Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-04 / 31. szám
2-ik oldal. 31-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK tettei, amelyek talán közelebb juttatnak bennünket a békéhez. Péchy István vm. főjegyző felolvassa a főispáni kinevezést tartalmazó kormányleiratot, mire ősi szokás szerint dr. Falussy Árpád vezetése alatt küldöttség ment a főispánért. Hatalmas, falrengető éljenzés tört ki, amikor az uj főispán, Jékey Sándor pompás disz- magyarjában megjelent a közgyűlési teremben. Az éljenzés lecsilapultával a főispán letette a hivatali esküt. Az eskümintát Péchy István főjegyző olvasta. Az eskü letevése után a közgyűlés ismét percekig zugó tapssal és éljenzéssel ünnepelte a főispánt, akit Péchy István vm. főjegyző a következő tartalmú szép bes.édben üdvözölt: Biztosította a főispánt a vármegye közönségének egyhangú bizalmáról, mellyel mindenkor támogatják őt nehéz feladataiban. Mélyérzésii szavakban ecseteli a háború bajait s a közigazgatásra háramló nagy kötelességeket. Mig egyrészt a jelen küzdelmei, másrészt az uj korszak előkészítésének gondjai nehezednek a főispánnak, mint a kormány exponensének vállaira. E kormány programmja Magyarország szociális és demokratikus fejlődésének előkészítése. Ennek a programúinak vezéreszméjét a következő mondatban foglalja össze: Mindent a népnek, mindent azért a népért, amely hazánk szent földjét az 1000 éves történelmi Magyarország integritását a pokol minden szenvedésein keresztül ellenségeinktől megvédelmezte. Ezeknek az eszméknek diadalra viteléhez ebben a megyében, kívánok én j Méltóságodnak, erőt, kitartást és akaratot. Az Isten hozta! Az Isten segítse! A főjegyző gyönyörű üdvözlő beszédére a főispán következőleg válaszolt: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Első szavam a hála és köszönet szava azokért a lelkes fogadtatásért, melyben engem a vármegye közönsége részesíteni kegyes volt, azért az ékes szavakért, amelyekkel engem a vármegye közönsége nevében a vármegye érdemes főjegyzője üdvözölt. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Amikor Őfelsége koronás királyom parancsára és a kir. kormány bizalma folytán ezt a díszes széket elfoglalom, érzem érőim gyengeségét a reám váró nehéz feladatokkal szemben, de érzem azt is, hogy ez a gyengeség legott mindent leküzdő erővé válik abban a pillanatban, amikor a tek. törvényhatóság támogatását megnyernem sikerül. Én ebbe a díszes székbe politikai elveim teljességén magammal hozom 27 évi nehéz közszolgálat tapasztalatait, a vármegye minden lakosa iránt érzett meleg szeretetemet, teljes munkakedvemet, a vármegyei élet, a vármegyei önkormányzat iránt mindenkor érzett lelkesedésemet. Ezekkel a fegyverekkel felövezve indulok neki a reám váró nehéz küzdelmeknek. A főispáni állás elsősorban politikai bizalmi állás lévén, az én politikám természetszerűleg nem lehet más, mint az engem megbízó kormány politikája. Ez a politika pedig röviden ebben a két tételben foglalható össze: 1. Mindazoknak az erőforrásoknak a feltárása, mindazoknak az eszközöknek az előteremtése, amelyek a reánk kényszeritett világháború győzelmes befejezéséhez szükségesek, majd a várva várt béke elérkeztével a világháború okozta sebeknek begyógyitása. 2. Magyarország államiságának demokratikus és nemzeti alapon való teljes közjogi és gazdasági kiépítése. A világháború okozta nagy égésbői köröskörül egy diadalmas himnus szólt az egész emberiséghez, a demokrácia himnusza, amely nem merül ki a választói jog problémájának megoldásában, hanem azt hirdeti, hogy nem lehet kormányozni a népet a nép nélkül, a nép ellen. Ennek a világhimnusznak a hangjai a mi szeretett uralkodónknál nem taláitak süket fülekre, mert a felséges királyunk, mély államférfim bölcsességgel oly férfiak kezébe tette le az ország kormányzatát, akik felismerve és megértve a kor intő szavát, készek őszintén és fenntartás nélkül a demokrácia alapjára vezetni ezt az országot. A magyar középosztály egy Ízben már fényes tauujelét adta önzetlenségének, amikor 1848-ban anyagi érdekeinek hátrányával maga küzdötte ki a jobbágy felszabadítást, közteherviselést s maga segítette be az alkotmány sáncaiba az addig jog nélkül szükölködők százezreit. Szent meggyőződésem az, hogy a mai nemzedék sem lesz méltatlan dicső emlékezetű elődeihez és készséggel juttat jogaiból azoknak, akik a Kárpátokban, az oroszországi síkságon, a tiroli havasok között vérük hullatásával tesznek tanúbizonyságot hazafiuságokról. Ennek az izzó haza és fajszeretettel átitatott demokratikus politikának alapján óhajtom én kormányozni ezt a nemes vármegyéi; működésemben nem akarok ismerni rang, osztály és felekezeti különbséget. A vármegyei adminisztráció terén a sablonoktól és bürokratizmustól ment gyors és igazságos közigazgatás képezi programmomat, e programm végrehajtásában bizalommal számitok a vármegye kipróbált tisztikarának és szeretett alispánjának őszinte támogatására. Főgondomat képezendi, hogy a vármegye anyagi és szellemi felvirágzása minden téren előre vitessék, hogy a magyar állameszme mindenütt érvényesüljön, hogy szeretett vármegyém mint az anyagi jólét, kultúra és a magyarság erős vára, kezdje meg a második ezer j esztendőt. Ennek a programmnak a megvalósításához kérem én a tekintetes törvényhatósági bizottság, a vármegyei tisztikar és a vármegye minden polgárának támogatását. Én az imént elhangzott eskümhöz híven ez alkalommal is ünnepélyesen ígérem, hogy teljes odaadással azon leszek, hogy a belém helyezett bizalomnak legjobb tudásom, tehetségem és erömhöz képest híven és becsülettel megfelelve szolgáljam imádott hazámat, szeretett vármegyémet s azt óhajtom vajha sikerülne polgártársaim bizalmát, szeretetét és ragaszkodását oly mértékben kiérdemelni, mint ahogyan az az én kiváló elődöm irányában megnyilvánult, akinek hét évi eredményes működését a köztünk fennálló politikai elvkülömbség dacára — úgyis mint kormányzata alatt működött tisztviselő — örömömre szolgál e helyről is lojálisán elismerni. Ezekkel a gondolatokkal s óhajtásokkal eltelve Isten nevében ezennel elfoglalom Szat- márvármegye főispáni székét. A főispán nagylátókörü, csupa józan ítélettől sugárzó bölcs székfoglalóját minduntalan megnyilvánuló tetszésnyilvánitás és taps szakította félbe s befejeztével hatalmas tapsvihar volt a jele annak az általános tetszésnek, melyet a beszéd kiváltott. A hivatalos program utolsó száma volt dr. Palussy Árpád bizottsági tag lelkesen előadott szép beszéde a vármegye közönsége nevében. A beszéd vázlatosan, nagy vonásokban a következő: A főjegyző meleg szavai — mondotta — az egész közgyűlés szivéből fakadtak. Ő is igaz szeretettel üdvözli a főispánt. Utal a suiyos időkre. A főispán programmja a kormány programmja : az általános választói jog, a jogo^ kiterjesztése és szociális téren a könnyek letörlése. Jól esett hallanom, hogy a főispán programmbeszédében előre bocsájtotta, hogy minden reformnál legelső szempontnak1 tartja a magyar állameszme egységének, az ország területi integritásának megvédését. Nagy megnyugvást kelt benne, hogy a főispán nyilatkozatában kauzálékkal ellátott választói jogról beszél. Akik pedig ezt a választói jogot ellenzik, azoknak figyelmét felhívja arra, hogy nem radikális, hanem a kultúrához kötött, irni- olvasni tudásról feltételezett szavazati jogról van szó. A kormány nem fogja engedni — folytatta dr. Falussy Árpád — hogy a radikális választói jog Magyarországot fenekestül felforgassa, megsemmisítse, nem engedi az ország jövőjét veszélyeztetni. Utal továbbá arra, hogy a Jékey család össze van nőve Szatmármegye történelmével, akitől a vármegyei önkormányzat igen sokat vár és remél. Méltóságod feladata lemosni annak a meghurcoltatásnak is a szégyenét, — ami részben alaptalanul — a vármegye tisztviselői karát érte. Üdvözlöm Méltóságodat, mint a vármegye legtiszteltebb emberét, akinek csak barátai vannak, ellenségei nincsenek. Nyugodtan bizhatik a kormányt támogató pártokban, de bízzék politikai elleneiben is, mert azok is szeretik, akik politikailag ellenfelei és akik — reméljem — rövid időn i belül belátják, hogy nem nagy távolság választja el tőlünk. Falussy Árpád hosszabb beszédét, különösen választójogi felfogását, a munkapárt is nagy tetszéssel fogadta. Elhangzása után Szuhányi Ferenc a nemzeti munkapárt nevében köszöntötte a főispánt. Örömmel és megnyugvással fogadja pártja nevében az uj főispánt, mert a megye szülöttje, neveltje, kinek szivéhez van nőve a vármegye sorsa. Kifejtve politikai pártállásának ellentétes álláspontját, azon reményének ad kifejezést, hogy a mértéket megffogják tartani és az uj főispán a reginek nyomdokait fogja követni a pártatlanság és igazság ösvényein. Még el sem hallgatott a Szuhányi Ferenc beszédét követő éljenzés, amikor a hivatalos programmtól eltérőleg műsoron kívül szólásra állott Rónay István csanálosi plébános és hazafias tűzzel előadott beszédben a kormányt támogató néppárt nevében a magyar keresztény nemzeti alapon folytatandó munkásságért Ígéri a főispánnak az egész megyei néppárt odaadó támogatását, egyben indítványozza, hogy a közgyűlés táviratban üdvözölje a kormányt, mit a közgyűlés hozzászólás nélkül elfogadott. Ezután a főispán fogadta az egyházak, a vármegyei tisztviselők, városi hivatalok, az iskolák, a posta, Szatmár város és a vármegyei 48-as és függetlenségi párt küldöttségeit. Hivatalos társas ebéd az országos megállapodás miatt nem volt, azonban a főispán és kísérete a vendégekkel és városunk közönségéből többen a Magyar Királyban társas ebédre jöttek össze, hol étlap szerint ebédelve, meghittebb beszélgetés közben tárgyalták az örömünnep eseményeit és váltottak üdvös eszméket. Főispánunkat kinevezése és beiktatása alkalmából mintegy 1500-an üdvözölték, ami fényesen illusztrálja, hog- ezúttal olyan férfiúra esett a kormány választása, aki eddigi derék működésével csak barátokat tudott szerezni. Hisszük, hogy főispáni működésével közkedveltségét csak növelni fogja.
