlegi néptanács áll a város ügyeinek vezetésénél, hisszük és elvárjuk, hogy szakítva a régi kép­viselőtestület hagyományos közönyével, minden tekintetben szivar fogja viselni a város fejlődésének, a polgárság jólé­tének az ügyeit. Ezt kivánja tőlük a város lakossága, amelynek vezetésére kineveztettek. Kassáról e hét közepén érkezett haza nyomdavezetőnk, Varga Endre, aki pár nappal azeiőtt tartotta ott esküvőjét. Azalatt a kevés idő alatt, amit ott töltött, nagyon sok érdekes megfigyelést tett, amik érdeklik a magyar haza meg nem szállott részein lakó közönséget. Kevés a jó, amit Kassának mai helyzeté­ről mondani lehet. A szinmagyar és erős ku- rucérzésü város, Rákóczi ősi városa sokat szenved a pimasz cseh tolakodáitól és hódí­tási vágytól. A város élén dr. Mudnyánszky tót származású, helybeli ügyvéd áll, mint zsu­pán, aki noha perfekt tud magyarul, csakis elkerülhetetlen esetben hagy fel a tót beszéddel. Az eddig forgalmas éa népes utcákon alig lehet embert látni. Minden ember arcán a legnagyobb lehangoltság ül. A Kassára menő vonatokat Hidasnémeti állomáson fegyveres cseh katonák lepik meg, akik minden utast kikutatnak s szigorúan ellenőrzik, hogy utas útlevél nélkül az általuk felállított demarkációs vonalon át neléphessen. Február 4-én éjjeli 12 órától már csakis arc­képes útlevéllel lehetséges a közlekedés, melyért személyenként 12 koronát szednek. A Kassáról kijövő utasokat az állomáson átkutatják s útlevelüket lebélyegzik. Semminemű árut, 2—3 napi élelemnél többet kihozni nem szabad. Ellenben annál lelketlenebből folyik a város kifosztása. A múzeumból értékes hazai vonatkozású régiségeket vittek el a csehek. A katonai parancsnokság épületéből még a par­kettet is felszedték és elvitték. KözéDületekből, amikre ráteszik a kezüket, viszik. Nem hiába, hogy a cseh megszületésekor aszerint, amint az ebbe tett hegedű vagy a krajcár után nyúl, zenész vagy tolvaj lesz. Folyó hó 5-én a kir. törvényszéket és a kir. ítélőtáblát akarták birtokba venni. Mindkét hivatal összes tisztviselőit az épület kupola- csarnokába gyűjtötték össze, honnan minden további magyarázat nélkül kizavarták őket s hozzáláttak a berendezés értékesebb tárgyainak eltávolításához. A tisztviselők Rossi olasz tá­bornokhoz mentek panaszra, aki az olasz csend­őrséggel akadályoztatta meg, hogy úgy a kir. törvényszéket, mint az Ítélőtáblát ki ne fosszák. A város lakossága január 15 óta lisztet nem kapott. Húst a mészárszékekben nem lehet kapni. Mindent Prága kap. A jói lakott csehek aztán fejedeimileg fizetett zsoldosokkal dirigálni akarja a kikoplaltatott, kifosztott Fel­vidéket. Azok a tisztek, akik nem léptek cseh szolgálatba, keayér nélkül vannak. Igen sok volt tisztünk villamos kalauz és más eféle lett. Feltűnő még ott is egy volt őrnagyunk elha­tározása, aki, miután fizetését beszüntették, lovat, szekeret vett és ma fafuvarozással keresi a kenyerét. Emellett azonban fenntartja eddigi lakását, nagy leányai vannak és szalonjában a legjobb társaságok találkoznak, amig ő a leg­nagyobb lelki erőre valló nyugalommal és be­letörődéssel fuvarozza a fát, abban a szent hitben, hogy ennek az égrekiáltó igazságtalan állapotnak meg kell szűnnie. Es hogy meg is fog szűnni, arról gondoskodik a cseh hódítás maga, amely már oly ellenszenves, hogy csor­dultig van a pohár. Az egész Felvidék kész egy nagy felkelésre csak az ország magyarsá­gának kellene megmozdulnia Ieigázott véreink felszabadítására és megindulna a talaj a cseh uralom alatt. A közönség a legteljesebb meg­vetéssel viseltetik a csehekkel szemben és mig az ott állomásozó olaszokkal a viszony a leg­barátságosabb, addig velük a tisztességesebb elem szóba sem áll. A vasutasok és postások a munkássággal egyöntetűen sztrájkba akartak lépni, melyet f. hó 10-én kezdtek volna meg. Azonban a csehek részéröl tett Ígéretek miatt: a lakosság pontos élelmezése, az eddigi összes szigorú intézkedések enyhítése — elhalasztották. arany és platina boronákat, TÖRÖK MIHÁLY, szájpadlásnélküli hidakat, fog- áll. Yiisfiázott figtectalku töméseket és fog hozást végez 'tg£*tlSSg*Sii

Next

/
Thumbnails
Contents