Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-09 / 10. szám
X. évfolyam. Nagykároly, 1918.' március 9. 10-ik szám,. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE, Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 12 koronaFé lévre ........................................................."6 „ Negyedévre ........................................... 3 Tanítóknak egész évre...................................10 „ F6s*erke»itő: tíR VETZÁK EDE. iCEWELEm EMDEN SZOSSáTM. Szerkesztőség és kiadóhivatal : »NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAOYKAROLY.)----- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 1 K 20 tillér. Határkiigazitás. A központi hatalmak képviselői az áruló román nép mégbizottjaival, Románia egy kis falujában — leültek oa zöld asztalhoz, hogy a ;békéről tárgyaljadnak. Ezek a tárgyalások pedig minket érdekelnek Legjobban, mert közvetlenül határosak vagyunk Romániával. Azzal a Romániával, mely évtizedek óta leselkedik egy alkalmas pillanatra, hogy szt. Isván koronájának legszebb gyöngyét: Erdélyt elrabolja tólüftk! ‘ Ez általa yárva-várt és elég alkálníasriák ígérkező pillanat el is érkezett akkor, amidőn a fél világ ellen védekezve száz sebből vérzett nemzetünk. Még; gyalázatos árulását jel nem követte a román, isteni Efdórádóban kényelmes és'boldog életet élt. Jó fala- tainkat neki nyújtottuk és semlegességéért, csengő aranyakkal fiietttíhk. Ezeket az aranyakat Tel is szédte tőlünk és kemény Vasat' vásárolt ■ érte, amit két hosszú évén kéresztül élesre-fent,1 hogy köhy- hyebben belémárthássa testünkbe! És amidőn $érés ‘ homlokunkkal,‘ szétcsapzott hajunkkal, már-már kimerültén osztogattuk védekező csapásainkat, akkor egy sötét éjjel orvgyilkos módjára megrohant bennünket, Legyilkolta békés álmot alvó gyermekeinket, megbecsteie- nitette asszonyainkat és harci őrületében felégette virágzó városainkat. Gyalázatos gőggel a szemünkbe vágta hiszékenységünket, hogy két éven keresztül diplomatáinkat félrevezette. Szerte kürtölte a világba, hogy a Tisza folyóig élrabolja főiünk ezer éven át féivet őrzött, drága hazánkat! Az első pillanatnyi sikertől megittasulfcnép vadul felorditott örömmámorában: Éljen nagy Románia! Ámde harci istenünk, a - nagy Hadúr, Irtásként ‘“’határozott. A diadaiorditásból halálhörgés lett s az előretörő román hadsereg megvert roncsain át a székely bakák törtek előre, hogy szuronyukkal halált írjanak az árulók szivébe! Szétzúztuk, ; összeroncsoltuk ezt a gyalázatos népet, térdeink alá kénysze ritéttük, mig békét kérőén össze nem kulcsolta reszkető kezét. Amig az indulattól remegve bár, de -lehajtott fejjel még nem hivőtt bennünket ahhoz a zöld áSítálhöz, höE'kegyelmünkre bízza önmagát. Ázt hiszi Románia, hogy elkövetett, évtizedeken át űzött gaztettei s ellenségeskedése után mindjárt béke mosolyra fog nyílni a mi ajakunlc! Ha ez a remeny t4plálja, akkor ;a közel jövő szomorú csalódást hoz számára! Mi még nem feledtük el azt az éjszakát, azt a : halálkiáltást, amit véreink hallattak, midőn véres sznronnyahgáz ellenség jeleht -meg a békés kószöbőn. Mi még nem feledtük el, hogy hazánk legdrágább kincsét akarták tőlünJc elszakítani. Azt a bűnös;propagandát is eszünkbe tartjuk, mellyel békés alattvalóinkat megmételyezni igyekeztek. A magyar nemzet csak úgy élheti jövőben nyugodtan,aha ez a gaz nemzet meglesz alázva, meg lesz gyen^tve. Egy régi magyar közmondás ,a?t tartja, hogy aki sokat markol, keveset fog. Románia,is megmarkolta Magyar ország térképét és leakarta ázt egészen a Tiszáig szakítani. Mindenképen megalázni, tönkretenni, megsemmisíteni akart. De keze a reá mért csapástól erőtlenül hanyatlott vissza s nem maradt néki semmi sem! Mi nem vagyunk ilyen kapzsiak! Mi nem .akarjuk egész Romániát, pedig joggal megtehetnőnk, ha ő minkeGa Tiszán túlra akart szoritani. Mi csak határkiigaZitásrő! beszélünk, de a győzelmes magyar nemzet nevében fennen követeljük, hogy ez aztán olyan határáz asszony. tfla: Margiiay Imre. (Folyt.-és vég.) . .... fél,'léit.’ Ki ásszony isniét meg- tirógaita a férfit. . M* estje. Sy|yestere*ünk a vigadóban. A fjtrfi iagadólag'rázta fejét. Ai asszony észrevette és lutásosabbeszközhöz fotyámodott.! |(ö«lphb btu.t* hozzá a székét és. úgy beszélt hozzá affectaltan, lányosán'!szinté selypítve. Cwk jn# e^té még. aztán aőhft többet, yjra rabszolgája leszek ennek a szobának, egészen nyárig, akkor kimegyünk .falura,, ketten megyünk. Kifutunk a rétre és pipacsot szedünk, bura virágot és mezei tulipántot. Ide, a bájamba szedjük és szép leszek, olyan mint *egy tavaszi királynő ... Elmentek a vigadóba.. Kabay már ott volt és várt reájuk Karonfögta az asszony!1 éa táncolni vitte. Sebesen forogtak !és Trígyult az areqk A Csérey arca pedig elsápadt' és oíyan lett,, mint a fal. Azt gondiolta, hogy itt táncol egy asszony, aki a feleségem és mégsem a feleségem. És érezte, hogy nagyon szereti ezt az asszonyt, hogy nem tudná nélkülözni, még így se, bűnösen. Közelebb támolygott a táncosokhoz és kimeredt szemekkel bámulta a kipirult párt. Suttogni vélte őket. Majd észrevette, hogy kisurrannak. Utánnok ment. Egy kis szobába mentek. Pálmák voltak itt és ciprusok. És itt élte át élete legborzasztóbb pillanatát. Kabay megcsókolta a fuleségétl Nem csinált botrányt. Szépen megvárta, mig vissza jönnek s megfogta a felesége kezét. Fáj a fejem menjünk haza. Az asszony bem ellenkezett. Szótlanul tették meg hazáig az utat. Lefeküdtek és az asszony szeretettel csacsogta. ... jő éjszakát. ' És élaludt. Cserey pedig mégegyszer átgondolta az egész életét. Hajnalkát, a kis rövidszoknyás leányt, a kerti mulatságon. Hajnalkát, mint jó asszonyt és Hajnalkát most hét év után, másnak a karjában. Valami 'az éizébe jutott és megremeget tőle. Az asszony arca főié hajolt és soká-nagyon soká nézte. Érezte,1 hogy nem tud ettől az arctól mégválni. Ismét eszébe jutott az előbbi gondolata és már nem reszketett tőle. Mégegyszer megakarta csókolni az asszonyt. Mósolygott álmában és amint közelebb hajolt hözzá,' hallani' vélte-' hogy annak a mámoros, ledér keringőnek daíamát suttogja. Tovább mulat álmában, ott a vigadóban. Egy nevett is suttogott, de ez nem volt a Cserey neve. i Kiáltani akart, de nem jött ki' hang a torkán. Csak azt a nevet hallotta és azt a keringőt. Égette valami a szivét. Fele '-elte a kezét és leakarta ütni az asszonyt. Sajnálta. Nagyon megijedne a halál pillanatában. Szépen kell, hogy észre ne vegye, hogy annak a keringőnek a hangjai mellett menjen át a más világra. Sírni kezdett. Ez az asszony ... ez a szép, drága asszony kár nagyon kár . . . Lassan, vigyázva, lejebb húzta a takarót, nesz nélkül, óvatosan s a következő pillanatban, erős ujjai, mint ,egy acél bilincs, átfonták az asszony hófehér nyakát . 1 Együtt. Süvít, süvölt a téli orkán , . . Hajolnak, bújnak ide hozzám Szivem bimbóhajtásai Három leánykám, Mikéntha űzné valami. Szorítom őket szeretettel Kezem imára emelem fel; Hálát sóhajtva hallgatok, Bősz fergeteg zug, Táncoltatja az ablakot. Haszonfalók szomjan ropogják Itthoni evőknek porcogóját, Ki hitte vón, bogy most terem S vígan tenyészhet A kapzsiétü fertelem ! ? Harag, bosszú agyamba támad . . . Cirógatgatom mind a hármat. Forrnak karomban az erek, De türye mondom: Mig itt vagyok, ne féljetek! Örök csak egy van, csak egy: Isten! Földön múló mindenki, minden, A háborúra béke^ár. — Megszólal egyik: Sok árvának hiába már. ■ Károlyi Tóth Lajos.
