Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-16 / 7. szám
ÉSZAKKELETI UJSÄQ NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A. NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. X. évfolyam. ___________Nagykároly, 19i8. február 16._______________________________7-ik/szain. }?ÍAfÍ7. P.ÍÁHÍ á — - -----------------Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre Felévre ......................................... Ne gyedévre ............................. Ta nítóknak cg.; ~zévre .. .. 12 Korona. 6 „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. | NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÓLCSEY-NYOMDA* R.-T. NAGYKÁROLY.) 3 10---------StEGíCLENIS MíltöSS SSOBBÁ^OIí.---------------. Hirdetések ugyanott vetetnek fel* Nvilttér sora 1 K 20 iiilér. A dobozgyárról. Lapunk hasábjain már oly sok eszmét megpengettünk, hogy a csak a fele is megvalósult volna, akkor ma már gazdag gyárvárosnak lehetne nevezni Nagykárolyt. Akkor lenne itt már pamutgyár, ecetgyár, bőrgyár, a város kezelésében lévő szeszfőzde, hatósági áru- raktár, cipőüzem és városi mészárszék, népkert és bolgár kertészet, katonák üdülőtelepe és pinceraktár stb. stb. Rémülten tapasztaljuk, hogy már- már kifogyunk az eszmékből, mert mindig olyanokat kell keresnünk, melynek megvalósulása nem kíván kincseket. Éz pedig nagyon nehéz, oh nyájas olvasó, mert utoljára is nem vagyunk mi eszmegép! . Hosszú, kínos töprengés után megkönyörült rajtunk a Mindenható és adott még egy eszmét nekünk, de álmunkban figyelmeztetett, hogy valósuljon meg már valami, mert mint mondotta: „az Ur Isten is kijön a béketürésből!“ Négy véres, háborús esztendőt éltünk le. A férfinép csatamezőre szállott, hogy őseinktől örökölt drága hazánkat megtartsák számunkra és a kései unokák számára. A háború elején az;t gondoltuk, hogy csak ^egy rövid, véres zivatar lesz, mely gyorsan végigsuhan a földön. Pusztító vihar lesz, de utánna hamarosan kifog sütni a nap. Szomorúan csalódtunk ebben a reményünkben, mert bár lehullatták lombjaikat a fák, fehér hótakaró borította -be a szenvedő földet, de ami apáink és testvéreink még most sem jöttek vissza! Ebben a szomorú várakozásban szinte elfeledkeztünk arról, hogy egy igen nagy veszedelem fenyegeti a világot. Az elnéptelenedés veszélye ez, mely magával hozza a gazdasági élét pangását és a teljes elszegényedést. Szinte elfeledtük azt, hogy habár a halandóság a rossz élelmezés és lelki szenvedés miatt a múltnál sokkalta nagyobb, — nem is számítva a harctéren elhullott hősök ezreit — a születési arány pedig nagyon-nagyon sokkal kisebb lett a multinál. Ezt nem vettük figyelembe, mert az aggódás minden gondolatunkat betöltötte, minden időnket lefoglalta. Azzal sem törődtünk, hogy felpántlikázott nász kocsival olyan igen-igen ritkán találkoztunk. Hát ki kötne most házasságot? Az itthon hagyott csenevész emberiség, vagy a serdületlen gyerek ? Ezek a szomorú viszonyok hozták magukkal a női nemnek tulon-tul való elszaporodását. Szép viruló leányok lehervadtak e négy év alatt, apró bakfisok hajadonokká fejlődtek, fiatal anyák özvegyekké lettek, boldog mátkák árvaságra jutottak. Bizony el kell készülve lenni arra, hogy a mai világban nem jut férj mindenkinek s önőnmágára szorul a nő, hogy megkeresse a mindennapi kenyeret. És a gyenge nő, ki eddig boldog nem törődömséggel töltötte napjait, bizony igen sokszor eldobja a tisztesség lepelét és arra az útra lép, mely a bűn fertőjéhez vezet. Aggódva látjuk, hogy az erkölcsök napról-napra lazábbak. Tisztességesnek hitt nők elbuknak,- asszonyok szeretőket tartanak, hogy pénzük legyen a holnapra. Ez a gyászos állapot pedig csak úgy szüntethető meg, ha gondolkodunk arról, hogy ezen egyedül, árván maradt nők megfelelő foglalkozás révén illő keresethez jussanak. Utoljára mindenki nem mehet kapálni,' sem- szblgálni, mert gyenge karja nem bírja ki a megerőltető munkát. Egy dobozgyár létesítésének ezért vetjük fel az eszméjét! A dobozgyár létesítéséhez nem kell óriási befektetés. Lehetne azt egyelőre kisebb gépekkel kezdeni, melyek nem képviselnek igen nagy értéket, de mégis horribilis hasznot hajtanak. Az lenne a legnagyobb előny ennél a gyárnál, hogy többnyire női munkásokat foglalkoztatna s igy sok család, sok árva gyermek, özvegy asszony megélhetése tisztességes utón biztosítva lenne. Ugyebár nem kell külön kímélnünk, hogy ez a gyártási cikk igen kelendő, úgy nagy, mint kis formájában. Hogy tovább ne menjünk, utalunk a gyógyszertárak dobozszükségletére, hol bizony csak igen kevés orvosságot adnak üvegben, hanem dobozokban por alakjában. A kereskedelem elsőrendű szükségleti cikke ez, de a közönséges életben is szükségünk van minden percben reá. Ne értsenek azonban félre bennünket. Mi 'nem ragaszkodunk görcsösen a gobozgyár létesítéséhez. Ezen eszmét csak azért vetettük fel, hogy utat mutassunk, miképen lehetne rendezni a nők szomorú ügyét. Óhajtjuk és kívánjuk azonban, hogy sorsuk, megélhetésük valamiképen biztosíttassák. Hogy mindenkinek meglegyen a módja tisztességesnek maradhatni. Hiszen a rossz útra tért nők legnagyobb része azzal menti magát Isten és társadalom előtt, hogy a nélkülözés és nyomor kergette a bűnbe, mert hiába állott meg a zárt ajtók előtt, hiába ajánlotta fel becsületes munkáját, nem kellett sehol senkinek. A jószivüek irgalom fillérjeiért esengeni pedig nem volt ereje. Nagyot csalódtak azok, kik a háború erkölcsnemesitö hatását ren.élték, mert fájó szívvel látunk újabb és újabb kifestett arcokat, letört virágoka!, szépségüket felkínáló nőket. Ezek már menthetetlenek, mert ha a társadalom el is feledné a múltat, nincs többé erejük a tisztesség rögös utján végig robbottolni az életet. Arra legyen gondunk, hogy ezen szerencsétlenek száma ne szaporodjék. Foglalkozást és tisztességes megélhetést nyújtsanak a nőknek! Állítsák fel városunkban a dobozgyárat, ha nem is azonnal, de a közeljövőben. Ha a normális gazdasági élet megkezdődik, befogadhassa a kenyeret keresni akaró asszonyokat. Ez a társadalom gondja, mert Isten előtt mindenkiért felelni fog. (M-y.) j^^aSggBHB3&g»H81| ei Asztalos György m ^aMBmmsmw A mindenható) enyészet letérhette fekete szárnyait a helybeli református egyház nagynevű, érd.mes lelkészére : nagytiszteletü Asztalos Györgyre, • *. Lelkészkedésének 73-ik év.ében a hü pásztor örökre lététté a pásztorbotot, hogy sáfárkodásáról beszámoljon az eg' és föld hatalmas Urának I A nagy időket étt, nemes férfiú nincs többé. Elköltözött ama boldogabb hazába, hol örök az élet, hol visszatér az ifjúság és ahol. csak jóság, lakozik. A jóságnak eme boldog birodalma gazdagabb lett egy lakóval, mert Asztalos György már a földön is megalkotta maga körül a szeretet országát. Nem kell lelkes, frázisokat használnunk, csak bele kell tekintenünk a hívők seregeinek szemébe és az ott csillogó könny megmondja nekünk, hogy milye volt Asztalos György a református egyháznak, köznek és társadalomnak.: v Néma hódolattal állunk meg emléke előtti Egy majdnem százados múlt ragyogó világába tekintünk és lelkünk jól eső érzésevei gondolunk arra a sok szép és nemes cselekedetre, amit Asztalos György 73 évi pásztorkodása alatt mindenkinek a javára és boldogulására véghez vitt. . • ; y.,y- /„ ! 96 esztendő pergett le. az idő motóláján azóta, hogy Asztalos György meglátta a napvilágot. Nem született ő fényben, bíborban, hanem egy olyan nemesi családból, hol a hit és haza volt a jelszó mindenek előtt. Ebben a vallásos, tiszta környezetben érlelte meg lelkében* azt a szent eszmét, hogy vallásának szolgájává szegődik. A debreceni ősi kollégium falai között termékenyült meg lelkében a tudás és tudomány nemes magva. Nagy tehetségű, jellemes ifjú volt, dörgedelmes, érces hangit szónok, aki mindenkor és mindenütt terjesztette a jót és kíméletlenül ostorozta a rosszat. Midőn mint az Ur felszentelt, felavatott szolgája váró-
