Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-17 / 7. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELÉI ÚJSÁG ÉS NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7-ik szám. hogy dr. Péchy Istvánt támogassuk szavazatunkkal, annak nyernie kell, mert ügye jogos és igaz. Az igazságnak pedig mindig kell győzedelmeskednie! Sokan vagyunk, de összetartás, tömörülés nélkül gyengék leszünk. A 22-iki megyei gyűlésre jöjjön el minden törvényhatósági tag! Tegyük le egy félórára a könyvet, a tollat, a kalapácsot, a vésőt s győzni fogunk! Braneczky József, törvényhatósági bizottsági tag. Kozigazgams! bizottsági nies. Vármegyénk közigazgatási bizottsága í. hó 9-én tartotta még rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklése alatt. A főispán megnyitó szavai után dr. Péchy István alispán helyettes jelenti, hogy az országos közélelmezési hivatal elnökének — Ilos- vay Aladár alispánnak hivatali állásától való felfüggesztését kimondó rendelete folytán, az 1886. XXI. t.-c. 69. §-ának intézkedése alapján január hó i5-től az alispáni teendőket ő teljesiti. Minden igyekezete oda irányult, hogy a vármegye közigazgatása meg ne érezze azt a hiányt, amelyet a vármegye alispánjának a közigazgatás vezetésében kifejtett tevékenységének nélkülözése okozott, Ijjváló gondot fordított arra, hogy a sürgős, azonnali intézkedést igényíő ügyek soronkivüü elintézése mellett minden körben a megfelelő munkásság fejtessék ki, amely a közigazgatás zavartalan menetét általánosságban is biztosítja. Természetes következménye ezen törekvésnek, hogy az előadók munkakészségét és képességét fokozottabb mértékben kellett igénybe vennie és örömmel jelentheti, hogy az előadói kar átérezve a reájok nehezedett helyzet által támasztott követelmények szükségs erőségét és jogosságát, teljes rnunkakedvve! állott rendelkezésére, hogy egyesült erővel biztosíthassák — ezen átmeneti időszak aiatt is — a vármegyei administrátió folytonosságát. A vármegyében még mindig folyamatban lévő termény rekvirálás körüli eljárás ellenőrzését és vezetését az 0. K. 1T báró Majthériyi József urra bízván és egyben őt a requirálás- nál eddig alispáni hatáskörbe utalt ügyek intézésére is felhatalmazván, ezzel ezen ügykörben annak befejezéséig az alispáni hivatal ] részéről az intézkedési jog szünetel, ennek j dacára, hogy a requirálás eredményéről kellőén j tájékozva legyen, fenntartotta a hatóságok j jelentési kötelezettségét, amelyekből már rna is j constantálharó azon nem várt eredmény, hogy a termény requirálás eredménye semmi esetre sem fog Ju! maradni a kivetett contingensen, sőt csaknem biztosra vehető, hogy azt meg fogja haladni. A liszten kivüi felterjesztésére 150 mm. babot, 100 mm. kölest, 100 mm. aszalt szilvát bocsátottak az illetékes központok a vármegye rendelkezésére, amely élelmi cikkek részben már elosztatlak, részben most kerülnek elosztás alá. január havában összesen 230 mm. világitó kőolaj osztatott ki a vármegyében, a kőolajból, dacára állandó sürgetéseinek és személyes közbenjáratásnak, sem a decemberre, sem a január hóra kereskedelemügyi miniszter ur által megállapított egész mennyiséget meg nem kaptuk. A Tisza, Szamos, Túr. Kraszna folyón esetleg bekövetkezhető tavaszi árvizek ellen védekezés szervezete iránt a társulatokkal egyetértőleg az intézkedések megtétettek. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban dr. Falussy Árpád bizottsági tag szóvá teszi, miszerint történt-e intézkedés, hogy a cselédek, önálló kisgazdák és hadifoglyok havonkénti fejkvótája 14 kilóra emeltessék fel. E felszólamlásra alispán helyettes kijelenti, hogy távirati rendelkezést adott ki, mely szerint a főszolgabirák a rekvirálást ezen intézkedés figyelembe vételével hajtsák végre. Mangu Béla vm. főjegyző jelenti, hogy Gyügye község bírája 1 hónapi fogházra való ítélése miatt állásától felfüggesztetett. A bizottság azt az arányt, mellyel a községek a körorvosok utiátalányához hozzájárulni tartoznak, megállapította. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelenti, hogy a műit hóban egyenes adóban befolyt 127,145 K 58 f, hadmentességi adóban 203 K, bélyeg- és illeték adóban 03,033 K 12 f, ital- és fogyasztási adóban 32,266 K 41 f. Dr. Schönplug Béla tiszti főorvos jelenti, hogy a vármegye közegészsége január hóban kedvezőtlen volt. A járványok gyökeres elfojtása biztosan remélhető akkor, ha a fertőtlenitőgépek a hozzáértő személyzettel megérkeznek. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az elmúlt hónapban 18 iskolában végeztek iskolalátogatást. Az államépitészeti hivatal főnökének és a vármegye főállatorvosának jelentése után az ülés véget ért. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykároiyi fiókjának. ■H mintha szégyelnének az asszony szemébe nézni. Aztán Babuka töri meg a csendet. Sugárzó két szemét rászögezi az anyára. — Hát lehetetlenség, hogy idejét úgy ne oszthassa be, hogy gyermekét egy órára szabad levegőre ne vihesse. — Igen, igen jól mondod Babuka, biztatta a szép leányt Keresztiné. — Én vigyem ? — Igen, magának kellene vinnie . . . — Én, akinek férje tisztességes iparos. Akinek ura harctéren küzd a hazáért. Én vigyem Hiszen kinevetne az utca. Ujjal mutatna rám. — Ni Barabásné már pesztrává lett . . . Lángvörös lett mind a két urhölgy erre a szóbeszédre. Szemükben a méltatlankodás tüze égett, hogy szinről-szinre hallaniok kellett és látniok, mint győzi le az álszemérem, a hiúság a megbomlott iparos világ hamis felfogása — az anyát. Az anyának diadalmas önfeláldozását. Az emberekkel, a világgal való némtörődést, sőt megvetést. Egy gyermek életéért. Egy leendő polgárnak élete megmentéséért, amely polgárokra a nemzetnek ma oly nagy, életkérdéses szüksége van, hogy élhessen, hogy jövőjének szálait újra felvehesse. — Én fogom megmenteni ezt a gyermeket — kiáltott fel Babuska. — És én veled leszek a megmentésben, szólt zuhanó komolysággal Keresztiné. — Ide adja ezt a szegény hervadó gyermeket. Az anya könnyedén mosolygott. Azt hitte, egy szeszélyes, hirtelen fellángolt elhatározásáról van szó. Nem is komoly az egész beszéd. De ime a gyermek már a kis kocsiban van. Kellően ellátva kendővel. — Viszem . . . — Visszük. Az anya vállait vonogatta. Hát legalább jó helyen lesz. Én pedig dolgozhatok. — De dolgozzék, komolyan dolgozzék aztán Teréz — pattogott Babuka és szép kezét intőleg emelte fel. Babuka pedig indította a kis kocsit. A benne iilő Pista pedig mosolygott; nem tudta hova viszik, mi sors vár reá.1 A kocsi már az udvaron van . . . — Hadd kisérjem el legalább, szólt az anya egykedvűen . . . Talán sírni fog utánam. — Teheti, jöjjön ! És az anya ment. Már alkonyodott. A két urhölgy vitte, taszította a kocsit ... és egyenesen a babuskáék háza felé tartottak. Ott betértek . . . A szülei hallván a történteket, szívesen befogadták a kis Pistát. Legalább addig, amig megmentését biztosithatják . . . Az anya egy csókkal búcsúzott, mikor látta, hogy kis fia mily mohón fogyasztja a tejet és más gyermekek előtt kedves eledelt. És vissza se nézve, távozott. áz ipari árai. A gazdák országszerte jajveszékeinek, hogy el kell veszniük az ipari cikkek hallatlan árai miatt. A minap is országos egyesületük révén memorandumban fordultak a kormányhoz arra kérvén, hogy vessen véget az ipari cikkekkel űzött uzsorának. Ez a memorandum nem az első. Egy párat már visszautasította a kormány azzal, hogy lehetetlen az ipari cikkek árát maximálni, mert azok minőségben, formában, értékben annyira különbözők, hogy nem lehet egységes kulcs szerint kezelni valamennyit. Bátran a szemébe nézhetünk ennek az állításnak, mely mögött nem az igazság, hanem a kartelleknek és az ipari Ausztriának gazdasági érdekei húzódnak meg. Miért lehetett Németországban maximálni az ipari árakat. Hiszen Németország még inkább iparos állam mint mi vagyunk, az ipari termelés ezerféle, mégis megtalálta a módját annak, hogy miként lehet a kereskedelem túlkapásait megfékezni. Kerületenkint ármegállapitó bizottságokat létesített, melyek a tényleges előállítási árat és a hozzá számítható tisztességes hasznot véve alapul méltányos árakat állapított meg. Nálunk sem lenne ez lehetetlen. Nagyobb lehetetlenség az és mégis megtörténik, hogy a gazda kénytelen összes terményeit a kormány által megállapított áron odaadni, de ugyanekkor egy kocsiért 400 koronát, egy lószerszámért 300 koronát kell fizetnie. Ä gazdasági eszközök, ruhafélék, lábbelik ára a réginek ötszöröse A napszámosnak tízszeres árat fizet a gazda, mig terményeiért csak a békebeli ár kétszeresét kapja. Ha az ipari és kereskedői világ az élelmiszerek áraihoz szabná saját árait, úgy ez ellen nem lenne senkinek kifogása. Azonban a kereskedelem sokkal nagyobb szabadságot élvez, mint a mezőgazdaság. Az iparos pedig, ki anyagát a kereskedőktől szerzi be, kénytelen hozzá igazodni. Nem a kiskereskedő és kisiparos csinálja a drágaságot, hanem, felülről csinálják a nagy cégek, a kartellek. Mi ide lent, az árdrágítás tövétől messze élvezzük annak távoli fattyúhajtásait. Hogy miért nem tesz a kormány az ipari cikkek drágítása ellen, annak két valószínű oka van. A kartellek és az a körülmény, hogy az ipariiző Ausztriával, mely testvériességre hivatkozva elkívánja terményeinket, nem tudunk megbirkózni, mikor árucikkeinek értékesítéséről van szó. A nagyhatalmú kartellek pedig ezer argumentummal bizonyítgatják a kormány előtt, hogy a kereskedelem szabadságát nem lehet megkötni, ami azt jelenti, hogy a fő elárusítók szabadon szedhetik a milliókat. Az ő zsebükbe nem lehet belenyúlni. A kis Pista nem sirt anyja után. Olyan jói érezte magát. Babuka minden nap, I13 napsugaras idő volt vagy borulat . . . meg- kocsikáztatta a nagy, hatalmas kertben a megmentett Pistukát. Mert kétségtelenül elpusztul ha otthon marad. Most már él. Piros az arca, eleven a mozdulata. Olyan kedves a gyermeksége. * Babukának álmában megjelent szent Vince alakja. Úgy amint azt egy gyönyörű képen látta. Karjain elhagyatott gyermekkel. És hallotta gyermekek világhíres apostolának szavait: — Te szereted az árva Pistukát . . . Jézust szereted általa. Te megmentéd a Pistukát : a nemzet megmentő apostolnője lettél. Oh ha téged sokan, nagyon sokan követnének, mily más kép tárulna elénk e vérözönös háborúk után. Higyjék el, nem álom ábránd ez. Eszmény, melynek valóra kellene válni e hazában is. Adja az Isten.
