Északkeleti Ujság, 1919 (11. évfolyam, 1-13. szám)
1919-02-01 / 5. szám
Xí. évíoíyam. Nagykároly, i91S. február i. 5-iií zrJuu. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KŐ2LÖWVS, Siéitestési árjjjí: B§ész évre ...................... .. * .. 3Ö korona. Pé tévre ........................................... — 10 „ Negyedévre .......................................... 5 „ Tf tnitőknak egész, évre .. ......................14 „ Po nt. Egyik városi közélelmezési hivatal bejáratánál valamelyik városi alkalmazott saját gyártmányú kékceruzás feliratú táblája lóg ezzel a szöveggel: „Feleknek pont 12-ig nyitva“. Megragadta figyelmemet a hivatali' pontosságnak ez a nagyhangú hirdetése. A lelkiismeretes hivatali kötelességtelje- sités ékes dokumentumának tarthatnám, ha nem volnék annyira cinikus és rosszmájú, hogy ne keresném mindennek a kevésbbé tetszetős, de igazi okát. Rögtön átláttam, hogy ez nem a közönség pontos, hanem a kényelmes kiszolgálását célozza. Az illető hivatal munkásai egy percet sem akarnak 12 után a felekkel bíbelődni. P7 rn&cy o rArtí0 ‘ 'hávi ! - Yr ' " •'Cj ' •'O ' -*■ * tvhitiiiv.* a maradványa, amikor az a felfogás uralkodott a dohos boltívek alatt, hogy a városi közönség van a tisztviselőkért és nem a tisztviselők a közönségért. Ez az elv csak akkor uralkodhatott a lelkeken, mikor a közönséget, ha'éhes volt legelni küldték, mert talán nem is ok nélkül tartották faromnak. Főszerkesztő: DR. VETZÄK EDE. lEflJELMIK 8111023 SZOMBATON. Ennekatáblabirás tisztviselői életnek lejárt. A népköztársaság méltó megélhetést biztosit a tisztviselői karnak, de el is várja tőlük, hogy hivatásukat híven töltsék be és ne cs .aljanak maguknak kényelmesebb házi rendet, mint amilyet a hivatali elfoglaltság megenged. , Ma nem lehet valakit elutasítani, azért mert két perccel jött 12 után. A hivatalokat úgy is képtelenség pont 12-kor zárni, mert annak a félnek az elintézése, aki pont 12-kor jött js, belekerül egypár percbe, amjg a 12 elmúlik, tehát ekkor a közben, esetleg a Gencs- utca végéről megkésve érkezett polgárt már el lehetne utasita i? Nem, kedves ismeretlen, aki a szigorú házi rendet megalkotni rest nem volt, ebből a nagy- pontosságból nem kor az adózó közönség. Ahogy arra a 'tisztviselőre, aki nem pont 8 órakor lép hivatalába nem mérnek 25-öt, úgy ö; se legyen olyan szlguiu ék‘ rié tfölufé ‘■’ÁlaoZa azt a boldogtalan halandót, aki két percet késett. Szeretjük a rendet, de a régi rendet nem. Aki a régi rend szellemét a polgársággal való bánásmód tekintetében ilyen leleményes uj rendcsinálással akarja tovább is életben tartani, azt el fogja seperni a közönség méltó haragja. Pont! Szerkesztőség és biadóhivat*.i: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UtCZÁ 20. SZÁM. („KÖLCSEY-N YOMDA“ R.-T. RAOYKAROLY.) 11 Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nviittér sora 1 K 20 fillér. ä faji eszme az utóbbi években az összes kuiturnépeknél vezető elvként lépett előtérbe a politikában, csak nálunk magyaraknái élt ez mint buta, kurtanemes gőg, de elvé nem magasztosult. Más népeknél azt látjuk, hogy minden politikai és kulturális mozgalom abból az eszméből indul ki, hogy naggyá, hatalmassá tegye azt az országot, melynek nemzete az emberiség valamelyik faját képviseli. Lényege ennek az uralkodó eszmének, hogy a kultur- emberiség egyetemén belül minden népfajnák az ad létjogosultságot és értéket, amit faji tulajdonságaiban, faji egyéniségében rejt. Ezen különleges faji értékeknek ápolása, kifejlesztése és egyetemes emberi kultúrának ilyen, faji jellegzetesség szerint való szolgálata adja meg az egyes nemzetek élethivatását. Amint az ókorban a főniciai. népnek élelmes szelleme kereskedelmi szolgálataival javára volt az egész emberiségnek, úgy ma is ! +■+ •** vannak azok az értékes feltételek, melyek az embeii kultúra egyes ágait előbbre viszik. Ebből az következik, hogy a faji karakternek megőrzése, minél egyénibbé tételele, nemzetközi szintelenségtől való megóvása az egész emberiség nagy egyetemének érdekei. Egész Európát ma is a nacionalizmus uralja kivéve bennünket. Komoly nemzetköziség á csehek Magyarországon. Mély megilletődéssel lapozgatunk ma Jósika Miklós báró könyvében, és összeszorul szivünk. Kóbor cseh martalócok, kalandor rablólovagok uralták egykor rövid időre a Felvidéket. Véres harcokkal verték ki őket az igazságos Mátyás király csapatai Magyarország területéről. Évszázadok múltak el azóta és a cseh martalócok vélt igazára, erőszakolt uralmára hivatkozva most uj hordák nyomultak Magyarországba. Az uj cseh állam a fiatalság jó étvágyával rendelkezik. Eleinte csak a nyugati tót vidékeket akarták megszállni. A nyugati tótság „felszabadítását“ hangoztatták. Evés közben megjött az étvágyuk. Ma már a keleti tótokat Kassa, Komárom, Nyitra, Pozsony magyarjait, és németjeit is felszabadítani igyekszenek. A Prometheusként leláncolt Magyarország nem állhat ellen, a fegyverek erejével nem is akar ellentállani. Ma már megszűnt az ököljog s m; szent, örök igazságunkban bízva „állj !“-t kiálthatunk a mindinkább eíőnyomuló cseheknek. Ne legyének'elnyomottak, ne legyenek elnyomók! Ezért vívják a véres háborút, mondotta sokszor ^Wilson, Lloyd George és Clémenceau és a katonai uralom lidércnyomásától megszabadult Magyarország népe öröm- rivalgva tette magáévá a jelszót: „Ne legyenek elnyomottak!“ A magyar népköztársaság a népek önrendelkezési jogát a legteljesebb mértékben elismerte. Az igazság a megértés, a kölcsönös testvéries szeretet uralmát akarta a m gyár nép megvalósítani és mialatt a régi rend ledöntéséért vívott titáni harcot, a határokon orvul betörtek a területre éhes szomszédok. Délen a szerbek, horvátok, keleten a románok, északon a csehek. S ma újra itt vannak a csehek Magyarországon. Az övék, a cseh martalócoké volt ez a föld, az ő népük : a cseh-szlovák nép lakja, cseh-szlovák kell, hogy legyen — mondják. Álljunk meg egy szóra ! Nézzük meg, ki részén van‘az igazság? Mi nyugodtan bízzuk a döntést a népek hazájára, a nagy világfa, Wilsonra, az igazság hirdetőjére, mert miénk az igazság. A magyar nép megadással tűri- sorsát, melyet a,történelmi osztály évszázados egyeduralma idézett elő, de az életerős nemzet erejének tudatában tiltakozik minden erőszak, jogfosztás és igazságtalanság ellen. A cseh-szlovák állam hóditó hadjáratot indított ellenünk, a rendcsinálás örve alatt. Az entente az igazságért, a népek önrendelkezési jogáért folytatta a háború, — igy hirdették politikai és katonai vezérei, — győzött és. most az entente szolgáltat igazságot. Hallgassák meg a tót népet, kérdezzék meg, mit akar s ha a nyugati tót vidékek el akarnak szakadni Magyarországtól, ám történjék az ő hitük szerint. Nincs igazuk, nincs joguk ahhoz, hogy a keleti tótokat és a tót vidékekkel határos szinmagyar, vagy túlnyomóan magyar vidékeket a nyers erő jogán magukhoz csatolják. A lakosság ezrei- és ezrei tiltakozó gyűléseken fegyveres ellenállást hirdettek a cseh-szlovák uralom ellen. Ezeket a vidékeket évszázadok kultúrája, kereskedelmi összeköttetései, gazdasági érdekei, érzelmei és nyelve egybeforrasztották a magyar földdel, a magyar néppel. Az uj korszak hajnalhasadásakor megértő egyetértésben akartunk élni egymással, egymásért, dolgozni, tanulni és tanítani. Törjék össze a békés együttműködés lehetőségét, csatolják erőszakkal ezeket a magyarokat, németeket és magyarérzeimü tótokat a cseh-szlovák állomhoz és viseljék a világ itélőszéke előtt a felelősséget azért hogy ezeken a területeken lehetetlenné tették a békés termelő munkát, a kulturális haladást. Ha elszakítják Magyarországtól ezeket a területeket, az uj cseh-szlovák államban nagy többséget fog alkotni a német, a magyar és a magyar érzésű tót anyanyelvű elem. A cseh-szlovák állam imperialista ■ törekvései mindenki előtt világosan rajzolják le a jövő képét, ezeket az elemeket el fogják nyomni, kulturális fejlődésüket megakadályozzák, gazdaságilag kihasználják és a mostani állítólagos „elnyomókból“ tényleges elnyomottak lesznek. Nem ezért folyt a vér patakokban, nem ezt hirdették fennhangon és nem ezért törte szét Magyarország népe a régi uralom bilincseit. Szabad országban, szabad népek boldogan éljenek! Ezért áldoztunk életet, vagyont. A magyar forradalom vívmányai között ez áll legelső helyen. A forradalom vívmányait biztosítani akarjuk mi is, az entente is. Mi megtettük kötelességünket. Magyarország felszabadította önmagát és felszabadította a Magyar- ország területén lakó összes nemzetiségeket. Mi nem tűrhetjük és nem tűrjük el, hogy a drágán kiküzdött szabadságot bárkitől is elrabolják. Mi nem küzdünk többé ágyúval, puskával! Elég volt a vérontásból! Idegen érdekekért céltalanul sok drága vér ömlött már, de igenis küzdünk az igazságunkért, miként az szabad népekhez illik, az ész, a megértés, és az igazság fegyvereivel, meggyőző erejével. Mi a Wilsoni igazságok előharcosai vagyunk és bízunk abban, hogyha az entente embert és vagyont áldozott a Wilsoni eszmék ‘ megvalósíttatásáért úgy fel fogja ezért áldozni
