Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-21 / 16. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 16-ik szám. Debreczeni István köszönettel veszi a! felkérést s az elnökséget elfogadja. „Minden városi mozgalomban — úgymond — kötelességem részt venni és szívesen is veszek részt. Elérjük célunkat, csak nem szabad lankadnunk“. Ezután hosszabb eszmecsere indult meg a felvetett théináról, amely a vezércikkben ismertetett eredménnyel záródott, hogy t. i. az eltemetett katonákat hagyjuk az illető felekezet temetőjében pihenni, de egy közös, szép helyre temessük el őket véglegesen, az exhumálás nem jár nagyobb nehézséggel s az összes elhunyt nagykárolyi katonák emlékezetére maradandó emléket állítsunk, illetve ehhez alapot gyiijtsünk. Az alapos vitában részt vett Récsei Ede, Schönfeld Lázár. dr. Jékel László, Rédei Károly és dr. Adier Adolf. Récsei Ede kérdi, hogy men fit akarnak j szánni erre az emlékre ? Sok év kell hozzá, I hogy tisztán ünnepségekből hozzuk össze az összeget. Kérdi, hbgy a katonaságnak -adott összeget nem kaphatjuk-e vissza erre a célra ? Schönfeld Lázár pénzügyi okoknál fogva kivihetetlennek tartja ezen. eszme keresztülvitelét, továbbá nem helyesli, hogy a már eltemetett hősök nyugalmát boly a.suk. Akik családi sirboltbafi fekösznek, azokat úgy sem1 adják ki a közös katonai temető számára,! továbbá, hányán vannak nagykárolyiak, akik idegenben vannak eltemetve s akiket nem fog-j nak hazaho/atni, mert sokba kerül s igy I sehogysem volna teljes a hősök temetője. Amíg élőkről kell gondoskodnunk, mint a hadi ár-! vákról, a rokkant katonákról, addig ne fogjunk hozzá ilyen terv kiviteléhez, amely a holtakra vonatkozik. Dr. Jékel László azon aggodalmának ad kifejezést, hogy esetleg a különböző felekezeíek vezetősége, illetve szabályai akadály kát fognak gördíteni ezen közös temető létesítése elé: Rédei Károlynak nincs kifogása a közös temető e-zméje eile:;, de szerinte is csak úgy volna értelme a hősök temetőjének, ha a családi •sirboliokb in fekvő hás kei is kiadnák, j hogy odatemessük őket is. Bizonyos, a mai j állapot nem helyes, hogy t. i. egyes temetőkben széjjelszórva fekiisznek a katonák sírjai. Hagyjuk őket az illető f.lekezet temetőjében, de egy. szép, közös helyre temessük el őket. A j közös temető gondolata kegyeleti okokból nem helyeselhető, vagy állandóan őrt. kellene fizetnünk, aki a temetőt rendben tartaná. TarUnk rendben a hősök sírjait saját, temetőnkben, hiszen általuk meg van, szentelve a temető. Récsei Ede megjegyzi, hogy a róni. i aíh temetőben külön helyen vannak eltemetve az elhunyt katonák s a ísmetőőr kötelessége állandóan gondozni sírjaikat. A jelképes ünneplés melleit szólal fék Emeljünk emlékükre egy emlékoszlopot, véssük rá a nagykárolyi elhunvf katonái; neveit s fákat is ültessünk emlékükre. Dr. Adier Adolf indítványozza, hogy bízzuk meg Braneczky Józsefet egv lelkes felhívás megszerkesztésével, amelyben felhívjuk a város közönségét, hogy az emlék alapjához kiki járuljon hozzá tehetsége szerint. Szóló a maga részéről 100 koronát ajánl fel. Debrec eni István, polgármester először dr. Adler Adolfnak válaszol. Méltányolja és elismeri nemes lelkesedését, de a gyűjtéssel meg kell várnunk a jobb időket. Később áznál nagyobb lelkesedéssel fog mindenki közrehatni. Ezután összegezi az eszmecsere folytán kialakult véleményt, amelyről feljebb tettünk említést. Braneczky József a maga részéről szintén hozzájárul a nagy többség nézetéhez, de megjegyzi, hogy más városok bizonyára fognak ilyen közös temetőket létesíteni, ha eddig is már nem létesítettek. Egészen más, sokkal mélyebb hatással van az emberre s különösen az ifjúságra, ha a hősök sírját keresi föl, vagy ha csak jelképileg ünnepel. Mindamellett igy is leróhatjuk a kegyelet adóját s az utókor sem tehet kifogást ellenünk, de minden felekezet hűségesen ápolja a tegietőjében eltemetett hősök sírját. Ezután Braneczky József előterjesztésére alelnöknek egyhangúlag megválasztják Nemes- tóthí Szabó Antalt, aki el is fogadta a bizalom ezen megnyilvánulását. Elnöklő polgármester előterjesztésére a gyűlés védnököknek lelkesedéssel megválasztja Csaba Adorján főispánt és gr. Károlyi Gyulát. Dr. Jékel László indítványára előadónak megválasztják Braneczky Józsefet, a polgármester indítványára pedig az ünnepségeket rendező bizotiság elnökének, amelynek tagjává Kürthy Károlyt, Rédei Ká rolyt és Zoltán Benőt választják meg szintén egyhangúlag. Ezután Braneczky József fölolvassa a bizottság tagjaivá névsorát azon megjegyzéssé], hogy ezen névsor nem teljes s kiegészítésre szorul. A névsor kiegészítésére az elnök dr. Adler Adolfot és Braneczky Józsefet kerte föl. -Az elnök ezután megköszönte a megjelenteknek az érdeklődést * s az ülést bezárta. Iti jegyezzük meg, hogy a Bizottság tagjainak teljes névsorát lapunk legközelebbi számában fogjuk hozni. Br. Az egyes pártfogókat és tanácsadókat a hadigondozók sorából az' árvaszék rendeli ki. Egy család hadiárvái részére az árvaszék rendszerint ugyanazt a személyt rendeli ki. Ha a hadirokkantnak, özvegynek, árvának törvényes képviselője van, akkor a törvényes képviselőt kell hadigondozóvá kirendelni. Ha a liadiözvegy férjhez megy, a tanácsadó tiszte megszűnik. Az árvaszék a hadigondozó működését ellenőrzi és tisztétől bármikor felmentheti. A hadigondozót lemondása esetén nem íehet tiszte megtartására kényszeríteni. Elnöklő polgármester ezután előadja, hogy városunkban eddig 28 család van, ahol az apa hősi halált hah. Ezen családok árváinak & SslJ,«L Sadigoadazó "Bpiisäg megalakítása. Csaba Adorján, vármegyénk főispánja március hó 26-án Nemestóthi Szabó Antal, kir. közjegyzőt, Marchis Romulus főesperest, Rédei Károly ev. lelkész!, Schönfeld Lázár főrabbit, Kijrihy Károly h. rét. lelkészt és Braneczky József kegyesrendi tanárt kinevezte a helybeli Hadigondozók névjegyzékét összeíró bi. ot ság tagjaivá Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt. A bizottság f. hó 18-án d. u. 4 órakor tartotta meg ezen összeírást. Polgármester üdvözli a bizottság tagjait és ismerteti a miniszterelnök urnák 900-1917. sz. rendeletét, amely,'a Hhdigondozó Bizottság megalakulását célozza. A rendelet, amely füzet alakjában is megjelent, ennek alapján részletesebben ismertetve a köveiké, ő : A hadigondozás célra általában a hadi- rokkantaknak cs családjuknak, a hadiárváknak és hadiözvegyeknek gondozása, amelynél az állam a társadalom közreműködését is óhajtja igénybe venni. A hadigondozó liétíé e : pártfogó és tanácsadó. A hasiárla mel|é kirendelt hadigondozó pártfogó, ä, hadirokkant vagy hadiözvegy mellé kirendelt pedig tanácsadó. A pártfogó feladata a hadiárva javát minden irányban előmozdítani, őrködni annak testi-lelki jóléte és nevelése felett. Ha a hadiv árvának anyja sine -, a pár fogó iparkodjék az árvát v. r .konoknál, vagy a szülök jóbarátainál vagy más megbizhafó családnál elhelyezni. Ha pedig nem tudja ilyen helyen elhelyezni, úgy igyekezzék a gye ni: éket árvaházba vagy állami gyem ekmenhelyre felvétetni. Ha a hadiárva iskoláztatása indokolt, akkor igyekezzék számára ösztöndíjat biztosba ni, vagy öt internátusbán elhelyezni. Ha a hadiárva beteges, igyekezzék őt szanatóriumba felvétetni vagy állapotának megfelelő más intézetbe. Ha a hadiárva ingatlant óhajt szerezni s a szükséges anyagi felvételek erre nézve megvannak, pártfogójának támogatnia kell őt ezen törekvésében. Á tanácsadó feladata általában, hogy a hadirokkantakat és családját, vagy a hadiözvegyet, tanáccsal ellása és ügyeiben közbejárjon. Ha a hadirokkant utókezelésre szorul a tanácsadó forduljon közvetlenül az Országos Hadigondozó Hivatalhoz, hogy a hadirokkant megfelelő gyógyintézetbe felvétessék. A hadirokkant részére szükséges művégtagokat a hadigondozó a fenti hivataltól kérje. Ha a rokkant tanulásra vállalkoznék, közölje ezt az Országos Hadigondozó Hivatallal, amely behívja a rokkantiskolába. Ha a rokkant, vagy a hadiözvegy az államtól kijáró ellátást nem kapja meg, vagy nem teljes mértékben, a tanácsadó az illetékes hatósághoz forduljon. Ha a hadirokkant, vagy hadiözvegy mezőgazdasági ingatlant akar szerezni és az anyagi föltételei megvannak, a tanácsadó őket e törekvésükben támogassa. Ha a hadirokkant, vagy hadiözvegy semmiféle foglalkozást sem akar vállalni, hanem koldul, akkor a tanácsadónak kötelessége ezt további intézkedés végett a. rendőrkapitánynak bejelenteni. A hadigondozói tisztségre alkalmas személyek névjegyzékét a polgármester a főispán elé terjeszti, aki a névjegyzéket érvényesíti. Az érvényesített névjegyzéket a polgármester kifüggeszti s a hadigondozókat alakuló gyűlésre hívja össze. az árvaszéktől kirendelt törvényes képviselőjük van s igy ezen törvényes gyámok tisztét egyesítjük á hadigondozói tiszttel, hiszen a kettő tulajdonképen egy. Ezeken kívül a Hadigondozó Bizottságba bevonjuk az összes lelkészeket és a tanítók közül többeket, mint akik legtöbbet vannak együtt a hadiárvákkal és leginkább áll módjukban, hogy e gyermekek szükségleteiről, jogos, méltányos kívánságairól tudomást szerezzenek. A gyűlés által a Hadigondqzó Bizottságba ajánlott lelkészek és tanítók a következők : Récsei Ede, Rédei Károlv, Marchis Romulus, Szócska János, Kürthy Károly lelkészek és Schönfeld Lázár főrabbi, továbbá Lukoviís Endre, Holczinger István, Csernus József, Lukács Mihály, Riesenbach Mór, Nikora Ambrus, Paszulyka János, Nagy Sándor és Kertész Miksa el. iskolai igazgatók és tanítók. Polgármester jelenti, hogy az árvaszéktől kirendelt gyámokon kívül ezen urakat fogja, a főispán ur elé terjeszteni s továbbiakról szükség szerint fog intézkedni. Polgármester ezután megköszöni az ösz- szeiró bizottság segítségét s a gyűlést bazárja. Br. Tisztviselők fizetése. A fizetéseket részben készpénzben, részben természetben adták a régi jó időkben. Uradalmak, gazdálkodással foglalkozó intézmények, nagy üzemek manapság is adnak fizetést ter- ! mészetben, vagy legalább a fizetés bizonyos hányadát adják ki ily módon. Ezek a tisztviselők most legkönnyebben viselik sorsukat.. Ha visszaemlékezünk a régi magyar nótára, akkor megtudjuk, hogy tiz forint 20 karajcárból megélt egy bojtár. A tiz .forint 20 karajcár egy évi fizetése \ olt, a többit természetben kapta. Még r.cm is olyan régen a kisbiró évi 20 j forint fizetés mellett egy pár csizma fejelést is kapott a fizetésébe. Általában a csizma kedvenc fizetési eszköz volt a megszolgált munkáért. Ezt a régi jó időt hozza vissza a háború. Tisztviselőinknek a helyett, hogy megfelelő per- centes fizeiésemelést adna az állam, egy ötlet alapján cipőket utal ki kedvezményes áron. Még cnegérjük, hogy például a táblabiró, fizetésemelésképen két pár cipőt fog kapni, köny- nyüt, vagy nehez.et, vagy fatalput. Joga lesz válogatni a pénzéért. Nem illik, nem szabad az államnak ezt az atyai, jóindulatú gondoskodását kigunyolni. Birák, pénzügyőri tisztviselők, postások és talán a tanárok is kapnak majd cipőt, nfég pedig valósziniileg könnyüt, hogy nehéz helyzetükön ezzel is könnyítve legyen. Teljes egészében méltányoljuk az államnak, az egyes minisztériumoknak ezt a messzemenő áldozatkészségét, amellyel a drágaságtól megkínzott tisztviselőknek segítségére siet, a hónuk alá nyúl, helyesebben a lábukhoz, hogy felemelje őket a megélhetés nehéz gondjaibói, ahova besüppedtek. Mert ezek a tisztviselők nem lesznek kinn a bajból azzal, hogy az állam esetleg egyes ügyes és élelmes gseftölők segítségével cipőt juttat a számukra — pénzért. A cipővel való próbálgatás ötletnek nem rossz, de az ilyen és hasonló apróság segítségnek semmi. Ezzel a tisztviselők helyzetén sem segítve, s.em könnyítve nem lesz. Fizetést kell adni. Ezt önköltséges cipőkkel, jóakaratu ötletekkel nem lehet megoldani, ezt nem lehet üres Ígéretekkel ti intézni, ezt nem lehet elbeszélgetni. Ide pénz kell! 4 ! .sí: A tisztviselők fizetésrendezését nem sza*- Jsafb halogatni. Ha az állam tűrte a hadi tnagánvagyoijok szaporodását, amelyeket a
