Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-21 / 51. szám
X, évfolyam. Nagykároly, 1918. december 21. 5í-ik síi Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre Előfisetési árak: 20 Félévre . 10 Negyedévre 5 Tanítóknak ggész évre ......................... .. 14 Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MISBEI SZOMBATOK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) _ "•1 ■: Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ■■■ N’vilttér sora 1 K 20 fillér. Békesség a földön a jóakarata és szándékú embereknek... Karácsony van ismét. Négy karácsonyt ültünk fegyverzajban, rettenetes öldöklésben s most a négy háborusjkarácsonyra rákövetkező ötödiket sem élhetjük át tiszta nyugodtsággal, hisz az országos, kontinentális és világ-állapotok vajúdásában csakúgy szorong a lélek aggodalmaskodásaiban. Mit hoz a jövő, tolul föl az ember elméjébe. Mi jót hoz a béketanácskozás? Mint és hogyan leszünk ezután? Mikor lesznek uj államformáinkban teljesen konszolidált állapotok? Mikor áll helyre teljésen a belső béke és rend? Mikor mondhatjuk el: végre élvezhetjük a csendes békét ? Az embertől függ minden. Éppen ezért a békesség és szeretet szent ünnepén reményeinket a jőakaratu és jöszéndéku emberekbe vetve igy köszöntjük minden felebarátunkat: békesség véled! A jóakaratu és jószándéku emberek nagyon rövid időn belül békességet varázsolhatnak a földre. A továbbfejlődéshez, a virágzáshoz, a nagyranövesz- téshez békére vari szükségünk s mindaddig, mig az emberek szeretetlensége, tulköveteiése, a rendetlen kívánságok meg nem szűnnek, nem élvezhetjük a béke áldásait. És ime, ahogy felszabadultak a lenyűgözött és megfékezett erők, mintha a józan ész elhagyta volna az embereket, nem látnak, nem hallanak, kiki csak a legsajátosabb egyéni boldogulhatását keresve, megteremtik azt a chaotikus állapotot, melyből a kialakulásig eltelő időben az ember szive szorong, a bizonytalanság érzetében hányódik, mert sok időre van szükség, mig az emócióba jött lelkek annyira lehiggadnak, hogy megértsék egymást, hogy megbecsüljék egymás javait. Ma a felszabadult erők szinte nem akarnak elismerni semmiféle föiöttes hatóságot, — mindenki egyforma ember! mondják. De uram Istenem, gondoljuk meg, hogy mégiscsak kellenek hozzáértő emberek, akik a mindennapi ügyes-bajos dolgainkkal foglalkozzanak, segítségünkre legyenek, vezetőink legyenek. Az egyetemes rend, a szervezettség lelke az, hogy legyenek, akik parancsoljanak és legyenek, akik engedelmeskedjenek. Ám értsék meg a vezetők, hogy nem a nép van miattuk, hanem egyenesen a nép miatt vannak ők. A vezetők munkájukban, irányításukban ne rabszolgákat, ne alsóbbrendű lényeket lássanak, akik talán szerencséjüknek, kitüntetésnek tartsák, hogy velők'Szóba állanak, hanem érezzék magukat kitüntetetteknek, hogy a nép bizalma arra a helyre tette őket, hogy a közjó érdekében buzgólkodhatnak. Ne tegyen ur és paraszt között különbséget. Az embereket nem a kölni viz és ruhaszag szerint kell kategóriába sorolni, hanem a szív, a jellem szerint. Mikor én, mint fölijebbvaíó érintkezem az alantassal, sok türelemmel kell, hogy felruházzam, ékesítsem magamat, mert amit az intelligens elme néhány perc alatt belát, hogy lehetetlen, azt a kevésbbé kiművelt lélek csak hosszas fejtegetés után látja be és még akkor is gyanakodó. A vezető vésse jól elméjébe az irás szavait: aki közűitek első akar ; lenni, legyen a többinek szolgája. A j vezető örüljön, hogy jót tehet szolgá- | tataival azoknak, akiknek vezetését rábízták. Ám az alárendelt, vagy ügyes-bajos ; ember gondolja meg azt is, hogy a [vezetővel szemben ne legyen tulkövetelő. [Gondolja meg, hogy a vezetői állásban ! lévő nemcsak az ő számára áll rendel- 1 kezésre, de sokak, nagyon sokak számára. Gondolja meg azt is, hogy esetleg úgy kell cselekednie a vezetőnek, hogy az neki nem tetszik, mert nem az egyes embert kell tekintenie, hanem a közjót s az egyes ember csak ezen belül követelheti a maga igazát. Gondolja meg, hogy a vezető kezét szabályok, rende- leteíc, törvények kötik s ne lásson a vezetőben ellenséget, ha az csak végrehajtója a nekünk nem tett rendeleteknek. Sok nem tetszik az egyednek, de el kell azt tűrnie a közös jó érdekében. Az is nagy baj, hogy bizalmatlanok az emberek egymással szemben. Az alárendelt azt hiszi, hogy a fölöttese egyenesen ellensége, zsarnoka, viszont a föiöttes azt hiszi, hogy mindig ellene machinálnak az alattvalók. Értsék meg egymást, hogy hivatali viszonylatban munkatársak mindannyian! A munkás, iparos, földműves „a kabátos emberben“ ne ellenséget lásson, de igenis olyant, ki a kétkézi munkát és munkást szolgálja eszével, tanult- ságával. Előttünk az ur az, aki szive jóságával, jelleme tisztaságával, lelkülete nagyságával imponál. Paraszt az, aki durva lelkületű, aki csak az önmaga ügyeit tekinti elsőrangúnak, aki másokkal mit sem törődik, aki alacsonyjelíemü. A kérges tenyerű munkás is ur, ha bírja egyesíteni magában a jeles lelki tehetségeket, viszont a laktopános cilin- deres, gérokkos ember paraszt lehet, ha ráiilenek a vonások. Mindenki ember, felebarát, testvér előttünk, nincs kabát szerinti ur és paraszt, de van lélek szerinti ur és paraszt. Azután korlátozni kell a vágyakat, kívánságokat is. A munka értékelése a legkényesebb kérdés. Ne higyjék a fejők után élők azt, hogy a kétkézi munka könnyebb, viszont a kezök után élők is higyjék meg, hogy a szellemi munka van oly idegölő, mint amily veritéket- hozó a testi munka. Legnehezebb korlátozni a vágyakat a máséval szemben. Az enyém-tied-övé elv tiszteietbentartása alapja a vagyonbiztonságnak, a munkás, iparkodó élet alapföltételének. Tiszteld a másét, amit becsülettel szerzett, ami öt jogosan megilleti. A földműves, a kereskedő, az iparos, a szellemi munkás egymást támogatni tartoznak, hisz egyenesen egymásra vannak utalva. Egymás munkáját, ha megbecsüljük, nem fogunk ellentéteket fölfödözni, de igenis észre fogjuk venni egymásrautaltságunkat. Egyenlőség persze olyan értelemben, mint ahogyan az emberek szeretnék, sohsem lesz a földön, de igenis egyenlőség lesz a földön, ha az emberek egymást megbecsülik s a Krisztusi eszmék szerint rendezik be a világban földi életük rendjét. Ha embertársainkban észrevesszük a velünk egyazon cél felé törekvőt, megtaláltuk a barátot, de ne higyjük, hogy az, ki más cél felé törekszik, okvetlenül ellenségünk. Ellenség az, ki az egyetemes jó ellenében cselekszik. Az egyetemes jón belül az egyéni jó csak akkor mondható jónak, ha mások megkárosítása eleve ki van zárva. És itt a punctum sáliens! Ha majd az emberek odáig e! tudnak jutni, hogy saját boldogulhatásokat mások megkárosítása nélkül keresik és valósítják meg, akkor itt a földön megteremtették a — békességet, ide azonban sok lemondás, türelem, jóság, elnézés, önfegyelem stb., szóval szeretet kell. A jószándéku és jóakaratu emberek a szeretet apostolai, kik azon irányban fáradoznak, hogy végre a szeretet vegye át uralmát itt a földön. Ezeket köszöntötte az angyal az első karácsonyi éjjelen s mi is ezzel köszöntjük az átalakulások nehéz napjaiban azokat, kik a közjó érdekében apostolkodnak. „Békesség a földön a jóakaratu és jószándéku embereknek!“ Vidákovich Dániel.
