Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-04 / 31. szám
IX. évfolyam. Nagykároly, 19!7. augusztus 4. 31-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ...................................... 8 koronaFé lévre ...................................................4 „ Ne gyedévre ...................................... 2 Ta nítóknak egész évre.................................5 „ Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA iYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)------Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ■■ Nv ilttér sora 60 fillér. lékey Sándor főispán beiktatása. A főispáni beiktatásoknál szokásos külső fény és pompa elhagyása mellett is impozáns keretek között és az ünnepségen végigvonuló ő.izinte tisztelet és szeretet lelkes megnyilvánulása mellett f. hó 30-án iktatta Szatmárvármegye törvényhatósága nagy lelkesedéssel és igaz tisztelettel Jékey Sándor ujonan kinevezett főispánt a vármegye ősi főispáni székébe. Örömmel üdvözöljük őt, mikor felelőségteljes, nagy állását elfoglalja, mert ismerve nobilis, kiválóan értékes egyéniségét, meggyőződésünk, hogy méltó utóda lesz a vármegye nagy főispánjainak és azokat a nagy feladatokat, amelyek egy főispán vállaira nehezednek, sikeresen fogja megoldani. Ez ünnepélyes alkalomból mi, nagykárolyiak a főispán ur szives jóindulatát kérjük városunk és nagy érdekei iránt. Városunk egy jobb sorsra érdemes, fontos kulturmisszióval hiró város. Határszélén fekszik a mind agresszívebben fellépő román áradatnak — és szilárd védő bástyája a magyarságnak. Erőtlenül tengetve életét, e városnak sem befele való, sem kiható ereje nincs. E várost támogatni, istápolni nemzeti hivatásának betöltésére elegendő erővel ellátni — hazafiui kötelesség. Nagyon sok teendő lett volna a múltban is, melyek azonban a hatalomért való versengésben figyelmen kívül hagyattak. Még több teendőt hoz a háborús bajokkal is megsulyosbodott jövő. Amikor e háborús bajokat országosan orvosolják, mi reánk az általánosnál több gondot kell fordítania a kormánynak, mert az eddigi kormányok a megerősítésünkre komolyan semmit sem tettek. Mostoha gyermek volt, kinek életét nem vették ugyan el, de javára senki sem tett semmit. Városunk agyonterhelt polgárságára hárult a feladat, hogy e kulturmisszióval biró város érdekeit, amennyire önerejükből lehetett, előbbrevigyék. Arra kérjük a főispán urat, viseltessék jó indulattal városunk iránt, mely nem törekszik mások sérelmével haladni. Irányítsa rá a kormány jóindulatú figyelmét, segítse a várost kulturmissziója teljesítésében, — érdemest fog pártolni és a magyar nemzeti eszmét fogja szolgálni. Főispánunk beköszöntője csupa biztató Ígéret nekünk, hogy az ő kormányzása alatt uj korszak fog kezdődni. Bírjuk az ő ígéretét, hogy városunk jogos érdekeit mindenkor készséggel fogja előmozditani. Tudjuk, hogy ez az ígéret nem a beiktatás hangulatának halása alatt keletkezett, hanem egy megfontolt ember Ígérete a jogos és igazságos küzdelem támogatására. * * * A főispán fogadtatásáról és székfoglalójáról részletes tudósításunk a következő: A főispáni pár érkezése. A lobogókkal disziíett pályaudvaron több száz főre menő díszes közönség várta a főispáni pár megérkezését. Nagykároly város részéről a város tisztikara, élén Debreczeni István polgármesterrel, az egyházak lelkészei, a képviselőtestület tagjai és az intelligencia majd teljes számban várta az uj főispánt és nejét, hogy mint a város vendégét üdvözöljék. A főispánné Öméltósága fogadására a Nöegyiet küldöttségét a polgármestester neje vezette. A félkilenckor hatalmas éljenzés közben berobogó vonatról leszálló főispánt Debreczeni István polgármester lendületes, rövid beszédben üdvözölte, kívánván, hogy amikor városunkba jőve, tulajdonképen hazajön, érezze magát közöttünk itthon. A kedves szavakra a következő meleghangú beszéddel válaszolt : Nagyságos Polgármester ur! Tisztelt uraim! Hálás köszönettel fogadom ezt az impozáns és nem várt fogadtatást, örömmel lépek Nagykároly város falai közé, hogy díszes, de felelősségteljes állásomat elfoglaljam. Örömmel jövök ide, hiszen olyan emlékek élednek fel lelkemben, amelyek elszakithatat- lanná teszik azokat az érzelmi kötelékeket, amelyek engem e városhoz kötnek; hiszen itt kezdtem meg közigazgatási pályámat, itt alapítottam meg családi fészkemet s ma is kegyelettel és hálával gondolok vissza arra a meleg szeretetre, arra az őszinte barátságra, amely velem — a pálya kezdetén álló ifjúval — szemben, itteni működésem ideje alatt minden oldalról megnyilvánult. Fogadja úgy azért, mint a szeretetteljes fogadtatásért Nagykároly város közönsége hálás köszönetemet és abbeli Ígéretemet, hogy mindenkor és készséggel fogom Nagykároly város jogos érdekeit előmozditani. A lelkes éljenzéssel kisért beszéd után Debreczeni Istvánné üdvözölte szívből jövő meleg szavakkal az uj főispánnét, hatalmas rózsacsokrot nyújtva át. A főispánné szintén szívből jövő meleg szavakkal köszönte meg a hölgyeknek a szives figyelmet, a kedves fogadtatást. Ezután megkezdődött a bevonulás. Elől haladt a rendőrkapitány és a főispáni titkár kocsija, utána a főispán a polgármesterrel, harmadik volt Szuhányi László főszolgabíró remek négyes fogata, mely a főispánnét és a polgármesternét vitte. A kisérő kocsisor, körülbelül negyven, vitte a küldöttségeket és a várakozó intelligenciát. A menet az Arany János és a Kölcsey-utcán át vonult a megyeház elé. Mindenütt, ahol a menet elhaladt az utcákat elömlő sokaság éljenzése fogadta a főispánt. A megyeházán. Mintegy 9 óra lehetett, mikor a menet a vármegyeháza elé ért. A kapuban diszruhás hajdúk álltak, az előcsarnokban pedig az alispán körül bizottsági tagok és tisztviselők gyülekeztek. Az érkező főispánt és nejét a tisztikar nevében Ilosvay Aladár alispán üdvözölte lelkes szép szavakkal, kijelentve, hogy őt mindenkor szeretni és becsülni fogják. A főispán a szép szavakra röviden és benső melegséggel a következőképpen válaszolt: Nagyságos Alispán Ur! Kedves Barátaim! Mély meghatottsággal lépem át Szatmárvármegye történelmi emlékekben oly gazdag székházának küszöbét, hogy e nemes vármegye kormányzatát átvegyem. Kedves emlékek újulnak fel lelkemben, visszagondolva azokra az időkre, amidőn mint gyermekifju először léptem e falak közé, hogy szolgálataimat szeretett vármegyémnek felajánljam. Ma 27 év elteltével ugyanazon lelkesedéssel, munkakedvvel és bizalommal jövök vissza, hogy szeretett vármegyém javát tőlem telhetőleg előmozdítsam. Hálásan köszönöm ezt a szives és meleg fogadtatást. Az installáló díszközgyűlés 11 órakor vette kezdetét. A közgyűlési terem karzatát a vármegye előkelő hölgyei töltötték meg, a termet zsúfolásig megtöltötte a bizottsági tagok és vendégek feketeruhás serege. Az ünneplő fekete színből korszerüleg tarkállott ki néhány huszártiszti uniformis, mig az ősi magyar elegánciát bér. Kováts Miklós és Sándor diszmagyarjának zöldszinii mentéje, fehér selyem atilláik és a dr. Jékey László termetén feszülő fekete disz- magyar képviselték. A közgyűlést Ilosvay Aladár alispán nyitotta meg igen szép beszédben. A királyi kegy — mondotta — a vármegye uj főispánjává Jékey Sándort, a vármegye egyik legtiszteltebb, közszeretetben álló tisztviselőjét nevezte ki. A vármegye közönsége általános örömmel és megnyugvással fogadja ezt a kinevezést. Megemlékezik a fronton küzdő seregeink harci dicsőségéről, akik iránt folyton nő hálánk, ezen le nem róható adósságunk. Bár a mai ünnepélyről részben a főispán kívánságára is hiányzik a fény és pompa, minden fénynél és pompánál emlékezetesebbé fogják tenni ezt a napot hadseregünk fényes r
