Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-04 / 18. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ERMELLÉK 18-ik szál*. munkájával nem képes annyit produkálni egy hónap alatt, mint egy türelmesen kotió tojó liba, amelyik 4 hét alatt 12 — 15 kis libát melegít ki páncéljából, amivel 240—300 koronát keres, tnig a dijnok ennyi idő alatt fáradságos munkájával félennyit keres meg a maga és családja fenntartására. A terményárak mérsékelt emelése mellett szédületes árakat értek el az ipari cikkek is. Amikor a napszámos ember napi 1—2 koronát kapott, sajnáltuk, hogy milyen keveset keres. Ma, amikor 10 koronát kap, ebből a tekintélyes napi keresetből negyedrész annyi kartont vehet, mint régen a 2 koronából. Egyenesen kétségbeejtő a hivatalnok helyzete, ki csak úgy volna képes egy rend ruhát csináltatni, ha legalább egy félévre felfüggesztené a táplálkozást, nem lakna sehol, nem fütene és világítana. Egy hónapi megtakarított pénze elég arra, hogy a ruhája megvarrásához szükséges cérnát megvegye. Ne irgyeljük a boldog háztulajdonosok sorsát sem, noha a házbért a megállapított 10 %>-kal fel is emelték. Ha valaki a békebeli 600 K-ért kiadott szerény kis lakásáért ma 660 K-t tesz zsebre, épen két évig kell beszüntetnie a házbéradó fizetését, a renováltatást mig egy rend ruhára valót összespórolhat. Korhüség kedvéért megjegyezzük ugyan, hogy nem akad házi ur Magyar- országon, aki csak 10 %>-kal emelné a lakbért. No, de még igy sem ő jön ki a legjobban. Ebben az általános értékfelbomlásban legrettenetesebb helyzetben van a tisztviselő. A török járom alatt nyögő jobbágy sorsa elviselhetőbb volt a mai fixfizetésü alkalmazotténál, aki a régi fizetésének még kétszeresét sem kapja. Az, ha megművelte a földjét, felneveltette a barmát s jött a török és amit a földesur meghagyott, azt elrabolta, még mindig levő ezredsegédtisztet. Ebben a minőségemben résztveltem tegnap egy gyűlésen is, ahol mi tárgyalunk a városi kiküldöttekéi. Érdekes volt megfigyelni, amint érdeket s az ügyhez való hozzáértést akarták arcvonásaikkal kifejezni. Már autóztam is, megtekintettük kö ben a fogházat, ahol magyar tisztek is voltak becsukva. Láttunk egy szép fiatal grófnőt, aki sikkasztott s azért zárták le. Óit volt különben a bűntárs is. A napokban meg angolgyártmányu páncélautót találtunk egy félszerben Azonnal rendbehozattuk s valószínűleg hazakiildjük. Elmondhatom, hogy páncélautót is vezettem magam. Nagyszerűen ment minden nehézsége dacára. A lakosság igen nagyot nézett amikor megjelent Jelisavietgrad utcáin, sokak hanyatthom- lok menekültek a szokatlan látványra. Változatosság különben mindág akad. Es- tendén hói bálban, hol műkedvelői előadáson jelenünk meg. Persze árva szót nem értünk belőle, minek folytán borzalmatosan unalmasak, de azért roppant érdekkel hallgatjuk, nehogy ukrán barátaink megnehezteljenek. A bálban elég jól mulattunk, #kadt egykét hölgy, aki kitünően táncolta még a onestepe-t is. Annyira találjuk magunkat, hogy zártkörű táncvigalmakat is rendeztünk, nagyban barátkozunk az oroszokkal. Nagyrészt tagadja, hogy ukrán, büszkén hangoztatja, hogy orosz. Bennünket jobban szeretnek mint a németeket, az igaz, hogy mi sokkal barátságosabbak is vagyunk. Tegnap egy Qaliczin herceggel beszélgettem franciául. Úgy érzem már itt magamat mintha mindég Oroszországban laktam volna . . .“ így festenek az aggódó itthonlevőknek küldött könnyed értesítések, amelyek elhallgatják a dolgok komolyabb felét. többet mentett meg magának és többet produkált, mint a mai tisztviselő. Sokkal szivósabb, ellentáüóbb lenne az ország ereje, ha sikerülne visszaállítani az értékek normális összefüggését, hogy megszűnjenek azok az aránytalanságok, amik az egymással kicserélt javak között megvannak. így mindenki megkapná a maga munkájának méltó bérét és megszűnne ez az uj jobbágyság, mely a konjunktúrák égisze alatt született. (Ss.) Á polg. leányiskolánk fejlesztése. Legutóbbi számunkban irtunk a helybeli polgári leányiskola negyedik osztályának párhuzamosításáról. A kérdés sokkal fontosabb, mintsem elaludni engedhetnék. Addig fogunk írni, agitálni, migcsak a várt sikert biztosítva nem látjuk. Egy iskola fejlesztéséről van szó. A kultúra harcában a kulturátlansággal, egy intézményt kell harcképesebbé, teljesebbé tennünk. A fejlesztés itt nem áll most luxus számba menő berendezés, felszerelés beszerzéséből, a legegyszerűbb, legelemibb kötelességünket kell csak teljesítenünk egy iskolánkkal szemben. Ugyanis a népesedésnek megfelelő bővítést kell itt foganatosítanunk, ami nélkül az a képtelen állapot fog bekövetkezni, hogy a növendékek egy része kiszorul az iskolából. A helyzetnek oly éles sziluettje van, hogy azt félreismerni, félremagyarázni nem lehet. Arról van szó, hogy megakarják-e adni emberi jogát a gyermeknek, a szülőnek, hogy a kultúra áldásaiból részesedjenek, vagy nem? Erre a felelet oly természetesen igenlő, hogy szót vesztegetni rá fölösleges volna, ha nem volnának oly természetű akadályok, melyeknek az elhárithatásáról tanakodni azért nem fölösleges, mert sokszor nagy dolgokat kis dolgok szoktak megakasztani. Itt az akadályok főleg anyagi természetűek. Arról van szó, bogy üres, illetve szabad tanterem van-e abban az impozáns hajduvárosi épületben és ha van, vannak-e, padok, asztal, tábla stb. ? Bizony sajnos, hogy az építők annyira túlbecsülték iNagykároly városfejlődésképtelenségét, hogy áz osztályok szaporítására alkalmat, lehetőséget nem is biztosítottak. Úgy hogy ma a szomszédban kell tanterem után szétnézni. Mindamellett a helyzet nem olyan kétségbeejtő, mint látszik. Ott van ugyanis a polg. fiúiskola, mely a gimnáziummal való osztozás miatt nem kap annyi tanulót, mint a leányiskola és igy a részére megépített tantermeket még nem is töltötte meg teljesen. A háború második évében, mikor a polg. iskola tornatermében és földszintjén a Vöröskereszt- Egylet kórháza volt elhelyezve, a fiúiskola a második emeletre vonult fel és ott kényelmesen el is helyezkedhetett. Ma sincsen semmi akadálya annak, hogy a fiúiskola a II. emeletet használja és a még birtokában levő fél első emeletet, ami két tantermet tesz ki, átengedje a leányiskolának. Fölösleges padok összeszedhetek a leányiskolából és a fiúiskolából együtt. Még csak a fűtésről kell a városnak gondoskodnia és meg van minden anyagi feltétele a még szükséges egy tanteremnek. Az állam egy megfelelő képesítésű tanerőt ad és ezzel meg van oldva a feladat. Ezekkel szemben az évi 20 K tandijat bátran fel lehet emelni 40 K-ra. A mai értékmérők szerint mit jelent ma 20 K évi többlet? Oly csekélység, amit a nem fix fizetésű szülő meg sem érez. Csak a fix fizetésű, vagy I vagyontalan szülők gyermekeinek kellene megadni azt a kedvezményt, hogy tekintet nélkül I előmenetelükre, a régi tandijösszeget fizessék. Hiszen őket úgy is elviselhetetlenül sújtja a háborús drágaság. Ezen kivül a szegény és jó előmenetelü lanulók, mint eddig is, meg kaphatják a tandíjmentességet. Nem lehet e kérdésben kényelmesen gondolkodni, hanem minden lehető megoldást megkísérelve arra törekedni, hogy a IV. osztály is párhuzamosává legyen. Ma az alsó három osztály párhuzamos. Jelenleg a III. A) és 111. B) osztályban 89 tanuló van, akik jövőre IV. osztályosok lesznek. Nem lehet kivonni belőlük a bukásra állókat sem, mert átlag ugyanannyi osztály- ismétlő marad a jelenlegi IV. osztályból is. így tehát jövőre 89 (kerekszám: 90) IV. osztályos tanul lesz. Egy tanteremben összezsúfolva eifér 50—55 tanuló, tehát 30—35 tanuló részére nem lesz hely az iskolában. Ha nem keres módot reá a város, 30—35 tanuló kiszorul az iskolából akkor, amidőn az utolsó évfolyamot végezné. Kik legyenek ezek? A helybeliek nem lehetnek, ugy-e? Csakis a vidékiek. Tehát az a vidéki szülő, aki három éven át itt taníttatta a leányát, az utolsó évben vigye más városba. Minthogy ennek az esetnek rendszeresen igy kell történnie, nagyon sokan, mielőtt az első osztályba íratnák a leányukat, meggondolják, hogy nem érdemesebb-e más városba vinnie, ahol végig taníttathatja, nem kell az utolsó évben vele vándorolnia. A jelen tanévben volt az intézetnek 372 rendes tanulója, kik közül 107 volt vidéki. A magántanulók száma 50, akik túlnyomó számban vidékiek. Ilyen szép népességű iskola oly egészséges ideözönléséről tanúskodik a vidéknek, amit ébrent.rtani és nem visszafejleszteni kell. Sőt internátus felállításával az intézet fejlődése részére uj irányokat, többoldalú lehetőségeket kell létesítenünk. Az intézet immár 25 éve áll fenn. Ne tetőzzük be a negyedszázados jubileumi évet azzal, hogy 35 növendéket kizárjunk az iskola falai közül! VISZKETEG. ♦ • Rüh, sömör és mindennemű bőrbaj biztos és gyorshatású szere a Boróka kenőcs. Nem piszkit és teljesen szagtalan Kis tégely ára 3 K, nagy tégely 5 K. Családi adag 9 korona. Hozzávaló Boróka szappan 5 korona. Készíti : Gerő Sándor gyógyszerész Nagykőrös. Nagykárolyban kapható : Hahn János, Keleiner Dezső, ifj. Nonn János és Reök Béla gyógyszertárában. á bérelt lakásokról. Nemcsak Magyarországon, hanem a háborút viselő többi országban, sőt a semleges államokban is általános tünet, hogy bérbeadó lakások alig-alig kaphatók. Ez a helyzet nyilván a háborús állapot következménye. Talán nem tévedünk, ha ennek az állapotnak az okát abban a körülményben keressük, hogy a hadi szállítások és e.^yéb háborús konjungturák folytán meggazdagodott olyan emberek, akik eddig szerény igények között kisebb lakásokban húzódtak meg, megvagyonosodás után igényeiket a lakás tekintetében is fokozták és tömegesen foglalták
