Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-16 / 11. szám
X. évfolyam. Nagykároly, 1918. március 16. 11 -ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — Előfizetési árak: Egész évre ................................ 12 koronaFélévre ........................................... .. 6 Negyedévre ................................ 3 V Ta nítóknak egész évre...................... .. 10 » A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. HEÖIELENIK MINDEN SZOMBAT«*. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ——— Nvilttér sora 1 K 20 fillér. A városi Népkert. Irta: Dr. Czirbusz Géza a budapesti egyetem geográfiái ny. r. tanára. Hát népkert is kell már Nagykárolynak? Hiszen e város eredetileg kerti város volt. Unicum Magyarországon! Ha rossz ivóvize, a lutheránus plébánia pompás kutvizének kivételével a buckás talajt jutatta is eszünkbe, de levegője szintén kitűnő hatású volt, nem csak azért, mert az alföldi buckás, homokos vidék egyáltalán jó hatással van a tüdő konzerválására, amiért a szegedi, debreceni, zombori és vásárhelyi tanyákat a fővárosi és nagyvárosi romlott tüdejü nép üdülő helyül használja egyenletes, lágy, az idegekre zsongitó hatással biró kiimájuk miatt. Hanem azért is, mert a Károlyi grófok jóvoltából közvetlen a város mellett gyönyörű tölgyes erdő terült, ahol én 7 éven át üdülhettem, erősödtem és szívtam magamba az alföldi és károlyi élet poezisét. A Károlyi grófok 200 éve mindig a szinmagyar érdek képviselői voltak. Most is a Károlyi gróf pártja a magán és osztályérdeken felül álló gondolkodás és nemzeties érzés szóvivője. El sem tudom hinni tehát, hogy ezt a tölgyes erdőt elpusztították, fölszántották volna. Ha pedig mégis megtörtént volna, a városi lakosság egészségének rovására a tölgyes elpusztítása (hiszen rég elkerültem Károlybó!) a Károlyi grófok hála Istennek vannak oly nagy urak és jó magyarok, hogy megint tölgyes erdőséggé változtatják ott a városhoz legközelebb, eső területeket, ha a haza egészségéért és egységéért harcoló és szenvedő honvédek és háboruviselt katonák fölgyógyulásáról van szó. Ebben különbözik a magyar mágnás az idegen lordoktól, vicomteoktól stb., hogy sohasem darabolta szét Magyarország területét, nem szakított ki belőle családi hercegségeket, uradalmakat. Ellenkezőleg, a magáéból adott, ha ezt a magyarság ügye, érdeke úgy kívánta. Kérje meg a város a Károlyi grófi családot, állítson a békésgyulai József főherceg-szanatórium mintájára a háborúban megbetegedett tüdőbetegek számára üdülő és gyógyitó helyet. Biztosítom a m. t. grófi családot, nem bankfiuk és részvénytársaságok felmentettjei lesznek a páciensek. Csak szegény magyar fiuk, családapák, egyetemi hallgatók, iparosok és alkalmazottak, akiknek a jó Istenen kívül, senki gondját nem viseli e hazában. Ez nagy, emberies, a Károlyi grófok hagyományos hazafiul jó nevéhez méltó cselekedet lenne. A sárga rablók. A felkelő nap országában felkészült harcosok váltanak bucsucsókot otthon maradt kedveseikkel. A felkelő nap országában anyák zokognak, asszonyok tördelik kezeiket, arák hullatják a fájdalmas könnyeiket és ártatlan gyermekek apró kezeikkel isten hozzádot intenek. A képmutatás, számítás és ravaszság nagymestere: a japán indul útnak, hogy kipróbálja harci kardját. Hogy magába szívja a lőporos európai levegőt és a havasmezők durva hantjai alatt porladozzon szét apró csontváza. A szibériai jégmezőkön lövészárkokat ásnak. A bilincsekből megszabadult, független orosz népfenség akarja itt fogadni volt szövetségesét, akit nyugat műveltnek csúfolt népei menyei Ígéretekkel arra a gaztettre bírtak rá, hogy büntetést vigyen egy sokat szenvedett nemzetnek azért, mert kimerült karjával nem birta már kardját forgatni, mert a vértengertöl megundorodott már és hosszú évek harcai után pihenni vágyott.! A sárga veszedelmet ellenfeleink végső kártyaként tartották kezeikben. Az a mumus ez, amelytől önmaguk irtóznak legjobban, mert jól tudják, hogy a japán apró mandula szemei kétfelé kacsintanak s cseppet sem barátságosak az ententére nézve. A japán harcra kél, mert megfogadta, hogy harcra fog kelni. Hogy aztán kiveszi ennek hasznát, azt majd a történelem fogja bebizonyítani. Mi csendben vagyunk és hallgatunk. Az Istennek minden teremtett emberével megismerkedtünk már. Láttunk napkeleti csordákat, akik hiába ostrombolták a Kárpátok bérceit. Láttunk barnabőrü zulu kaffereket, kik hiába vigyorgatták rettentő képüket, nem ijedtünk meg tőlük. Láttuk a mesebeli india fanatikus népeit, kik a fájdalomtól ő-jöndve lehelik ki lelkűket a Hindenburg vonalak előtt. Nemrég megismerkedtünk Amerika szedett-vedett, gyü- levész népével, kiket ránk csőditett az angol és francia cultura ! És a nagy világ minden részéből összeszedett, vad gyilokkal felfegyverezett rettentő hordák nem tudtak minket legyőzni. Szikla falként állottunk erősségünk nagy tudatában s nem remegtünk az elkövetkező, s talán még nehezebb órától sem I Mostsem remegünk 1 Ázsia harci népét férfias, magyar bátorssággal várjuk ha ugyan valaha ide eljutni tudnának. A japán invázió korántsem fog oly virágosán beütni, mint az ántánt képzeli és világgá kikürtőli. Akik ebben bíznak, azok sem ismerik a japánt. A messze kelet agyafúrt népe nem azért indul útnak, hogy a hideg Szibériai hóhegyeit meghódítsa sem nem azért hogy Oroszországon bosszút álljon. A ferde szemű, kis sárga ember sokkal ravaszabb, mint a simulékony, angol diplomata, és álmaiban vágyaiban nagyratöröbb, mint a fanatizált francia 1 Azért indult útnak a japán, mert szentül hiszi, hogy Szibéria hómezőin át a Fülöpszigetekre ér. Erre vágyik az apró sárga rabló, mert jól tudja, hogy csak ezeknek a szigeteknek elrablása után vívhatja uieg a jövő nagy háborúját az Egyesült Államokkal.. Ezeket a szigeteket akarja kapni véréért, fiainak életéért, asszonyoknak és árváknak sürü könyeiért! -": Mi készen állunk! Kardunk még nem nem tompult ki annyira, hogy a sárga ördög hátát meg ne tudjuk szabdalni, karunk sem merült ki annyira, hegy a rabió gonosz lelket beléjük ne tudjuk folytani. * A velünk megbékélt, zsarnokaitól megszabadult Oroszországot a sárga ördögöknek nem engedjük prédául! Hagy jöjjenek! Ide, Európába, az iszonyat és borzalom hazájába I Hogy jöjjenek és ismerkedjenek meg fegyvereink erejével, ezerféle gyilkoló szerszámunkkal küzdjenek meg fiaink oroszlán bátorságával ! A ferdeszemü, apró emberkék beavatkozá- val uj fázisa kezdődik^ világháborúnak, egy olyan fázisa, hol az Orosz nemzetnek fogjuk bebizonyítani, hogy baráti jobbjáért, megtéréséért megtudjuk őt menteni a pokol ördögeivel szemben is! M—y. Gondolatok a gondokról. Ha Izor bácsi megeszi szerény és gyéren zsírozott hadi ebédjét, gondol egyet, elmegyen a Royalba és bekap egy csésze feketét. Ezt teszi Izor bácsi és ezt teszem én is és mindenki ezt teszi, ki férfiúnak érzi magát e földön. De sajnos, nemsokára ezen tevékenységünket is be kell szüntetni, mert a buzavirágos alföldi rónák nem termeltek annyi árpát, hogy abból kávának is jusson Izor bácsinak és nekem. Szomorúan le kell tehát mondanunk a feketéről, mint ahogy lemondottunk az uzsonai „fehérről“ és ki tudja miről fogunk még lemondani, ha lord George hamarosan szivszél- hüdést nem kap a messze Albionban. Tekintve pedig, hogy erre igen kevés kilátás van, a közélelmezési ministerium a kávéházakban feketekávé helyett köménymagos leves szürcsölését rendelte el. Ezentúl tehát nem feketézni, hanem köménymagozni járunk, amitől olyan „kömény“ fiuk leszünk, hogy a legközelebbi 277-ik pótszemlén diadalorditással fognak bennünket, szegény b) osztályú nép- fölkelőket üdvözölni a bizottság tagjai. * * * A Somoss erdő felől diserét kopácsolás hangjait hozza a lágy tavaszi szellő. Ézekre a fájdalmas csapásokra önkéntelenül is egy népdal jut az eszembe. Fütyölöm és nagy bánatomban és azt mondja, hogy túl a Tiszán faragnak az ácsok. . . És én nagyon szeretem, ha az ácsok faragnak, de a jelen alkalommal a Somos erdőt faragják. Lefaragják egészen a földig s a szép, zöldelő, enyhét adó erdőből napbarnított csúnya ugar lesz, amit ezer felé fog metszeni az ekének éles, fényes kése. ügy teszek, mint a holló és azt mondom, hogy kár . . . kár, nagyon kár ezt a szép erdőt kivágni, mely egyedüli árnyas helye volt a városnak. Hová fog most már kirándulni Sári néni Mari néni, meg az apró csemeték vasárnap délután ? Szép holdvilágos estéken hol fognak sétálni szerelmes szivü, fiatal párok, kik hiva-
