Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-24 / 34. szám
X. évfolyam. Nagykároly, 1918. augusztus 24. 34-ik szán. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAQYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. fclóiKOtegi arak: Egész évre .............................. Fé lévre ....................................... Net^eéévre .............................. Ta nítóknak egész évre .. 12 korona- - * . Fósíwkeselé : DR. VETZÁK EDE. SE&JEEEHIK SÍIBEN S20SBAT0K. Szerkesztőség es kiadóhivatal : NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 2#. S*ÁM. C.KÖLCSBY-NYOAHSA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) .......... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ■ ■■ ■ -■ Ny ílttér sora 1 K 20 filler. A fiatalok. Ha nem volnánk benne egy négy éves világháború idegölő, kimeritő izgalmaiban, bizonyára sokkal több figyelemben részesítenénk minden változás, ami polgári életünkben bekövetkezik. így azonban kit izgat ma például egy képviselőválasztás, vagy bármi eféle dolog, amiért máskor fejek törtek be és vér foiyt. Sőt talán ma még az általános választójog kérdése sem igen izgatja a nagy közönséget. Szomorú, de úgy van, hogy egy újabb zsirrendelet, cipőrendelet stb. foglalja le ma az emberek érdeklődését inkább, mint bármi más. A m 'gélhetés mindennapi, súlyos gondjait még egy nagy offenzivának szenzációs hírei sem tudják háttérbe szorítani. Ma talán alig vesszük észre, hogy körülettünk milyen nagy személyi változások mennek végbe, amiket máskor nagy érdeklődéssel, figyelemmel kisértünk volna. Nézzük csak a városi tisztviselői kart. Mennyi régi ember eltűnt és helyettük merőben újak. A régi, közismert városi tisztviselők, akiknek egész múltja, évtizedes munkássága egybe volt forrva a város életével, ma már a jól megérdemelt nyugalomba visszavonulva élnek, vagy örökre itt hagytak bennünket, helyet adva az utánuk jövő fiataloknak. A régi Nagykároly emberei voltak ők, akik lelkiismeréttel, törhetlen hűséggel töltötték be válialt állásaikat. Ezt a lelkiismeretességet és erős patriotizmust várjuk mi a fiatal utódoktól is, akik amellett még letéteményesei is keil, hogy legyenek a jövő fejlődéshez fűződő reményeinknek is. A fiatal ember tettrekészsége, újítási kedve ne hagyja el őket uj állásaikban, hanem tudásukat, munkabírásukat szívesen állítsák a haladás szolgálatába. Örömmel látjuk, hogy az intelligens helybeii fiatalság köréből minden egyes alkalommal többen pályáznak a városi tisztikarban megüresedett állásokra. Ismerjük ezt a fiatal generációt. Itt nőtt fel körünkben valamennyi, láttuk eddig is szép képességeiket, ismerjük munkakedvüket. Benszülött károlyiak, akik a városhoz való ragasLjodást magával a levegővel szívták magukba. Ilyen émbe- rektől várjuk mi a legönzetlenebb, ideális törekvéseket, melynek jelszava: jobbá, szebbé tenni mindent. Nagyon szép egy város szolgálatában állani. Ha valahol tisztviselői pályán alkotni, önmagának emlékezetet szerezni lehet, úgy az a pálya a városi tisztviselői pálya. A város élete maga a közönség élete, mely mindig újabb és újabb alkalmakat ad a fejlődésre, illetve a fejlesztésre. Aki alkotni akar és tud, itt alkothat mindig újat, mert az élet maga lép fel követelésekkel, miknek a szavát hallani is lehet, meg nem is. Ezen a ponton fog eldülni, hogy a város szolgálatába álió fiatal ember csak pontos hivatalnok akar-e lennie vagy olyan munkás, aki beie tud kapcsolódni az élet fejlődésébe. Örvendetes jelenség, hogy a város fiatalsága örömmel áli városának szolgálatába. Hisszük, hogy ez a pálya- választásuk, nem a pillanatnyi előnyökkel van egybekapcsolva, hanem ’ végleges elhatározásuk is. Folytonos működési kifejteni másképen nem is lehet, Az alkalmi hivatalnok nem is gondol úgy a jövőre, mint aki állandó és tudja, hogy minden megkezdett munkáját önmaga fogja befejezni is. Hogy állandó jellegű legyen az állásuk, az érdekük nekik is, nemcsak a városnak. Pályát változtatni felér egy-egy leégéssel. Hisz- szük, hogy nem is iesz páiyaváltoz- tatásra szükségük, mert a város a maga értékes munkásainak mindenkor kell, A női választójog falun. irta : Kincs István. (Folyt, és vég.) — Jobban-e ? — Hát már azt csak elismeri a tekintetes ur. hogy fejérnép az ország dolgához nem ért? És szekérre rakni annyi vászoncselédet? Jaj nekem! Annyi asszony egy rakáson dehogy tenne jót. És ha Verekedésre kerülne a dolog! Megköszönöm azt szépen. Mondtam már, ami egyszer nem lehet, az nem lehet. Asszony nem választhat, mert az nem megy. A férfiaknak is nagy munka az. Tessék elhinni, tekintetes ur, annyiszor berúgni nem éppen kicsiség. — Ualán úgyis éppen az volt a baj, hogy maguk mindig csak ittak? — Hej! — kiáltott fel mérgesen Ávás József — moly essék_a bőrébe, aki még azt a néhány féliiter bort is felpanaszolja, amit a szegény ember olyankor megiszik. Hiszen az mind az ország érdekében van, mint eladásnál az áldomás. Megköszönöm én szépen az olyan választást, ahol csak nem is isznak. Nincs azon áldás, elhiheti tekintetes ur. S haazasz- szonyok csinálják, akkor meg éppen nincs. — Ahhoz persze a pesti urak nem értenek. — No hát akkor! — mérgelődött Ávás József — mit akarnak mégis bolondot csinálni az asszonyokból ? Merthogy fejércseléd vigye a aászlót? Még proseccióknál is férfi viszi a zászlót; annak a markába szabták és koldus prosecció az nagyon, kiben asszony jár elő a zászlóval. Olyan különben nincs is. Ha már másképp nem megy, pénzért is inkább fogadnak legényt, hogy elkerüljék ezt a csúfságot, elhiheti, tekintetes ur. — Elhiszem én azt, Ávás barátom, szívesen — fordult hátra egy percre a vadász, — de mikor egyszer maguk az asszonyok annyira utána vannak. Az urak nem bírnak velük Pesten, mert aszondják, ők a férfiakkal egyformák ... — Ördögöt egyformák. A világon semmi sincs, ami egyforma. Nincs két egyforma csillag, két egyforma nyírfa . . . — De a birka csak mind egyforma ? —: Gondolja, tekintetes ur? A birka is csak a zsidónak egyforma. A juhász ezer bárány közül megismeri, melyik a másik birkának a fia; mert tetszik tudni, egészen hasonlatos rá a pofája. No de hogy az asszonyok akarnak velünk, már mint mivelünk egyformák lenni! Tessék elhinni, megkergü! a világ. No, hanem iszen jól van, mihelyt hazaérek, midjárt megkérdem a feleségemtől. — Micsodát? — Hogy ő akar-e voksolni ? Hogy hát izé . . . őneki is az jár-e az eszébe, hogy én velem egyforma. Kiveszem belőle, ha mindjárt a csizmatalpában rejtegeti is. És ha kivettem . . . és csakugyan igaz, ha az én Márim is ludas benne, akkor jaj lesz neki. — Csak nem fogja bántani ? — próbálta a vadász már eleve is az asszonynak pártját fogni. — Dehogy akarom. Van eszembe bántani. Hanem azért megtanítom, kicsoda-micsoda az egyforma. Holnap őt küldöm fel a vágásba s ha nekem negyven darab rönköt ki nem hant, ahogyan én ma kihántottam, akkor csak maradjon a főzőkanál mellett és nekem ne voksoljon az egyformaságról. Én tekintetes ur, erre hamarább érek. Ávás József egy jobbféle kanyargó gyalog- utra mutatóit és elbucsuzkodott a vadásztól. Azon ment mélységes gondolatokba merülve tovább. Mikor már hazaért, azok a gondolatok még mindegyre fogva tartották. Feleségének feltűnt a nagy szótalansága és mindjárt tudakolni is kezdte: — Valami bajod van, szivem ? — Nekem? — Mert mintha megbicsaklott volna a jókedved, Józsi. — Dehogy bicsaklott, fiam, csak gondolkozom valamin, Kati. — Hadd hallom, én is. — Elmondhatom neked is éppenséggel, mert tudod-e, Kati, hogy meglesz. — AAicsoda? A választójog. Ti is szavazni fogtok, asszonyok, valamennyiben. Te is szavazol majd Kati. — Kire? —• nyitotta gömbölyűre két barna szemét Avásné. — Az majd elválik, ha egyszer meglesz a kévpiselőváiasztás. Te ülsz majd a kocsis msllé a szekér elejére éa tartod a zászlót. — Megbolondultál, Józsi? ijedt fel az asszony. — Bevonultok majd a városba, isztok nagyokat és talán verekedtek is majd. — Ember! — ragadta meg fura kezét megrémülve Ávásné — Jézus Mária! te ember! — Hát nem mégy be választani, Kati ? Nem akarsz bemenni. ? — Én? forgatta szegény asszony szemét az ijedség. — Hát akkor ki főzne ithon az apró cselédeknek, Józsi ? — Tudtam én ezt! — fakadt ki a megkönnyebbülés sóhaja a férfi leikéből — tudtam én azt, hogy te nem vagy benne, Kati.
