Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-30 / 13. szám
13-ik szám ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLEK. 3-ik slolal. el, de kitűnt, hogy a felcsapódó Iángnyeivek az ecsedi lápból törnek elő. Gyönyörű látvány volt a sötét éjszakában tündöklő kísérteties fény, mely régen ledőlt fák maradványait emészti fel. Szives tudomásul. A helybeli borbély és fodrászok tisztelettel tudatják, hogy üzleteiket husvét másodnapján (hétfőn) egész nap zarva tartják. Az összes helybeli fodrászok. A nyári időszámítás ápr. hó 15-én hajnali 2 órakor kezdődik és szeptember 16 án reggel 3 órakor végződik. Hirdetmény. Értesítem a szőlőbirtokoso kai, hogy az első permetezésnez egyelőre kataszirális holdanként 2 klgr. rézgálic kilo grammonként 6 K 30 f-es árban a városi közel lat isi raktárban adatik ki. Nagykároly, 1918 márcíTTS 16-án. Debreceni István, polgármester. Lopás. Kövér Istvánná nagykárolyi lakosnőnek grf. Károlyi György tér 36 szám alatt lévő “lakásába a minap ismeretién egyén behatolt és 3 drb. tyúkot 120 korona értékben ellop. ;tt. A nyomozás eddig.semmi eredményre sem vezeieit. Katonai razziák. Az elmúlt héten a katonaság több razziát tartott gyanús női személyekre Ezen razziák során számos szakácsnő és szobalány inv.táltatott meg egy kis barátságos csevegésre. Végtelenül szomorú eset, hogy kb. 70—80 nőt fogdostak össze az utcán és mulató helyeken, kik éjnek idején bizonyára nem azért csavarogtak és dorbézoltak, hogy az enyhe tavaszi éj üde levegőjét magukba szívják. De egy másik szömoru következménye is van a sabini nőrablásnak. A háziasszonyok ugyanis szakácsnő hiányában önmaguk kénytelenek főzni, minek folytán féjj űréinek arca komor, viselkedése ideges és a kellemes családi ebédek után beoson a „Magyar Király“ ét- fwSpbe. , - < - í ) i- , - , ■ Gaaraofc.Cecil. > . Irta: Mar^itay Imre. . ... g . • A’ hajnal már lebocsájtotta aranyspgarárt a föleire; de a mulatóban még mindig'sirt a hegedű. A szivar, pezsgő és pár fűül illatától- émelyítő, terhes volt a levegő,• Az izgatoíí, kipirult, arcú párbk.már-már fáradtan íej'felfek a sima parketten," midőn a prynés letette hegedűjét. • -é, Rekedt, borízű hangon kiáltotta tömeghez,. it.--^Nincs tovább! Nem birom, • elég volt mára. A cigány is ember . . . aludni . . . yiind . . . mind . . .aludni. *" •"•'•"És a boldogságát szónak, hogy aludni. A 'fejét Iccsüggeszicits s bosszúsan, mélyen ásított. És ezt a cigáuvimuíideníiát a iancolok ifem vették reSászsnétóéri/ ' hozzászoiktak -jfnár ésCszinte várták, 'hogy az .öreg !Péter szé'reb- bentsc őket. Nagy, hangos kiabálások között megrohanták a ruhatárt és pár ^p<{rc alatt a nagy hosszú ttreih majdnem teljesén ídüriilt. Csak páran' maradtak oJL az iigynevezétt notórius lumpok, kiket nenvrárasztött ki három éjszakai hancúrozás sem. A többiek elmentek, hogy fejükből kialudjak a pezsgő undorító' részegségét. Valósággal szaladtak, mert utálták a hajnal szagát. Haragudtak reá, hogy olyan hamar megérkezik qrinden áldott reggel. Vágyakoztak utánna, ha egyszer elmaradna és örökké tartana ez a Uiámoriíó, lázas éjszaka. A mulatóban már csak ketten maradtak. Cecil, a leány, aki cabaré diva volt, dé állandóan szerződés nélkül és a fiú. aki műegyetemi hallgató lett volna, ha a mélíóságos tanár urak éjjel tartottak volna előadásokat. A nappal alvásra való, gondolta az ál egyetemi hallgató. ■ Már régen ismerték egymást és mindketten csodálkoztak azon, hogy ez a barátság még most sem vált unalmassá. Minden este együtt jöttek és együtt mentek el,' ha a vén Péter letette hegedűjét. ... Nem táncoltak, egész éjszakákat töltöttek áz asztalnál szótlanul, egymás mellett. Csak néha szólalt meg a fiú lassú vontatott hangon. Szomjas vagy Cecil ? És Cecil állandóan szomjas vo t, de nem pezsgőt ivott, mert arra az álmüegyetemi hallgatónak nem volt elegendő pénze, hanem erős, bántó szeszt, amitől kigyulad az arca és lázasan szorongatta a diák kezeit. Most is utoljára hagyták el a mulatót és a hűvös tavaszi lég egyszerre kijózanította őket. Szótlanul haladtak egymás mellett és ezen. a fenséges tavaszi reggelen először érezte a fiit, hojy nagyon szereti Cecilt, ezt a bűnös semmi lányt. Vágyakozva karolta át a derekát és szépen magahoz vonta. Ne menjünk haza, menjünk messze, de szép a reggel, Cecil olyan illatos a levegő. Cecil szó nélkül engedelmeskedett és befordultak egy nagy zöld kertbe. Must virágoztak a mandulafák és a bársonyos virágok édeskés illatot ontottak a levegőbe. Leültek és gyönyörködve szemlélték : mint ébred a világ. És ebben a fenséges, tavaszi csendben valami megbánást éreztes mind a ketten, egy 1 kis sajnálkozást szomorú életük csúnya nhics- 1 telenségén. Féltek megzavarni egymás gondolatait, ! mert mindketten érezték, hogy azoknak egyformáknak kell ieuniök. A fiú összeborzongott, De rosszak is vagyunk mi, Cecil. És a leány helybenhagyta. igen, nagyon, nagyon rosszak vagyunk. Pedig látod itt minden olyan szép, jó. Milyen szépek itt ezek a virágok és milyen jók, odaadjak ezt az illatos életüket, hogy kémény, i csontos termés legyen belőlük. Elszáradnak és : lehullana!; a jövendőért. Majd csendesen,, .szomorúan folytatta. Mi pedig a múltért hullhatnánk le Cecil. Ezért a két esztendőért, amit itt cltöltöttünk, 'azért a sok csókért, amií gonosz, tiszíatlan | szájakra adtunk, azokért az éjszakákért, amikei | az életünkből a pocsolyában töltöttünk. Jaj Cec.l■ ölném hittem volna Hiszen úgy szerettein, a fehér, tiszta életet. A falunknál vari egy ! patái?; annak a pártjára mentem ki minden í c.ste és néztem, néztem a vizet. Egyszer egy í Csendesen suttogó párt vettem eszre A ha Tálról j suhogtak, mert nagyon szerették egymást, i Nagy áradás volt akkor és szaraz, őszi levélek jhoilóhaic a szennyes habokba'. És láttam, hogy ! átölelik egymást és' lezuhannak, a partról'. Azt is.*íáttám, hogy mégígyszer felveti öket_a_vizj Még "'akkor is" ölelkeztek es a halai ’ szent rna^ murában csókoltak egymás ajkait. . • Soft se fogom ezt elfelejteni és ha veled vagyok, mindig eszembe jut, hogy mi is' elég érettek vagyunk már erre a halálra. Cecil fáradtan mosolygott. Éti erős vagyok, nagy, erős, de le gyáva, gyenge’. Félnél, hogy’ előjönnek a halak és kirágják a szivedet. Én már egyszer akaruun. Édmeiiietn a emeletre és .íinyitoiíam az! polákot. Fdalloítám. ér? azt thittem, -hogy lefogok szédülni. Lehullani, mint a nyári eső ! Ezt akartain, de nem lehetett, eszembe jutott any-éti»;, anyáin és süni kezdteti??: A környék peíli.é éigyöngitik "áz embert. Lassan,'gyáván leszállottam, hogy majd egyszer, ma, kor, nem- j sokára .a. .' '■ < ' ~ . A fiú'-csodálkozva' figyehe. Soha sem 'hallotta. igy beszólni Cecilti Magához i lelte, és í megcsókolta a száját. Szeretsz? yw j És a leány hozzáhuzódott, mint egy kis madár s* a szemeiből nehéz könyek peregtek. Nagyon szeretlek i 'j*- " Cecil most igazat mondott. Tényleg szerette a iiut, de nem . tudta, hogy mióte. .Talán egy éve, (alán csak most, ezen a fenséges, szép reggelen. ' Most mindketten boldogak voltak. .Úgy érezték, hogy ebben a csúnya tövises életben egy kis rózsaligethez érkeztek. Érezték, hogy nagyon jó az, ha az emberek megértik egymást. Soká, nagyon soká, egy . egész életre, ök is ezt akarták, "egy kis igazolását bolondos életüknek. Cecil, én elfoglak venni feleségül I Ezt mondta a diák, komolyan, határozottan. És a leány arcán örömrózsák gyultak. Asszony -lesz, nyugodt, tisztességes, békés asszony, akinek szép fehér szobája lesz, muskátlival az ablakban. A fiú szinte kitalálta a gondolatait. A kezét atyailag fejére helyezte és úgy beszélt hozzá, mint egy leányhoz, kit egy egész életre meghívunk magunkhoz. Minden lesz Cecil, minden. Ma állást kerítek magamnak és megesküszünk. Menyasszonyi ruhád is lesz. Venni fogunk, majd Róza néni, a nagynéném kisegít. Mindig nagyon szeretett, mert Róza néni nagyon jó asszony és száz hold földje van a Bánságban. A leány csendesen suttogta. Isten áldja meg a kedves jó Róza nénit! Aztán hazamentek és lefeküdtek aludni. Késő este volt inár, midőn a leány felébredt. A fiút nem találta otthon. Idegesen hánykolódott ágyában és biztosra vette, hogy a diakot soha sem látja többé. Elment, egy mámor volt, semmi más. Kijózanodott. De Cecil csalódott. A fiú visszajött s az arca derült és vidám volt. Leült az ágy szélére és lelkesen újságolta. Állást kaptam Cecil, képzeld, hetveh forint havonta. Egy egész vagyon ez Cecil. Hetven forint: Mindjárt megtetszettem, azt mondták, hogy' jóra való, derék embernek nézek ki. Megmondtam, hogy megakarok nősülni, megmondtam, hogy nagyon szeretlek Cecil, azt akartam, hogy megszánjanak. Azt a hetven forintot, Cecil, az akartam. Neked akartam, csak neked. És mindketten boldogok voltak. Végigsétálták a körutat és este szépen hazatértek. Megnyitották a lámpát és nem mentek sehová. Spórolni kell, egy menyasszonyi ruhára és egy szép, gyönyörű, uj életre. A fiú másnap reggel izgatottan öltözködött és elsietett,, nehogy elkéssen a hivatalból, azért a hetven forintért, amibői menyasszonyi ruhát kell csináltatni Cecilnek. Pár nap múlva a fiú csendesen nesz nélkül lépett be a szobába. Cecil az ablaknál jiilott és a lármás utcát f bámulta. Valami szomorú vágyakozás látszott egész valóján. S/.eielett volna ott lenni, kun az életbe, az emberek között. Látni, hogy megfordulnak utánna es gyönyörködve szemlélik gyönyörű, kecses ' alakját. Ez kell ez élet, Itt fenn, itt nincs élet, itt csak szürkeség van és !por és meleg, fülledt levegő, ami összeszoritja ja torkát, hogy sóhajtani sem bír tőle. .Á-í fiú szótlanul -figyelte. Sejtet.e, hogy Cecil miről gondolkozik. .Féltő, nagy aggodalom fogta. Cecil! ni A leány összerezzent, de a következő pillanatban felindulását egy mosollyal akarta megölni. •• * ' 7 -' Cecil, most csúnya gondolatai voltak. Azt gondoltad, hogy jő lenne* olt az utcán stoadm,.; um, pihegr.i. Tizd^dHm.- az utca? Aradat, piszok, repredétl Mindenütt, csaj; szemé: . • . szemét! Nézz ki, itt mindÉn utcasarkon vampirók, sátánok állanak. Kegyetlen szörnwgtgeL^ -tok „jdszivják az emberből az éleit**, ’jaj, "megít'tálfóni őket. Mindent megutáltam, ami közönséges, utcai. Csak rongyok széttépett, piszkos rongyok! S megszólalt a leány, szinte akaratlanul. ■ ■ ’* ■ ... . De erősek! Igazad van Cecil, nagyon erősek, mindenütt csak a rongyok .az erősek. Ha ember akarok lenni, először ronggyá keli lennem, a Idketn'hől, szivemből is rongyot' csinálni. Nézd . . . nézd az égen azt a piszkos, fekete felhőrongyot; Az is milyen erős, mos kerül a nap elé és'eloltja, őt a mindenható fényt, egy piszkos, felhőrowgy . . . ha . . . ha . . .ha . .. . . a rongyok erősebbek! . . . Mindketten sind - kezdtek, mert szivük megérezte* hogy boldogságuk" közé egy átkes, gonosz valami Jopódzott, amit az emberek utcának: hívnák. : De az: rí megesktidtek, hogy nem fogják elhagyni egymást soha sem. És teltek ' a hetek szomorú szürke egyhangúsággal. Cecil mintha egész ‘megváltozott volna. Az arca sápadt, a szemei fénytelenek lettek. Régen elfelejtett már lelkesedni s szivébe lopta magát az unalom. Érezte, hogy nem tudja elhagyni a diákot. Sejtette, hogy a régi világot nem bírja ismét- felkeresni. Idegennek érezné, magát a tömegben, amit gyűlölni megtanult. És egy reggelen mégis arra ébredt, hogy ezt az életet nem bírja tovább. Valami szép uj boldogságra vágyott, amit ez a világ nem nyújthat részére. Nagyon sajnálta a diákot. Ezerszer meg-
