Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-09 / 23. szám
ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. IX. évfolyam. Nagykároly, 1917. junius 9,_____________________________________23-ik szám. áióíizstcsi árak: Egész évre .......................................... g korona* Fe lévre ..........................................................4 Negyedévre ........................................... ‘i, Tanítóknak egész évre . » á búcsúzó főispán. Lapunk legutóbbi számában hozott részletes tudósításunk a vármegye közgyűléséről, voltaképen főispánunk bucsu- vétele a vármegye közönségétől. Ez a gyűlés a vármegye közönségének pártkülönbség nélkül megnyilvánult szeretete, ragaszkodása révén egy spontán, benső- ségteljes ünnepséggé magasztosult. Amint azonban felvetődött annak a terve, hogy a főispántól egy a megye ragaszkodását méltóképen kifejező diszgyülés keretében búcsúzzunk, úgy nem tehetjük mi is, hogy egy tudósítás keretében mondjunk elismerést az ő hétévi páratlan munkásságáért. Ezelőtt hét esztendővel, mikor a távozó koalíciós kabinetet Khuen Héder- váry kormánya váltotta fel, foglalta el Csaba Adorján Szatmárvármegye főispáni székét. Akkortájt a legvadabb belviharok dúltak országszerte is, a megyében is. De alighogy Csaba Adorján elfoglalta a főispáni széket, a szenvedélyek elültek. Az ő rokonszenves egyénisége, nagy népszerűsége, puritán jelleme egyszerre lecsilapitotta a vihart és elkezdődött a munka. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. —— IHEGIBLENIS MINDEN SZOMBATOS. = Hét esztendős kormányzását három fővonás jellemzi, igazság, egyszerűség és jóság. Igazságos volt mindig és mindekivei szemben. Ő nem ismert diplomata fogásokat, négyszemközti beszédet és állásának a háborús állapotokkal hatáskörben meg- növekedett hatalma legjobban bizonyította az ő tántoríthatatlan és rideg igazságérzetét. Egyszerű ember volt és egyszerű volt körülötte minden. Nem ösmerí pózokat. Az ő ajtaja nyitva volt gazdag és szegény kérelmező és panaszos előtt mindenkor. Akin igazságtalanság esett, aki kérni akart, aki segítségért ment, — az mind bejuthatott hozzá, azt meghallgatta és tőle senki sem ment el elégedetlenül. Szivének páratlan jósága nemcsak a magánéletben, de*a hivatalos ügyek intézése közben is állandóan megnyilvánult. Pártolója volt minden nemes akciónak, segítője minden szegénynek, gyá- moütója az elnyomottaknak. A magánéletben kedélyes, közvetlen, konciliáns modorú volt, családi életéből Szerkesztőség és kiadóhivatal : NA iYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)- ...— Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ■■ ■ Nviltier sora 60 fillér. pedig a családi tűzhely boldog melege sugárzott. o Egyénisége a régi táblabirák egyenes, magyaros, közvetlen alakja volt. Puritán becsületessége és jólelkü- sége mutatta meg neki mindenkor az utat, melyet követett. Ez pedig a legtisztább, a legideálisabb ut volt, mert a legfőbb államérdekeket megvédelmezte a magánérdekekkel szemben, de azzal a figyelemmel, hogy a jogosság magánérdekekben is méltánylást nyerjen. Végtelenül sajnáljuk távozását, a maga szavaival élve: „hogy a megye kormányzásában nem vehet oly aktiv részt, mint eddigi felelősségteljes állásában“. Azonban birjuk ígéretét arra nézve, hogy továbbra is köztünk marad. Tudjuk és reméljük, hogy tiszteletreméltó, komoly alakja nem tűnik el a megve tanácsterméből és nagy tudásával, egy eseményekben gazdag hét esztendő tapasztalataival minden nemes ügynek támogatója lesz. Dr. Vetzák Ede és dr. Vetzák Sándor ügyvédek közös irodája. — irodai teendőkben jártas alkalmazottat keres. Hallja már no ...! Irta : Jácint. Hallja már no, mit beszélnek: Hogy én magát szeretem. Nem igaz a’ — ugy-e tudja ? Kimondom hát kereken. A faluba súgva — mondják: — Könny csillog a szememen, Maga után sir a lelkem . . . Hogy én magát szeretem ! — Pedig ugy-e, nagyon régen Volt belőle valami . . .! Ne folytassam ? — Na jó kérem, Nem akarja hallani. Csen! — A régi röpke álom Szálljon hát el messzire . . .! — Ugy-e, kérem, elfelejtett S mást szeret már a szive , . .?! — Emlékezzünk. Irta: Rácséi Ede. Mikor a télen elbucsuztattam s közösen megsirattuk harangjainkat, még élt lelkűnkben a remény, hogy nem kell megválnunk tőlük. De a háború tovább dühöng, a haza áldozatokat kíván e rettenetes időkben s ezért nekik is el kellett menniök „harcolni“. Le kellett szállniok arról a magaslatról, ahonnan évszázadokon át hirdették Isten dicsőségét. Még egyszer szólaltak meg az illatos május hónapnak 29-ik napján, e napnak csendes alkonyán, mikor híveink májusi ájtatosságra gyülekeztek Istennek házába. Utoljára szólaltak meg s hangjuk hullámai a szellő szárnyán törtek fel a magasba s töltötték be városunk palotáit, kunyhóit egyaránt, mintha csak azt búgta volna ércszavuk : Jertek, búcsúzzunk 1 S jöttek is a hívek százai a templomtérre s ott sírtak, zokogtak s akik el nem jöhettek, csendes otthonukban hallgatták meg- illeíődve a kedves harangok fájó bucsudalát. Oh, mi mindent juttatott eszökbe sokaknak a harangok elhangzott mélabus hangjainak-utolsó kondulása! „Akkor is úgy hangzottak“, szól az egyik, „mikor szegény apámat temették 1“ „Mily aprózva csilingel a kis lélekharang“, mondja egy anya: „eszembe juttatja egyetlen gyermekem haláltusáját“. „Sohasem felejtem el a „dádé“ kellemesen csengő hangját“, szól egy matróna, „egy vasárnap volt, épen a 11 órás misére hivta a jámbor híveket s én boldogan léptem vőlegényemmel az Ur oltára elé, hol örök hűséget esküdtünk egymásnak; megöregedtünk, e hűséget 51 éve őrizzük s e harang szavának hall tára mindig eszembe jut életemnek legszebb napja!“ „Jaj, emlékszik-e,, . . ., de nem folytatom. Ilyen s ezekhez hasonló megemlékezések voltak hallhatók a templomtéren százával álló emberek ajkairól. Mennyi minden érzelmet váltottak ki harangjaink komor búcsúszavai az azokat hallgató jelenvoltak megindult szivéből 1 Emlékezzünk meg mi is róluk ez alkalomból, hogy útra kelnek; temetkezzünk el mi is a múlt emlékeibe s mondogassunk el egyet- mást nagykárolyi társházunk története nyomán a mi harangjainkról. A jellegzetes külsejű róm. kath. templom csonka tornyán ősidők óta 5 harang függött. A legnagyobb harangnak, Szt. István király tiszteletére megáldva, ez a felirata: „Öntötte Papp Antal Szatmárból, helyben Nagykárolyban 1860-ban, Szt. István király liszteietére a kegyesrendiekuek. Megnagyobbítva a nagykárolyi róm. kath. közönség saját költségén 1860. jun. 6.“ A harang az első magyar király képét ábrázolja; magassága 1 ni., átmérője P28 m., súlya közel 9 mm. A középnagyságú harang, Kalazanti szt. József, a kegyes-tanitórentiiek nagy alapítójának tiszteletére szentelve, ezt a feliratot viselte: „Fudit Henricus Eberhard, Pestini 1811. Magno Caroliensibus Refusa A. MDCCCXI. Honoribus Sancti Josephi Calasantii pro Scholis Piis“, vagyis öntötte Eberhard Henrik Pesten 1811. A nagykárolyiaknak újra öntve 1811. Kalazanti szt. József tiszteletére a kegyesrendieknek. E harangnak magassága 0'85 m., átmérője P06 m., súlya 6‘94 mm. volt s a magyar kegyes- Itanitórend templomaiban az egyedüli harang, mely a rend alapítójának képét ábrázolta. E két nagy harang 1811. november 22-én érkezett vissza Pestről, ahol két kisebb harangból és az uradalmi ágyuércből öntötték említett védőszentjeik tiszteletére. Az átöntés 900 frt.-ba került, mely gyűjtésből és a grófi család adományából verődött össze. A gyűjtést az akkori házfőnök, Endrődy János kezdte meg a maga 50 frt.-jával. A két harangot 1811. november 30. déli 11 —12. óra között húzták fel a toronyba. A kisebbik, vagyis harmadik harangnak ez a felirata : SoDaLItas sanCtlssIMae trlnltatl aere sVo e noVo CVraVIt. Nagykárolyban Decemberben Lázár György öntötte 1777.-ben. Ennek magassága 065 m., átmérője 0'78 m., súlya 180 kg. Ezt a harangot a Nagykárolyban 1752.-ben alakult Szt. Háromság-Társulata készíttette 1777.-ben augusztus 17., tehát az idén augusztusban lesz 140 éves s igy a toranyban ez a legrégibb harang, melyet a már r
