Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-11 / 19. szám
2-ik oldal. 19-ik síit« északkeleti újság Nagykároly és ermellék Holéczy Gyula műszaki tanácsos választattak meg. A vármegyei tiszti főorvos jelenti? hogy a megye területén nincs fertőző betegség. Ha valahol szórványosan fellép, nyomban lokalizálják. Az óvintézkedéseket megnézte Sörös Miklós belügyminiszteri közegészségügyi felügyelő, aki a tett intézkedésekre vonatkozóan kijelentette, hogy azok mintaszerűek. A bizottság örömmel vette tudomásul, hogy a kiváló vármegyei főorvos agilitása, buzgósága révén a vármegye közegészsége a hiányosabb táplálkozás és gyógyszerhiány dacára is mintaszerű. Jármy Béla az államépitészeti hivatal főnökének jelentése kapcsán szóvá tette, hogy a fehérgyarmati vonat már egynegyed 4-kor indul, holott a csatlakozó vonatok jóval későbben érkeznek meg, igy nagy időveszteséget okoz. Indítványára a közigazgatási bizottság felír a menetrend megváltoztatása végett. Dr. Vetzák Ede indítványozza, hogy a Szatmár— budapesti gyorsvonat beállítása végett 1918. februárban beadott feliratot ismételje meg a bizottság azzal az indokolással, hogy azóta a hadi helyzet lényegesen változott s ma már a hadszintéri állapot a közelben megszűnt. Luppán Péter volt krassói, jelenleg páca- faiui hazafiatlan gő.r. kath. tanító fegyelmi ügyében ilosvay Aladár, dr. Péchy István és Tóth Móric felszólalása után a fegyelmi vizsgálat folytatását rendelte el a közigazgatási bizottság. i Nyári gondok jtf kezdenek elővenni bennünket alig hogy beköszöntött a szép tavasz. Telhetetlenek volnánk, ha már sem éreznök jól magunkat csöndes városunkban, mikor olyan jó, üdítő a levegő egy kis nyári zápor után és olyan szépen dalolnak a csalogányok a parkban, amit mi kivül a rácson .hallgatunk, hogy hajlandók volnánk egy kis béke hírért elfelejteni minden háborús bajunkat, i De amíg a szép tavaszi napok járnak, előrelátóan szövögetünk néha terveket arra, hogy a porös, tikkasztó nyarat részbe.n hol fogjuk eltölteni ? Nem akarunk most luxus fürdőzésekhez készülni, csak azon gondolkozunk, hogy az elkerülhetetlen, orvosilag rendelt levegő változást, hogyan valósítsuk meg legreálisabban. Nagyon sok ma a megviselt, aláásott egészségű ember. Soklt a katonai szolgálat emlékei kisérnek még mindig valamilyen szervi L aj alakjában, sokat megviselt a sokszoros háborús munka, általában nem használ senkinek az élelmi szerekben érezhető hiány és silány minőség. Alig van család, akinek valakije ne szorulna rá egy kis nyári levegőre, csöndes üdülésre. Máskor is nagy gondot okozott, hogy hol szerezzük meg ezt a kis pihenést, amely egész évre megadta a frisseséget, újabb feladatainkhoz szükséges munkakedvünket, de különösen nagy feladat ez ma. Emlékezve a múlt nyár tanulságaira, hogy sokan a nagy fürdőkről kénytelenek voltak élelmiszer hiánya miatt visszatérni, mindenek előtt azt a praktikus tanácsot adhatjuk mindenkinek, hogy nagyon messzire ne menjen. Legbiztonságosabb mégis az otthon közelében lenni, ahonnan módunkban van a legszükségesebbeket beszerezni. Vármegyénk oly szerencsés terület e tekintetben, hogy a közvetlen közeiben találhatunk egészséges, gyönyörködtető helyeket, ahol egy pár hetet kellemesen eltölthetünk. Nagybánya, Felsőbányavidéke egy festői szép, hogy müvésztelep alakítására tartották érdemesnek. Bányái, bányamüvei tanulságos és látványos kiránduló helyek. Maga a város jellegzetes, kellemes külsejű; nagyon szépen rendezett, hatalmas sétatere van, a Széchenyi kert, mely a környező hegyek erdőségéig terjed. Itt van elhelyezve a müvésztelep is, .melynek lakói között az összes európai népfajok képviselőit feltalálhatjuk. Ami a szolid nyaralásnak főfclté- tcle, a jólevegő, gyönyörködtető környezet épugy feltalálható, mint távolabbi nyaralóhelyeken. Legfőbb azonban az, hogy az élelmezést részben házilag lehet fedezni, ami ma rendkívül fontos körülmény. Ha olvassuk a nagyobb fürdők prospektusait, mindenütt ki Luby Béla volt országgyűlési képviselő, N. Szabó Antal kir. közjegyző, Tóth Móritz föld- birtokos és dr. Vetzák Ede iigyyéd. Főispán megnyitó szavaiban tnegemlékszik dr. Vetzák Edének a Fergncz József rend lovagkereszljével történt kitüntetéséről. Meleg szavakban üdvözli őt, mint a vármegye köz- igazgatási bizottság lelkes, agilis tagját, ki a szép kitüntetésre sokoldalú közéleti tevékenységével és a hadi jótékonyság terén kifejtett érdemeivel méltán rászolgált, Üdvözli öt és kívánja, hogy a szép kitüntetést sokáig, friss egészségben viselje. Dr. Vetzák Ede köszönő szavai után a terjedelmes, nagy gonddal megszerkesztett alispáni jelentést olvasta fel dr. Péchy István főjegyző. A jelentéshez dr. Vetzák Ede szól hozzá, örömének adva kifejezést afelett, hogy az elrendelt rekvirálás megszüntetése iránt a vármegye kérelmének a közélelmezési miniszter dr. Falussy Árpád országgyűlési képviselőnk személyes intervenciójára helyet adott és indítványozza, hogy dr. Falussy Árpádnak eredményes és szives közbenjárásáért, mellyel az egész vármegye közönségét megkímélte a rekvirálás kellemetlenségeitől, jegyzökönyi utón mondjon köszönetét a bizottság. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s azután az állat- rekvirálás kérdésében „szólaltak fel Jármy Béla Jármy Andor, Luby Béla és Tóth Móric, akik egybehangzóan szóvá teszik, hogy ez állatok rekvirálása igen olcsó áron történik. A beváltási ár annyira méltánytalan, hogy sok község- ben megteszik, hogy azoknak, akik marháikat kénytelenek átadni, a gazdaközönség közköltségen megtéríti a maximális ár és forgalmi ár közötti külömbséget. Indítványozzák, hogy a bizottság feliratilag kérje a maximális árak felemelését. Ilosvay Aladár alispán módosító indítványa fogadtatik el. T. i. a jelenlegi rekvirálás árainak felemelését kérni már úgy fém volna eredményes, hanem kéri a bizottság, hogy jövőben a rekvirálásokná! a forgalmi ár vétessék alapul. Itaimérési adókivető bizottság elnökévé Szeniczci Gáspár Pál árvaszéki elnök, aleinökéül II. Mindenképpen mutatta, hogy nem fáj az elválás. Udvarolni kezdett, uj ruhákat varratott, minden kiállításon megjelent, sok uj, nagyszerű szobrot állított ki. A lány, aki elébe került, fekete volt. hullámos hajú, darázs- dereku, gyémántjai, fogatai voltak és istenadta írónő volt. Olyan tudományos cikkeket irt, hogy az egyetemi tanárok is csóválták a fejüket. — Ez a Sári, fjét vármegyének van ennyi esze 1 — mondogatták. És ha jókedve volt, mulatott mint egy bácskai főispán és ha szomorú volt, levágatta tündöklő selyemhaját, felült a haloltvivő kocsi bakkjára s kikisírte az ismeretlen halottat a temetőbe. — Miért teszed ezt Sári ? — kérdezték. — Egy szegény katonát vitt az a kocsi. Séhkite ment utána, senkisa volt, aki clsirassa; én megértettem, a hazáért halt meg . . . kimentem, kikisértem, eliiratfam Mátyást érdekelte ez ^különös, izzó tem- ^eíamentum. Csudáita, gyönyörködött benn?. de a leikétől taégis.távdl maradt a csillagos ssémii, azfUikszarcu leány. Egy monumentális szobor- csAportozaton dolgozott f akarva, neui akarva ujja' a Nemtő arcára, szemére, homlokára, a Lyi JébelJetfinojB,. lágy vonásait mintázták, futott tő)?, nevetségesnek tartótja, ha foglaltatott vele s mégis előtte járt, fölötte lebegett, $ a szívverés?, ujj^i, széniéi azt keresték, ezt nevették, »tnt béfőí# való volt, ami *? ő lányos, 4!modó, tfa.ztas.4gQs lénye volt. Aktán tavaszodQtt, A njUvfaz érezte, hág# ▼,a)ánti, indulatnak kell történni«, az idő u eljárj, yitfsztini gell, rá JtelHépm.e WMMtafc rttfily K boid.og«Af, vagy a boldogtalanig m vezet. Nagyon ralJáapA léi«* volt, lelkének minden szárnyaló erejét megfeszítette, hogy valahogy rátaláljon az igazira. Aira, aki hiányzik, aki megérti s akinek nincs más hivatása és célja, csak egyedül az ő éleiének boldo- gitása Ki lesz az a lány, ki lesz az a lány ? Sáriról tudta, hogy árkon-bskron kész őt követni. A művész a nap minden órájában meggyőzte magát, hogy a Sárival boldog lesz, csak egy kicsit meg' keli szoknia, csak egy kicsit meg kell értenie szélsőségbe járó, túlzó temperamentumát. Ha együtt cigarettáztak, tetszett neki a bátorsága, de a másik pillanatban Lysre gondolt, ki agy világért rá sem nyújtott volna, s az édesanyjára, ki azt szokta mondani, hogy utálja a dohányos nőket s a cukros férfiakat. Aztán Sári elmondta a rendőri razziák eseményeit, felcsapott zsurnalisztának, s tudásszomjuság, életvágy lobogott benne, mikor végig járta a hatósági emberekkel a szörnyű lebujokat, s ujjongott a lelke, mikor megirta a sok bűnt, piszkot, szomorúságot, amit az éjszakák világába talált. A művész szerette az életet, kereste az igazságot is, mégis folyton arra gondolt^ mennyi hitet, himport vert le a Sári leikéről egy-egy ilyen férfias éjszakai kaland. Aztán morfondírozott magában: — A feleségemnek nem saebad szemétdombokon járni Nem «abad mindem tudni.... Hinni keli, hiszen úgy azép az élet, sok hittel» sok reménységgel. El hallgatta a Sári tüx?s;szmes?lőá4á*ait és lelke elsuhant a pálmafái, aranyos rokekó- uaipnbői egy kia alföldi faluba,, annak jsa napkeleti hajárában sőjdelő «őlőkertakbe, alvói egy auguiztuii nyári délután kéftJtnfog-Há sétál- gátolt az. annybajj* leáwyaE W Wirt« volt, mil# H qJlárt* tett tümmpk. m art mondta, b.Ogjr, i*engi, de if, Chopint *•» Beettw* vent és szereti, s a vtgc mégis az lett, hogy ő büszkeségében sértődötten, azt hitte örökre búcsút mondott a gyóni sárgarezes kiskapunak. És eljöttek utána az emlékek. A szavak, melyek a kis parasztkert muskátli-bokrai, rozmaring-ágyai között himbálóztak. A chopini melódia, mely a gyóni holdsugaras éjszakák sejtelmes lombjait telehintették könnyel és tündöklő gyémántszemekkel. A pirosra mázolt pad, a park hátsó lombsátorából, hol sóhajok, epedések, vallomások születtek s most mintha angyalszárnyak repítenék ki a múltból, piros rózsalevelek terhétől roskadozva. A buja, csendes, titoktartó szöllőbokrok, melyek smaragdruhába bujtatott erdei gnomokként sivalkod- tak, hancuroztak körülötte s mintha valami édes dalt énekelnének . Tavasz volt és a feltámadás nagy ünnepe. Az ifjú mester a gombos lakcipőjét és a legújabb zsakettjét vette elő s fehér ibolyákat tűzött a gomblyukába. Elindult és addig ment, míg egyszer benyitott a Lysék ajtaján. Akkor egy kjcsi.t megdöbbent. Az jutott eszébe, hátha hűvösen fogadják. Történjék, aminek történnie kell, gondolta és bekopogtatott. — Eljöttem, boldog ünnepeket mondani, — szólt zavaradottan. Aztán, mig az apa a szivarok után ment, Lys sáppadtan, mosolyogva mond*»:' — Karácsonyra vártam... És jobban, mint a babéit és a pálmát és Schumannt és Schubertét . ^ 4 — És én visszajöttem, mórt szeretem ée itt maradok mimiBfökre . . Kiss Menyhért.
