Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-10 / 45. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 45-ik szám. fagytól, bajtól, veszedelemtől, hogy idővel olyan hatalmas, erős, derék munkás váljék belőle, mint az elhullott; édesapa volt. Adományok közvetlenül is elküldhetők a helybeli „Vöröskereszt-Egylet“: címére. E nemes cél szolgálatában külön i rovatot nyitunk, hol az adományok; beérkeztét igazolni fogjuk. > ás aggodalmasak. Százezrével ejtjük az olasz hadifogjokat, I ezrével az ágyút, tucatszámra foglaljuk el és | vissza a városokat Az entente is kezel ráesz* mélni már, hogy minket összetörnie, hazánkat földaraboínia nem sikerülhet. - Van-e közöttünk aki azért nem meri pénzét a hetedik magyar hadikölcsönbe fektetni, mert nem bízik a ma-; gyár állam fenmaradásában ? Ilyen kicsinyhitű bizonyára nincs már. És j már az olyan aggodalmaskodó is ritkaság, aki! attól tart, hogy az állam talán nem fogja fizetni tudni a sok hadi,kölcsön kamatait. Okvetlenül fogja fizetni, hiszen éppen azért kerül már a í hetedikhadiköicsön kibocsátásra, mert az állam egyáltalában nem meritetie ki egyéb rendkívüli; jövedelemforrásait, azokat majd a háború után j veszi igénybe s belőlük becsületbeli köteles- j ségének is tekinti mindenekelőtt a hadikölcsö- j nők kamatait fedezni v, I Azonse aggodalmaskodjék senki, hogyha! minden fölöslegét hadikölcsön kötvénybe fekteti, j az átmenet idején majd nem lesz készpénze j gazdasági beruházásokra. Igen is, lesz, mert a hadiköcsön kötvényeket névértékűk maga s hányada erejéig lehet lombardirozás utján ismét! folyó pénzzé változtatni. Az is alaptalan aggodalom, hogy a hadikölcsönbe fektetett tőke után majd igen nagy lesz az adóteher, mert feltétlenül megbízható kormánynyilakozatok szerint a hadikölcsön aláírói az adókivetésnél - hazafias szolgálatukra váló tekintettel - nagy kíméletben és kedvezésben fognak részesülni. Ennélfogva és még más okoknál fogva egyáltalán nincs ma biztosabb és előnyösebb elhelyezése a pénznek a hadi-1 kölcsönnél. Minden aggodalom alaptalan tehát a hadi- j kölcsönnel szemben és igy semmi mentsége sincs annak aki nem siet minden erejével ; észtvenni a jegyzésben. A mi ínségünk.' I Az éhezésről, fázásról már eleget zengtünk.; Egy kicsit megváltoztatjuk a címet és ezúttal: inségeskedünk. Alapjában véve ez egyre megy j ugvan, mert mindenütt gyomorról van szó, c.. . j amely nem telik meg cikkekkel. Ami lágy,! simogató szavunk, mint mincfen jóakarat, bizo- j nyára jól esik egy pár nélkülözőnek, azért j virágozzuk ki olyan szépen, hogy legalább; egy héten, vasárnap estére legyen jó vacsorájuk j szegényeknek. ‘ Sokszor örömmámor zug végig a városon.: Ne tessék gondolni valami nagy harctéri győzelemre. Óh, ehhez már hozzászoktunk, bele is untunk s legfeljebb á szövetségesek négy hosszú év alatt bizony megfakult lobogóját dugjuk ki házunk tetején. Az igazi nagy örömünk akkor van, ha pld. azt haljuk, hegy pld. Klein urnái cukrot, kávét, vagy pláne petróleumot lehet kapni. Ilyenkor minden porcikánk örül és kedves nejünkkel s apró gyermekeinkkel körbe-körbe vidám táncokat lejtünk s üvegekkel s a hatósági vásárlási jegyek özönével szinte rohanunk e kincsek rejtekhelye felé. Szándékosan használom ezt a szót, hogy „rejtekhely“, mert bizony ezek az áruk csak! igen kevés ideig maradnak rendeltetési helyükön, | az üzletbe.' Ez nem azért van, hogv eladják, hogy én és b. családom és Te nyájas olvasó, abból részesüljünk. Ezek az áruk más fontosabb j kérdés megoldására szemeltettek ki a kereskedő j által. És itt óh nyájas olvasó, ismét csak az' élelmezés nehéz kérdése merül fel. Te azt nem tilthatod meg a kereskedőnek, hogy ne szeresse a vajat, túrót, gyenge csibét és több efféle nyalánkságokat. Adódja is van rá, mert nagyon sok pénzedet ott hagysz a kereskedő bácsinál nyájas olvasó. Tízszeresen megfizetsz mindent. De a kereskedő is csak úgy tud beszerezni valamit, ha behozza neki Bör- velvből a Kati néni, vagy Gencsről a Mari néni. Ezeknek a jó néniknek pedig több pénzük van, mint neked s ezért nem is adják az árukat „pizirt“. Cukor kell neki, petróleum, bors, stb. Ezért tehát a régieken okulva, cserekereskedést folytatnak. Csirkét, vajat, túrót hoznak és kapnak érte cukrot, kávét, petróleumot. Ezért nem kapsz Te nyájas olvasó és ezért nem kapok én és az egész város. Ugyan tízszer is végigfutkoshatjuk a város minden üzletét, mégis üres kézzel jövünk haza. Te csak a rongyos papír forintjaidat ■ viszed a kereskedő kassájába, de Juli nénitől értékesebb dolgokat kap. Pld. tudom, hogy másfél kiló vajat is adtak két liter petróleumért! Mikor láttál Te vajat, szegény, sokat szenvedett olvasóm, ki még a cikkemet is végig szenveded. Nagyon tiszteit érdemes Uraim [ Itt e szerény kis lap hasábjain bátorkodtunk megemlíteni multi számunkban a városi közélelmezést. Egy kicsit kibővitjük az akkor elmondottakat. Szeretnénk, ha a beszerzés lehetetlensége miatt minden oldalról feltörő bánatos sóhajt el tudnánk küldeni önökhöz egy kis megbeszélésre. Ezek a sóhajok azt mondanák, hogy nagyon, de nagyon segitve lenne rajtuk, ha a város feaflitana egy központi üzletet, ahol tényleg eladásra kerülnének ezek a nélkülözhetetlen fogyasztási és szüksékleti cikkek. Hogy ne keljen szerte futkosnunk a városban, könyörögve térdre hullanunk és e nélkül is kaphatnánk valamit. A most megvásárolt Kaufmann-féle házból lehetne egy bolt- helyiséget alakítani, ahol petróleum, cukor, kávé, tea stb. cikkeket kaphatna a szegény lakosság s ahonnan nyakánál fogva dobnák ki gencsi Julcsa nénit, ha cserét merne ajánlani. (M-y.) Színészet. Az elmúlt hét emlékeit szépen elrakosgatom lelkem titkos kazettájába, hogy az eljövendő hosszú téli esték unahnasságát egy kicsit felvidítsam, elviselhetőbbé tegyem. Az elmúlt hét műsora nem volt hétköznapi, köny- nyeti feledhető tartalmatlan operettekből összeállítva, hanem a lelkek mai hangulata szépen hozzásimuló, irodalmi értékkel biró darabokból. Két estén keresztül gyönyörködtünk Vajda Ernő „Várátlan vendég“ c. kitűnő drámai müvében. A darab hangja valóban váratlan vendég érkezett sürgöny, amely szerencsés megszabadulását jelezte. Immár itthon van mind azok örömére akik szeretettel visszavárták és majd a háború után bárki is megtudhatja kalandos hazakerülésének odissziádáját, a férfierő vasakaret diadalát. Az Ujfalussy család általában a legélénkebben kivette minden tekintetbeu a maga részét a nehéz, harcos időkből. S hogy csak a legközelebbiekről szóljunk, vitéz Ujfalussy Gábor huszárőrnagy, Ujfalussy Miklós huszár- kapitány számtalan kitüntetéssel adt k tanujelét hősies magatartásuknak, nemkülönben Ujfalussy Béla huszár zászlós stb. Az ember „modern“ dragédiája. Irta : M—y. és T—h. (Ádám és Luczifer Nagykároly felett repülnek.) Ádám : A vágyam színházba repít, Hol élnek és nem gép vetít, Hol a mennyek ajtaja tárul És álmodhatom Rózsikárnl! Luczifer: Óh balga ember, im itt a vágyad, S amig imádod Rózsikádat Elfeledéd, hogy mind e kellem Két Rózsikáé! Az egyik Kellen !!! Ádám Óh nem, a lelkem másra vágy, Éjjel s nappal nyugtot se hágy Egy gondolat, mi lesz velem, Ha Vőlcseyt el nem nyerem ! Luczifer! Botor ki vagy! Rózsaszirmot nem lás*! Hogy édes illatát élvezze más. Mig álommámor ringat lágy ölén, Más lásson át a boldogság ködén! Ádám : Ne beszélj nekem ködről ronda szellem, Tudom, hogy Téged ingerel a Kellen. Vihart azért szitsz lelkemnek egén, Hogy megrettenve visszalépjek én ! Nem, soha! Luczifer: Ember! E vita nagy tété fontos, Ábrándozó vagy, mint minden lantos! A szived vére örömöd bére, Ha jóra fordul szerelmed véle! Ádám: Makacs természet, mi belém szorult, Soha nő előtt még le nem borult. De jöjj velem ! A színfalak között A drága tündér már felöltözött! Mondd meg neki, mint a kor szava, Hogy arcom piros, mint az ajaka. Lázas vagyok s nem tóm’ mi van velem! Szellem! Luczifer! Ez már szerelem. (Mindketten leszállanák a színházhoz.) Óh szálljunk le hát, im itt a földi rög ! Simon beszél s a director köhög ! A Thurzó arcán, mily bályos mosoly S a Győri arca komikus komoly! Sándor Mita szép őzi két szómé, Bánatos, méla, mint az ősz lehe. Guthi Sári nagy mérleget hozott És Timár méri, hogy mennyit fogyott! Ott a teremben a Baranyai Vén basszus hangját lehet hallani. S amig a kórus öltözőben hózol Váradi, hősszinész kéjelegve pózol. Lucifer: De mondd, oh ember, a két rózsaszál Ho! s merre jár? A szívverés megáll! Mig egymás ellen harcba szállanánk lm egyik sem vár jó szívvel reánk! Ádám : (könnyezve.) Nekem elég volt szellem, itt a lét, A földön hagyom életem felét! A másikkal meg repüljünk tova, Mert én szerelmes nem leszek soha !!! (Sírva repülnek, csupán a kórus zúgja utánuk zongorakisérettel,) A kórus: A Rózsik ... a Rózsik ... a Rózsik angyalok s férfiakkal csak komédiáznak stb. (Gondolatbeli függöny.)
