Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-26 / 4. szám
X. évfolyam. Nagykároly, IP18. január 26. 4-ik szám. Északkeleti ujsaö NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI rí ÉTI Lak - A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT. HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész, évre Felévre Negyedévre Tanítókra!' íücíizetési árak: ?■ ;■ evr. sttréroá■ 12 aorona- 6 3 KJ .. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. JW’K'K'-rrf; T'OrU t?TT"SAT05.-------la g egy szó a „Hadi árvaház“-ról. Mint már több ízben jeleztük is, megirtdiíöttuk a nagy gyűjtést a hadi árvaház felálli ás: ra. Nagy gyűjtés, de kis adományok, igy áll jelenleg a hadi árvaház ügye. c nemes célra útnak indítottuk a gyüjtőiveket, de azon hiába keresünk nagyobb összegeket, mert úgy Latszik, hogy nem akar a város lakossága a háború szerencsétlen nyomorul,jain segíteni. Szándékkal használtuk ezt a kifejezést, hogy „nem akar“, mert azt nem mondhatjuk, hogy nem tud. Annyi sok a jómódú és meggazdagodott ember városunkban és környékén, hogy egy kis jóindulattal hamarosan tekintélyes összeg kerülhetne össze. A háború negyedik esztendejében megfásultaJc az emberi szivek. Elfelejtették, hogy habár igen sokat, szenvedtek e négy esztendő alatt, de; mégis élnek és szerető, családi körben boldogsággal lesik ama szent pillanatot, mikor lehívásra szólal meg a trombita. Ha nélkülöznek, éheznek is s testüket kíméletlenül ostorozza a hideg, mégis boldogok lehetnek, mer' haza várnak valakit. Az apái, fiút, testvért. Pár év múlva már csak min* rossz, lázas alomra fognak visszagondolni erre a keserves négy esztendőre. De van az embereknek egy nagy csoportja, kiknek nem adatott meg az a kegy, hogy valakit visszavárjanak. Kik hiába tárják ölelésre kis karjaikat, kik hiába .állanak ki a kapu elé, a postás soha sem hoz nekik rózsaszínű levelező lapot. Aki nekik ima, aki őket szerette, az már lent fekszT a hideg föld alatt és az enyészett porrá őrli drága testüket. Ez a szerencséden csoport, a hadi árvák csoponja. Ök a háború igazi áldozatai. A vihartól letört gyenge hajtások- Annak a fának a hajtásai, mely örökre leejtette koronáját. És miért ejtette le? Miért szenvedte végig a véres poklok minden kínját, szenvedések mártirságát. Azért, mert boldog, jobb hazát akarb örftRüé hagyni a kései unokáknak. Mert meg akarta tartani nekünk ezt a ijó édesanyát, amit „hazá“-nak nevezünk. Tekintsünk szét a földön! Mennyi rosszat, gonoszát és bűnt látunk. És mennyire féltjük a mi gyermekeinket, Népdal. Terhes, sötét esőfelhők Úsznak át az égen, Bánatosan muzsikálnak Lent a faluvégen.. Lakodalom yigzajába ügy besir a nóta . . . ! A menyasszony könnye omlik Harmadreggel óta. Koszorúja fátyolával Átkarol egy képet. Lelke régi, szép világa Kopár, földig égett. Esküvőire ment. ma reggel Anyja óhajára; Pedig távol, muszka földön Rab a szive párja. Jácint. Hunyadi szerelme. Irta: Margitay Imre. Hunyadi az Ur 1916-ik esztendejének vízöntő havában illetve annak 14-ik napján, a déli órákban szerelmes lett! Egyelőre nem arról a Hunyadyról lesz szó, ki unalmas óráiban törökveréssel foglalkozott, hanem arról a Hunyadiról, kit bizalmas barátai röviden Izornak szólítanak és vidoran könyvel a Fleisch Cég Stefánia-uti irodájában. Hunyadi Izor nagyon ügyes és kiváló könyvelőnek tartotta magát s csak egy hibája volt, hogy nem tudott könyvelni. Egyre-másra eltévesztette a rubrikákat, mert gyakran vetette merészen ábrándos szemét a vele szembenülő vörösfiajü leány üde arcára, kf Hunyadi urat sehogysem akarta észrevenni, mióta elolvasta Szomaházy bácsi „Mesék az Írógépről“ C. regényét. Úgy vette észre a vörös Ella, hogy Fleisch ur, a cég feje elég gyakran felejti rajta szemét a 15 dioptriás pápaszemén keresztül. Ez a Fleisch ur igaz hogy nem volt a mindenható bank vezérigazgatója, de hát éh Istenem, Ithet-e mindenkinek egyforma szerencséje. A vörös tündér ezt gondolta magába; mikor a Hunyadi ur meleg érdeklődéseire felhúzta vállait és leintette a nemes férfiút, modván. Hagyjon békét, Hunyadi! De Hunyadi . nem volt hive a hadisarc és annexió nélküli békének s egykönyen nem volt arra kapható. Háborgó lelke tudta, érezte, hogy egy hatalmas vihar előtt áll. k Ezért tette fel Hunyadi Izor 14-én hódi- tóan szép, fehér nyakkendőjét. És az órák gyorsan peregtek lefelé. Az óramutató, mintha gyors lábakkal futott volna a fehér lapon. Egyszerre azt érezte, mintha orgonaillat terjengett volna a levegőben. Mintha fehér selyemruhás álom-leányok titkos dalt pengettek volna csodás hangszerükön. , Ez a szerelem tavasza! — gondolta magában Hunyadi Izor, de azért tovább könyvelt. Különös dolog történt vele. Úgy látta, hogy az eddig üres és kitöltetlen rovatok mind tele vannak irkáivá, csillogó, fényes betűkkel. És mindenütt ez állott: . . . Szerelem . . . Szerelem ! Tizenegy óra huszonöt perckor Hunyadi Izor letette a tolat. Merészen az imádott nő élé állott és kecsesen meghajtotta magát. Szerkesztőség és kiadóhivatal: \ .y;ar \y. széchenyi-utcza 20. szám. („CÖLCSEY-NYOMDA* K.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. sviltiér sora 1 K 2 ) iljér. MgM—a—Brr,Wr>at1 fP ír— 11 mbmmb—a——pIbk hogy hideg meg ne csípje, szellő meg ne csapja. Tudnunk kell, hogy a saját gyermekeinken kívül más gyermekeink is vannak. A hadi árvák, a társadalom gyermekei. Arról a gyermekről, kinek édesapja, gyámolitója a társadalomért és hazáért áldozta éietét, hullatta véréi, a társadalom tartozik gondoskodni. Ez olyan isteni törvény és igazság, ami ellen szavunk felemelni nem szabad! Majd elfog jönni az a kor, midőn ezek az árvák visszafizetik a társadalom jószívűségét, akár mint a társadalom hasznos és szorgos munkásai, akár mint az ország jövendő harcos katonái. Nagykároly városában 744,000 K hadiadói vetettek ki. Ellehet képzelni, hogy egyesek mily rengeteg összeget kerestek azalatt, mig a katona fagyos lövészárok mélyén, messze idegenben a csöndes szellő ringató karjaira bízta utolsó sóhaját. ~Áz adakozásra' nem csináltak szigorító törvényeket itt‘i: a földön. Ámde isteni törvények és a jóság és a szeretet törvénye erre egyformán kötelez mindnyájunkat. Ez ellen ki nem térhet senki, de különösen nem térhet ki az, ki ebben a háborúban semmit sem vesztett. Sőt! Imádom Önt! S a leány nevetett. Frissen és üdén, mint egy picike aranycsengő. Ezzel künn vagyok az összes vizekből, kedves Hunyadi! Ezt mondotta és tovább nevetett. Hunyadi úgy érezte, hogy hevesen dobogó szive mindjárt kiszakad ziláló melléből. A zsebébe nyúlt . A vörös leány elsikoltotta magát, azt gondolván, hogy Hunyadi ur egy tizennyolc lövetű brovning pisztoly előrántásán fáradozik. Pedig a XÍX-ik század könyvelői már nagyon békés emberek és a jelenkor Hunyadija csupán fehér selyemzsepkendőjét húzta elő, hogy táplálékot adjon neki szemének csillogó könyeiből. Letérdelt a nő előtt, mint azt a francia regényekben olvasta volt. Imádatom tárgya és huszonnyolc esztendős ifjú életem egyetlen szerelme, miért nem hallgatod meg innen a szőnyegről felhangzó, vagy jobban mondva felkiáltó, esdeklő szavam, l. Valami virágos, szép gondolatot keresett, de a leány idegesen félbeszakította. Kelljen fel Hunyadi! Minden hiába, minket nem szánt egymásnak az Ég! S mikor Hunyadi ezt nem akarta elhinni, hatalmas pofont mért a könyvelőkirály rózsás ábrázatára. Hunyadi megtört. Görnyedve ment az íróasztalához s csak a kezét tartotta még pár percig esdekelve, összekulcsolva. És a leány egy kicsit megszánta őt. Békitőleg közeledett hozzá és kezet nyújtott neki. Feledjen el Hunyadi. Ez a világ egy nagy-nagy cirkusz, melynek mi vagyunk a
