Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-10 / 6. szám
IX. évfolyam. Nagykároly, !VM7. fearuár 10. 6-ik szám. Északkeleti NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. ulóíizeíési árak: Egész évre Felévre Negyedévre Tankoknak c KOM Iliit. egvsz évi l Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. — -re-'-;: O’ÍT3ATOÍi 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal : NA iYKÁRDLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁ.t („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) --------Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Yv ilí-'éf sora ti ) fillér. MI lesz a központi szeszfőzde felállításának kérelmezésével. Erre a kérdésre várunk most cselekedetekkel adóit feleletet. Lapunk legutóbbi számában feltártuk az előttünk álló helyzetet, hogy mielőtt még nem késő, változtassa meg városunk képviselőtestülete elhatározásai és a kínálkozó alkalmat megragadva, könnyítsen valamit a pótadóval agyon nyomott polgárság helyzetén. Állásfoglalásunkat támogatta a Nagykároly és Vidéke újság is. Hisszük, hogy olvasóink között sem al adt senki, aki nem osztozott volna felfogásunkban, és nem helyeselné okfejtéseinket. Mindamellett nem akadt senki, sem hivatalból arra illetékes, sem jóakaratu kezdeményező, aki a legutóbbi képviselőtestületi gyűlésen szót emelt volna, hogy a mostohán elkezelt szeszfőzde ügyét újból a képviselőtestület elé vigye. Ettől reméltük volna, hogy a felületesen ismertetett kérdés behatóbb megbeszélés alá kerülvén, megértőbb, méltóbb elbánásban fog részesülni. Olyan ügyről van szó, ahol az elhamarkodott határozatot többé nem lehet jóvá tenni, És gondoljuk meg, hogy nemcsak jelenlegi állapotainkat, hanem a jövőt is kell tekintenünk. Bizonyos, hogy momentán, nagy feladat volna a városnak tőkét szereznie a gyár alapításához, mindamellett a föld aló! is elő kei! teremtenie a szükséges pénzt, hogy ezt a nagyjövcdeimü intézményt biztosítsa polgárainak. Néznünk kell a fejlődésre is, mely minden terén a gazdasági életnek jogosan várható. Ha a vidék gyümölcstermelő jellege ma nem is állapítható meg, ki mondhatja, hogy ez az irány jövőre is jellemezni fogja a vidék gazdálkodását.. Tudott dolog, hogy talajunk és éghajlati viszonyaink az almaféle gyümölcsöknek nem kedveznek, de annál jobban megfelelnek a csonthéju gyümölcsök (szilva, cseresznye, barack) igényeinek, amelyek pedig a szeszfőzés legfőbb és legértékesebb anyagait adják. Hogy ezek termesztése fellendüljön, arra is épen az adna impnJvust, ha volna itt olyan ipari vállalat, amelyik ntenzivebb értékesítésüket lehetővé tenné. De hogy lesz ilyen vállalat, afelől teljesen nyugodtak vagyunk. Hiszen már alakulóban is van. Bennünket épen az aggaszt, hogy a város vezetősége kiengedi a városi kezelésből ezt a jövedelmező vállalatot. Bizonyára kényszerítő körülmények miatt. Értve alatta főképen azt, hogy nincsen meg a szükséges tőkéje s annak előteremtésére nem mer vállalkozni. Mert ha merne nem döntött volna olyan értelemben, hogy nem kérelmezi a szeszfőző engedélyezését. A jelen nehéz viszonyai mialt nem szabad egy városnak úgy határoznia, mint egy elkedvetlenedett valakinek. Ha most nehéz feladat is a pénz előkel itése, meg keli kísérlem', mert a jövőről van szó. Ha most eiszalasztjuk az alapítást, az elvesztett jogot többé vissza nem szerezhetjük. Tudjuk, hogy sok nehézséggel jár a kölcsön megszerzése, de nem kivihetetlen. Csak azon, hogy az utánjárás kellemetlen és fárasztó, nem szabad elmúlnia ennek a kérdésnek. Lelkesítse az intéző köröket annak a gondolata, hogy a város fejlődésének egyik lendítő kerekét indítják rneg e vállalkozással. Képviselőtestületi közgyűlés. A városi képviselőtestület vasárnap d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tartott közepes érdeklődés mellett. Debreczeni '[István, kir. tanácsos, polgár- mester üdvözli a megjelenteket és napirend Emlékeim. Mióta elmentem beteg vagyok! Mióta nem látom . . . nem kacagok! Fájó lelkem bojong mint az árnyék, Oh ... ha tudnék, újra vissza szállnék. A vágyaknak szárnyaira ülnék, Gyorsan mint a madár, elrepülnék. Megkeresném ami most már álom . . . Az ittmaradt, elmúlt boldogságom. Jávor Antal. Bodnár Gáspár „Békében és háborúban“ c. füzetének ismertetése. Irta: Léber János. Nem akarunk hízelegni. Még csak nem is tömjénezünk. Csak -az igazságot szögezzük le. Sokan ismerik, de kevesen ismerik — el. Bodnár Gáspárról, a „Szatmári Hírlap“ volt szerkesztőjéről emlékezünk. Nem véletlenül, nem is ötletszerűen, hanem azon alkalomból kifolyólag, hogy egy újabb füzettel gyarapította a szépirodalmi művek számát. A „Családi könyvtár“ legújabb sorozatának eíső száma az övé. Teli szépséggel, bájjal, az őszbe hajlott élet csendes mosolyával. A „Családi könyvtár“ egészen uj eredetű. Most husvétkor jelent meg csak az első öt szám, de a kedves kiállítású, olcsó, zöld fedelű j kis fiizetkék annyi szépséget, irodalmi értéket tartalmaznak, hogy egy csapásra meghódították a tiszta tartalomra vágyó olvasó közönséget Egy Harsányi, Sik Sándor, Erdős Renée, Domonkos és- sok . . . sok elsőrangú iró ragyogtatja benne Istentől nyert tehetségét s ha más nem is, már ezek a nevek eléggé garantálnak a vállalat életrevalóságáról s az egyes füzeteknek tartalmi kiválóságáról. Ezeknek a sorába lépett be Bodnár Gáspár. Beillik a gárdába. Hajlott kora, téifelé kaesintgatása talán külsőleg kiválik, db.harmo- niál a íiataikoru ,nyárelejét járó társaktól, de a lelke, örökké mosolygós tavaszi lelke egy az övékkel. Ő is tud még mosolyogni, mosolyog- tatni, lángot festeni és tüzet gyújtani, érezni és érzést fakasztani. Mert az iró, a vérbeli iró lelke változatlan ifjúsággal él az időtől megrokkant testben is. És ilyen a Bodnár Gáspár lelke. Meggyőző példa rá ez a legújabb füzet. „Békében és háborúban“ — írja címül az iró. Méltán. Felfedi előttünk a múlt békéjének melegét, édességét, gondos gondtalanságát. Belátunk a háborútól fel nem kavart, legfeljebb a „kis“ szenvedélyektől hullámzó emberi lélekbe s itt annyi gyöngyöt, drágaságot találunk ! Ritkaság a mai világban olyan irodalmi munka, amelyikbe bele nem dörögne a háború vihara. Nem is célja talán az Írónak háborús korfestés, harctéri szenvedély, de önkéntelenül is beviszi müvébe, beleönti fakó betűibe a háború sötét komor, hangulatát. Kiérzik ez a sorokból, a betűk láthatatlan leikéből Kihalljuk a szavak toliban maradt hangtalan csengéséből. Épen azért jólesik, ha olyat olvashatunk, ahol még a vérzivatar árnya sem kísért. És ilyen a füzet első része. Van komorság ebben is, van benne sötét szin, de ez nem ijjesztő puskaporfiist, nem vörös vérszin. Ez a köznapi életnek, a békés idők rossz embereinek feketesége. Hogy azután belekóstoljunk a háborúba is, ad ilyeneket is az iró. De itt se’ rettegtető s vérfagyasztóan háborút festő! lit is itthon marad s a szeretetnek melegágyából veszi tárgyát. Inkább enyhit, vigasztal, csendesít s az áldozatos lelkek angyali szeretetéből önt olajat a sajgó lelkekre. (Krisztus leányainak türelme.) Ennyit általánosságban. Ami a részleteket illeti, arról keveset szólunk. Idézhetjük Harsányi Lajosnak a kritikáját: „A veterán iró minden dolgozatán a népköltészet bája lebeg.“ Tehetsége, képzelő ereje, minden munkájában friss, eleven, üde, sokoldalú ; nyelvezetén ott fénylik a zamatos, erős népiesség zománca. „A karácsonyfa magva“, „Édesanyám szenteltje“, „A szombat“, mindmegannyi gyönyörű élet-darabok, melyekben a hitetlen szellem küzd a vallásosan szép keresztény élettel. Az ütközés azonban nincs bántóan kiélezve. Erősen koccan ugyan, de remény nyillik a kibékülésre, a hitetlenség térdretörésére. Egyikben a hitetlen bankár szenved vereséget, aki butaságnak bélyegzi a karácsonyfa kedvességét; de amig ő erről filozofál, gyermekei odaszöknek a szomszédék szegényes karácsonyfájához s örvendeznek a „Jézuska jövetelén“. A másikban egy üresfejii „miniszter- jelölt“-et szégyenit meg hitével egy katonatiszt,
