Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-04 / 18. szám

X. évíaiyasa.

hj|tgyfcároiy, 1918. május 4,

i8-ik szám.

Északkeleti újság

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKAROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE.

2iifu«tésl ár*

Égé** évre

t:

12 koronaF 5

Szerkesztöseg és kiadóhivatal :

T\ jYKARJLY, SZÉCHBNYI-UTCZA ». MA».

Félévre ..............................

6

Uf.ÓLCSEY-KYOMOA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Negyedévre .....................

Ta

nítóknak egesz évre ..

3 „

.. . 1Ü r

33M 37.17SATÍ

a--------j'

| Hirdetések isgvonetí vétetitek tol.

J--------iiíííviV]

t&

l

S. -------Háborús értékmérés.

A filozófiának egyik újabban fejlődő ága, a taxioiógia, az értékek megmérésével foglalkozik. Mérlegeléseit az anyagi világ értékein kezdi, de belemegy a lélek bensejének világába is, ahol az ideális kincseket, a lelki szépségeket méri. Nagyon értékes tájékozódást szerezhetünk a taxioiógia révén olyan jelenségekről, amiknek a lényegét, életünk során beigazolódó becsét kellően felfoghatjuk. Így tudjuk meg, hogy mit ér a vágy szivünkben, mit ér a reménykedés, a boldogság érzése, a szomorúság leverő hangulata és minden, ami napjainkat, lelkünk folyton változó világát benépesíti.

A taxiologia még ebben az irányban nehezen fejlődő tudomány, de valamikor eljöhet az idő, amikor úgy váltjuk meg egyik érzelmünkét a másikkal, mint mikor az ősember a cserekereskedést űzte. Ha tudni fogjuk az értékmérés titkait, nerií fogunk hiti ábrándokat, psalfa reménységeket táplálni, melyek kifosztják, üressé teszik lelkünket, hanem oly reális érzékkel irányítjuk lelki életünket, mint egy jó kereskedő üzlete menetét.

Nehogy azt higyjük, hogy ezzel a

nagy józansággal elvész az élet zamata, nem lesz édes az öröm, ha latolgatjuk az értékét, előnyeit, hátrányait. Unintelligens embernek tényleg tetszik bizonyos állati tudatlanság, de ebben az eljövendő állapotban ez a vonás kivész a tuda- tosabbá fejlett emberből.

Addig mig a taxioiógia eléri kifejlődésének stádiumát, csak tapogatózunk az értékek dolgában, nemcsak lelkiekben, de ma még anyagiakban is. Ha valamikor rossz napok járhatnak e fiatal, érdekes tudományra, úgy ma igazán azok járnak. Kritikus világ ez a háborús világ, amikor máról holnapra virradva nem is sejtjük, hogy minek mekkora lesz az értéke. Nem is beszélve arról, hogy ki merte volna ezelőtt 4—5 esztendővel azt jósolni, hogy ma érdemesebb kezdő suszteriegénynek lenni, mint érdemekben megőszült egyetemi tanárnak. #

Hol van ma a helyes, méltányos értékmérő egység? Oly szédületes felfordulás, összevisszaság uralkodik a földi javak értékelésében, amihez képest a báli zűrzavar szerény kétszólamu dalegyveleg. Hiába a kormányok erőlködése, hogy bizonyos összhangot teremtsenek a zűrzavarban, hiába a kalkulálás,

maximálás, a világ rendjét úgy látszik hatalmasabb rejtélyes erők kormányozzák. Hiába a nagy nemzetgazdász számítása, hogy egy pár férfi cipőnek a mai anyagárakat (persze az ártatlan maximális árakat) számítva és hozzávéve a békebeli munkabérek háromszorosát, nem szabad 72 K 39 fillérnél többe kerülni, hogyha az mégis 387 K 11 f.-be kerül.

Vajon hogy igazodnak el most a fiatal taxioiógia művelői az értékek felbecsülésében ?

A terményárak maximálása után azt hittük, hogy ez lesz az értékmérés alapja és amint a régi jó világban egy mázsa búzából kalapot, topánkát vitt haza a gazda, úgy lesz ezután is, természetesen mindenben felstimmolt árak mellett. És ma ott tartunk, hogy egy hold föld egész évi terméséből sem képes egy pá rcsizmát megvenni a gazda. No, de aztán ő is segít magán. Egy kikelt épkézláb kis libáért 20 K-t kér. Sőt nem is nagyon kéri, hisz úgy is megkapja, hogy tőle kérik nagyon szépen a csinos kis jószágot.

Ha most szembe állítjuk a kis libát pl egy városi, vagy megyei dijnok „javadalmazásával“ hát azt látjuk, hogy a derék köztisztviselő esze és keze

Nincs a földön.

Irta : Léber János

Nincs « földön semmi bánat,

Nincs vihar, mely csendbe’ támad.

S bus sötétbe’ dörgve dul-ful;

Ég viharzik, — föld megindul:

Nine* rossz ember, mint a sátán,

Lesben aki áll a vártán ;

Másra vár és marja társát,

Becsületbe vágja karmát.

Nincs betegség, nincs vadállat:

— Ami eddig rám nem támadt.

S mig e tenger kint felöltőm :

Nincs örömem lent e földön.

Boldogságok tengerárja Másé lett s a lelkem párja Folytonosan bu és árnyék;

Mintha mindig sírva állnék Vad, borongós bus sötétben . . .

S mig a mások vágyölébe Hull a virág egyre . . . egyre,

Az én sajkám készül, indul Kintavakra — tengerekre . . .

Hírek Ukrániából.

Domahidy István honvédhuszárhadnagy többek között a következőket irja az ukrajnai Jelisavietgradból: „zsibong-kavarog a fejemben a sok tarka-barka élmény, amiben részem volt és első sorban ideutazásom viszontagságait próbálom nagyjából papirosra vetni.

28-ikán indultunk a romániai Holdáról (falu a havasokban) s három napos gyalogmenetlés után, át aVinát hegyen, miközben magunk

is toltuk a vasutikocsikat a szerelvényekkel mert a drótkötélpálya elromlott, elértük Dor- nawatrát. Másnap reggel bewaggonirozás, azt követő .reggel újra kiwagonirezás Novosélicá- ban. Érdekes kis, orosz város ez. Azt hinné az ember az Alföldön van. Ugyanazok a házak, gyümölcsösek sövényei s a valódi a magvar- hangulalot csak egy-egy pirostéglás cifra orosz templom zavarja meg.

Pihentünk egy napot s közben huzattuk a cigánybandánkkal had lássák a muszkák, hogy a magyar huszárt soha sem hagyja el a muzsikaszó. Másnap már orosz vonatba waggoni- roztunk be. Azok a vasutasok s az a nép mely pár hónappal ezelőtt még ellenségünk volt, milyen szívesen szálitott bennünket, hogy békét kötöttünk velük ! Szatíra ez . . . Estére Oknicára értünk, ahol a cigányzenekarral megjelenvén egy ukrán mulatságon nagy fölttinést keltettünk. Néhány állomással tovább már Besszarábiában futott vonatunk, ahol egy igen előzékeny román lovastiszt volt a hivatalos kísérőnk előnyomulásunkat hivatva előmozdítani. Ott már mindenütt orosz, rámán s kozáktisztek mutatkoztak s mind nagy tisztelettel tekintettek ránk győztesekre. Más vonat, katonavonaton kivül, nem járván, két odesszai diákkisasszony, egy gárda s két-három más orosz tiszt, köztük egy ezredes, aki passzióval adta elő ellenünk viselt harcait, csak Werne agyában megszülethető helyzeteket varázsoltak elő. Vasutunk világitóanyag hiányában eleinte mindég állott éjszaka.

Oknicáról reggel indulván, másnap reggel értünk Rybnicára s elénekeltük az : „Ott ahol a Dnyeszter vize zug“, közismert dalt. A bolse- viki visszavonulás alkalmával fölrobbantott hid miatt ismét kiwaggonirozás volt s 12. km.

gyalogmenet dombra fel, dombra le Woraikovra. Ez egy borzasztóan nyájas, szelíd lakosságú falu, ahol mézbeir-vajban fürösztötték bennünket, noha a huszárok igen rekviráitak. Ott is vesztegeltünk egy napot s délután indulva még éjjelre Bierulára értünk. Megint várnunk kellett egy napot az állomáson. Este indultunk s reggel Olviapolban voltunk. Pomasnál volt az utolso étape. Ott derék szövetségeseink a németek voltak, akikkel zeneszóval barátkoztunk. Különben az egész utón sok dolga volt a cigányoknak, Másnap estig voltunk Pomásnaiban s reggelre értünk Jelisavietgradba. Olyan féle város ez nagyságra nézve mint Szeged. A legénység gyönyörű kaszárnyában van elhelyezve, mi tisztek pedig elég kényelmes kis szállóban, csak fürdő nincs benne. Az építkezésben nem igen van itt jellegzetes, a vonat körül olyan a város mint Nyíregyháza, beljebb pedig mint pl. Debrecennek a főutcája. Nagyszerű villamos közlekedés, gumirádlis fiakkerek, kis troikák, itteni divat szerint kifestett nők, hemzsegő tarka népárdat jellemzik az utcát.

Minden a feje tetején áll különben, száz féle párt van, egyik sem tudja mit akar, csak mindegyik uralkodni szeretne. Van itt Rada, Zenrto etc közintézmény s egyik sem respektálja a másikat s mind valamennyien nem a kievi Radát. Az a kis rendszer s organizáció ami még van itt, a cári uralomból maradt fent, Mi helyettesítjük a rendőr és csendőrséget is, őrizzük a telefon s vasúthálózatot, rekvirálunk stb. Én most nyakrafőre lovakat vásárolok az ezrednek, a Romániában elhullottakat pótolandó. Nekem is van már egy arabs-orlov lovam. Meglehetősen sok a teendőm, de már könnyűszerrel kezelem a legfontosabb operativ dolgokat is én helyettesítem ugyanis a szabadságon