Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-27 / 30. szám

2-ik ©Ida!. északkeleti újság Nagykároly és ermellék 30-ik szán elég dúsan termő vidékének — keli ellátni. A járási főszolgabiróság, a vár­megyei törvényhatóság, vagy ha szük­séges a közélelmezési minisztérium segítségének kieszközfésévef kell igyekez­nünk városunk élelmezését biztosítanunk. A járásbeli jegyzÖségek bevonásával tájékozódnia kellene a város vezető­ségének arról, hogy minden járásbeli község mily és mennyi élelmiszert adhat a város ellátására. Meg kellene állapí­tani, hogy ezen termékek beszállítása és átvétele hogyan és községenkint fel­váltva milyen időpontokban volna leg­célszerűbben úgy eszközölhető, hogy a város szükséglete állandóan biztosítva legyen, de viszont a beszállított termények tényleg átvétessenek. Hihetetlen, hogy közös akarattal nem volna megvalósítható az a szán­dék, hogy a községek sorban vállalják, hogy ennyi és ennyi burgonyát ennyi és ennyi zöldbabot- stb. ami szükséges, küldenek be hetenkint a városba! Ha még nem menne akadály nél­kül a dolog, a járási főszolgabíró ur szives segítségét kell igénybe vennünk, bizton számíthatunk alispánunk támoga­tására is! Ha ennyi jő akarattal és meg­értés utján nem lehetne sima és kielégítő megoldást nyerni, hivatalos utón kell segítséget kieszközölni a renitenskedő vidékkő szemben. Valamit azonban okvetlenül kell ten- nük, tétlenül tovább várni nenv szabad. Az éhség a legsötétebb gondolatokat' szüli, a korgó gyomor kielégítést kivan és. követel minden áron. Kellő törődömséggel, fáradhatatlan buzgósággai kellene a közélelmezés zavar­talanságát fentartani és mindig előre biztosítani. Várjuk tehát a gyors és reméihetőeredményre vezető lépéseket. És ha annak az egyszerű szeletesnek, vagy papnak nem élne lelkében a krisztusi-ideál, ha nem lenne; m ilyen szivébe vssve az Isteni Mester eszményképe, el tudna-e zárkózni egy szűk cella csendes magányába, le iudna-e mon­dani a világról és annak mindén gyönyörű­ségéről ? Épen azért, amig a harctéren vannak tömegsírok, amig vannak önfeláldozó orvosok, és a világról lemondó szerzetesek, szerzetesnek- és papok s araiig vannak foglalkozásukat, hiva­talukat híven betöltő hivatalnokok, tanárok, kereskedők, iparosok; földművelők, szolgák stb., addig mindig van és lesz idealizmus, még ha létezését sokan tagadásba is- \ eszik. A mondottakkal részben már jelentősége; is meg van adva. Ezen kivid azonban az ide­alizmus, — vagyis-az - eszmény eléréséért, megvalósításáért folytatott, törekvés — hivatvaj van az. életnek. tartalmat adni s azt azzá tenni, amivé a . zománc teszi az edényt, széppé, nemessé, tökéletessé. S.épen mert ez igy van, mert az idealizmus tartalmassá teszi- az- embert, következik; hogy akiben nincs-idealizmus, az tartalmatlan, üres- ember lesz mindig, íme itt az idealizmus föníossága-­Há az idealizmus ilyen, fontos dolog, akkor minden törekvésünknek arra kell irányul­nia, , hogy belőle minél többet gyüjtsünk magunknak... Ezt.pedig úgy fogjuk tehetni, ha cselekvéseink zsinómértékéül mindig az erkölcsi- normát vesszük s ha reális-, életünkét helyes alapokra fektetjük. Nem mondom, hogy min­Szociális bét. A háború maga is problémi, — egyelőre megoldatlan, — de forrása vagy okó2ója szám­talan uj problémának is. Majd ha felfcáfe- dulunk a mai kényszerhelyzetből, nehéz fész megtalálni, nem egy dologban néfn iá fész szabad megkeresni az élet régi vágányait, mert tanultunk is egyet-mást négy év alatt, uj célo­kat is látunk, meg talán annak érzése is erő­sebb lett bennünk, hogy egymás nélkül, egy­séges belső front nélkül okvetlenül alul maradunk a várható küzdelmekben. Az állam soha annyira közel nem lépett a nemzethez, soha annyira szét nem ontódott a polgárokra, mint most; ez a közelség elvál­tozásokat okozott a polgárban, fog okozni az államban is; kérdés: mi lesz az állammal ? Mi lesz a polgár politikai helyzetével az államban? A gazdasági élet tényezői szinte beláthatatlan feladatok előtt állanak; a föld,, a munka, a tőke arra volnának hivatva, hogy egymás érde­keinek kölcsönös megtörésével együttműköd­jenek, ellenben azt kell látnunk, hogy a tőke szertelen hatalmával szemben a munkának csak ipari része van védelem alatt s abban sincs sok köszönet, a föld pedig, különösen a kis föld egyelőre teljesen védtelen vérvesztéstől legyengült birtokosaival együtt. A tőkének rop­pant nagy hivatása van a nemzet' gazdasági életében, nem is akarhatja senki, komoly em­ber, elrekeszteni előle az érvényesülés útjait, de ezen érvényesülésnek stílust a magyar élet­ből, a magyar helyzetből kell vennie, ha a természetes érdekellentéten túl ellfensége nem akar lenni az agrár magyarságnak. Mi lesz a tőke szerepe? Mi lesz á földdel? Mi legyen birtokpolitikánk tengelygondolata ? Mi lesz a harcterekről visszaözönlő kisiparosok tízezreivel ? Jól tudja áKatholikus Népszövetség veze­tősége, hogy az ország népének mindeme kérdésekben és sok másban üj eligazítása, programmszerii felvilágosítására van szüksége den realitást kapcsoljunk ki gondolkodásunk­ból, vagy pláne életünkből, — ez lehetetlenség — sőt épen azt mondom, hogy idealizmusunk­nak helyes és; nemesen tiszta reális alapra kell támaszkodni, mint a természetfölötti életnek a természetesre. Az élet keserű valóságai úgyis sokat letörnek abból az idealizmusból, amit nagy küzdelemmel és erős akarattal szereztünk, gyüjtsünk hát minél többet, hogy a sokból legalább kevés maradjon. Sajnos ez a ipái társadalmi élet egyál­talán nem alkalmas idealizmusunk gyarapítására, sőt annak megőrzését is veszélyezteti. A zülött- ség, romlottság, mely a társadalom minden rétegét áthatja, az erkölcsi nihilizmus, mely fel­nőttet s ifjút egyaránt az erkölcstelenség-poi- ványos vizének élyezetére késztet, nem állhat meg együtt az" idealizmussal. Mindaddig, mig mindenki be nem látja, hogy az erkölcsös élet felel meg legjobban az ember eszes természetének s azt, hogy eZ olyan jó, melyért érdemes küzdeni, fáradni és szen­vedni, mindaddig hiátiyzafti fog az egyének­ből az az idealizmus, mély mindenkiben meg kell, hogz legyen, ha'szép' és jó életet aka­runk élni. Ha pedig elvesztettük az élet zománcát: az idealizmust, akköi tudjuk meg, hogy a leg­nagyobb szerenesétlertSég ért bennünket, mert kisiklott lábunk aMPafe;a1 tata}; melyeh egye­dül érhetjük el a boldogságot. — azon az utón, mely a Népszövetség termé­szetes útja: a hivatásos vezetőkön keresztül. Szociális hetet rendez Öudapésféh szeptember f-8-ig Hatalmas szervezete ejfész vezető intel­ligenciája részéré, hogy már a most következő tél folyamán náfgyafányu népfélvilágositó és szervező munka indulhasson at 6'rszág minden részében. Szervező munkát említünk, mert enélkül haszontalan lesz minden erőlködés. A modern politikai és gazdasági élet egyszerűen a benne küzködő erők pillanatnyi feszültsége s épen a háború alatt tanultuk meg, hogy a természe­tüknél fogva nagy erők (tőke, nagybirtok) mel­lett 9 kicsinyek szervezetlenségük miatt egy­általán nem tudnak érvényesülni. A tőke irgalmatlan rablóhadjáratában miilók maradtak teljesen védtelenül. A termelő védekezett, aho­gyan tudott, az egyenlőtlen küzdelemben : a maximálás és rekvirálások szirtjei között, míg a tőké szabadon metszette a zsebeket az egész vonalon, — de hová sikkadtak el a* nem-termelö és nem-forgalmazó polgárok érde­kei? Minő szomorú állapotban van az intel­ligencia s a városi kispolgárság ? S mindezeken félül nem terpeszkedett-e fölénk kihívó gőggel és diktátöri szerénytelenséggel az uj vagyonok szelleme, amely valóságos kulíur-ghettót csinált a fővárosból is akar csinálni az egész ország­ból? Az egész magyar társadalomnak össze kell fognia, ha eredményesen akar megvívni efősen megszervezett ellenségeivel. A Népszövetség szociális hete a nagy magyar érdekek komoly feltárásának, a nagy magyar munka megtervezésének hete akar lenni. Meghívói már repülnek a szélrózsa min­den irányában, jöjjön minden testvérünk szer­vezeteink éléről — beülni néhány napra az elmélyedő tudás padjaiba. K. S. S. Háborús találékonyság. Irta : dr. Mörl Antal. Hogy a háború fokozta az emberek talá­lékonyságát, azt látjuk nemcsak a sok uj. agyafúrtan kieszelt harci eszközből, hanem' még inkább azokból a gyakorlati berendezések­ből, amelyek a hadbavonult katonák' jólétének' az emelésére szolgáinak. Számos ilyen talál­mány egyenesen humoros színezetű, amint azt az alább következő példák mutatják. Az egyik állásban az afofrás, amelyből* főzéshez való vizet mentették, a száüásfedezé- kek alatt igen meredek oldalon fakadt. A nehéz vizes vödrök felhordásával nem túdtak megbé- külni az' ott álló lövészék és egy furfangos fej­ben gyorsan megszületett a praktikus -megoldás ötlete. A forrást kis csurgóval látták el, és efős' drótot' feszítettek' ki és egy vékonyabb drótnak és egy egyszerű csigának segélyével drótkötélpályát szerkesztettek össze: Métát már csak a drótra kellett függés rteni a vedret, amely azután saját súlyánál fogva a forrásig- siklott alá; arníkoT pedig megtélt vizzél, aZ egyik lövész pipaszó mellett kényelmesén felhúzhatta a forgatóval a megtolt vedret. Egy másik állásban egerek kelemetlenked- tek: zseniális legények az erős rugókkal ellá­tott acéltalplemezés Bilgeri-szktóől kifogástalan egérfogót készítettek. Az acéllemezt «’három fadarabkából álló isntort szerkezettel peckelték

Next

/
Thumbnails
Contents