Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-30 / 13. szám
Nagy&ároly, 19í8. március 30. X. évfolyam. 13-Jk si;*.w. r NAGYKÁROLY ES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE* áiGUíeies? ársiT' Egész évre .......................................... 12 korona-1 Fé lévre 6 , Negyedévre ........................................... 3 » Tanítóknak' egész évre .. 10 Főszerkesztő: D*. VETZAK EDE. X2«£l£«£ *1*831 S2«S3A?S«. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA 5YKÁR )LY, SZÉCMENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLC3EY-KYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 1 K 20 ’ jjlér. lUSTét. Feltámadunk! Az élettel való vias- kodásbaií nem bukhatunk el örökre. Testünket megőrii az enyészet, összevegyülünk az anyaföld porával, de legnemesebb részünk felszáll alkotójához, a nagy mindenség hatalmas Istenéhez! ... És amidőn minden sarkában megrendül a föld és elérkezik a megígért, magasztos pillanat, a világ ura megfog jelenni, hogy ítéletet hirdessen a föld lakóinak! Felpattannak az évezredes sírok, hogy kiengedjék lakóikat, a levegő megfog elevenedni a meghívott Árnyak sokaságától, midőn az Ur helyet foglal Ítélő asztalánál. Erre a pillanatra godolunk és készülőnk, valahányszor a husvét hajnala virrad reánk. Lelkünk belsejében mindig érezzük, hogy a szent, isteni ígérethez közelebb jutottunk. Bűnös, emberi gyarlóságaink is eszünkbe jutnak ilyenkor és összekulcsoljuk remegő kezeinket, könyörögvén még egy esztendőért, hogy bűneink sokaságát megbánhassuk, le- imádkozhassuk! A mi kis, parányi életünk reménye a feltámadás magasztos ünnepe! Egy kis megnyugvás a sok keserű pohár után, egy kis béke a földi tusakodás után. Hol vagy Te szép, ártatlan Husvét? Hol van a béke hus- vétja, a világ népeinek reményteljés felsóhajtása, a boldog hozsánna, hozsánna, aileluja? Négy háborús husvét keserűségét gyűjtöttük össze sziveinkbe! Négy háborús esztendő bánata ronggyá tépte a lelkünket. Páriák lettünk, tévelygő, beteg emberek, kik hiába várjuk a hajnalhasadását. A világ judásái még mindig élnek, áruló csókokkal még mindig elárulják testvéreiket, a föld sok millió emberét! A föld ártatlanjai még mindig izzadják testük vérét. A föld mártírjai még mindig cipelik saját keresztjüket a Golgothák hegyére! Négy hosszú éve cipelik és még mindig nem értek oda! Milliók hullottak el, százezrek szenvedték át a poklok minden kínját, de a bűnös ember még, sem akarja megölelni az ő testvérét husvét ünnepén. A szomorúságnak és rettegésnek nagy hetét éltük át mi is. Felsóhajtottunk nagy inunkban: „Uram, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár!“ És hányán sóhajtottak fel úgy, véres, halálos rohamok előtt Francia ország harci mezején! ? Ma nem a feltámadás, hanem a halál borzalmas husvétját éljük. Az Isten f:a állal száműzött Halál ismét eiőbujt évezredes rejíekéből és őrült módra kaszálja le a jézus kedves gyermekeit! Kíméletlenül belopja a gyászt minden egyes házba. A szeretet gyertyájának szelíd fénye helyett harci lángvetők szórják a halált, a tempiombahivó harangszó ágyudörgéssé változott. Minden pillanatban csak halál, halál, hálái! Hát mikor lesz már a világ feltámadása, az öntudatra ébredés és az örök bocsánat? Mikor lesz már összetörve ez a súlyos kereszt? A béke reménye mikor küldi el már drága sugarát! A szelíd, húsvéti bárányt nem simogatja két vékony kezünk, hideg puskacsövet tart helyette és az utolsó vacsorára, utolsó hajnalra gondolunk, amikor talán mi következünk a halál rettentő mészárszékén. És ebben a nagy vérzivatarban, amikor ágyúgolyók süvítenek a harcos feje fölött, amidőn éles szuronnyal rohan neki az ellen, akkor gondol a katona arra a szomorú napra, midőn az Isten fia görnyedt a nehéz kereszt alatt! Ha golyó szalad át reszkető testén, tudja, hogy az Istenember kezét is durva szögek járták át. Ha lebukik az ut porába és lázas ajka hűsítőért hiaba könyörög, nem felejti el, hogy a Krisztus is epét kapott enyhe ital helyett. És amidőn a halál fagyasztó csókját az arcára lopja, az a boldog- tudat tölti ei valóját, hogy egy feltámadás szent napjának el kell következnie, mert ezt megígérték nekünk! Szomorú, bánatos Husvét, sirva köszöntünk Téged! Ájtatosan kérünk tőled békét és feltámadást! Békét a szenvedőknek, feltámadást a dicsőség mezején kiszenvedetteknek, Harcos, véres mezőkről üdvözlünk Téged, elhullott apánk, drága testvérünk holttestére borulva. Az ember szörnyű tragédiája birja már szánalomra a legnemesebb jóságot, ki életet Ígért nekünk a halál helyett, paradicsomot a poklok helyett és lejött a szentséges menyekből meghalni érettünk! Hozsánna néki és aileluja! Ismét a városi népkertről írunk. Hiába, az ilyen szép tavaszi időben az embernek nem csoda, ha mindig kert jár az eszében. Még aztán az első kedves porok megjelenése is erre buzdít, mert pár nap óta már élveztük Nagykárolynak ezt a mesés speciálitását. Ne vegyék rossz néven, hogy ismét egy tervvel hozakodunk elő, mit szerény eszünkkel kifundáltunk. A Somoa-«rdő mellett, a gőzmalommal szemben van a városnak egy körülbelül 5 hokinyí terjedelmű, szép földje, amit a gőzmalom nagyon szeretett volna megvásárolni Nagykároly városától. Vételárat is feligért, de az ügylet mégsem jött létre, mert a váro§ — nagyon helyesen — az ajánlatot visszautasította, maga szabván meg az árát ennek a területnek. A méltányosan megállapított vételárat viszont a gőzmalom sokalta s igy az ügy csendcsken elaludt. Most azonban újabb változás történt. A földárak óriási emelkedése folytán ez a kérdéses földterület háromszor annyit ér, mint amilyen összegen a város a szerződéskötésre hajlandó lett volna. Most már szívesen megvenné a gőzmalom, de egy kis bibi van a dolog körűi. A Somoserdő kitermelőinek nagy szükségük lenne erre a földre, c területből egy föidsávon iparvágány ieheiyezéte céljából. Ez a vállalat bizonyára sokkal magasabb árat ajánl fel e földsávérj, mint amennyit a gőzmalom fizetni hajlandó az egész területért. A szegény, háborúban, nyomorúságban agyonzaklatott emberek, csenevész gyermekek és nem sokára hazatérő kifáradt harcosok nevében mi is teszünk egy ajánlatot. Ezért a darab főidért mi nem anyagi javakat, hanem hálát, elismerést és köszönetét akarunk nyújtani. Nagyon kár ezt a darab földet eladni akkor, mikor alkalmas helyet egy városi népkert létesítése céljából egyelőre nem sikerül találnunk. Most itt van a lehető legkedvezőbb alkalom. A városnak megvan ez a darab földje, amely véletlenül épen olyan szerencsés helyen fekszik, hogy a Somos kitermelőinck igen erős anyagi érdeke, hogy azon iparvágányt vezessen keresztül, a faanyag elszállítása Céljából. Szerintünk igen helyes cselekedet lenne, ha a város a kitermeiökkd tényleg érintkezésbe lépne és a föld szélén a vasüt céljaira egy vékony sávot átengedne. Azért az összegért pedig, amit a kitér- indók fizetni hajlandók, beszerezné a város a népkerthez szükséges faanyagokat. Nem lenne ez nehéz dolog, mert az állami faiskolák és telepek igen mérsékelt áron szállítanak anyagokat, ha ilyen nemes célról, és a város eminens érdekéről van szó. Végtelen boldogság és megelégedés tölt el bennünket, ha arra gondolunk, hogy a varosnak egy öt holdas népkértje lesz. Igaz, hogy ez nem nagy terület, de ahhoz épen elég, hogy momentán egy kis menedékhelyet nyújtson a por és tikkasztó hőség ellen. Majd később aztán csinál e a város másik oldalán egy újabb, nagyobb népkertet is. A bizalom és reménykedés nagy tudatában mondjuk tehát, hogy csináljuk meg azt s kertet végre-valahára. (M-y.) Adakozzunk a helybeli hadiámház javára.
