Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-03 / 9. szám

2-ik oldal.

9-ik szám.

ÉSZAKKELÉI ÚJSÁG ÉS NAGYKÁROLY ÉS ÉKÉRMELL.

Utcai rend.

Arról a rendről akarunk itt néhány szót ejteni, amit az iskolás gyermekek az utcán követnek. Évek óta jogos panasza a jobb érzésű közönségnek, hogy az iskolás gyermekek kivált az iskolából való kijövetelük alkalmával rettenetes zajongást visznek végbe. Indiánu- soknak díszére váló üvöltözéssel száguldanak végig az aszfalton, űzőbe véve egy-egy más iskolából való „e!!enség“-et. A szijjra kötözött könyvekkel hadonászó, rohanó fiuk valósággal életveszélyesek az utcai járókelőkre nézvej A mostani síkos járdákon ha neki szaladnak az embernek úgy fellökhetik, hogy keze-lába eltörik. Még veszélyesebbé teszi az ifjabb nemzedék utcai szereplését odáig menő szemtelensége, hogy neki sikankózik a mitsem sejtő, dolga után siető embernek.

Az iskolás gyermekek megfegyeimezése a •szülei házon kívül az iskola feladata. Iskoláink igazgatóinak megfelelő intkézkedéseket kell életbeléptetniök a rakoncátlankodó gyermekekkel szemben. Bizony nem lehet másképen, minthogy az iskolából való kijövetelkor a tanítók egy jó darabon, amig oszlani kezd a sereg, elkísérjék a tanulókat. Azonkívül utcák szerint minden osztályból felügyelőt kellene megbízni, aki másnaponként beszámolna a többiek utcai viselkedéséről!

Nehéz munka ez, évekig tartó, de végre el lehet érni, hogy az iskolás gyermek rendben menjen az utcán. Különösen fontos és szükséges a szigorúság most, mikor sok helyen az apa évek óta oda van, az anya nem bir vele a gyerek olyan ur lett, akinek senki sem parancsol. A legtöbb esetben pénzkereső is lett belőle. Sohasem volt könnyebb apró szolgálatokkal 1—2 hatoshoz jutni mint ma s a pénz csak kerékül szolgái a lejtőn való legu- ruláshoz. Vannak is rá szépen példák, hogy az iskolából alig kikerültek gazemberségeket, lopásokat követtek el, Rendőrségünk újabban több fia alkoruak által elkövetett kihágást és ■bűntényt derített ki.

A jelek mind arra késztetnek, i ogy az iskolás gyermekeket, főleg a szegényebb néposztályok gyermekeire való tekintettel az iskolán kívül is a rendőri közegek támogatásával nagyobb fegyelemben neveljék. Midjárt

ri-niij MiipB» ■■■■■■■ mmimmr _ JLjLL--LLlilSg

sz

ór több lánynak beleveszett a nézése. De a j termete nem volt valami mutatós. Gyenge, vézna ember volt szegény. Nem vállt be a sorozáson sem. Horpadt mellűnek csúfolták a lányok. Pedig abban a kebelben tüzes vágyak szunnyadoztak s nemes érzés hevült. A korcsmában sem volt legény. Vékony karja meghúzódott, érezte gyengeségét a többiek duzzadt kemény izma mellett.

Nem volt kelete hát soha a lányoknál. Mert hiába, no: azok már csak inkább kacsintgattak a deli, duhajkodásban is első Sanyira, Jóskára, mint a gyenge, bár szép szemű Rózsa Gyurira. Ő sem igen járt hozzájuk. Elült szépen édes anyja mellett a hosszú estéken. Visszahúzta magát, mert nem akart a „fonó“ figurája lenni.

Amikor azonban felhangzott a rézkürt ■s elmentek a duhaj, daliás legények, beköszöntött Gyurira is a jobbulás ideje. Kezdték most már észrevenni a leányok, hogy a Gyuri nem egészen megvetendő. Szóba is álltak már vele. Szólitgatták, mikor nem is várta, meg-meg nézték, mikor nem is látta. Pedig ő most sem kereste őket. Szívesen ült most is otthon édes anyja mellett. Nem akarta magát kitenni a rágalomnak: ni a Rózsa fiú a zavarosban halászik.

egyik hathatós védekezés volna a gyermekek ziilése ellen, ha módját lehetne ejteni annak is, hogy a trafikban se szolgáíják ki a kiskorúakat. (Érdekes, hogy a mostani dohánysziik- ségben. mikor szegény öreg katonák órákig ácsorognak egy-két cigarettáért a trafik előtt majd minden suhancnak, egészen kicsi gyerekeknek is szivar, cigaretta füstöl a szájában uton-utfélen) De legtöbbet segíthetne maga a közönség s a pedagógusok éppen a közönséghez fordulnak a legnagyobb bizalommal, segítsen a gyerekek ráncbaszedésében. Alkalom, sajnos, van rá lépten-nyomon s ma mindenki közhasznú cselekedetet végez, aki egy-egy | megvadult gyereket megfékez, ha lehet, szép ! szóval, ha nem, akkor kemény kézzel is. Jót I tesz, aki apró kölyköknek a mosdatlan szájára I üt, vagy elszedi tőlük a dohányt, aminek a i füstjét arcátlanul fújják a nagyok szemébe. És ha akad ily önkéntes rendőr — kivánato , j hogy minél több akadjon — a közönség ne { fogja pártját az „ártatlan“ gyereknek. Ez emberséges dolog volt a normális időkben, de I ma nincsenek ártatlan gyerekek, legalább akiket az utcán kell rendre tanítani, azok bizo- j nyosan nem azok. Elég volt a háborús álhumanizmusból, amely több kárt tett, mint I hasznot, egy-két kiadós nyakleves a maga helyén többet használ minden kenetes inte-1 lemnél.

Emlékszik-e . . . ?

Irta: Jácint.

Emlékszik-e . . . ?

Ott iilt a zongoránál S a nótát verte izzón, melegen.

Ujjongva szálltak fel a szép akkordok S maga zenélt . . . zenélt a — szivemen.

Emlékszik-e . . . ?

Dalunk pajzán volt és vidám.

Benne az ifjú élet kacagott . . .

Nótára kelt az érzelem is bennünk S a boldogok sorába aratott.

Etnlékszik-e . . . ?

Aztán komor lett a dalunk . . .

És könnybe fűit a szomorú zene . . . Szivünkbe fájó sejtelem nyilamlott És könnybe lábadt a maga szeme.

Csak a szomszéd Örzsikéjén felejtette rajta néha-néha nagy barna szemeit.

— Hej, ha ez a leány hozzája hajolna! — gondolta négy ritkán a lelke mélységes mélyén. De csak megint elverte magától a gondolatot s bánatosan mosolyogva szólt be a leikébe:

— Eh, bolondság! Ugyan mit látna rajtam — szegény nyomorulton — az a teli szép rózsa?

Pedig az a rózsa már hajladozni kezdett. Ki-kinézett a muskátlis ablakon s elnézte a Gyuri bánatos szép arcát, amikor az sóvárgó szemekkel merengett el a tovauszó bárányfelhők felett. ' Szóba is állt vele, szívesebben, mint máskor. S ha úgy ezek után pihenni tért patyolatágyába, gyöngéd melegséggel súgta meg a fehér habos párnáknak:

— Aranyos szive van enne a Gyurinak. Szó, ami szó — nem szövöm a szálat — lassan szerelemmé gyűlt ez a melegség. S mostanában már ha átszólt a legény az utcán, pirosán lángolt fel a leány arca. Szerette a Gyurit. Az ő kék szeme beleveszett a fiú nagy barna szemébe. Leszállt a szive mélyébe és megtalálta ott a szivjóságnak, becsületességnek csillogó gyémántját.

Kinevezett nagykárolyi adóügyi biztosok. A pénzügyminiszter Gyurcsó Dezső helybeli takarékpénztári helyettes főkönyvelőt, dr. Reményi Tibor helybeli és dr. Tóth Bálint mátészalkai ügyvédjelöltet, valamint Hadady Gedeon nyugalmazott körjegyzőt a helybeli pénzügyigazgaíóság mellé adóügyi biztosokká nevezte ki.

Kinevezés. Majos Károly adófelügyelő, akit a darabont kormány rövid időre Szatmár- vármegye alispánjává tett, miniszteri tanácsosi címet kapott.

Esküvő. Mihálka József helybeli földbirtokos február hó 21-én esküdött örök hűséget Schröck Iduska urleánynak. Gratulálunk.

Gyászeset Gulácsy Gyula fehérgyarmati {földbirtokos, dr. Gulácsy Tibor vármegyei árvaszéki ülnök édes atyja, f. hó 22-én életének 74 évében Fehérgyarmaton elhunyt s ugyanott f. hó 24-én nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra.

A vagyonadóról szóló 1916. évi XXX1L

t.-c. 26. §-a alapján az 1917—1919. évekie alakítandó értékmeghatározó bizottság tagjaivá vármegyénk főispánja Szatmárvármegye területére Gábor Sándor Sándor, Tichy Gyula, Berger Ármin, dr. Jékel László, Róih Károly, dr. Nagy Sándor, dr. Adler Adolf, Brunner Károly és dr. Miskolczy Sándor tagokat jelölte ki.

A Nagykárolyi Protestáns Társaskör

Arany János halhatatlan költőnk születésének 100-ik évfordulóján 1917. március hó 4-én, vasárnap d. u. 5 órakor a kör helyiségében emlékünnepélyt rendez, melyre az elnökség ezúton hiv meg minden érdeklődőt. A 12 számból álló gazdag műsor kiemelkedőbb pontjai: emlékbeszéd, alkalmi színdarab elő-? adása, deutt és karének, hegedű-szóló, szavalat, magánjelenet. Belépőjegyek ára az 1—V. sorban 1 K 40 f., a többi sorokban 1 K. Felüifizetések köszönettel fogadtatnak.

Földmivelésügyi miniszteri rendelet. A földművelésügyi miniszter leíratott intézett Szatmárvármegye alispánjához, amelyben felhívja, hogy a tavaszi és nyári munkák elvégzésének biztosítása érdekében minden szükséges intézkedést idejekorán tervszerűen tegyen meg.

A 12-ösök szive. A m. kir. 12. honvéd gyalogezred 2-ik századának tisztikara és legénysége a „Pesti Hírlap“ utján 310 K-t jutMost is rá várt a Gyuri. Édes anyja már türelmetlenül szólt ki az ajtón:

— Siess már fiam, mer’ elhül a früstök!

De ő csak állott. Bámult át tovább. Várta

a leányt, hogyha szóval nem is, legalább úgy szemmel köszöntse rá a „jó reggelt“.

De a lány nem mutatkozott.

Helyette jött más valaki. Szilaj Sándor, a huszár. Sarkantyúja gyors, hetyke csengése már jó előre elárulta közeledését.

Gyurinak a szive összeszorult.

— Hát ezért nem jött ki az Örzse! Várta, sejtette a régit. Pedig hányszor mondta: „Sohasem szerettem még senkit!“ És most mégis vár reája. Bizonyára meghallotta, hogy szabadságon van és a szive megsúgta neki, — vagy a hiúsága — hogy az első útja hozzájuk fog vinni.

— Hej, te csalfa leány, hogyha hitegettél — tört ki a fiú keskeny melléből s nagy barna szeméből haragos fény villant fel a szóra. Meg se várta a közeledő legényt. Nem akarta látni, hogy fogadja régi udvarlcját a leány.

Bánatosan indult be az ajtón. Éppen akkor, amikor az édes anyja harmadszor szólt ki már hozzája:

— Gyere már, te gyerek! Ni már el is hült a früstök.

>