Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-31 / 35. szám
\ % 2-ik oldat. északkeleti újság naöykaroly és ermellék 35-ik szási Kényszer töbMermelés? Wckerle Sándor miniszterelnök a képviselőház egyik ülésén a többek között azt a kijelentést tette, hogy a birtokpolitikai javaslatok keretében a többtermelés irányításáról is gondoskodni kivan és hogy a kormány bizonyos kényszerítő eszközök igénybevételét tervezi a gazdálkodás helyes irányítása szempontjából. Nem tudjuk, hogy a. miniszterelnök ur mit éri a kényszerítő eszközök * igénybevétele alatt. Talán azt, hogy meg akarja határozni; milyen arányban termeljenek a gazdák kenyérmagvakat, ipari és kereskedelmi növényeket. Ez pedig nem jelentene mást, mint azt, hogy a gazdák és a mezőgazdasági termelés a nagyipari üzemekkel egyenlő elbánás alá vonatnak. Az ilyen gazdálkodás azonban gyakorlatilag kivihetetlen és ilyen terv ellen a gazdák minden erejükkel tiltakoznak. A mezőgazdasági üzem termelése nem szabályozható úgy, mint az ipari tizemé, ahol az egységesen előállított iparcikkekre nézve egységes termelési kényszer redszabályo’c bizonyos fokig akadály nélkül alkalmazhatók. A helyzet más a mezőgazdaságban. Itt számításba kell venni az ország különböző részeinek különböző időjárási viszonyait, közlekedési és termény értékesítési erőfeltételeit, a kézi- és igaerő különféleségét, a gazdaságnak gépekkel való felszerelését, a rendelkezésre álló trágya mennyiségét, a munkáslétszámot stb. A magyar mezőgazdák számtalanszor hangoztatták panaszukat a rekvirálás brutális lefolytatása, a gazdaság viteléhez szükséges ipari cikkek uzsoraára, a szarvasmarha állomány nagyrészének rekvirálása folytán beállott trágyahiány stb. miatt. Felpanaszolták a munkáshiányt, a tulmagas napszámot és kíméletet követeltek, egyenlő elbánást, amelyet azonban sohasem kaptak meg. És most ráadásul a miniszterelnök kényszerítő intézkedéseket helyez kilátásba a többtermelés fokozása érdekében. Ismételjük, hogy ez a gyakorlatban kereszíiilvihetetlen. Többtermeiésről mostaná- kan alig lehet szó, legfeljebb a termelés eddigi színvonalának fenntartásáról, amelyhez azonban a kormánynak is segilő kezet kell nyújtania, különben a mezőgazdasági termelés csődbe kerül. A mai munkásviszonyok megjavítását, az igaerő hiányának pótlását, a gépekben mutatkozó hiány pótlását, a szén és benzin beszerzésének nehézségeit, e mezőgazdasági termeléshez szükséges ipari cikkekkel űzött féktelen uzsora letörését kell a kormánynak „kényszerítő intézkedésekké'!“ megszüntetni, ha azt akarja, hogy a termelés eddigi rendje maradjon meg és ne azon gondolkodjék, miként fokozza'a többtermelést és hogyan nyomorítsa meg jobban a gazdát. A többtermelés fokozása a háború utáni gazdálkodás. E gazdálkodás irányításának egyedüli hivatott és illetékes szerve pedig a Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter által is megígért törvényes mezőgazdasági érdek- képviselet. A mezőgazdasági kamarák mielőbb megalkotásával a kormány az országnak és a magyar mezőgazdaságnak nagy szolgálatokat tehet. De a termelésnek szabályok közé való szorítása nem eegitené elő, hanem megakasztaná a többtermelést. A kormány gondoskodjék a mezőgazdasági üzem terheinek csökkentéséről és a gazdasági szabadság fokozatos helyreállításáról. Adja meg a gazdáknak a szabad mozgást, mert csak igy tartható fenn a termelés eddigi menete. Kórházunk és Internálasunk részére keresünk bérbe káposztás hordókat, ugorkás és túrós bödönöket. Ép, keményfaju hulló almát veszünk. VÖRÖSKERESZT. Szives ajánlatokat irodánkba (kaszárnya) vagy lapunk kiadóhivatalába kérünk. Szociális Hét. A Katholikus Népszövetség által rendezett nagyszabású szociális kurzus iránt úgy a fővárosban, mint a vidéken óriási érdeklődés mutatkozik.-A jelentkezők nagy száma és kiválósága mutatja, hogy a magyar keresztény társadalom immár megérti az idők komolyságát és legjobbjainak koncentrált erővel igyekeznek szociális tevékenységünk mélyítésére és a szo<- ciális szervezkedés általánosítására. Nem parádés tüntetések, hanem a gyakorlati munka nagyhetének készül a szociális hét. Találkozni fognak ezen az összejövetelen a klérus és a katholikus intelligencia legbuzgóbb éé legérdemesebb tagjai, hogy'kiváló elméleti tudósok és tapasztalt szakemberek előadásaiból* megállapítsák a magyar katholikusok helyzetét, az országban domináló szellemi áramlatokat és a várható fejlődés módjait és kilátásait. A legégetőbb mezőgazdasági,' ipari és pénzügyi kérdések nagyérdekü vita tárgyát fogják képezni. A tanácskozások főanyaga a munkásosztály sorsánál szól. A közélet demokratizálása egészen uj feladatok elé állítja a katholikusokat. A munkásvilágban észlelhető szellemi forrongás és áítalános vágyakozás a keresztény alapon való szervezkedés iránt, reményt nyújt arra, hogy e téren korszakalkotó lesz a szociális hét munkája. Ugyancsak alapos megvitatás tárgya lesz az ifjúság nevelése és gondozása. Végül az utolsó napokon a nők ügye fogja foglalkoztatni a kurzust. Amint látható, valóságos katholikus parlament lesz a szociális hét, ahol megbízható tájékoztatást fognak nyerni mindazok, akik önzetlenül és céltudatosan akarnak dolgozni a keresztén^ magyarság jobb jövendőjének felépítésén. A kurzus résztvevői a tanácskozási rend szerint minden előadást megvitatnak és igy fog kialakulni bizonyos egészséges katholikus közszellem. idején magad és a háztetőkön a verébíész- kekbe? Néni mászkáltál-# magad is a legmagasabb fák tetejére? S most idegeskedel, mint valami öreg dajka, ha üde fiúcska mászkál a háztetőn! Lám, Iám, ez a negyven városi évnek és az íróasztalnak az eredménye. És az a sok anya, akik ijedtükben felsikoltanak, ha gyermekük a karosszékre felmászik, avagy a kerítés egyik lécén hintázik! „Kérlek szépen, maradj lenn, inég le találsz esni! Kérlek szépen, ját- szál csendesen az éppitőköveiddel s hadd abba a hancúrozást, mert még el találod törni kezedet vagy lábadat. Kérlek, tedd le azt a kést, megvághatod vele magadat. Kérlek, ne veszekedjetek, még kiütitek egymás szemét! Kérlek, vedd fel a felöltődet, szeles az idő ! És tekerj vastag kendőt a nyakad köré, hogy torokgyulladást ne kapj! De Károly biztosan nedves a lábad, végy fel azonnal száraz harisnyát ! Gyerekek, ne futkározzatok, tüdőgyulladást kaptok! így telik a nap s a maga akarata értelmében csendesen kell ülniök a szegény gyermekeknek a kuckóban, avagy szigorúan megszabott tizennyolcfokos melegben a kertben nyugodtan sétálniok. De bizony a rakoncátlan gyerekek nem engedelmeskednek. Más anyának engedelmesk«dnek : az anyatermészetnek. Mindent tudni akarnak, próbálkoznak s előkészülnek arra a küzdelemre, amelyből mindenkinek kijut a maga osztályrésze. Milyenek is voltak a régiek 1 A fris patakok rohanó vizében sétáltak mezítláb, hogy pisztrángokat fogdossanak és fel fegyverzett rákokat csiptek el lábujjaikkal. Bikákat vadítottak s azután hátukra ugrottak. Néha-néha a sok csintalanság miatt meghalt egyikmásik, a többiek azonban pótolták azokat is. Így nevelkedik az erős nemzet. Köves talajon megerősödik, a gyapott között tönkremegy. Így gondolkoztam a hársfa alatt, a marhacsapáson át idehallatszott a nyáj kolompja. Gulya és nyáj, tehenek, birkák, ökrök, borjuk, össze-vissza. Az állatok sokaságára egy mezítlábas fiúcska ügyelt fel s a hatalmas állatok engedelmeskedtek neki. Végre befejezték a mezőn a munkát. Esteledett; emberek jöttek a házfelé, A kis, serény parasztasszonyka odaszólt a férjéhez : — Kendt eltörhetné már azt a rudat a patak hidján, úgyis mindig átugrálja a Karcsi. Egyszercsak majd a vízbe pottyan. — No, akkor vizes lesz és megrakom — felelte az s nem volt több szava. Karcsi már rég leszökött a háztetőről. Már a patokon túl ugrándozott, hol biztosabbnak érezte magát az idegenek tulakodásától. — Hány gyereke van? — kérdém a paraszttól, mert egyre több gyerek jelent meg. Tele vidámssággal ugrándozott, mászkált valamennyi. — Tizen vannak összesen, úgy vélem. Gyerekek és unokák — Egy meghalt, — egészité ki a parasztasszony. • További beszélgetésünkben megtudtam aztán, hogy az egyik kicsikét agyonnyomta a megrakott szán, amelyet lefelé vonszolt a hegyről s a meredeken nem tudta feltartani gyors iramodásában. Egyik tehát mégis csak elpusztult a veszedelemben, mig a többi egyre jobban erősbödött. Egy! tiz elkényezteti városi gyermek közül valószínűleg három is meghalt időelőtt. Folytattam utamat. A réten a csöpögő s habzó pataknál egyszer csak kiugrott a vízből a fiú; csuromviz ruhácskáját pacskolta, szerterepültek a vizcseppek. igy futott egy deszkakunyhó felé, nagy Ívben kerülve ki a kellemetlen „idegent“. Remélte, hogy ott a jó száraz, illatos szénában majd megszárad ruhája, jobban, mint otthon, ahol a nedves tacskó kikap. Persze, hiszen a hidkorláton szabad volt ugrálni de a vizbeesés tilos! Azt, hiszem más könnyen belefulladhatott volna ebbe a kis kavargó Niagarába, — de Karcsi — hiszen ő ötéves férfi. Gondolom, bátran elküldhetnék akár a Szent-István-bazilikai csúcsára is, nézze meg, tíogy jönnek-e már a törökök, avagy leszállhatna a buvárharanggal; nem fél sem sastól, sem tengeri szörnyetegtől — csak az idegenektől fél. Fordította: Monory. I
