Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-23 / 12. szám

2-ik oldal.

12-ik szám.

északkeleti újság Nagykároly és ermellék

rálás alá esik az a vagyon, amelyet tulajdonosa a háború előtt véres verej- tékes munkával szerzett, mint amelyet a viszonyok kihasználáséval, árdrágítással, árufelhalmozással, vér és ■könytengerből merített. A megkülöftiböztétés ide- vonatkozólag csak úgy lenne megoldható, ha a háború hiénái a fenti vagyonadótételek kétszeresét fizetnék meg.

Minthogy azonban a háborúban szerzett vagyon még nagyrészben névtelen betétként nagybankok pénztárában van elhelyezve, vagy a hadseregszállitó duzzadt tárcájában szunnyad, idevonat- kozólag kétféle intézkedés szükséges: a progresszív beíétkamatadó (5—25°/o-ig) és a régi bankjegyek beszolgáltatása mellett uj bankjegyek kibocsájtása. Ugyanígy indokolt a hitbizományi javak és a holtkézi vagyon fokozottabb megadóztatása.

Külömbséget kell tenni a hadbavo- nult és az itthon ülő polgár vagyona közötis. A hadbavonult már lerótta a véradót, jószága, vagyona idehaza csak pocsékolódott, igy a hadbavonult vagyonát 200,000 koronáig okvetlenül adómentessé kell tenni.

Mert ha megmarad a vagyonadótörvény mai szelleme, ha a betétek most rs kibújnak az adó alól, ha a betéteket a bankok nem lesznek kötelesek kimutatni, ha továbbra is csak az ingatlan tulajdonosokat sújtják, ha egyforma elbánás alá esik a háború előtti és a háborúban szerzett vagyon, ha nem lesz külömbség a hadbavonult s az itthonélő polgár vagyona között, ha egyforma százalékos kulccsal bírálják el az 50,000 koronás vagyonnal bírót, mint az 5 milliós hagytőkést, ha a nagybankok a Jövőben sem fognak vagyonadót fizetni, a megkívánt célt az államháztartás nem éri el s a kisemberek millió továbbfognak nyögni a mai igazságtalan, retrogád adózás rendszere alatt.

Dr. Kálmán Miklós.

Megless a leányinternátus.

E lap hasábjain már évek óta sürgetjük egy polg. leányiskolái internátus ’létesítését. Szükségességét sokkal hamarabb sikerült élis- mertetnünk, mint a 'létesítéséhez valamelyik illetékes tényező köinoly elhatározását megnyernünk. így ftílyt a tinta, fogyott a papiros, de a leányinternátusból csak nem akart lenni semmi. Fordulhattunk biztató szavakkal a városhoz, kérelemmel az államhoz, figyelemre! se méltatták a leányinternátus ügyét seholsem.J Közben egész tanulmányszámba menő cikkeket hoztunk, statisztikával arról, hogy naponta hány fejlődő leánygyermeknek kell fél 3-kor, fél 4-kor felkelni s vonatozni Károlyba, ahol még akkor fordultak a másik oldalukra irigylésre méitó sorban élő tanulótársaik és hiába hívtuk fel szülök, iskolák figyelmét azokra az erkölcsileg is, testileg is veszélyes körülmé- nyekr«, melyek között ezek a gyermekek utaznak és nap-nap után tartózkodnak. Ha érezte is valaki agitációnk igazát, legfeljebb rokonszenvezett az eszmével, de az ügynek kezdeményezője, szószólója nem akadt.

Az iskola gondos tantestülete a tanulmányi rend keretén belül foglalkozott a kérdéssel, de a leányinternátus létesítése még mindig az el nem érhető jövő homályában láthatatlankodott. Hogy pedig égetően szükség van reá, azt még tán azok sem tagadhatják, akik a létesítése : érdekében egy lépést sem tesznek. Hiszen nem csak a leánynövendékek, hanem az iskola és a város érdeke azt kivárják, hogy csak jöjjön az az internátus minél hamarább. Egy csomó nevelői anomóliát, egy néhány zaklatott család, szülők és gyermekek nyugalmát és biztonságát, az iskolai rend magasabb fokát hozza meg és a várost egy nélkülözhetetlen intézménnyel gazdagítja.

Mindamellett, hogy ily sok ideális érdek fűződik ez intézmény létesítéséhez, ne : nagyon csodálkozhatunk, hogy mégsem létesült. Egy olyan erkölcsi testület kellett ehhez, mely azt, ami a legfőbb, az ügy iránt nemes buzgalmat, a szervezéssel, vezetéssel járó munkát és fáfa«»-—1-------------- 1 '

A méltóságos kisasszony végigmérte hidegen keményen.

— Hogy mert maga engem felvenni a karjába, mondja? Tudja, ki vagyok én?

Mohay mosolyra húzta a száját és nem szólott semmit.

— Az enyém ez a ház, ez a nagy palota, sok-sok palota, az enyém és az apámé az udvari tanácsosé . . .

Nem folytathatta tovább. Mohay félbeszakította, erős gúnyos kacagással.

— Nem imponál!!! Nekem hahaha.

Majd meg közelebb hajolt az álmélkodó

méltóságos kisasszonyhoz.

— Hát azt 1ugja-e, hogy ki vagyok én ?

És a méltóságos kisasszony nem mondott

igazat Mohaynak.

— Nem tudom.

— Hát tudja megí Én vagyok az az ember, ki fent lakom a maga palotájának egy kis piszkos zugában. Közel a csillagokhoz az éghez, az Istenhez. Az ébredő hajnal simogatja 4 hajamat mikor igy hazatértek. Szeretek ott élni. Jó. Szeretem azt a piszkot, azt a nyomort, azt az utálatos szagot. És arra kérem magát méltóságos kisasszony, hogyha elérkezik a május, ne engedje stájgerolni a lakbéremet, akkor itt kellene hagynom ezt a kis szobát, mert tetszik tudni, nem birom ... jó éjt I

És elment, futott. A méltóságos kisasz- szony pedig ökölbe szorította apró kezeit.

— Utálatos!

Azért megvette Mohay másik kötet versét is és egy este rálesett a költőre.

— Hová megy?

Mohay gúnyosan mosolygott.

— Járni inni szeretni!

A méltóság kisasszony még dühösebb

lett. A harmadik hajnalon indulatosan rátámadt Mohayra.

— Ne kopogjék az ablakom alatt. Alszom,, nem esik jól. Szégyelje magát! Udvariatlan ember.

És Mohay gúnyosan nevetve hátraszólt:

— Mi közöm hozzá ?

Másnap Mohay nem köszöntette őt és ez igen bántotta a hiúságát a méltóságos kisasszonynak. Nem lelte helyét. Unalmas sakká lettek az órák. Fáradtan, réveteg szemekkel mászkált. Az agyában űzték, kergették egymást a gondolatok, hogy miért is él ez az ember? Hogy lumpoljon. csavarogjon, apsintot igyék?

Majd pedig szomorúságot, megbánást érzett a leikébe, eszébe jutottak az orgona virágos, csókos mesék. A liliom, meg a királynője, az asszony meg a bánat és könny és a nevetés.

Félt és irtózott a gondolattól és még sem, tudott megszabadulni tőle. Hideg futotta át a tagjait.

— Szerelmes vagyok Mi hayba!

És újra csúnya, fekete gondolatai támadtak.

— El fogom őt űzni innen a házból!

Másnap ismét megvárta Mohayt!

— Mohay, felmondom önnek a lakást I

Mohay csodálkozva tekintett rá. Az egész

lényén valami szomorú, nemtörődömség látszott. Elsápadt és bánatosan lehajtotta a fejét. Aztán odalépett egészen közéi a méltóságos kisasszony ablakához.

— Hát bántottam én magát, méltóságos kisasszony! Én, Mohay, a költő, ki fent lakom észrevétlenül, csendesen. Megirigyelte ezt a kis boldogságot, hogy közelebb legyek a csildalmakat haszon válása nélkül, hivatásszerüleg fektesse a dologba.

Ilyen egyesületnek bizonyul ezúttal is a Vöröskereszt-Egylet.

Városunknak ez az életképes, expansiv társadalmi szervezete, mely á háború által támasztott nagy feladatokat ihletett erővel, önmagát felülmúló teljesítő képességgel oldotta meg, meglátta a leányinternátus ügyében is a magasabbrendü érdeket s megvalósítását egyik békebeli céljául tűzte ki.

A négyéves világháborúnak immár utolsó ^fejezeteit éljük s itt van az ideje a békébe való átmenet előkészítésének. Városunk Vöröskereszt-Egylete, mely a háború alatt oly hatál-, más tevékenységet fejtett ki, megértette az idők jelét, mikor háborús működésének megszűntével nem fejezi be a közjóért folytatandó munkálkodását. Sok sebe van még a nemzetnek, amiket bekötözni, gyógyitgatni a Vöröskereszt-Egylet ezután sem szűnik meg.

E sebeknek egyik legvérvesztőbbje épen az elhanyagolt anya- és gyermekvédelem ügye.

A világháború súlyos véráldozatai után még fenyegetőbbek ezen a téren elkövetett mulasztásaink következményei. Igazán értékes és kétszeresen becses minden segítség, amit ezen a téren nyújt valaki.

Benne van a forrongó]; idő levegőjében és a háborús vérveszteség következményé, hogy ma elsőrendű nemzeti érdek az apa és gyermekvédelmi kérdések felkarolása. Ennek az irányzatnak következménye a kultuszminiszter ezévi rendeleíe is, mellyel az összes középfokú iskolák tantermében beiktatta s még ezévbert megkezdeni rendelte az anya és gyermekvédelmi szempontok szerint tanított test- és egészségtan tantárgyat.

Kiválóan helyes érzékké! látta meg a helybeli Vöröskereszt-Egylet a leányinternátus ügyében a hivatása körébe eső magasrehdü feladatokat. Hálával és szeretettel kell fogadnunk kezdeményezését, mellyel újólag dokumentálja, hogy a város és a köz javára értékes munkálkodást tud kifejteni. Méltán elvárhatjuk, hogy szűnjék meg minden rosszakaratú gán- csoskodás ezen egyesület iránt, mely városunklagokhoz. Nem soká kellett volna elvégezem már hamar. Hallja, a mailem sípol. Ezt szeretem hallgatni, ott fent. Örülök, hogy már nem tart soká. Lássa, én is ilyen szeszélyes, bolondos voltam valaha. Vágyakoztam ilyen méltóságos kisasszonyra, mint maga. Az álmok álma lett az életem és vártam,.... vártam. Eljött a tavasz. . . eljött a tél, de az én kissszonyom nem jött el soha. A lantom hiába pengettem, itt a negyedik emeleten, Semmi lettem, vágytalan, bánatos ember. Most eljött a méltóságos kisasszony, hogy kiűzzön engem. Hát tudja, mit jelent ez ? Összetörni összezúzni engem. Ezt jelenti! Irtózom maguktól! A nagyoktól, a gazdagoktól, az ilyen lányoktól, az érzéketlen selyemruhás bábuktól, ki nemcsak hogy feleségnek, de szeretőnek sem kellene Mohaynak soha I

Meghajtotta magát és elment.

És leszállt az éjjel és a méltóságos kisasszony ismét nyakaba tette a meleg, puha kendőt. Nesz nélkül osont fel a negyedik emeletre és benyitott a szobába.

Égy kis petróleum lámpa fényénél *zét- tekintett a kopott bútorokon és meglátta Mohayt.

Az asztalán ült és sirt.

És a méltóságos kisasszony érezte, most először érezte, hogy nő. Egy asszony, ki szeretni vágyik és először érezte, hogy nedvesek a szemei s elfojtja a zokogás.

Hangtalanul az asztalhoz lépett.

— Mohay ha jó, ha nemes, akar lenni vegyen el engem feleségül.

Mohay hidegen tekintett rá.

— Vagy ha nem, hát szeressen engem . . . csak úgy . . .