Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-09 / 45. szám
1 2-ik eldal. északkeleti újság Nagykároly és ermellék 45-ik szám gáltja részére lett fent tartva, Jegyzők lettek a népgyiilés jegyzői: Csipkés Károly, Dr. Somossy Miklós, Preisz Miklós és Tarcsinszky Kázmér. Kiküldöttek egy szükebbkörü bizottságot, amely hivatva lesz az élelmezési és fabeszerzési kérdésekben a szükséges lépéseket megtenni és a hatóságot ellenőrizni és támogatni. Elnök hangsúlyozza, hogy a bizottság tagjai gyakorlati emberek legyenek akik az árubeszerzésben gyakorlattal birnak. Sarkadi Sándor azt tartja fontosabbnak, hogy a kiosztás igazságosságát ellenőrizzék, mert ez hat a népre a legcsillapi- tóbban. Ennek tagjai lettek az elnökségen kívül és a katonaság által delegálandó egy, valamint a szocialista szervezet által delegálandó két tagon kivül Baumgartner István, Cukor Márton, Fézer István, Jurcsek Béla, Luczay János és Sarkadi Sándor. Ezután elhatározta» tanács, hogy táviratilag üdvözli a nemzeti tanácsot, bejelenti megalakulását és csatlakozását. Jurcsek Béla indítványozta, hogy a hazatérő katonaságnak élelemmel és más szükségesekkel való ellátására gyűjtést indítanak. A maga részéről e. célra 40 métermázsa búzát ajánl fel. Dr. Adler Adolf az előbbi indítványt kiegészítéseként, indítványba hozza, azí, hogy a karonai nyilvántartásból állapíttassák, meg hogy a hazaérkező katonák közül kinek van szüksége előlegre, pénzbeli vagy más segélyre és milyenre; erre egy albizottság küldessék ki, egy másik albizottság intézze a gyűjtést úgy, hogy legalább hat hónapon át mig a hazatérőka társadalomban ismét elhelyezkednek, munkát, alkalmazást és foglalkozást találnak, megfelelő segélyt és nem alamizsnát ■ kapnak. A maga részéről hat hónapon.át 200-200 koronát ajánl fel. Az indítvány elfogadtatott, ennek keresztülvitele tekintetében az előmunkáiatok haladéktalanul való folyamatba tétele elrendeltetett. Czukor Márton 40 mm. burgonyát, Kleiner Dezső 1000 K, Szabó Kálmán 1000 koronát ajánlott fel. Ezután megbeszélték a már felajánlott 50 mm. búza mikénti felhasználását és elhatároztatott, hogy a Nemzeti Tanács permamentiában marad, mindennap d. e. 10—11-ig, és d. u. 4—6-ig tart a hivatalos óra, még pedig a városháza tanácsterme melletti kisteremben. A katonák gyűlése. A helyben állomásozó és hazatért katonák és tisztek szerdán d. u. 3 órakor a honvédlaktanya udvarán gyülésftartottak, hogy érdekeik képviseletéről gondoskodjanak. A gyűlést Hegedűs Viktor kórházparancsnok, főhadnagy nyitotta meg, felhívta a megjelenteket agyülés elnökének megválasztására. Az egybegyült katonák közfelkiáltással Tóth Gusztávot választották meg a gyűlés elnökének. Tóth Gusztáv katona-tanács alakítását proponálta, de Hegedűs főhadnagy felvilágosító szavai után, hogy katona-tanács csak pótkeretek helyén alakítható, megegyeztek abban, hogy 12 legénységi és 4 tiszti megbízottat választanak meg az érdekeik képviseletére. A megválasztott tagok lettek a tiszti állományból: Tremba Márton, Radó Miklós, Stuller Ferenc és Hebe József. Legénységből: Akkermann Antat, Rosenfeld Zsigmond, Rácz János, Bürger Ernő, Csepreghy Antal, Csepreghy Ernő, Farkas Dezső, Kosztin György, Kovács Dezső,' Schefler János és Katz Herman. Simkó Aladár azért szólalt fel, hogy a fa nélkül álló családok pillanatnyi kisegítése céljából azon városi tisztviselők, akik egy egész waggon fát kaptak, egy ölet vegyen vissza x város és pénzért ossza ki a szüköl- ködök közt. Szűcs Béla szóvá teszi az előző napi választást, amikor a Nemzeti tanács megalakult és kifogásolja, hogy abban odanem való személyek is vannak, akik nem képviselik a népet, sőt semmiféle társadalmi életkort sem. Kívánja a Tanács kiselejtezését, mely szerinte „csupa hadi piócákból és kir. tanácsosokból áll.“. Dr. Adler Adolf személyes kérdésben kér szót. Feltárja, hogy ő 45 évi közéleti működésért, mint függetlenségi pártelnök kapta a kir. tan. kitüntetést, melyet nincs oka szégyelni és nem is tűri, hogy őt ezért melosztálja valaki. Óriási' éljenzés fogadta dr. Adler Adorf férfias szavait. Erre Szűcs Béla sajnálkozását fejezte ki és kijelentését dr. Adler Adolfra nézve visszavonta. Még Váradi János, mint Nemzetj Tanács, elnöke szólt a katonákhoz, ismertetve a Tanács szervezetét és célját. A Nemztti Tanács permanens ülései. A Nemzeti Tanács intéző bizottsága minden d. u. 4-től ülést tart, melyen a napi újabb teendőket beszéli meg az intéző bizottság. A szerdai ülés foglalkozott a jótékonysági akcióval. Megállapodott a gyűlés, hogy nagyarányú gyűjtést indít, melyre nézve tájékozást megállapítja, hogy egész birtok után 1 mázsa gabona, félbirtok után fél mázsa gabona felajánlását állapítja meg. Általában azon lesz, hogy mindenki erejéhez mérten a nagy időkhöz méltóan adakozzék. A gaborra-félék gyűjtésére a részgazdákat kéri fel, akik egyenesen a malomba fogják szállítani a gabonát, a burgonyát pedig a városházához. :Preisz Miklós felveti é gyűlésen azt az eszmét, hogy a polgárőrség szervezésére volt tisztet kellene felkérni és a főkapitány csak a névleges, felügyeletet gyakorolná. A gyűlés, rendes útjára bocsátja a szervezést. Á csütörtöki élénk ülésen Tóth Gusztáv. *1 „ ;' - * ' Isteni Erő. (Mese.) Irta: Tolsztolj Leo. Nagyon régen élt valahol egy ember. Mindene volt s sok szolga szolgált neki, kik dicsekedtek vele s igy beszéltek róla. „Nincs a földön jobb gazda, mint a miénk. O minket ellát, nem kívánja tőlünk, hogy erőnkön felül dolgozzunk, ‘ senkit sem sért meg meggondolallan szóval s senkire sers haragszik meg. De bezzeg nem igy történik más gazdáknál, kik kínozzák — barom módjára — csetédeiket, ok nélkül büntetik — s még egy jó szóval sem lepik meg őket. A mi urunk jót akar, jót tesz — s velünk emberségesen bánik. Jobb életmódot nem is kivánh&tunk magunknak.“ így dicsekedtek a szolgák urukkal. De az ördög nem aludt . . , szörnyén bosszantotta, hogy ezek szolgák testvéri szeretetben élnek urukkal. És .megszállotta egynek — Álebnek — gondolatát . . . Mikor munka után együtt voltak a szolgák, beszélni keze'detí hozzájuk Áleb. „Testvéreim! Ti tuldicséritek uratokat, Próbáljatok csak az ördögnek kedvében járni, az is kezes báránynyá válik! Mi mindent teljesítünk, mit csak elgondol urunk: hogyne volna hát jó hozzánk ? Nocsak ne járjunk kedvébe, ne dolgozzunk — ő is úgy, mint s többiek: rosszért rossszal fog fizetni. De lehet hogy még rosszabbul bánna velünk, mintázok a rossz gazdák szolgáikkal“. Ezekre a szavakra a többi szolga vitába egyeledett Álebbel. Sokáig vitáztak, végre egyezség jött létre közöttük: Álebnek át kell adnia ünneplő ruháját társainak, ha sikeres lesz, mincegyik társáitól kap egy-egy ünneplőt; azonkívül társainak védelmeznie kell őt, ha bilincsbe akarná verni gazdája — esetleg a bilincsből kiszabadítani. Ilyen volt az egyezség — s Álebnek másnap kellett megharagitania jó urát. Á!eb juhpásztor volt, kötelesség® volt tehát gondosan körüljárni a bárányokat. Másnap reggel a gazda vendégeivl együtt kik meglátogatták, kiment a karámba megnézni kedvenc bárányait. Amint kinyitotta a gazda az altalajtól, Áleb félrehuzódott s pokoli ábrázattal -Súgta társainak: — Figyeljetek, mindjárt dühbe fog borulni gazdánk. ’ A szolgák csoportba húzódtak s kíváncsian kandikáltak be a karámba, az őrdög pedig fölmászott egy közeli fára, hogy onnét szemlélje, mint szolgál neki Áleb. A gazda lassú léptekkel járt a bárányok között s egyenkint mutogatta azokat vendégeinek s közben türelmetlen szemekkel kereste legkedvesebb bárányát. — Szép a többi is — beszélt a vendégeihez, — de, azokkal a csavarodó szarvakkal, az kiváló, nincsen párja . . . drágábh nekem szemem világánál. A bárányok csoportokba szaladgálnak össze-vissza az udvaron, azután pár pillanatra megállanaK, de a vendégek nem tudják megszemlélni azt a kiváló bárányt, mert mihelyt arra tartanak a bárányok — Áleb titkos intésére — szerteszaladnak. A gazda megunta a hajszát s rászólt Álebre: — Áleb szolgám, fogd meg nekem ezt a csavartszarvu bárányt. Ezekre a szavakra Áleb nekiiramodott á juhnyájnak. s mint egy oroszlán kapottá drága- bárány gyapjújába, de ugyanabban a pillanatban megkapta a hátuisó ballábát iss jól meg- rántntta, az pattant egyet — s eltört. Áleb eltörte a „kedvenc“ bárányiábát. ;■ Fájdalmasat bégetet a bárány s orra bukott. Áleb akkor hirtelen a bárány hátuisó jobb lába után nyúlt, azzal a bárány hátsó részét fölemelte kicsit, miáltal egész jól volt kivihető, hogy lóg annak bal lábba. Megrökönyödtek a látottakon a- vendégek és a szolgák, az ördög pedig örvendezett mikor mindezt látta — szolgája ügyesen cselekedett. A gazda pedig mélyen elszomorodott, megresz- kedtek szempiílái, lehajtotta a fejéi s sző nélkül maga ele bámult. A vendégek és a szolgák hallgattak . . . Várták, mi fog most történni. . A gazda pedig csak hallgatott; hosszú idő múlva, mintha valamit le akarna magáról rázni, fölkapta fejét s az égre tekintett. Közbe a haragos ráncok homlokáról lassan eltünedeztek s mikor teljesen kisimult a homlok, Álebre nézett s igy szólt hozzá: —, Ó Áleb, Áleb 1 A te urad megparancsolta neked, hogy haragits meg engem, de az én uram erősebb a tiednél és te nem haragítottál meg engem — s emiatt én haragítottam meg a te uradat. Te gondoltad, hogy én téged megbüntetlek s összekötöztetlek. De tudd meg, hogy én nem foglak megbüntetni, de ellenkezőleg : itt a vendégek előtt eibocsájílak s menj a világba, amerre akarsz. — Vedd föl ünneplő ruhádat. Ezek után a szavak után Tfáfáment a * gazda vendégeivel . . . w*©' Oroszból ford,: Dudinszky«Neezton :u A'
