Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-09 / 6. szám
2-ik oldal. 6-ik szám. északkeleti újság Nagykároly es érmellék A jótékonyság gyakorlása mindég szép és nemes cselekedet, de kétszeresen üdvözítő, ha közvetlen véreink, nagykárolyi harcos katonáink könnyeinek letörlésére, sebeiknek beheggesztésére, árva kisdedeik felnevelésére irányul. M-y. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap tartotta meg ez évi alakuló ez évi rendes közgyűlését a városháza tanácstermében. Debreceni István kir. tanácsos polgármester d. e. 10 órakor a közgyűlést megnyitván, jelezte azt, hogy az ülés első tárgyaként a helyettes tiszti főügyészi állás választás utján betöltendő, miért is bizalmiférfiakká és jegyző- Könyvhitelesitőkké felkérte Kun István, László József, Csanálosi József, Lévay Béla és Strohmájer Ferenc képviselőtestületi tagokat. Ezután Cukor JMárton és Jurcsek Béla képviselőtestületi tagokból álló kijelölő bizottság az egyedül pályázó dr. Adler Adolf ügyvédet a h. tiszti főügyészi állásra jelölte, mire a képviselőtestület nevezettet közfelkiáltással megválasztotta. Erre polgármester őt megválasztásáról értesítvén, felhívta az eskületételére, mire helyettesített tiszti főügyész a felolvasott formula szerint az esküt letette. Polgármester üdvözölte néhány szóval a megválasztott h. tiszti főügyészt, mire dr. Adler Adolf rövid beszédben megköszönte a személye iránt megnyilvánult bizalmat és az állast elfoglalta. Ezután folytatták a napirendet. Az egészségügyi bizottságba Brichta Miksa, Csanálosi József, Dr. Jékel László, Nonn Gyula Róih Károly. — a gazdasági és pénzügyi bizottságba Berger Ármin, Berger Jenő, Borostyán István, Brichta Miksa, Cukor Márton, Jurcsek Béla, Dr. Jékel László, Kardos Aurél, Kaufmann Jenő, Kleiner Dezső, Kun István, Kürthy Károly, Lévay Béla Lochmájer Márton, Luczay János, Lukácsovits János, Marián Ferenc, Merk Dezső’ Moskovits Menyhért, Orosz Lajos, Pénzel Mihály, Péchy László, Récsey Ede, Stromájer Ferenc, Sehönfetd Lázár és Vetzák Ede. — a jogügyi bizottságba Dr. Adler Adolf, Dr. Antal István, Káinay Gyula, Dr. Melinda László, Dr. Sehuszterits Béla, N. Szabó Antal, Dr. Tóth Ernő. Dr Váradi János, Dr. Vetzák Ede és Dr. Vetzák Sándor, — a közkórházi bizottságbaÁlbanézi Mihály, Cukor Márton, Fiók Albert, Kaufmann Adolf, Alarián Ferenc, Molnár Ignác, id. Nonn János, Riskó György, Rosenberg Sámuel, Schiffbek Károly, Spitz Dezső és Szócska János, — az építészi bizottságba Dr. Adler Adolf, Görög József, Kacsó Károly, Lőrincz György, Lukássovits János, Nonn Gyula, Orosz Lajos, Pénzéi Mihály, Péchy László, Strohmájer Ferenc, Dr. Vetzák Ede é3 Vetzák Ede, — a szinügyi bizottságba Dr. Adler Adolf, Dr. Antal István, Berger Jenő, Demidor Ignác, Dr. Jékel László, Kaufmann Jenő. Kürthy Károly, Dr. Melinda László, Néma Gusztáv, Péchy László és N. Szabó Antal, — a teljesen ismeretlen és távollevő hadkötelesek puhatoló, egyben szegényügyi bizottságba Albanézi Mihály, Fábián Béla, ifj. Gindele Ignác, Hadady József, Járay József, Klein Pinkász, Luczay János, ifj. Nagy Antal, Orosz LajoSj Papp János, Ráp János, és Róth Mátyás, — ' X. ., .■ a mezőga dasági bizottságba Lutz György, Lőrincz Lajos és Nagy Gusztáv, póttagokul ifj. Akkermznn György, Melau Ignác és Fábián Béla, a vicinális intéző bizottságba Lutz György és Lukácsovits János, — a virilis névjegyzéket kiigazító választmányba elnökül Dr. Adler Adolf, tagokul Fiók Albert, Dr. Melinda László, Lukácsovits János, Lukács Lajos, — c.z adókivető bizottságba bizalmiférfiakul Brichta Miksa, Komódi Lajos és ifj. Nagy Antal, az esküdtképes egyének lajstromát összeállító bizottságba Hahn János, Luczay János, Kovács György és Fézer János, — a pénztárvizsgáló bizottságba tagokul Rubielzky Ignác, Berger Jenő és Strohmájer Feren, — végül szavazó árvaszéki ülnökökké Dr. Adler Adolf, Dr. Antal István, Lévay Béla, Dr. Melinda László, Dr Merts László, Dr Schuslerits Béla, megválssztottak. A Nagykárolyi önsegélyző Népbank megbízottjául Madarassy I tván központi főszolgabírót, a uagykárolyi iz'jr. statusqo hitközség pedig Schönfeld Lázár, főrabbit nevezte meg. Polgármester javaslata a nyugdijszabáiy- rendelet 19 §-ának oly irányú módosítása iránt, hogy a 65 éves kort éléit tisztviselő, ha -egy évnél hosszabb ideig betegeskedik, hivatalból nyugdíjazható legyen egyhangúlag elfogadtatott Tóth Gvörgv kézbesítő és Csepreghy Ferenc delektiv kérelmére részükre egy-egy gyerek után 200—200 K családi pótlék megszavaztatott. C-.égényi József h. rendőrbiztos kérelmére ruhaálamánya évi 100 koronáról 400 koronára emeltetett. A piaristarend kérelme folytán a főgimnáziumi fentartó városi hozzájárulás egy évi ősz- szege 9600 koronáról 14,400koronár emeltetett Hangsulyozlatott, hogy ezen többlet előteremtése miatt pótköltségvetést csinálni nem kell. mert az az összeg az ingatlan forgalmi adónál bevenui remélt többletből és A poritaladóból be fog folyni. E tételnél dr. Vetzák Ede szólalt fel s a javaslatot ugyan elfogadta, de ezzel kapcsolatban szóváteíte a főgímnáziumi stagnáló állapotot. A főgimnázium ugyanazon állapotban van, mint volt 20—30 év előtt, mig a szomszéd Szatmár- és Nagybánya városok főgimnáziuma remekül fejlődnek, egymás után állítják fel a pareallel osztályokat és e főgimnáziumok növendék szaporulata a nagykárolyi járásból % nagy- károly városából áll elő legnagyobb részben, úgy hogy Szatmáron a főgimnáziumokban több növendék van a nagykárolyi járásból, mint a nagykárolyi főgimnáziumban. Ez beteges tünet, amelyen segíteni kell, nem szabad tovább tűrni, hogy ez a fejlődhetés minden kellékeivel biró intézmény tovább is stagnáljon és ne teljesítse azt a kötelességét, amelyet a város fejlesztés szempontjából, mint városi intézménytől joggal megkövetelni lehet. Jövőre felkeli állítani okvetlenül a pareliel osztályt és mindent elkeli követni, hogy a főgimnázium népesebb legyen és a természetszerűleg idegrovitáló tanulók ne legyenek arra utalva, hogy akarva — nem akarva idegen városba legyenek ké iyteíí nek menni főgimnáziumba. Felkéri a polgármestert, hogy lépjen érintkezésbe a főgimnáziumi igazgatóval és az orszgy. képviselővel e beteges állapot megszüntetése céljából. Az általános helyesléssel fogadott felszólalás után Bricta Miksa nehézményezte, hogy a városunkbeli leánygimnázistáknak más városokban kell vizsgázniok. Récsei Ede kegves- rendi házfőnök kijelentette, hogy főgimnáziumunknál is van ieánygimnázista, mint magántanuló beiratkozva és semmi akadálya nincs annak, hogy a leánygimnázisták itt levizsgázhassanak. A dr. Vetzák Ede felszólalására megjegyzi, hogy a maga részéről is a jövőre az I. fógimnáziumi parallel osztály felállítását kívánja. A figyelmébe ajánlja a tanácsnak a főgimnáziumé tandíjak emelésének a kérdését. Polgármester csak azon megjegyzést tette, hogy a múlt évben még 9 tanuló lett volna felvehető a főgimnáziumban, de nem volt jelentkező, mert a konviktusban nem volt hely. Olcsó konviktust kellene létesíteni, ez vonzaná aztán a tanulókat a városunkba, A polgármesternek dr. Vetzák Ede pár szóban válaszolt, kijelentvén, hogy az olcsóbb áru konviktust felkeli állítani és amint a Szent László konviktust feliehetett állítani, úgy fellőhet ezt is. Demidor Ignác rendőrkapitány kérelme folytán a felfüggesztése idejére visszatartott 1466 K fizetés részére kiutaltatott. Az utcaseprők és utkaparóknak fizetésük felemelése iránti kérvényére Csengeri Imre előadó jegyző pártoló és Orosz Károly ellenző A női koponya közbevágott. Nem, nem, nagyon régen volt már. Már szétforgácsolódunk és nemsokára szürke por leszünk Pauius. Mind a ketten azok leszünk. Paulus felsóhajtott. Már alig emlékszem rá Tuiia! — És most külüiíös dolog történt. A két koponya felemelkedett a levegőbe és szemeimmel egv emberi pár gyenge körvonalait fedeztem fel. Es a szobám is mintha átalakult volna, Óriási várcsarnokban találtam magamat. Aranyozott, díszes szobában. A szo- bábnn egy emberpár állott. Egy gyönyörű asszony s egy hatalmas lérfi. Egymáskezét fogták. Hát ez az utolsó szavad Tullia? Az asszony sírni kezdett. Zokogva ölelte át a férfi nyakát. Nem ... ezt nem kívánhatod Paulus. Tied a lelkem, a testem, a szivem, ez a lüktető bolondos vérem. De soha sem mehetek el innen. Marcó jó. Olyan mint az Isten. A legdrágább kincseket, a legszebb rabszolganőket nekem hozza. Látod itt ezt a nagy mindenséget Ez mind én értem, mind az enyém. Meghalni igen, de elmenni nem. Marcőnak meghasadna a szive, oh Paulus . . . És a férfi ellágyult. Gyengéden kibontakozott az ölelő karokból, csendesen megfordult és eiighallhatóan suttogta. Igazad van! Isten veled Tulia! — s lassan az ajtó felé indult. Az asszony sikoltott. Két kezét kitárva szaladt a férfi után, leomlott a főidre és átka-' ! rolta a térdeit. Óh Paulus .i, . Paulus! Paulus megállott. Magához ölefte az asz- szonyt és lecsókolta a könyeit. Tullia, én kis Tulliám. Látod, most jön fel a hold. Milyen szé^v ez a hideg, bánatos ragyogás Én is ilyen hideg szeretnék lenni, ha a szivemet kiszakítani tudnám. De nem lehet s igy csak meghalni kell, mert az szép. A halál után élni a legszebb. Együtt feküdni lent és álmodni az uj élet titkait. És szeretni . . . szeretni sokáig. Az asszonynak felcsillant a szeme. Ölj meg engem Paulus! És Paulus szeretettel megsimitotta az asszony kezét. A halál szép, jó, kőnyti. Ne hidd te azt I Tullia, hogy fáj á halál. Csak addig ross', mig szárnyának a suhogását halljuk. Aztán boldogító, ölelő, melengető. Marcó azonnal idehaza lesz, én pedig örökre elmegyek tőled Tullia. De Tullia görcsesen belekapaszkodott a férfidéi Jöjj, menjünk, várom azt a szép halált. Es ölelve, csendesen megindultak. , . . Ittt a kép mintha pillanatra elhomá- | lyosult volna. Egy darabig semmit sem láttam j de néhány perc múlva egy összeölelt emberi [ pár hullott le a rettentő mélységbe a bástya fokáról, mint a nyári eső . . . Paulus és Tullia elmentek a halál birodalmába. De megváltozott az egész kép. Újra a szobában voltam és a két koponya ismét ott feküdt az asztalon. Már emlékezem Tullia! Tullia felsóhajtott. Csakhogy összekerültünk Paulus! Ezentúl mindig együtt leszünk. Mert semmi sem úgy volt ahogy te mondottad nékem azon az éjszakán. A halál fájt és a halál után nem volt semmi. Apró pondrók jöttek és megetíék a szivünket. Elteltek az évek és felőrölték csontjainkat. És nincs semmi-semmi a halál után .. . És Paulus próbára akarta tenni az asszonyt. Eljönnél-e még egyszer velem a halálba Tullia! Az asszony nem gondolkozott. Százszor, ezerszez is Paulus, még kínosabban, fájdalmasabban. Sírni széretnék, de nincs szemem, ölélni szeretnék, de nincsenek karjaim, csókolni szeretnék, de csontból van a szám. De hátha . . . hátha . . . Paulus . . . És a koponyák összeérintették csont- szájaíkat. . . . Hajnal lett . . .
