Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-19 / 42. szám
X. évfolyam. Nagykároly, 1918. október 19. 42-Ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési arak: Egész évre .............................. Fé lévre 1....................................... Negyedévre .............................. Ta nítóknak egész évre .. 12 korona- 6 , Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK SÍNBEN SZOMBATOK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ....... Nviltter sora 1 K 20 fillér. • Megyéspííspökiink valópágop belső titkos tanácsos. Megyéspüspökünknek munkásságban gazdag életének egy újabb r dicsőséges eseményéhez érkeztünk. Őfelsége, a király legfelsőbb kéziratával valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az egész egyházmegye benső lelkesedéssel és örömmel vette tudomásul a legfelsőbb helyről jött magas kitüntetést. Annál igazibb és értékesebb ez a kitüntetés, mert keresetlenül jött. Sohasem vonzotta megyéspüspökünket a kitüntetések keresése. Férfias energiáját, melyet nem tört meg az aggkor gyengesége mindig az önzetlen, komoly munka szolgálatába állította. Lelke tele van nemes ambícióval, munkaszeretettel. Kemény akaratú, de krisztusi alázatos- ságu és keresztényi «zelidségü. Munkásságban, egyházának és hazájának szolgálatában eltöltött papi életének utjain nem egy fényes határkő ragyog már. A hosszú évek megszakítás nélküli munkássága eléri a földi jutalmazások elérkezését, ami egyházmegyéjének mindenike egy-egy ünnep. 1913ban ültük aranymiséjének ünnepét, 1916-ban tizéves püspöki jubileumát. Ma a magyar királyi szent korona fényének sugarában áll az ünnepelt főpap. Hatalmas Ívben emelkedő pályájának mai magasságába papi hivatásának egyszerűségéből emelkedett fel. 1863-ban szenteltetett pappá s azután 6 esztendei káplánkodás után plébános lett Jankovácon. 1881-ben iskolalátogató, 1889-ben esperes, 1890-ben apát lett. Tiszta papi életével, európai látókörével nagy tekintélyre tett szert mindenütt. 1893-ban már kalocsai kanonok lett és rektor. Ezen időben kezd mind nagyobb szerepet vinni az országos katholikus mozgalmak terén, mint a kalocsai Katholikus Kör elnöke. 1901-ben a pápa praelátussá nevezte ki. Mint ilyen, káptalani elnök volt, amikor fényes bizonyságát adta kormányzó tehetségének. 1906 óta megyéspüspökünk dr. Boro- misza Tibor. Ezen idő óta vagyunk mi közvetlen tanúi az ő nagy krisztusi erényeinek és érezzük szivének jóságát. Áldozatkészségét a jótékony cselekedetek egész sora dicséri. Nem volt az egyházmegyében olyan nemes mozgalom, melynek támogatására jelentős, sokszor impozáns adományával nem sietett volna. Egyházak, iskolák segélyezése, jótékony alapítványok tétele, egyesületek, egyházi intézmények létesítése és támogatása volt egyik legfőbb gondja. Püspöki javadalmát nem maga, hanem a köz használta fel. Szive maga a jóság. A krisztusi jóság hevitette azt a szivet, mely oly bőséges alamizsnákban rakta le adóját a felebaráti szeretet oltárára. Megyéspüspökünk krisztusi szeretetet és kiváló emberi és főpapi tulajdonságokat mutatott a püspöki izékben. Nemes életének, kiválóságainak becsülése túlterjedt az egyházmegye határain, eljutott a királyi trónig, mely körül méltó helyet kapott agg főpásztorunk. Kívánjuk Istentől, hogy a jól megérdemelt magas kitüntetést az egyházmegye dicsőségére és örömére minél tovább és minél teljesebb megelégedésben élvezhesse. Képviselőtestaieti közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap d. e. a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mester a megjelentek üdvözlése mellett a közJancsi. Irta: Kovács Pál. Ez a név, amint van, teljesen fedi a róla való fogalmat. Ilyen Jancsi csak egy van. Azaz hogy csak volt. Mert a szegény meghalt. Még pedig a harctéren. Nem újság ez most 6 a világtörténelmi események lezajlásának a robajaiban bizony nem is feltűnő. Ki törődik most azzal, ha valahol egy ilyen Jancsi meghal ? Még ha a gránát szedte is darabokra. Manapság már ez sem nagy esemény. Csak azoknak nagy, akiket a dolog nagyon közelről érint. Olvasom Tömörkény és Domonkos novelláit az egyszerű, kis, csendes emberekről. No végre hogy már egyszer ezekről Írnak I Mintha bizony Isten háta mögött, aprócska falvakban, csip-csup portákon nem is történnének nagy események, vagy mintha szürködmönök, paraszt-dolmányok alatt nem doboghatnának nagy, nemes, finom, jellemes szivek. Mintha csak királyok meg tábornokok lehetnének hősök. Mig ellenben a megcsömörlésig sokat írnak a nagy emberekről. Lesik minden szavukat, minden mozdulatukat. Például egy ide Gyerekre egy paraszt- házhoz tábori levelezőlap érkezik és azon valamelyik bajtárs megírja a szülőknek, hogy a fiukat őmellette pont a homloka közepén találta egy golyó: ugyan mennyire hullámzik el az ilyen hir mitőlünk? Egy kis szobában hirtelen halálra sápadnak az arcok, ki az asztalra dől, ki az ágynak roskad, ki a pádon vonaglik, összefutnak a rokonok, az udvarbeliek, a szomszédok, sirás, velőbeható jajok, kezek tördelése, sikitás, orditás ... hát igen, a kataszt1 rófa nagy, de a világ nem tud róla semmit, j Itt a faluban is mindössze annyi történik, hogy ! az a bizonyos levelezőlap kézről-kézre jár a szobában, a konyhában, az udvaron, abban az órában az utcán csoportokba állva tárgyalják a történetet, a kopcrsós misére a szokottnál többen jönnek a templomba, aztán egyik nap hamar elmúlik a másik után, s a falu csendjében és a kedélyek nyugodtságában felidézett hullámzás elég gyorsan lezajlik. Egy-két hét múlva már csak itt-ott kerül szóba az eset. A Jancsi apja persze megsoványodva és össze- törötten jár, az anyjának nagyon sokáig kisirt és vörös a szeme, a felesége gyászruhában és hétköznap is eljár a templomba, a gyerekek pedig markukból porral lődöznek az utca közepén, mint annak előtte. Hát ennyi az egész. Igen, ennyi az egész, nem világraszóló esemény, nen Írnak róla az újságok, megszokott történet és igy tovább; de hogy milyen rettentő katasztrófa ez annál a háznál, ahová — Úristen, ki gondolta volna?! — bevitték azt a szörnyű lapot, arról a leghíresebb színműíró sem tudna élethü tragédiát csinálni. S ha mégis megtudná irni és elő tudná adni; annak a színdarabnak estéről-estére inegszám- lálhatatjan nézője, annak a szomorú történetnek százezer sirója volna. így meg nem tud róla senki. A szomszéd faluban sem törődnek vele semmit. Múlik az idő, a bus családban kedvetlenül dolgoznak, keveset beszélnek, sokat töprengnek. Egyszer aztán a tekintetes jegyző is küld megint valami nagy, vastag, nehéz levelet. Gyűrött, szaggatott szélű a boríték. Igeh, ilyen nehéz levél jött már a faluba, hát rögtön tudják, hogy ebben van a Jancsi holmija. Az' apjuk szótlanul, reszkető kézzel bontja az asztal felett. Nedves a szeme, rángatódzik az ajka. A Jancsi anyja máris nagyon, nagyon sir. A menyecske ott áll az apósa mellett, szepegve türülgeti kötényével a szemét. A macska a tűzhely alatt alszik. Egyik-másik rokon jön. szaladva. Ezen a napon aztán felujulnak a sebek. Nem irom le, hogy nagyon csókolgatják az óráját, a bicskáját, a pénztárcáját, az olvasóját. Nem tudnak megnyugodni. Sokszor tárgyalnak együtt. Erre legalkalmasabb a vasárnap délután. Nem mennek sehová, nem jön senki. Hát hogy azt a Jancsit haza kell hozatni, ha a világ végén van is. De nincs a világ végén, hiszen Halics nincs a világ végén. Eligazítják az apját ott szívesen, ha elindul megkeresni. Majd csak rátalál arra az erdőre, amelynek a szélén letétették. Megírta már az őrmestere, hogy itt és itt van eltemetve. Sokan fekszenek egy temetőcskében, de a fejfán rajta a neve. No és a száma ennyi meg ennyi, köny- nyen rátalál. Meg kell beszélni a dolgot a pappal és a tekintetes jegyző úrral. Pereszlényije is haza hoztak egyet, Honira is egyet, hiszen csak utána kell járni, megy az. Mégis csak más volna az, ha otthoni temetőben pihenne ! Milyen szép és megható volna a temetése ! Az egész környék itt volna! A legszebb helyre tennék, külön, mindjárt a kapu elé. És igy, meg úgy, tárgyalták a dolgot még éjszaka is, heteken, hónapokon keresztül. (Folyt. Köv.)
